Szamos, 1904. augusztus (36. évfolyam, 62-69. szám)
1904-08-20 / 67. szám
Szatmár, 1904. Szombat augusztus hó 20, 67-ík szám. SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: I Baés* évre ü kor. — Félévre 4 kor — Negyedévre 2 kor j Egyes szám ára 10 fillér. t SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szutmaroc, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szent István napja. Szent Istvánnak, az első magyar királynak, a keresztyén Magyarország megalapítójának emlékünnepe vallási és nemzeti vonatkozásán kívül bizonyos nemzetéleti, hogy úgy mondjuk gazdasági ünnepet is jelent Magyarországon. Szent István napjára már kiszórta aranykalászos kincsét ez az áldott magyar föld. Amit dolgos munkáskéz elvetett, azt már le is aratta s a cséplőgépek álmos, monoton berregése jelezi, hogy a termőföld, a kalászérlelő nap munkája véget ért. Kezdődik a gépé, vagy a cséplő-rudé. Erkölcsi lényegében, nemzeti tartalmában és kulturális jelentőségében nekünk, magyaroknak nagy, kiválasztott ünnepünk Szent István napja. Egy nagy gondolkodónak, egy széles látkörü állam- férfiúnak, egy pogányságában csodálatosképen fólvilágosult fejedelmi elmének hosszú évszázadokra s tán évezredekre kiható ténye fűződik hozzá. A pogány Vayk, mint nemzetének bölcse jelenik meg a világtörténelem előtt, ősei vallásáról átvezeti vaderkölcsü, de nemes tartalmú nemzeté" a czivi- lizált nyugat egyedül üdvözítő vallásába, a keresztyénségbe. Meggyőződés, hitbeli színváltozás, a léleknek bizonyos vallás-erkölcsi reformáeziója vezette Vaykot a pogány oltárok mellől a keresztyén hit oltárához, ki kutassa azt? A történetiró sem láthat bele a lelkek mélységeibe, ha különösebb megnyilatkozás nem segíti benne. Lehet, hogy a pogány ifjú, amikor a keresztyén vallást fölvette, csakugyan keresztet is vállalt nemzetéért. Saulból Pállá változni, szép bibliai példázat, de még a bibliában is csodatétel árán lesz a hitetlen Saul hivő Pállá. Lehet, hogy a keteszténség Szent Istvánnak — keresztje volt. Nehéz kereszt, amelyet pogány neveltetése, ősi hite ellenére vállalt népéért. De annál fenségesebben áll elénk az első magyar király alakja, aki világot átölelő, jövőbe néző tekintetével felfedezte az emberi, társadalmi, nemzeti haladás hatalmas útját, amely a müveit nyugati világ hitének forrásához, a keresztén egyházhoz vezet. Az erős nemzeti életnek, a nyugati czivilizáczióval való párhuzamos fejlődésnek alapjait építette fel a pogány oltárok romjaiból. Meglátta, hogy ez csak úgy lehet és másként nem. A pogány vallás elszigetelné népét a nyugat áramlásától. És c holt szigetről elvezette hát a pogány magyart a fejlődés, örök haladás hatalmas forgatagába. A kereszténséggel életnedvek áradtak a nemzet testébe, amelyet elsorvasztott volna a pogány élet szárazsága. Szent István napján szintén tolakodik toliunkra ez a hasonlat. Mert ez ünnepnap nemzetéleti vonatkozásával ellentétben, ma szárazság sorvasztja a nemzet testét. Amit a nemzet erkölcsi életében bevitt ezer év előtt egy bölcs fejedelmi elme, azt az életnedvet ma megtagadja a nemzet anyagi életéből a természet. Szent István napján, amikor a termő föld garmadába hullt kincsei kápráztatják a munkás magyar nép szemét, szomorúan kell látnunk, hogy a természet daczo- san ellenszegül e nap sajátos nemzetéleti jelentőségének. A gazda komoran, leejtett kézzel áll letarolt földjei előtt, amelyeknek javakincsét nem ő, hanem az izzó nap heve aratta le. Kietlen szárazság aratott a buzakalászos, drága magyar földeken s a kalászok, amit koszorúba köt az arató leány, halotti koszorúja egy szomorú gazdasági évnek. Most, Szent István napján nem lehet más imádsága a magyarnak, mint ez: — Magyarok Istene, adj jobb esztendőt a mostaninál ! Városaink szépítése. Hazánkban több város van, mely természeti szépsége mellett, régi emlékekben kiválóan gazdag, és érdekességben bátran felveheti a versenyt sok külföldi várossal, melyeket az idegenek százezrei keresnek fel, mivel azok ismertetéséről, szépségeinek emlékeinek megismeréséről az ismert piros könyvek utján bőven gondoskodnak. Úgy tudom, hogy nálunk a Műemlékek Országos Bizottsága tartja számon hazánk műemlékeit, melyeket áldozatok árán is fenn kell tartanunk. Nincs tudomásunk azonban arról, hogy léteznék a szépért, a nemes ósdiért lelkesülő művelt közönség részére egy könnyen megszerezhető oly könyv, melyben az ily műemlékek czélszerüen csoportosítva és illusztrációkkal s magyarázatokkal ellátva Nyári esetek... Irta: Lanté. Tolongott a nép a propeller-állomáson. Sietett mindenki a szabadba, a zöldbe a forróság elöl. Menekül hüs lombjeid alá tündér honodba, bájos Margitsziget! Családok, szerelmes párok vegyesen, mindenik vágyik ki a poros, meleg városból, az üde parkba, virágaid mámoritó, édes illatát szívni, csalitjaik dalosaival, az erdő, a falu illúzióját ébresztvén a fogékonyabb kedélyekben. S a telivér nagyvárosi ide jön idylljeivel, forró szivével, szerelmes hangulattal, élvezni az életet, a fiatalságot, — a szerelmet. Indul a hajó ! A nyüzsgő embertömeg keblét örömmel tölti el egy kellemes délután reménye. A vízről bűvös áramot hoz a szellő, végig suhan a hajón, incselkedve, kaczér lányok, fess asszonyok, nevető babák fürtéi vei. Jókedvű várakozó arezok mindenütt ! A sokaságból kiválik egy érdekes pár. Fehérrubás bájos asszony a kísérőjével, egy barna ifjúval. — Az asszony nagyon hallgatag és nagyon sserelmes. A férfi blazirt, nagyvárosi „szép fiú.“ Olyan külsővel, amilyen az ábrándos asszonyi lelkek ideálja. Sötétszemü, magas, fekete, hullámos baj. Máskép amolyan „társasági alak“ lesz, akinek mai kirándulása is alig több egy „ rózsaszínű kalandnál,“ maradandóbb lelki hatások nélkül. Mig az asszonykának egész szerelmes lelke benne van a nézésében, bágyadt, omlatag mozdulataiban Szereti ezt a „szép fiút.“ Nagy, tiszta érzéssel, a szenvedély őrülségóvel, remegő vágyával és naiv hitével, a — viszonzásnak. Egymás mellett ülnek szorosan Az asszony gyakran el-elpirul a kutató, figyelő pillantások alatt, Nyugtalanná teszi a tömeg kiváncsi érdeklődése. Látszik rajta a szokatlan, a félénk, „rendesz-vousokban“ járatlan, kezdő. Izgatottan, idegesen babrál ernyőjével, csak néha pillant az ifjúra, de ilyenkor annyit beszél — néma ajakkal is . . . Most szól az ifjú hozzá halkan, csöndesen, az asszony mosolyogva nézi, hallgatja — önfeledten. Egy egész élet. eltemetett, újra éledt reménye van az asszony szemében, misztikus, bűvös világ, csodás regékkel teli . . . Csobogva siklik a hajó, most hirtelen suhan egy hid alá, az ifjú kérdi szerelmesét: — Tudod, édes, hogy a mit ilyenkor gondolunk, beteljesül, Mit óhajtasz e pillanatban ? — Azt, — felelt a fiatal asszony — hogy soká tartson boldogságom, szeress híven, nagyon, soká. mint én téged, ne feledj, ha elmegyek. Csak ennnyit, csak ezt mindig, örökre . . . — Én még mást is óhajtok — mondá az ifjú és mámorosán suttogott szerelmesének, csábos, hízelgő szavakat, hűségről, végtelen bolog- ságról . . . És hitt az asszony ! . . . A hajó haladt tovább. A Duna hullámai nagy babokban verődtek oldalához, hajlott, ringott, mint egy kaczér asszony. Ringass hullám, ringass, bohó, hiszékeny, ábrándos asz- szonyi szivet, csalogass, susogj te is. Beszélj bűvös világodról sötét vized mélyén, ahol ölelő hullámkarodban olyan sokan álmodják el nem ért boldogságukat. Ahol annyi csalódott lélek talál örökre enyhülést. — Itt a sziget! Kiszállani! — hangzik a kiáltás. Örvendezve mentnek a kirándulók a járatok felá s a következő pillanatban csoportokban sétálnak a fák alatt. A másik rész siet a fehér asztalok mellé, egy kis frissítőre. A szigeten a szokott élénkség uralkodik. Zene, hangos beszéd, nevetés mindenfelé. A fehér asszonyba párjával közel ül a czigányboz, szereti a zenét. Hallom, amint beszélgetnek. A férfi nem rajong a magyar nótáért, az asszony meg csak azt imádja. Gyönyörű a klssszikns zene a fülnek, de a magyar szív érzéseit kifejező édes-bus melodikus dalok úgy belekapnak a lólekbe. Teremtik a hangulatot. Mennyi öröm. bánat, epedés, sóhaj, milyen tragikum, — mennyi poézis egy pár sorban, egy pár akkordban ! Csöndesen beszélgetnek, inkább a zenét figyelik. — Uj dalt kezd a czigány: „Lehullott az őszi rózsa levele, Hulló levél volt a babám szerelme .. Gyönyörködve hallgatják, elmó- lázva. S az asszonyka úgy elbusul egyszerre, mintha megfáfult volna a szive valamitől . . . Vájjon a daltól, — vagy egy gondolattól? . . . Az utolsó hajóval mentem haza. Ismét velem jöttek Gyönyörű, csillagfónyes, forró ju'iusi éjszaka volt. A levegő telve Fülöp kárlsbádi ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálioda mellett & Sutraár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés T Y T Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő szines nyári áruk gyári áron alul ÍS beszerezhető k.
