Szamos, 1904. június (36. évfolyam, 44-52. szám)
1904-06-23 / 50. szám
XXXVI. bolyára. Szatmár, 1904. csTOrtök janias hó 23. 50-ik szánt. SZAMOS 'v. ■ W n ” A y POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAK ÉS GSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. * Egyes szám ára 10 fillér. HIRDETÉSEK: i Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek ... ncMiwj-ua.o r>. s. icioiun . m/. I Nyilttér sora 20 fillér. Kiodennema dijak Siatmaiou, a laj. ZiadébivatalAban fizítemiók Az apró hirdetések között minden SZÓ A fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz Telefon: 107. Kapuzáráskor. A polgári év befejeződésénél nem sokkal kisebb fontosságú annak az esztendőnek a vége, amit a kulturális élet szabott meg a tanítás idejéül Milliók hagyják abba kevés időre a lélek rendszeres művelését, hogy megadván a testnek is, ami a testet illeti, megújult erővel folytassák munkájukat, ott, ahol elhagyták. A tanulósereg milliói lélekze- nek fel ilyenkor, örülve, hogy hosszú, fáradságos munkájuk után az életczélhoz egy évvel közelebb jutva, gondtalanul tölthetnek el két hónapot s mennél rendszeresebb volt a munka, mit végeztek, annál édesebb a szabadság, melynek igazi élvezetére a gyermek és ifjú lelke már természeténél fogva is jobban van berendezve, mint a felnőtteké. Az öröm érzetébe azonban a pálya bizonyos fokozatain komoly gondok is nehezednek a tanulókra és szülőkre egyaránt. Mint a termőföldnek, a tanulásnak és tanításnak is van jó és rossz aratása, aszerint, amint jó vagy gyenge az iskola, vagy a tanuló akarata s értelmi színvonala. Nemcsak a tanügygyel hivatásosan foglalkozó szakkörök, hanem immár a közvélemény is egyre világosabban mutat rá ama nagy szükségre, hogy iskoláink, úgy a felsőbbek, mint az alsóbbak, tanterv dolgában gyökeres reformra szorulnak. Hogy nagy haladás történt az egész vonalon, különösen a módszeres tanítás tekintetében, azt készséggel kell elismernie mindenkinek, ki a tanítás ügyét figyelemmel kiséri, de a tanterv általános irányát illetőleg, bizony még mindig a régi nyomokon haladnak nálunk. Az iskola, különösen a közép és felső lökön, nem sokat törődik a midennapi élettel, amelynek a számára nevelik a tanulók tízezreit. Az életmód, a világnézet, a kenyérkereset az utóbbi évek alatt rohamos fejlődésen s nagy változásokon ment keresztül, de az iskolák, a tanítás anyaga nagyjában mégis a régi maradt. Újabb keletű jó tankönyveink is vannak, de még mindig nem alkalmasak arra, hogy lépést tartsanak az élettel. A miniszteri utasítások keretében mozognak s a szabadabb, önállóbb felfogásban kötve vannak. Különösen az a panasz érlelődik meg mind jobban a közvéleményben, hogy az általános műveltségnek irodalomtörténeti alapján nem vezetik be a tanulókat a modern európai műveltségbe. A világ legújabb irodalmában számtalan halhatatlan alkotás van, mikről a tanulók semmit sem tudnak. Pedig az uj nyomokon haladó lángeszű irók szintén örök emberi igazságokat hirdetnek, kiknek müveiben a jelen nagy kérdései is művészi formában lévén kifejeződve, az uj nemzedéket az előbb- utóbb bekövetkezendő nagy átalakulásokra is előkészítenék. Szóval a .ni iskoláinknak nagy reformon kell átmenniük, ha az élettel lépést akarnak tartani. A szerencsés átalakulás gyorsabb tempóban észlelhető az elemi oktatás terén. Nagy jelentősége van e téren annak az ankétnek is, mely az uj népoktatási törvényjavaslat dolgával a napokban foglalkozott. Az ankéten kétségkívül sok okes dolgot mondtak a szaktekintélyek, de annál inkább megütköztünk a konokságon, melylyei egyesek az elemi iskolák nemzetiségi volta mellett kardoskodtak. Pedig Magyarország akkor lesz igazán a magyaroké, s akkor lép a nagyra hivatott európai nemzetek sorába, ha utjából ezek az akadályok elhárittatnak. A német Schulmeisterek tették oly nagygyá és dicsövé hazájukat sa magyar tanítók is ugyanezt fogják elérni, ha a tanítás szabadságát és magyarságát külön érdekek nem fogják korlátozni, A tanulók ezrei előtt most nyílik meg az élet, midőn ott hagyják az iskolái. Menjenek arra a pályára, amelyre kedvük van s a szülők ne igyekezzenek gyermekeikre olyan pályákat erőszakolni, Úgy elszakadtam . . . Úgy elszakadtam már hazulról! Eszembe is csak néha jut, Hogy volt egy idő életemben : Naphosszat jártam a falut, Jártam erdőkön és mezőkön S álmodtam bűvös álmokat Egy duzzogó kis barna lányról, Akit szeretni nem szabad. A furcsa, bánatos időnek Már mindörökre vége van ! A kis lányok nem érdekelnek : Őszülni kezd már a hajam. Perzselő, forró nyárban élek, Szerelem nincs, csak szenvedély, Éget, emészt az ősz is közéig már És a szivem már nem remél. S ha hébe-hóba megszáll mégis Egy-egy emlék, egy hangulat, Hej, úgy szeretnek sírni újra Egy duzzogó kis lány miatt! Ó mórt, hogy enyém nem lehettél Első szerelmem ? 0 be kár! Ha te az enyém lettél volna, Örökké tartana a nyár! Lantos. Mert szeretem. Irta: Ániáne. Fatörzs odvas közepében gyönyörtelten édelgek. Egyik levágott gyökere nekem, másik uramnak szolgál ülőhelyül. Pompás, kedvesen bizalmas ülőhelyünk ez. — Finomabb, mint a te bársony kereveted, unatkozó, szerelmetes uridámám! Ki fülledt boudoirodban tespedve türelmetlenül várod szórakoztadód, kényez- tetőd. Az én hajam szellő igazgatja, a tiedet fodrász. Az én arczom vidám erdő szele csókolja, erős esti levegője pirosítja, tiedet komornád festi be. Szemeim jókedvtől derűsek, fényesek. A természet viduló ölében szilajon ragyognak, kedvtelve gyönyörködnek fűn, fán, lombon, madáron. A tieid lomhán zárulnak le s unalmukban szundikálnak, vagy idegesen könybe- lábbadnak kedvesed késése miatti türelmetlenségedben. Pedig ma hiába várod ! Kis, bü felesége mellett ül. Itt, erdő büs árnyában, hitvese meleg ölében, igazi, tiszta, önzetlen barátnője forró karjaiban Vígan tilinkóznak a pásztorlegények, hangosan szólnak a kakuk- madarak, szerelmesen suttognak egymás felé rokon lombok s én boldogan pihenek uram vállain. Valami mámoros kábulás, valami zsibbasztó érzés tükrödzik arczán. Örömet árul el egész lénve, amint hálásan csókolja kezeim. Pedig undorodnom kéne tőle, holott uram. Gyűlölnöm kéne, holott hitvesem. Utálnom kéne, holott ólettársam s megvetnem kéne, holott örökös legitim szeretőm. De nem utálom, gyűlölöm, vetem meg, — csak fájlalom, mert, mert szeretem. — S nincs más szeretőm ! De van neki, a gentry urnák ! Máskép ur sem volna kérem. Azonban ma én kaczagom metresse kínját, gyötrelmét. Ma az ő könyei peregnek rizsporozott arcsán végig. Ma ö tépi vörös haját idegesen Hadd tépje. Eléggé téptem én csomóstul mindeddig az enyémet kínos fájdalmamban, féltókenykedésem marczangoló, szivet tépő kínjaimban. Nem tudtam mindez ideig megtanulni, hogy erényes urinőnek, bü feleségnek méltóságán alul áll metresse — ha még oly piros ajkú is, ha még olyan fényes szemű is, ha még olyan fehér keblű is — fólté- kenykedni. Még mindig csak czipelem életem s annak kínját, fájdalmát. — Még mindig nincs uram évek óta. De hordom hősiesen a keresztem. Testvéri viszonyt folytatok urammal, mig ott nem hagyja önként, mig meg unja, utálja kéjbölgyót. Kit valamikor úgy elcsap — tudom — mint régi, megunt öltönyét s mig megbánással, alázattal, egész lelke imádatával tér vissza festett ajkú szeretőjétől, tisztán, önzetlnnül szerető fele* ségéhez. Akkor övé leszek igen, kedves olvasóm. Övé! Nem mindjárt Nem is ugrunk rögtön a nyakába, kérem. Nem ám. Még betek múlva sem. Verbuválni kell értünk soká, igen soká. Nem tudja? Nem szokott a büszke, erényes urinö belecsimpaszkodni abba sem, akit szeret. Pedig imádom e csapongó lepkét, e gyönge jellemű, édes uramat! Nehezebben fog meghódítani, mint vörösbaju metressét. Kincsek nem nyitják meg a feleség karjait. Ha szive egész oda lesz már, ha lelke küzdelmében, értem való reménységében fáradt, tikkadt lesz már, ha bűneit miad lemossák igaz, mély megbánása könyei, akkor — akkor elfelejtem méltatlan bánásmódját, irántam elkövetett nagy hibáit s ölébe hajlok, hogy boldogítsam, hogy én is boldoguljak, mert — édes olvasóm — mert szeretem. Úgy látom, fintorítja az orrát az én kedves olvasóm, amiért nem modern thómáról mesélek. Tessék ? Mintha hallanám duzzogni: „Jaj, de unalmas. Menjen már ! Ki szereti manapság — az urát?!“ Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktóra. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők Valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben.
