Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)
1904-09-29 / 78. szám
78. szám. SZAMOS 3 ik oldal méltatott az én kedves barátom, Kelemen Samu; szólt annak az emléknek, amely örökké él minden magyar ember szivében, tartozzék bármelyik párthoz, szól annak az eszmének, amely eszme kell hogy diadalmaskodjék, mert Magyar- országnak csak egy jövője lehet és e jövő a függetlenség. (Élénk éljenzés és taps.) Szól azoknak az elveknek, amely elvek csak oda vezethetnek, hogy ez az édes haza legyen virágzó, boldog, szabad és független magyar hazában szabad és jólétnek örvendő magyar nép lakjék. (Éljenzés.) T. közgvülés 1 Én tudom, hogy ma itt képviselve vannak mindazok a vélemények, amelyek Magyaroszágon surfodnak a politikai küzdtéren; de éppen ebben látom annak az emléknek az erejét, hogy midőn arról az emlékről szólunk, akkor lehullanak a válaszfalak magyar és magyar közt. (Helyeslés.) Bízom abban, hiszem, hogy az országnak szüksége lesz valaha arra, hogy a régi átok, a széthúzás megszűnjék, hogy akkor Kossuth Lajos nevében fog a magyar egyesülni. (Élénk éljenzés.) Hiszem, hogy az az eszme, amely Ö benne megtestesült, meg fog testesülni a jövőben is, mint ahogy megtestesült a múltban, mert aki a lélek vándorlásban hisz, azt hihetné hogy az Ö szelleme élt Szent Istvánban, aki először alapitá meg ez országot, mint Ö megalapította má- sods or, és élt azokban a szabadság- hősökben, akik igygekeztek Magyarországot visszaadni önmagának. (Tetszés.) T. közgyűlés ! Én a magyar szabadságnak egy szerény munkása vagyok (éljenzés), én mást nem teszek, mint hordom a porszemet azért, hogy fölhalmozzam azt a dombot, amelyre talán erősebb kezek felfogják építeni a magyar függetlenségnek erős várát (éljenzés); ezen hivatásomban, nem tagadom, nagy erőt meritek abból a szeretetből, amely nem nekem szól, hanem annak a névnek a melyet viselek, annak az emléknek, amely emlék feltámadott a sírból és hangosabban beszél ma, mint beszélt az emberi hanggal, mert beszél minden magyar ember lelkében és szivében és azt mondja, hogy a „haza minden előtt“ és a haza érdeke előtt meg kell, hogy szűnjék minden magánérdek. (Éljenzés.) T. ünneplő közönség! Én büszke leszek rá mindig, hogy Szatmár-Németi városának polgára vagyok (éljenzés), igyekezni fogok megérdemelni azt az igen megtisztelő ezimet, hiszen nekem más vágyódásom úgy sem lehet, mint az, hogy polgártársaim szeretetét bírjam, hiszen nekem más családom úgy sincs, mint magyar polgártársaim. (Éljenzés és taps.) Még egyszer köszönöm önöknek az igen nagy megtiszteltetést. (Hosszas éljenzés és taps.) Ezután a közgyűlést a főispán bezárta, és a megjelent közönség zajos éljenzések között lassan—lassan elhagyta a termet, de nagy része még sokáig vissza maradt gyönyörködve Kossuth Lajos óletnagyságu arczképében, mely élete delén ábrázolja a nagy férfiút, ki egy iró asztal mellett áll, nemes homlokán mint egy látszanak a haza ügyének súlyos gondjai. A képet Keisz Károly budapesti festő műrész festette meg, kiváló ügyességgel és remek kivitelben. (Diszebéd) Az ünnepre megjelent vendégek, élükün Kossuth Ferenccel 1 órakor társas ebédre gyűltek össze a Társaskörbe hol városunk színe java, mintegy 150 vendég is megjelent tiszteletökre. Nagy jelentőségűvé nőtte ki magát ez a közebéd. Hiába volt előre jelezve, hogy az egész ünnepség párt- politikai színezet nélkül lesz s hogy e napon az actuális politikai kérdések háttérbe szorulnak, a diszebéden tartott beszédek nagyon is belenyúltak a jelen s a jövő politikai viszonyaiba. Nem hallgathatjuk el abbeli meggyőződésünket, hogy voltak toasztok, melyeknek, tekintettel arra, hogy a diszebéden a legkülönbözőbb politikai párthoz tartozó elemek vettek részt, kiknek politikai meggyőződését egy-egy nagyon is kiélesitett függetlenségi párti beszéd sérthette, elhangzania nem lett volna szabad; nem hallgathatjuk el pl. azon meggyőződésünket, hogy a Ga- bányi Miklós képviselő beszédének, melyet képviselő-társa Nagy - Sándor helyesen nevezett „vad toaszt“-nak semmi értelme s a diszebéden semmi helye nem volt s e helyről is vissza kell utasítanunk Gabányi Miklósnak azt a vádját, hogy a szabadelvű párt a legutolsó képviselő választási győzelme a hivatalos hatalom pressiójának s a megvesztegetéseknek volt eredménye. Hogy a diszebéden tekintélyes számban jelenlevő szababelvü pártiak köz- zül senki sem utasította vissza ezt a méltánytalan gyanúsítást, csakis annak tudhatjuk be, hogy Gabányi Miklóst s az ő szavait senki sem veszi komolyan. Nagy jelentőségű volt a Kossuth Ferencz két toasztja, különösen az utolsó, melyben mint ő inondá, felvilágosítást akar adni a függetlenségi párt feladatáról azoknak a fiatal politikusoknak, akik a politikához még nagyon keveset értenek. Ez a beszéd pártkülőnbség nélkül nagyon jóhatást gyakorolt a jelenlevőkre, Ézt a bes é det csak egy európai nagy műveltségű, alapos tudásu s nagy szabású politikus mondhatta, ki tisztában van elveivel, feladatával. Ismételjük, ez a beszéd nagy horderejű beszéd volt. Ebben a beszédben Kossuth Ferenez nem csak megindokolta a közzelmultban elfoglalt politikai álláspontját, de kör- vonalozta határozott állásfoglalását a jövőre. Nem szereti — úgymond — ha pártját ellenzékinek nevezik, mely elnevezés arra a téves hitre nyújthatna tápot, hogy pártjának feladata mindent ellenezni, mi a kormánytól ered. Az ő pártja függetlenségi párt, törekvése szabad, független hazában, szabad önálló nemzetet teremteni, ennek a czélnak szolgál s e czél kivívásában, támogatja a kormányt is, minden olyan esetben, midőn a kormány törekvése a haza javára szolgál. A nagyszabású politikus világos és éleslátása nyilatkozott meg beszédjének azon részében, melyben a függetlenségi párt u. n. leszerelését megindokolta, melyért, mint ő mondá, annyi rágalom érte, hogy ma ő a legmegrá- galmazottabb ember Magyarországon. Megindokolta helyesen azon nagy elvvel, melyet édes atyjától örökségül kapott „a hazáért mindent szabad és kell áldozni, de a hazát koczkára tenni, semmiért.“ Törhetetlen az a meggyőződése, hogy hazánk nemzeti önállóságát azon az alapon, melyen eddig állott s melyhez örökre hű marad, ki lehet vivní. E czélt ugyanazon eszközökkel fogja szolgálni, mint szolgálta eddig, még akkor is, ha magára magára marad a küzdelemben s aki elveit nem osztja, nincs kényszerítve, hogy az ö pártjában megmaradjon. Zugó taps s általános helyeslés követte a vezér szavait, mely kétségtelenül mély hatással volt azokra is, kik nem vallják politikai elveit. A toasztok sorrendjét különben Uray Géza nyitotta meg, éltetve Kossuth Ferenczet, Biki Károly szintén Kossuthra és a vendégekre ürítette poharát. Bartha Ödön képviselő nagyszabású beszédben éltette a közgyűlés disz-szónokát dr. Kelemen Samut. Jé- key Zsigmond képviselő Kossuthra és képviselő-társaira, Benedek János képviselő Szatmár város polgáraira és a polgármesterre, Molnár Ákos képviselő a Kossuth díszpolgárrá választását indítványozó „derék bíróra“ Veréczy Antalra, Kovács Leó Meszlényi püspökre, Szatmári Mór képviselő a polgárságra, Nagy Sándor képviselő Hen- tallerre, Hentaller Lajos képviselő Kossuthra, Brázay Kálmán képviselő és Melles Emil a jelenlevőkre ürítettek poharat. Végül, hogy a diszebéd menüjéről is megemlékezzünk, mely az özv. Demkő Jánosné hires konyháját dicséri, volt: Barna és ragout leves, Bélszín, Almás és túrós rétes, Szárnyas és borjú sült, Fagylalt, gyümölcs, Fekete kávé és bor. A tűzoltó őrtorony telavatása. Városunk tűzoltóságának életében nagy jelentőséggel bir minden- f. évi szeptember hó 25-ike. E napon avatták fel a tűzoltó örtanya udvarán Meszlényi Gyula püspök bőkezűsége folytán emelt tűzoltó őrtoronyt. A torony felavatása rendkívüli díszes ünnepség keretében folyt le, a melyről az alábbi tudósítást adjak. Vasárnap d. e. 9 órakor már díszes és úri közönség nagy számmal jelent meg a zászlók és czimerekkel feldíszített őrtanya tágas udvarán, melynek közepén emelvényt készítettek, hol pár perczel 9 óra után helyet foglalt Taukóczi Gyula rendőr főkapitány és tűzoltó főparancsnok, jobbra tőle Mónus Lajos tüzfelügyelő Hajdú Károly tűzoltó tiszt, Ruprecht Sándor egyleti titkár, mig a túloldalon id. Jókei Károly volt tűzoltó parancsnok, nem különbben az önkéntes két őrsparancsnok, a háttérben pe dig az önkéntes tűzoltók csapata állott. Tankóczi Gyula tűzoltó főparancsnok mint elnök, meleghangú szavakban üdvözölte a tagokat, nem külömben a szép számú közönséget, majd a rendes közgyűlést megnyitotta és felhívta Ruprecht Sándor egyleti titkárt, hogy évi jelentését olvassa fel. A kellő gond és ügybuzgósággal megirt titkári jelentés hűen beszámolt az egylet múlt évi történetéről, jelentve az egylet életében történt nevezetesebb eseményeket. A titkári jelentés szerint a tüzesetek statisztikája következő : nappal 7 tető, éjjel 10 tető tűz. Éjjel 3 pincze, nappal 2 raktártüz, Éjjel 12, nappal 3 kémónytüz, éjjel 1, nappal 4 kazal tűz, nappal három erdei tűz. Vidékre nappal 5 esetben vonultak ki a tűzoltók, volt még ezenkívül nappal 1 szoba és 2 mezei tűz. Ősz szes tüzesetek száma nappal 27, éjjel 27, összesen tehát 54 esetben. A mentő osztály összesen 109 esetben nyújtott első segélyt. A számvizsgáló bizottság jelen tése alapján a pénztár megvizsgáltatván, az példás rendben találtatott. Az egylet egész évi bevétele a múlt évről áthozott 2846 korona pénztári maradványnyal jelenleg kitesz : 3838 kor. 16 fillért, összes kiadások 408 kor. 74 fillér. Pénztári maradvány 3429 kor. 42 fillér. A tűzoltó zenekarnak bevétele 200 kor. 50 fillér, kiadás 43 korona 12 fillér. A mentő osztálynál múlt évi maradvány 40 kor. f. évi bevétel 101 kor. 91 fii. összesen 141 korona 91 fillér. Mind a három osztály pénzkészlete összesen kitesz : 3728 korona 45 fillért. A közgyűlés a titkári jelentést helyeslőén tudomásul vette és elnöklő parancsnok indítványára hálás köszönetét fejezte ki a titkárnak és a jelentést teljes szövegében megörökíteni rendelte az egylet évkönyvében. Ezután a közgyűlés Reinelt Ágoston h. szertárnokot véglegesítette jelen állásában. A közgyűlés ezzel véget ért és kezdetét vette a rendkívüli diszközgyülós, melyen ugyancsak Tankóczi Gyula főparancsnok elnökölt, ki megnyitván az ülést, indítványozta, hogy a tűzoltó-egylet ne messzivü nagy pártfogóját, a bőkezű püspököt Meszlényi Gyulát, ki az őrtornyot saját költségén építette föl, válaszsza meg az egylet diszvód- nökül. A megjelent tagok egyhangú lelkesedéssel járultak hozzá az elnök indítványához. Ezután Thurner Albert emelkedett szólásra és megtartotta nagyszabású és hatásos ünnepi beszédjét, mely alatt hullottak le a torony alsó falában beilleszlett márvány emléktáblák leplei. Az eszmékben gazdag ünnepi beszédből közöljük a következő kivonatot. Thurner Albert, az egyesület volt alparancsnoka messze hallható csengő hangon tartott beszédét egy haszonlattal kezdte meg. Az őskor nagy pharaói rabszolga népükkel —• úgymond — egeket verő pyramisokat építettek, hogy egyfelől alkotásaikban tovább éljenek, másfelől, hogy múlandó testük az építmény belsejében várjon a feltámadásra. A magas gúlákat, kőóriásokat apránként vonja be a Sahara finom homokja ; a gondosan megaszalódott test pedig hiába váija az elröppent lelket s a halhatatlanságnak emlékét vérrel s a halott nép könnyeivel irta meg Ciló. — A pyranisokat építő pharaóktól sok évezer telt el a bethlehemi jászolban született királyig Tovább szőve e gondolatmenetét, fölemlíti, hogy a világ a Krisztusi szeretetből tanult meg áldozatokat hozni másokért. Beszédében áttért aztán az emberiség ellenségére a tüzveszedelemre, melylyel szemben a védekezés intézménye szintén a Krisztusi szeretet forrásból fakad. — Városunkban ilyen intézmény 30 óv óta áll fenn s rámutat arra a közszüksógre, mely egy őrtorony építése tekintetében állandóan érezhető volt, hogy a tűzoltóság a vész színhelyén kellő gyorsasággal megjelenhessek. — Az eszme megvalósítását pár évvel ezelőtt Tankóczi Gyula, főkapitány tűzoltó fő- parancsnok tűzte ki az intézmény feladatául s a mit a sok ember, a társadalom nem birt megvalósítani, úgy gondolta, hogy egy ember megteremtheti. Ez az egy ember, ki zajtalanul, csöndben dolgozik embertársaiért Meszlényi Gyula püspök. A főparancsnok tudta azt, hogy a kegyelmes ur, ahol közérdekről, embertársai javáról van szó, az áldozatkészségben nem tűr versenyt ; hozzá fordult az őrtorony építésének kérdésével. Közbenjárásának eredménye az lett, hogy a püspök ur O exellenczi- ája a torony felépítését megígérte. A beszédben megígért tornyot a Dittler Ferencz bpesti műépítész által az önkéntes tűzoltó egyletnek ajándékba készített magasabb Ízlésű csinos tervek alapján Vajnai Lajos, helybeli építőmester telepíttette. A nagymóltósagu püspök ur, hogy még nagyobb becscsel ruházza fel páratlanul álló áldozatkészségét : „Szatmárnémeti város javára és díszére a tűzoltó intézmény nemes czóljáDak szolgálatára“ emelt torony alapítási idejét összekötötte a Szatmári egyházmegye 100 éves fennállásával. A szónok ecsetelvén aztán ez évfordulónak mintegy határkövéül szereplő őrtorony nagy jelentőségét, a város nevében hálás köszönetét fejezi ki a bőkezű püspök iránt, kívánva, hogy a gyómántmisón túl is bemutathassa nemes áldozatát a legfőbb Valónak s gyakorolhassa a Krisztusi erényeket még az évek hosszú során át Isten dicsőségére egyháza díszére és hasznára s embertársai javára. Eközben lehullt a lepel arról a három márvány tábláról, melyek az őrtorony falába vannak elhelyezve. Ezek közzül az egyik Meszlényi Gyula püspök fenkölt nemes lelkének, áldozatkészségének egyik újabb bizonyságát mutatja. A hideg kőtábla arany betűi — úgymond a szónok, — régen fakók lesznek, mig unokáink szivében élénken fog visszahangzani a jótékony kegyes főur állandó emléke ! Pap Géza polgármester ur nevét is nem csupán e tábla fogja hirdetni, A legjobb Varrógépei! kaphatók kedvező részletfizetésre Wertheimer l. ipót-nál, Kazinczy-u. 17 sz. (a zárdával szemben.)
