Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)
1904-07-07 / 54. szám
XXXVI, Bttolyam. Szatmár, 1904. csúTártók július hó 7, 54-ik szám. SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Sjatmaron, a lap iadóhívalalában fizetendők Szatmár ipari szakoktatása érdekében. Abból az alkalomból, hogy Hieronymi Károly, kereskedelemügyi miniszter kilátásba helyezte, hogy már a közel jövőben egy ipari szakiskolát állít fel városunkban, helyén való dolog, hogy szakoktatásunk kérdésével ujaTiban is foglalkozzunk. Ma azt látjuk, hogy városunk ipari életében nincs meg az az elevenség, aminőt pedig a mienknél számos kisebb városban is tapasztalhatunk. Még mindig a régen kitaposott nyomokon haladunk és újabb ipari vállalkozás is csak ritkán s akkor is legíennebb vendégül tér be hozzánk. Akár a ía, akár a fém vagy bőriparunkat tekintjük, csak nehézkesen tud az újabb ipari Ízlés egy kis utat törni magának s abból is csak annyi, amennyi már elodázhatatlanul erőszakolja rá magát az ipari előállítás követelményeibe, — komolyan számbavehető eredetiséggel pedig, még kevésbbé dicsekedhetünk. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy egyátalán nincsenek jó műhelyeink, melyek szolidság és pontos előállítás tekintetében ne telelnének meg a kivánalmaknak, de ezek száma kevés ; olyat meg épen nem ismerünk, a melyben valami kezdeményező, uj, vagy épen eredeti eszme keresne, vagy találna utat magának az ipar előállítás mezején. Nemcsak az ipari téren, hanem másutt is azt tapasztaljuk, hogy csak ott költözik lüktető elevenség valamely foglalkozási ágba, ahol a megfelelő elméleti oktatás és képzés termékenyíti meg az ambicziót. Régi iparosaink meg szokott kerékvágásaikból nem igen fognak ugyan kitérni, mert a konzervatív hajlamok bennük már megerősödtek, de ott van az a 700—800 iparostanoncz, az ipari élet jövő nemzedéke — körülbelül ennyi iparostanonczot mutat ki városunkból az összeírás — ezeknek már a modem kor szellemében kell íölvenniök a versenyt, ha élni és gyarapodni akarnak. Az ipari szakiskolák tanítási rendszere össze sem hasonlítható a magán-műhelyekben található módszerrel, sőt utóbbi helyeken Á kis öreg. Irta : Peterdi Sándor. A beteges gyermekek szokásos komolysága volt meg benne. Mindenre gondolt, mindenre felügyelt, ő volt az első, aki fölkelt reggel, megnézni, elkószitette-e már a cseléd a reggelit testvérkéjének : este ő tipegőt utoljára ágyacskájába, mert előbb megkellett vizsgálgatnia az ajtókat, be vannak-e mind jól zárva, s gonddal bugyolálta hugocskáját, amikor az utczára mentek. Játékába, vidámságába is bizonyos komolyság elegyedett. A gyerek kitörő jókedve nála soha se jelentkezett. A legszívesebben az ablaknál üldögélt és nézegette az utczán járókelőket vagy pedig a szoba valamelyik zugába játszadozott csendesen. Rajongó szeretettel csüggött édesanyján. Arczocskája szinte sugárzott az örömtől, ka a szép asszony oda vonta maga mellé és mesélt neki vagy pedig tréfált, játszadozott vele. Ilyenkor oda simult anyjához, tekintetét le nem vette ajkáról és cziró- gatta, simogatta fekér, puha kezét, bárszonyos arczát. Mióta Véglakyné özvegy lett, szomorúság feküdte meg a házat. Arczán csak ritkán derengett a vidámság. Különösen mikor egyre kevesebb lett lelkében a küzdelem. A szive, a vére azt mondta : fiatal vagy, jogod van, hogy élvezd az életet, az a két gyermek pedig intette ; a szived szavát ne halld meg, gondolj a kötelességedre. Néka megállt az özvegy az ura arczképe előtt kosszasan nézte, összekulcsolt kezekkel, egymásra szorított ajkakkal. Mit csinál ? Vádolja ? Bo csánatot kér tőle ? Vagy tanácsot ? Ezt a kangtalan küzdelmet nem látta soka senki, csak a kis öreg, a ki szomorúan, nesztelen léptekkel járt a nyomában. Az asszony rögtön megérezte, kogy valaki van a szobában, tudta, hogy ki, ka nem is fordult meg. Égette a kis öreg tekintete. Mit bámulsz reám ?. . . Mindig a sarkamat taposod ; menj játszani. — Igen anyám megyek. — S a fiúcska ment kifelé. Hanem ekkor már megbánta fellobbanását az anya. — No csak maradj ... ne menj ... jöjj ide, kis öregem. Anyácska csak rossz kedvű, de szeret téged is, Bözsikét is. — Tudjuk, anyácskám ; mi is szeretünk nagyon . .. nagyon .. . módszerről beszélni egyátalán alig is lehet. A magán-műhelyekben az oktatás sikerét régibb időben még legalább ellenőrizte a maga módja szerint a czéh-rendszer. Most az ellenőrzés semmiféle mértékével sem találkozunk s a tanonczok csak annyi elméleti és gyakorlati ismeretekkel szabadulnak fel, amennyi az inasi években az egyéni arra- valóság különböző mértéke szerint mintegy rájuk ragad. Szerencse, ha némi útmutatás alapján ösztöne szerint a mesterség fogásaiban eligazodik, de a képességnek okszerű, fokozatos fejlesztéséről, vagy épen valamely mesterségnek művészibb irányú titkairól semmit sem tanulhat. Általában kimondhatjuk, hogy az ipari szakoktatás nálunk primitiv alapon áll s egyáltalán nem részesül abban a komoly figyelemben, amihez fontosságához képért igényt tarthatna. Pedig ez készíthetné elő a természetes talajt kedvencz eszménknek, az önálló vámterületnek megvalósítására. Hogy csak Ausztriával tegyünk egy kis összehasonlítást, kitűnik, hogy ott az ipar emelésének egyik legfontosabb tényezőjéül az ipari szakoktatást tekintik. Ausztriában a tanoncziskolá- kon kívül van 8 rajz- és mintázóiskola, 9 kézműves iskola, 102 ipari szakiskola. 16 állami szakiskola és 19 ipari muzeum. Ausztriában ezekre évente 6 millió koronát fordítanak, ezzel szemben nálunk egy félmilliót. Itt az ideje, hogy az ipari szakképzéssel öntsünk frissebb, elevenebb vért iparunkba. A szakképzett, müveit iparos szerezze meg e pályának azt a becsülést és tekinlélyt, a mely méltán megilleti. Városunk az ipari szakképzés egyik góczpontjául kiválóan alkalmas. Nagyon sok itt más intézetek hiányában a tudományos pályára toluló növendékek száma. Ha meg lesz itt egy jól szervezett ipari szakiskola, bizonyára sokan fognak kedvet kapni arra, hogy hajlamaiknak megfelelően e pályára lépjenek s természetesen szűrődnék le a gimnáziumokból az az elem, mely mig itt a proletáriátus számát fogja szaporítani, az ipari pályán megtalálná a hajlamának megfelelő boldogulás útjait. Kis karjaival átfogta édesanyja nyakát és bársonyos arczát oda szorította az arczához. Az özvegyasszony kitörő szenvedéllyel csókokkal borította a kis öreg kezét, szemét, arczát . .. Azután behívták Bözsikét és hármasban olyan vígan voltak, kogy majd felvették a házat. De minél gyakoribb vendég lett Károly ur, annál kevesebbet játszott az anya a gyerekekkel. Ha Károly ur látogatóba volt és a kicsinyek bementek hozzá, csúnya szemmel nézett reájuk. Miklóska, a kis öreg sehogy sem tudott megbarátkozni Károly úrral. Hiába kivta édesgetve, hize- legve magához, csak húzódozva közeledett feléje, azután mindjárt félrevonult és beszédes nagy szemével hosszan nézte anyját, Károly urat. Csendesen viselkedett, néha meg is feledkeztek róla. Ilyenkor látta, hogy Károly ur megfogja az ő anyácskája kezét és megcsókolja. És anyácskája mosolyogva néz Károly urra. A kis öreg aztán — maga sem tudta, miért — lábujhegyen kiosant a szobából, elbújt-, valahol és keservesen sirt. Pedig Károly ur — különösen ka anyácskája is a szobában volt — kedveskedő hangon beszólt velük. De azért Miklóska nem felejtette el, kogy egyszer, a mikor anyácskája kiment a szobából, Károly ur ökölbe szorította a kezét és úgy fenyegette a kis öreget. Azt is mondta: — Ha ti nem volnátok. Aztán meglökte őt, hogy a falnak esett. De meg is ijedt rögtön és simogatta, beczézgette. — Katonadolog, kis öregem. Megbotlottam a szőnyegben. — Nos sebaj. Miklóska szokszor, nagyon szok- szor elgondolkodott. Miért nem szeret minket Károly bácsi? Miért haragszik reánk ? Estenként a mikor hugocskájá- val együtt lefektették és a cseléd is kiment, a gyermekek összebújtak és úgy suttogtak. — Nem szeret már minket anyácskánk ugy-e Miklós ? — Dehogy nem. Bözsike Ilyet nem szabad mondani.-- Hát akkor te miért sírsz? En, én nem sírok. No csak aludjál Bözsike. Egyszer volt hói nem volt . . . És mesélni kezdett, mint az előtt az édes anyjuk, hogy elaludjon a kis leányka. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. F igyelmeztetés TIT Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő szines nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. :■1 —■- ... —
