Szamos, 1904. augusztus (36. évfolyam, 62-69. szám)
1904-08-14 / 65. szám
XXXVI évfflfyaa. Szatmár, 1904, vasárnap auftsztus hó 14. 65-tk szán. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész, évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóezy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron', a Lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. ^Pályaválasztás. Nehány hét még és véglegesen dönteni kell sok ifjúnak, illetve szülőnek abban a kérdésben, hogy miféle életpályán keressék a boldogulás útját. Figyelemmel kisértük a pub- licisíika és az iskolai hatóságok irányzatát ebben a kérdésben s azt tapasztaljuk, hogy majdnem jelszóvá lett az a törekvés, hogy az ifjúság a humanisztikus pályáktól elvonassék. Ezzel szemben azonban nem mutatnak rá a boldogulásnak olyan útjaira, ahol a kilátás csábítóbb, a megélhetés biztosabb volna. Pedig a lelkiismeretes összehasonlítás adhatná meg csupán a helyes mértéket ahhoz, hogy helyes-e a tanács, melyet ajánlanak, vagy csak olyan frázis, mit komolyan számbavenni nem lehet. Nézzük csak a dolgot közelebbről. Az iparos és kereskedő, ha nincs némi tőkéje az önálló vállalkozásra, épen oly fölös proletár, mint az ügyvéd, vagy orvos, ha nincs keresete. Az ifjú ember mindenütt az életnek ugyanazzal a nehézségeivel találkozik s ha egyik-másik pályától riasztják, vol- taképen csak azoknak a javát szolgálják, kik már e pályán vannak. Epen úgy tesznek, mint a nyomdászok, kik nemrégiben — nyomtatványokban riasztották a szülőket attól, hogy gyermekeiket e pályára adják, holott valójában nem a szülőkért, hanem elsősorban az önmaguk javáért fájt a tejük. Az életnek változatlan nehézségei mindenütt ugyanazok. Már most azzal, ha az ifjúságot a humanisztikus pályáktól elterelni akarjuk, végeredményében csak azt érnök el, hogy a műveltség szü- kebb körökre szorítkoznék. A gazdasági helyzet, a tülekedésnek ugyanazon ádázsága mellett nem lendülne fel, ellenben a kulturális színvonal sülyedne. Ezt az eredményt számításon kívül hagyják, a mi szocziálpoliti- kusaink, pedig ennek a számbavételével kell döntenünk ama kérdés lelett, hogy czélszerü-e oly hangzatosán küzdeni a humanisztikus pályák ellen ?! Ennél a kérdésnél rá kell mutatnunk még hazánk egyik spe- cziális jelenségére. Nálunk a kultúrának kevésbé van meg az az önczélja, mint p. o. Franczia,- Német,- Angol- vagy Olaszországban, hogy a kultúra mivelésével az általános műveltség színvonala emelkedjék. Mi elsősorban nem azért tanulunk, hogy tudjunk, hanem azért, hogy élhessünk utána. Oly tudás, olyan műveltség, mely a megélhetés eszközeitől független volna, nálunk igen kevés. Nálunk a tudás olyan tőke gyanánt szerepel, mely után meg kell élni. S ez igen fontos dolog. A természetes fejlődésnek egymásutánja az volna, hogy akinek a kenyér- kereseten túl fölös ideje és a megélhetésen túl fölös anyagi eszköze van, az kielégíti tudásvágyát és müvei; lelkét a művészetek megismerésén. Nálunk a műveltséget csupán jogcsimnek tekintjük a jóllétre, pedig a jtllét tulaidonképen csak előfeltétele volna a műveltségnek. Ezen vitás elvi álláspontból ztán, az életnek számtalan más viszásságai származnak. Nálunk valósággal sajnálatra méltó áldozatnak tekintik azt a munkást, ki bizonyos műveltségre tett szert és mégis kénytelen dolgozó szerszáma mellett maradni. Viszont az úri osztály, ha fiait már jogászságra fogta, azt akarja, hogy e jogi készültségüknek hasznát is vegyék s okvetlenül hivatalra, képviselőségre törekednek. Végzetes bajunk az, hogy nálunk a kultúra nem nőtt ki a természetes gazdasági alapból, hanem ellenkezőleg, a kultúra a gazdasági fejlődésnek ült a nyakára. Nálunk a kuliura gyors fejlődése a szo- cziális kiválást eredményezte s életpályákban és intézményekben annyi terhet rakott gyönge közgazdaságunkra, amit ez utóbbi megbirni nem képes. Hogyan lehet segítenünk ezen az állapoton ? Vájjon ugy-é, ha azon emberek számát, kik műveltségre tesznek szert, redukálni akarjuk ? Bizonyára nem. Ellenkezőleg, gyarapitanunk kell a kulturális látókört, vagyis annyira kell általánosítanunk a műveltséget, hogy megszűnjék kiváltságos lenni s jog- czimül szolgálni a magasabbrendü életigényekre. Az eszményi czél épen az volna, hogy minden iparos tanult legyen s jómódú ifjaink elsősorban a tanulás és tudás kedvéért tanuljanak s nem azért, hogy ennek Steve Brodie esete. Zöldi Marczival,- a főhadnagyból lett czigányprimással — aki most Amerikában szerzi a babért és dicsőséget a magyar nótának. Zöldi Marczival üldögéltünk a Cafe Boulevard terace-án. Valamit kellene csinálni, mert ez igy unalmas. Hát gyerünk színházba. Úgy emlékszem vasárnap volt. Elindultunk a Boweryn, közben fürkésztük a színház reklámjait. Egy óriási pLkát hirdette a Peoples Theater szenzácziós darabjait A Brook- lyni hidat ábrázolta e kép, amint egy viharos éjszakán egy ember ég felé emelt karokkal ugrik le a hídról a 80 lábnyi mélységbe, az alant hömpölyögve hullámzó East river habjai közé. A szöveg pedig ilyesmi volt : Steve Brodie. Színmű 3 felvonásban Irta : Steve Brodie. — Ez furcsa, mondja Zöldi Marczi. Egy ember aki darabot ir önmagáról. — Ezt megnézzük, mondom ón és bementünk a színházba, zsúfolásig volt. A karzatok ropogtak a sokaság alatt. A szomszédunk egy jóravaló yankee szóval tartott bennünket, amig az előadás megkezdődött. Tudja polgártárs ez a Steve Brodie szerencsés ember. Leugrott a világ legnagyobb hidjáról és semmi baja sem esett. Fogadásból, vagy tán nem is annyira fogadásból, mint elkeseredésből. Na de kezdődik a darab, majd meg látják. — És elkezdődött az előadás. Úgy ahogy lejátszották, a nép meg tombolt a tetszéstől és hívta a szerzőt, a ki nem jött. Az volt a meséje, hogy két legény szeretett egy lányt. Steve Brodie a hős, és egy Vatkins nevű vörös milliomos. Brodie persze szegény ember volt. A leány azonban mégis az ő felesége lett és nyitottak egy kis sörcsarnokot a Boweryn. A vörös, aki bosszút esküdött, a szomszédban nyitott egy konkurens korcsmát és olcsóbban mérte a sört is meg a bort is, csakhogy szerencsés vetély- társát tönkre tegye. Nem bánta ha rá is megy az egyik milliója. Brodie nagyon elkeseredett. Beállít a vetély- társához és férfiasán oda szól neki. — Alkudjék szomszéd, mit akar velem. — Váljon el a feleségétől! Egyebet nem akar ? — Inkább beleugroin az Eást folyóba a Brooklyn hídról, — szólt Brodie. Emez kapott rajta. Tudja mit szomszéd. Ugordjók le a hídról. Ha élve jön ki, ezüst dollárokkal padlóztatom ki ezt a korcsmát és mindenestől magának adom, továbbá ígérem, hogy nem állok többé útjába. Ha pedig belehal az ugrásba, hát testálja rám a feleségét, — Áll az alku ! És e».zel tenyerébe csapott a vetélytársának. Tanukat hoztak, szerződést kötöttek és éjjeli két órakor neki indultak a hídnak. Viharos csúnya éjszaka volt Egy kis hajó várt a hid alatt, a közepénél. Brodie odaért, csak biztatták. A rendőr azonban észre vette a dolgott és épen mikor Brodie a korlátra lépett, megragadta a vállalkozó ifjút. Brodie mellbevágia a rendőrt, föíkuszott a korlátra, ég felé emelte kezeit; és ugrott, a levegő hasította, lebukott a vízbe és perczek múltak el mikor feljött a felszínre megint Megrázta a fejét és úszott a hajó felé. Fölvették és haza mentek. Brodie a megfizette az árát a boldogságának. Másnap a lapok rendkívüli kiadásbai mesélték el a csodás, le hetetlenséggei határos kalandot, és egész Amerika csodájára járt az ezüst dollárokkal ipadl ózott csarnoknak. A színház igazgatója pedig felhasználva a népszerűségét, fölkérte Brodiet Írjon a kalandjáról színdarabot. Három hónapig mindég azt játszották a Peoples színházban, Brodie pedig egy fél év alatt többszörös milliomos és országos hős lett. Felvonás közökben a nép a szerzőt hívta, de a rendező mindig kénytelen volt kijelenteni, hogy a korcsmában igen sok dolga van a szerzőnek, tehát nem jelenhetik meg. hanem akik látni akarják, azok fáradjanak át színház után, a túlsó utcza sarkán van a sörcsarnokja. Ergo Zöldi Marczival elmentünk a Brodié korcsmájába. A nemzeti hős leültetett bennünket és egy saját áláirásu arczkópet tett elénk, egészségünkre kívánta a sört s azzal tovább állt, hogy másokkal is megtegye ezt a kis műveletet. Ez a Brodie egy személyben tükrözi vissza az egész Amerikai humbugot Betartotta az Amerikai apai tanácsot, amit minden apa elmond a fiának. — Fiam,, iparkodj becsületes utón meggazdagodni, de, ha igy nem sikerül, mindenképen iparkodj meggazdagodni ! Szebenyei József. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőkösönságnek min» legoiesölib bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. ^ S.atiár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés TIT Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők- .................... ..........-..— ■ ■ ... ■■ ■■ '■ ' :
