Szamos, 1904. augusztus (36. évfolyam, 62-69. szám)

1904-08-14 / 65. szám

2-ik oldal SZÁMOS 66 szám alapján az igazán rászorult embe­rek kenyerére pályázzanak. Szegényebb osztályaink sze­rezzék meg a magasabb inlelli- gencziát megmaradván eddigi szó- cziális helyükön. így a társadalom intelligencziája jótékonyan emel­kednék anélkül, hogy a kultúra ránehezednék a dolgos szegény­ségre. Ebből a szempont bői káros­nak, sőt veszedelmesnek tartjuk azt az egyoldalú, sót elfogult rin- gatást, mely a középiskoláktól való tartózkodásra inti az ifjakat és szülőket. Ha nem csalódunk, ez az ál­láspont is az osztálygondolkodás­ban találja magyarázatát azzal a leplezett törekvéssel, hogy a kö­zéposztályból szépszerével mennél többen kizárassanak. Városaink szépítése. Sehol sem aktuálisabb felidézni a múlt század nagy hatású emberé­nek, Ruskínnak, az „örök szép“ hir­detőjének szellemét, mint nálunk. Mennyire alkalmazható ma is elítélő véleménye arról a közönyösségről, melyet az emberek hajlandók tanusi tani az épületeknek, mindennapi környezetünknek Ízléses, szép meg­alkotása iránt. Az a sok tettetés, erőszakos tetszelgés, melyet a legna gyobb Ízléstelenséggel követnek el az utczasorok házainak külső képén, va­lósággal ellene tör a finomodott Ízlés minden értékes követelményének, a természetes nyíltságnak, a kedély melegségének. Mennyire hiányzik ma egy olyan Ruskin, aki hatással hir­detné tovább a lefedésbe merülő esz­méket. A ki a vidéki városokat köze­lebbről ismeri, bizonyságot tehet arról, hogy csak a legutolsó években ta­pasztalhatjuk egyik másik jelentéke­nyebb városban az érettebb, kiforrott ízlésnek nyomát, szétszórt példáit a városépítés és az annak alkatrészét képező egyes építkezéseknél ; de még mindig csak ritka példáit a művészi építkezésnek. Nem is azokról a nagy­szabású, rendkívüli és egy vidéki város anyagi viszonyait messze felül­múló városrendezési és ujjáalkotással összefüggő munkálatokra czélzok, me­lyek százezreket, sőt milliókat nyel­nek el, aminö átalakulások csakis egy fejlett, nagykiterjedósü és forgalmú, jelentékeny városnál lehetségesek és szükségesek, hanem csakis azon mű­vészi követelményekre kívánok utalni, melyek egy kisebb város, sőt község szerényebb keretében is könnyen ér­vényesülhetnek, sőt kell, hogy helyet találjanak. Ahhoz, hogy mindeu város a természetes és folytonos növekedéssel együtt egyszersmind az ästhetikai követelményeket is kielégítve fejlőd­jék, ehhez első sorban oly városren­dezési s szabályozási tervnek kell rendelkezésre állni mely, anélkül, hogy századokra írja elő a fejlődést az építkezésben, helyes programmot nyújt a városok közegószségi, forgal­mi, közgazdasági és művészi igényeik kielégítésére, a melyben a legköze­lebbi 25—60 évi fejlődése az építke­zésnek minden tekintetben helyesen és czélszerüen beilleszthető legyen, így vethetünk véget ama ötletszerű, máról holnapra szóló, egyes házhe­lyekre vonatkozó szabályozásnak, mely mellett a mai megállapodásunkhoz a másnap szükséges szomszédos telek czélszerti hozzáillesztése és szabályo­zása a lehetetlenséggel határos. Azt hiszem minden olvasó a saját városából vagy községéből több erre illő példával illustrálhatná eme állításomat a melynél jobbat, dicsé retreméltóbbat fővárosunkról és an­nak egyik legutóbbi szabályozási rész­letéről — értem a közismert Eskíité- ri-hid környékét, a Kossuth-Lajos utczával — sem lehet mondani, a melyben úgy az előlre nem látás, mint a takarékosság parancsoló kény­szere s a szükkeblüség megakadá­lyozta, hogy páratlan szépségű fővá­rosunk egyik legmouumentálisabb és világhírű alkotása, az Eskütóri-hid, egész környezetével úgy érvényesül hessen, amint lehetett volna. A min pedig már többé nem segíthetni. A részletekre nem terjeszkedem ki, mert. azok közismeretesek. Egy város, városrész, vagy utcza szabályozása távolról sem igényli azt, hogy mindenáron egyenes vonalba rendeztessék. Mert ez épen olyan unalmas, mint egy hosszú utcza, melynél az összes épütetek omeletso- rai, főpárkányai mind egy magassá­gúak és egy nagy kaszárnya képét nyújtják. A poligODalaku körutaknak épen az az előnyük, hogy folyton változó képet adnak, mivel mindég az útnak egy-ögy újabb szakasza látható, melyen a szem kellemesen pihenhet meg, másrészt közforgalmi szempontból ama előnye is van, hogy miután távolabbi városrészeket köt össze, egyszersmind a főforgaloin gyors és akadálytalan lebonyolítása nak leghatékonyabb eszköze. És ha az ästhetikai szempont a beépitet városrészeken nem követeli az utak egyenes vonalozását, még kevésbbé kell erre törekedni parkok és ligeteknél, melyeknél a természet által nyújtott szépet, kellemest és változatost igy mesterségesen unal­massá tennénk, sőt meglevő ligetek ily alapon való modernizálása, meg­levő, szokszor százados fák pusztítá­sával kapcsolatos, s ennek erőszakos keresztűlvir.ele valóságos vandalizmus­nak nevezhető. A sok tekervényes u,t még a legkisebb parkot is mintegy mesterségesen megnagyobbítja külö­nösen ha az ut. két oldalán fák, sű­rűbb bokrok vannak, a mely optikai csalódásra — a nagyításra — amúgy is a legtöbb városi park nagyon is rászorul. A művészi szempontnak az egész városrendezési terven teljesen érvé­nyesülnie kell, annak mindeu részle­tén az utczákon, közterek középüle­tek, parkok, szobrok, hidak, nyilvá­nos kutak, közvilágositási berendezés­nél, a város jövö fejlődését, terjesz­kedését figyelembe véve, úgy hogy mindeu meglepetés ki legyen zárva. A hatóság különösen figyelmébe ajánható a régi — és a hozzá nem értő laikus szemében oly kopott, régi emlékek, épületek gondos és kegye- letes megőrzése. Mily jól esik az utasnak, ha a sok modern város után végre újat, t. i. egy régi várost lát­hat, például a sok német város közt a hírneves Nürnberget, helyben min­den régiségét, emléket oly becsben tartanak, oly kegyelettel őriznek, melyet évenként az éhes szeműek százezrei keresnek fel, hogy az újban is a régit utánozzák. Németország több városában szabályrendelet védi a régi emlékek fenntartását. (Vég. köv ) HÍRROVAT­* A püspök hazaérkezése. Meszlényi Gyula v. b. t. t. szatmári megyés püspök, ki több hetet töltött a „Pável“ sósfürdöben, e hó 11-én reggel érkezett vissza Szatmárra A hazaindulás alkalmával a vasúti indó- | háznál ifj. báró Perényi Zsigmond főispán is jelen volt, valamint a lel­készeken kívül Szabó Sándor alispán, Schmidt László föbányatanácsos. Az alispán Husztig elkísérte afőpászlort, ki kifejezte teljes megelégedését a máramarosi időzósóvel. „Jól éreztem magamat s felüdülve térek vissza otthonomba, áldó kezemet nyújtva Máramaros felé,“ szólt a főpap és igen szívélyesen búcsúzott el az al­ispántól. * Gyászhir. Alig egy pár éve távozott ei városunkból az általáno­san tisztelt és kedvelt Augusztiny János posta- és távirdai felügyelő. Eltávozása utáu egészsége rövid időn belül rohamosan hanyatlani kezdett és mint részvéttel értesültünk f hó 10-én a halál diadalmaskodott derék munkás élete felett. Városunk társa­dalmát bizonyára mélyen fogja súj­tani ezen szomorú hir, hiszen annyi sok jó barátot és őszinte tisztelőt hagyott hátra. Azonban nemcsak ba­ráti körben örvendett a közkedvelt­ségnek, hanem tisztviselőtársai és alantosai is a legnagyobb tisztelettel és bizalommal verték körül. Nehezen is vált meg városunktól, mintha csak érezte volna, hogy ide többé nem fog visszatérni. Nyugodjék békében, legyen neki könnyű a sir. A mélyen sújtott család a következő értesítést adta ki : „Özv. Augusztiny Jánosné szül. Toldi Róza, úgy a saját, mint gyermekei Cornelia, Oszkár, Béla, Ákos, Zoltán és Etelka, valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti a felejthetet­len jó férj, drága jó atya és rokon Augusztiny János posta és távirda felügyelő folyó évi augusztus hó 10 én d. e. 9 órakor rövid, de súlyos be­tegség után életóuek 56 -ik évében történt gyászos elhunytát. A drága halott hült tetemei f. évi augusztus hó 11-ón d. u. 6 órakor tétetett (Rá­kospalota, Árpád-utcza 1 sz. a.) gyász- háztól a róm. kath. egyház szertar­tása szerint örök nyugalomra. Az en­gesztelő szent mise-áldozat f. évi augusztus hó 12-én reggel fél 8 óra­kor a Magyarok Nagyasszonyának templomában mutattatott be a Min­denhatónak Rákospalota, 1904. aug. hó 10-én Áldás és béke porai felett! * Eljegyzés. Kanovich László, a Szat.raár Németi Népbank könyve­lője f. hó 14-ón tartotta eljegyzését Major Mariska kisasszonnyal, Major József sarkadkereszturi földbirtokos bájos leányával. * A Dalegyesület választmánya augusztus 12-ón a zeneiskola helyisé­gében dr. Vajay Imre elnöklete alatt ülést tartott, melyen jelenvoltak Már­ton Lázár pénztárnok, Markos Imre ellenőr, Veress Lajos másod karnagy, dr. Tanódi Márton igazgatótanácsi tag, Balogh József, dr. Fejes István, Lipeczky Elek és Ferenoy János vá­lasztmányi tagok, ezen utóbbi úgyis, mint a távollevő titkár helyettessé A választmány a következő ügyeket intézte el : I. Tudomásul vette az ellenőrnek a múlt évi pénztári szá­madásról összeállított jelentént,, mely szerint a bevétel 12836 K 78 fillért, a kiadás 12780 K 67 fillért, a ma­radvány tehát 56 K 11 fillért tesz. II. Megbízta Perency János választ­mány tagot, hogy a városi Tanácshoz dolgozzon ki jelentését a zeneiskola múlt évi történetéből, melyre az igaz­gatótanács városi közgyűlési hatá­rozattal évenkint kötelezve van. III- Utasitotta a pénztárnokot és ellenőrt, hogy a jövő évi költségvetést ké­szítsék ei. IV. Tudomásul vette, hogy a Kölcsey-kör irodalmi szakosztálya a Dalegyesület utóbbi két föllépéséért Írásbeli köszönetét mondott. V. A lugosi magyar dal- és zeneegyesület által küldött zászlószeget' átadta a helybeli iparos énekegyesületnek, hogy azt az augusztus 20-án tartandó cászlószentelési ünnepen a Dalegye­sület nevében a rudba illessze be. VI. A zeneiskola tanárikarát végle­gesítette, és pedig Pataki Lajos igaz­gatót 600 korona évi fizetéssel és természetben állandó lakással ; Füredi Sándort 1600 K és Benkő Miksát 1200 korona évi fizetéssel; mig Sző- uyi Margit és Báron Margit tanár­nők javadalmát az általok állandó órák után befolyó tandijak teljes összege képezi. Mindenik tanerőnek az igazgatótanács szabja meg a teen­dőit. VII. Tárgyalván a választmány a legutóbbi közgyűlés által hozzá át­tett ügyeket, kimondotta, hogy az 1—6 pont alattiak, melyek a tagok névsorának hiteles összeállítására, a nem fizető tagok törlésére, az egye­sület alapvagyonának elkölthetlensé- góre, a pénzkezelés módozatra, az aláírási ivek összeszedósóre s az újabb taggyüjtésre vonatkoznak, nagyban és egészben végre vannak hajtva, ellenben a 7-ik pont alatt érintett kirándulásokat és utazásokat mind­addig nem javasolja, mig a működő tagok jelenlegi közönye meg nem tö­rik s az egyesület régi művészi színvo­nalára vissza nem emelkedik. VIII. Az igazgatótanácsnak a zeneiskolai épü­let átalakítására utólagos elszámolás kötelezettsége alatt 2400 K erejéig felhatalmazást adott. IX. Ferency Já­nos vál. tag indítványára kimond otta végül, bogy a dalegyesület összes diadalmi jelvényeit és emléktárgyait megőrzés végett a Köícsey-kör mú­zeumának leltár mellett átadja, úgy azonban, hogy azok felett a rendel­kezési és talajdonjogot magának fen- tartja. * A túl magas húsárak. (A vá­rosi tanácshoz benyújtott indítvány.) Köztudomású azon szomorú ál­lapot, hogy a jelen évi szárazság miatt bekövetkezett takarmány- hiány folytán a szarvasmarha árak tetemesen csökkentek, ugyannyira, hogy a mostani árak a tavaszi árak­nál mintegy 40 százalékkal alacso­nyabbak. Daczára ezen állapotnak, a helybeli mészáros iparosok a hús árakat a beszerzési alacsonyabb árak szerint ahhoz arányosan nem mérsékelték, hanem a húst ép oly árban mérik ki, mint azt a tavaszi 40 százalékkal magasabb árak mel­lett is kimérték. Nem veszik figye­lembe sem a hatóság figyelmezte­tését, sem pedig a magánfelek jo­gos felháborodását. E körülmények folytán szüksé­gét látom fenforogni annak, hogy a tek. II fokú iparhatóság beavat­kozzék, hogy a marhahusmérós sza- bad-gy akolása az ipartörvény 53. §-a b. pontja alapján hatóságilag szabályoztassék s a felcsigázott húsárak a mészárosok túlkapásai megrendszabályozásával a 14047— 1887. sz min. rendeletben lefekte­tett elvek szerint szabályoztassanak. E őzéiből azon előterjesztést te­szem, hogy méltóztassék az ipar- törvény 53 §-a alapján az I. fokú iparhatóság és a kereskedelmi és iparkamara sürgős véleménye be- kivánása utána 14047—87. sz. kér. min. rendelet alapján a marhahús átlagos ára kipuhatolása czóljából a próba vétel és vágás megtételét elrendelni s ennek eszközlésére a tek. polgármester ur elnöklete mel­lett egy a gazd. tanácsos, a városi és a m. kir. állatorvosok, valamint dr. Vajay Imre és dr. Tanódy Már­ton biz. tagokból álló bizottságot kiküldeni s e bizottság beérke­zendő jelentése után a kipuhatolt s a mészárosok által szedhető hús­árakat a f. évi szeptember és ok­tóber hónapok 15. napjáig terjedő évnegyedre hatóságilag megállapí­tani. Egyidejűleg kérem a hozandó határozatban kimondani, hogy az ,;ÄÄVÄf9«: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál ^úgymint idült bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in- v ......... ........------------- fluenza után ajánl tátik. ■ ­^E meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést ég a köpetet és megszünteti az éjjeli izadást Kellemes szaga és jó ize miatt á* gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban flvegenkint 4 k.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üreg alanti ezéggel legyen L ellátva: F. Hoffman-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel Svájca.

Next

/
Thumbnails
Contents