Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)
1904-09-29 / 78. szám
2-ik oldal SZAMOS 78. «zára. keservéből fakad, egy nemzet elnyomatására és szenvedésének láttára. Büszkék vagyunk rájok, kik lelkűknek minden kincsét nemzetük közt osztották szót és ünnepeljük őket mint a haza nagy fiait. Ám Kossuth Lajos nem fia a hazának, hanem édes apja. Hozzá alázatos fiúi szivvel járulunk, mint gyermek az édes atyjához, kinek létét köszönheti. Mert e nemzetnek működése az ö élete működéséből sarjadt. Éltünk közel ezer esztendeig. Vitézek a harczban, egyenetlenek a békében. Ázsiából szakadtunk ide Európába és maradtunk egy darab Ázsia Európában. — Csodálatosnak látszik, hogy a kiben a magyar szellem öltött testet, a legmagyarabb magyar, a legeurópaibb magyar is. 0 tartja fenn e nemzetnek magyarságát, de egyszersmind beleoltja az európai fölfogást, gondolkodást, műveltséget, jogérzetet és szabadságot. Hozzánk behozza Európát, minket pedig kiemel elhagyatottságunkból és bevezet az európai államok sorába Mindez csak az első pillanatra csodálatos. Annak bizonysága ez, hogy a magyarság fogalma nem idegen az európai kultúrától, sőt rokon vele és a legmagyarabb magyarnak volt éppen hivatása, hogy ezt nem csak fölismerje, de megértesse. Mi volt Magyarország Kossuth előtt ? Ország önállóság nélkül, állam nemzet nélkül, nép jogok nélkül, lakosság szabadság nélkül. Ebben az Istenáldotta országban, önnön hazájában, a magyar nép millióinak nem volt sem joga, sem akarata, legfölebb vágya és sóhaja. A gondolatnak nem volt szárnya, mert békókat vert rá a hatalom. Nemzet nem volt, mert a lakosság rendekre volt oszolva ; elenyészően kis része a jogok szánczain belől, nagy tömege kivül a falakon, jobbágyi szolgáltatásokban görnyedve, terhelten kötelességekkel, de megfosztva a jogoktól, melyek a polgárt és embert egyaránt megilletik. Fegyvereink idegen kézben és idegen kéz a zsebünkben. Már pedig ő mondá : „A kinek keze egy nemzet zsebében és a kinek kezében egy nemzet fegyvere, az ezzel a nemzettel rendelkezik“. Kossuth Lajos hát megteremti a magyar nemzetet. Ledönti az osztrák uralom korlátáit, fölszabadítja a jobbágyokat, megosztja a teherviselést, egyenlővé tesz minden honpol gárt. Majd politikailag szervezi a nemzetet. Megalakítja az Ausztriától független a magyar nemzetnek felelős minisztériumot, megteremti a magyar parlamentet, hogy fegyvereinknek mi parancsoljunk, pénzünkkel mi rendelkezzünk, törvénybe iktatja Erdélynek egyesítését az anyaországg-.l, mert csak egységben van az erő és megteremti az — uj Magyarországot. A politikai újjáalakítás e munkájában Kussuth elválaszhatatlanul kapcsolja bele a nemzet gazdasági életének újjá szervezését is. Élni csak gazdaságilag erős nemzet élhet. A gyöngét elsodorják a viharok, vagy ama közvetlenebb veszedelem: meghajlítják. Mind az, amit Kossuth lángesze és alkotó ereje a közszabadság oltalmául megteremt, egyben a nemzet anyagi jólétének forrásává válik, a fölszabadítás munkája megnyitja az ország gazdasági erőzsilipjeit is. A hűbériséget eltörli Kossuth, mivel emberhez méltatlan a jobbágy rabsága. És mert tudja, hogy csak a szabad ember, aki többé nem urának, hanem önmagának szerez és munkásságának mértéke szerint szerez, viszi bele egész erejét a küzdelembe, melyet létfentartásáért folytat, a nemzet. Ipar-, kereskedelem, a népjólétnek gazdag vetése a hűbériség szikla talajában nem teremhet meg. A szabadságnak és jogegyenlőségnek országában egyenlőknek kell lenni a kötelességeknek is. A. nemesség tehát nem vonhatja ki magát többé a közteherviselés alól. Ám a politikai igazságnak követelése itt is egybe esik a zemzet gazdasági létszükségletével. Mert az állam, mely erőtáplálókát csak az alsóbb néprétegekböl szedi, csakhamar kiszívja és elsorvasztja azokat. Ä felelős kormánynak létesítése is egyként szüksége a politikai és gazdasági életnek. Az újjá alakult állami szervezetben a nemzet össze- sóge teremtvén elő a jövedelmeket, a közhatalomnak felelőssége az egyedüli biztosítók, hogy e jövedelmek nem harácsoltatnak el idegen czélokra. hanem mint összegyűjtött nemzeti erő, a nemzet további erő-gyüjtésónek válu; k alapjaivá. így forr egygyó Kossuth politikai rendszerében az állam közjogi önállóságának gondolata, a nemzet anyagi felvirágoztatásának nagy ózdijaival. Az ekónt a demokráczia alapjára helyezkedett állami szervezet azonban csak úgy lehet tartós és életképes, ha elveit nem csak Írott törvény őrzi, hanem azok átmennek a nemzet vérkeringésébe is. Ezért közd Kossuth tollal és szóval a demokratikus élet- fölfogás mellett, üldözi az előítéletek minden fajtáját, a hiú semmittevést, a nyegleséget, a betyárkodó virtust, a társadalmi kasztok elzárkózottságát. Ilyen módon készíti elő a társadalmi fölfogásnak megváltoztatásá val az utat a politikai átalakuláshoz, viszont a politikai átalakulásnak már elért eredményeit igy biztosítja az átalakult társadalmi felfogás, mely azokat sértetlenül őrzi meg és adja át az utókornak, hogy a nemzet ne csak azért tisztelje e vívmányokat, mert törvénynyé lettek, hanem, mert e törvényekben eszményeinek megvalósítását látja. E föladatoknak csak egyike is elég egy emberöltő munkásságának, de 0 szinte egymaga végzi az át alakítás ezen óriásnak való óriásmunkáját. Egy országot hódit meg az uj kor eszméinek és a népek millióit szabadítja föl, sok évszázad elfogultságának lidárcz-nvomásától. Mi maradt meg abból, amit ő teremtett és mit adtunk föl belőle, mit alkottunk az ő eszmeinek nyomán és mit alkudtunk el azokból, arról ne vitázzunk a mai napon. Az bizonyos, hogy amit építettünk, annak alapját ö rakta le ; amivel építettünk, annak gránitköveit ő vájta és törte ki és ő hordta össze. Néhány rövid évnek munkája az alkotás, amelyet végzett és mégis évezredekre szól. Amint hogy élete, bár közel egy évszázadot töltött be, nem szűnt meg a századdal, hanGin átvitte őt az örökkévalóságba. A teremtésnek nagy munkája nem meríti ki Kossuth erejét. Távol tengeren túlról, még megkísérli újból fölépíteni hazájának rombadőlt függetlenségét ; majd mikor a nemzet rálép az alkuvás terére, kivül ír arad hona határain, mint az örök fájdalom jelképe és mint élő tiltakozás a joglemondás ellen. Lemond a haza édes levegőjéről, le a földről, mely drága nekünk, mikor nem is dúsan termő, mert verejtékünk és vérünk áztatta és mert magyar. Mindenről lemond, amit a haza és az otthon nyújthat és mint magános világítótorony, messze láthatóan mutatja az az igazságnak útját, hogy nekünk mindenünkről le kell mondannnk nemzetünkért, de a nemzetnek soha sem szabad lemondani önmagáról. Már csak messze idegenből nézi a felhők játékát, messze idegenből Írja hozzánk leveleit, tanácsot, bátorítást, vigaszt nyújtva nekünk, ő, a vigasztalan „Magyar kérdés soha sem lesz a történelem előtt, — Írja — ha ezt maga a nemzet lehetetlennek tartja és jog feladást, melyet egy boldogtalan pillanatban nyakába hárított, oly be végzett ténynek tekinti, melyről a jogalapjára visszatérni lehetetlen. Hát ón azt mondom a kicsiny- hitüekuek : A nemzetek religiójában a függetlenség a Szent lélek, mely elevenít. Meg vagyon Írva, hogy minden más bűn megbocsáttatik, de ez az egy: nem. Ennek a büntetése : nemzeti elkárhozás.* Mi megfestettük a Te képedet, nagyoknak Nagyja! A művész, akinek ecsetjét megihletted, fórfikorod teljében elevenített meg. Hosszú öregséged, Neked, a természet fájdalmas ajándéka, nincs e képen visszatükrözhetve. Jól van igy. Ember nem szeret visszaemlékezni az emberek hálátlanságára. És ma megdöbbenünk a gondolaton, szinte hihetetlennek találjuk, hogy még csak egy negyed század előtt, aggkorod idején, magyar törvényhozók alkottak törvényt, mely Kossuth Lajost megfosztotta a magyar állampolgárságtól. Ez volt a seb, mely örökké vér- zott és vércsöppjei mintha kitörölhetetlenül égetnének ma minket. ■ A nemzetnek bűneiért hosszú évek óta ve/.ekel a nemzet. Emlékedet fölállítottuk mindnyá jan szivünkben, de meg akarjuk azt örökíteni itt is, tanácskozásunk termében. Csüggedések, kétségek óráiban Tereád vetjük tekintetünket, bizodalommal, szeretettel, mert ugy-e Te nem tartasz haragot velünk, nemzeted fiaival. Látsz-e vájjon minket, amint szent hevület tüzében összeforrva bo rulunk le emléked előtt? Hallod-e esdeklő szózatunkat ? és eljösz-e majd, amikor — hívunk? És ha jösz, úgy szállsz-e le köz- zónk mint langyos tavaszi eső, melynek hullása nyomán kivirul a róna és kalászba szökken a mag? Vagy úgy csapsz-e le közzénk mint zúgó fergeteg, mely elsöpör utjából minden hazug akadályt és száguldása nyomán megtisztul a lég. Kossuth Lajos! Üzensz e Te még mi nekünk valaha? Szellő ha hozza a Te szavadat, akármilyen halkan suttogja is, a mi szivünk meg fogja azt hallani; szélvész ha zúgja, ég zengése, föld mór raja között, a mi lelkünk meg fogja azt érteni. Sírok domborulnak ma szerte az országban és a sírokban eltemetve a nemzetnek egy-egy vágya, reménye, közszabadságunknnk élőfája, nemzeti álmunknak még fejletlen csemetéje. Őrtüzet gyújtunk a szent sírok fölött és a Reád való emlékezéssel élesztjük azt. Várjuk a Te — feltámadásodat És megaczólozzuk elménket a Te tanításoddal és megvilágositjuk lelkünket a Te gondolataidnak fényével, hogy testvéri szeretetben, és együtt érzésben, a békés munkának és czéltudatos törekvésnek fegyverei vei küzdjük ki azt, hogy szabad ha zában szabad és boldog legyen a magyar. Ám, ha kell, váljék ez a láng olthata lan tüzzé, gyuladjon tüzten- gerré, mely a szivünkből fölcsap az agyvelőnkbe, az agyunkból le a karunkba, hogy a balsors csapásai alatt aczéllá keményedjék minden izma és ha ha akad ellenség, aki nyíltan szembeszáll velünk, vagy bitang, aki orvül támadja meg e nemzet életét, vagy becsületét, tanítsuk meg erre a pár szóra: „Ne bántsd a magyart /“ Halld meg hát a mi fogadalmunkat, hogy békében és harczban, békével, vagy harczczal megvódjük a Te alkotásodat. Halld meg ezt a mi üzenetünket is : „Ne sírj, ne sirj Kossuth Lajos.“ Te egykor azzal búcsúztál a hazai földtől : „A viszont nem látásra, édes anyám.“ — Mi azt üzenjük Neked vissza : „A viszontlátásra, édes apánk !* A nagyszabású beszéd elhangzása után a közönség tombolt, lelkesedésben tört ki, mely csak pár perez múlva ért véget. Ezután Veréczy Antal bizottsági rag tette meg indítványát Kossuth Ferencz díszpolgárrá választása ügyében. Az indítvány szövege a következő : Méltóségos Főispán ur, tisztelt közgyűlés ! Hatása alatt állunk mindnyájan az itt elhangzott lelkes beszédeknek és ama kegyeletnek, a mely a magyar szabadság, egyenlőség és testvériség nagy harezosa Kossuth Lasos arcz- képének közgyűlési termünk részére való lefestetésében és leleplezésében megnyilvánult. Hatása alatt állunk ennek és ón úgy érzem, mintha magam előtt látnám egész valójában azt a páratlan hazaszeretettől áthatott lánglelkü szónokot, aki követelve szabadságot és függetlenséget a hazának, jog-egyenlőségét és igazságot a haza lakosainak, magával ragadta a lelkesedés áradatába a magyar haza lakosainak nagy részét s a kiváltságos osztály rábírta a kiválíságokról való önkéntes lemondásra. Uraim! lelkesedésünk emez órájában öleljük szerető kebleinkre Magyarország nagy átalakítójának, Kossuth Lajosnak közöttünk lévő derék fiát! Csatoljuk őt e városhoz, e demokratikus város polgáraihoz elválaszthatatlan kapcsokkal: válasz- szűk meg őt Szatmár-Németi szab. kir. város díszpolgárává. Amikor azt az indítványt teszem, mellözetném az indokolást teljesen, mert tudatában van annak e város minden polgára, hogy amidőn a Kossuth nevet a polgárok nevei közzé iktatja, önmagát tiszteli meg. Felhozni kívánom mégis, hogy Kossuth Ferencz hazajövetele óta Magyarország közügyét szolgálja lelkesen és önzetlenöl s ö volt az, aki behozta az ellenzék parlamenti működésébe az ellenvélemény tiszteletét s ezzel lehetővé tette, hogy az ellenvélemé- nyüek nem mint ellenségek, hanem mint politikai ellenfelek álljanak szemben egymással. Hogy minő haszonnal jár ez Magyarország közéletére, azt felesleges mondani. Abból az általános helyeslé sből, amely indítványom t követte, azt látom, hiszem, remélem és kérem, hogy önök uraim, indítványomat egyhangúlag és lelkesedéssel fogadják el. És én nem is teszek egyebet, mint meghajlom e hépviselő testület előtt, amely eltekintve a politikai pártkér- dósektől, mindig előljár a kegyelet és méltánylás kifejezésében. Kérem indítványom elfogad ását. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta el az indítványt, mire az elnöklő főispán kimondotta hatá- rozatkóp, hogy a városi törvényhatóság Kossuth Ferenczet díszpolgárul választja meg. A uj díszpolgár állott fel most szólásra és a következőkben kö szönte meg a kitüntetést. T. közgyűlés! Érzem és tudom, hogy ez a nagy megtiszteltetés, amely ma engemet ért, nem nekem szólt, nem az én csekély személyemnek, hanem szól annak az emléknek, amelyet oly ékesszólással polgári-, egyenruha- és katonaruha szabók. — Felszerelési üzlet. — Szatmár, Hám János-utcza (Bardóly-fóle ház.) Tisztelettel értesítjük a n é. közönséget, hogy ■■ férfi szabó üzletünket -------------eg yenruha készítéssel és felszerelési ezikkek árusításával kibővítettük, ooooooooooo MT Egyéves önkéntesek előirásos felszerelését jutányos árban elvállaljuk.
