Szamos, 1904. június (36. évfolyam, 44-52. szám)
1904-06-09 / 46. szám
Szatmár, 1904, esBtörtdk június hó 9. 46-ik szám SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. r j co r^Mvo, * o • *V Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a.legjut&nyosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A kereskedelemügyi miniszter emlékirata gyáriparunk érdekében. Közgazdaságunk terén nagy jelentőségű átalakulás reményét nyújtja az az emlékirat, mit Hie- ronymi Károly, kereskedelemügyi miniszter a napokban a pénzügyi bizottság elé terjesztett. — Az iparfejlesztésnek oly czéltudatos, rendszeres és gyakorlati iránya tűnik ki ez emlékiratból, hogy ez alapon a fejlődésnek szép kilátásai nyílnak meg szemünk előtt. Különösen két mozzanat tűnik ki az ipartejlesztés programm- jából, ami a nagy szakértelemmel kidolgozott terv megvalósításában föltétlenül a leghathatósabb eszköznek Ígérkezik. Az eddigi gyakorlattal szemben eltérőleg mindjárt ilyenül említjük fel a közszállitások ügyét, a melynek érdekében városunkhoz Győr városa is igen nagy figyelemre méltó memorandumot küldött 8 mely a legközelebb tartandó városi közgyűlésünk elé is fog terjesztetni. Eddig ugyanis, az a rendelkezés, hogy azonos minőség és árajánlása esetében a hazai ipar- vállalat részesítendő előnyben, sokszor csak írott malaszt volt. Majdnem mindig kijátszották a rendelkezést, oly módon, hogy a versenytárgyalásoknál a nehány fil- Jérrel olcsóbb egységár az osztrák iparnak juttatta a szállítást. Ezentúl, amint a kereskedelemügyi miniszter tervezi, az elsőbbség minden esetben a hazai ipart lógja megilletni, ha csak az árban és minőségben feltűnő nagy külöm- bözetek nem fognak mutatkozni. Ekkor az ajánlatok felül fognak vizsgáltatni s a felsőbb fórum szabad elhatározásának lesz helye. A hazai iparnak ez által oly hatalmas tért fogunk biztosítani, hogy az állam, mint a megyék, városok, községek és közintézetek részére történő szállításoknál ennek ösztönző és fejlesztő hatása bizonyára nem fog elmaradni. Nem kisebb jelentőségű mozzanata a miniszteri tervezetnek az, mely az uj iparvállalatok állami támogatását Ígéri. Itt is a józan, gyakorlati szempont az, mely a tervezetet jellemzi. Viszonyaink ugyanis nem alkalmasak, de meg nem is elég fejlettek arra, hogy az ipari termelés minden ágában minden szükségletünk fedezésére itthon rendezkedhessünk be. Azt kell tehát nagy mértékben fejlesztenünk, ami leginkább és legnagyobb mértékben szükséges s a mire viszonyaink a legalkalmasabbak. Ezekre kell az erők túlnyomó részét konczentrálni. E végből föl kell keresni az erre első sorban hivatott tőkét és a legalkalmasabb szakerőket. Itt kell keresni első sorban az országban, hogy iparunk nemzeti alapon fejlődhessék. Különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a fejlődésképes kézmü- iparosok gyáriparrá fejlesztessenek. Csakis akkor kell keresni a külföldön, ha itthon az erő és tőke nem találtatnának meg. Az ilyen vállalatok támogatása a legnagyobb körültekintéssel történnék, nehogy .ii inylag csekély hazai termelésnél hazai áruk mellett külföldi áruk is hozassanak íorgalomba. Leginkább oly ipazezikkekre fog a miniszter tekintettel lenni, melyeknek nyersanyagát az ország nyújtja s melyeket mégis külföldről hozunk be. Ezeknek, ha szükséges, nagyobb támogatás nyújtandó, mint más iparágaknak. így például törekednünk kell bányászatunk és kohászatunk termékeinek itthon való feldolgozására. Az államsegéllyel fejlesztendő iparágak megállapítása után nagy figyelem {ordítandó az egyes iparágaknak egymáshoz való viszonyára a segédiparágaknak a lőipar- ágakkal való kapcsolatba hozatalára. A gyáripar fejlesztésének czélja a termelés fokozása és a munka- alkalmak szaporítása lévén, első sorban a már fenálló hazai gyárak kibővítése kisérlendő meg s ha csak ez nem sikerül, akkor létesítendők uj gyárak. Természetesen az állam nem fogja az oly iparágakat is segélyezni, melyek minden állami támogatás nélkül fejlődtek, mert ezáltal egyenlőtlen verseny származnék. A mi a segélyezés mértékét illeti, az nem állapítható meg előre és általánosságban s az csak minden egyes esetben, a körülmények figyelembevételével határozható el. Egy kis tükör. Irta s a „Szatmári iparos dalegyesület“ május 22-iki dalestélyén felolvasta : Osváth Elemér. Az oláhfalusi székelyről beszélik, hogy midőn egyik társával egy sűrűn benőtt erdőn mentek keresztül s társa az útját keresztező erős faágat úgy húzta félre, hogy visszaeresztve nagy erővel vágódott az utána jövő fejéhez s az egyik szemét menten kiütötte, igy szolt: enyje beh jó, hogy megfogta kend azt az ágot, még a másik szememet is kiverte volna. Sze gény góbé naivságában azt hitte,hogy társa ügyetlenségéért, hibájáért már 6 van hálára kötelezve. Nem zúgolódik, nem szitkozódik, néma megadással tűri sorsát, s örül, hogy legalább az egyik szeme megmaradt, pedig beh közel állott az is a kifutáshoz, majd csak lesz ezután is valahogy, ha félszemmel is, mert sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Mennyire más a mai magyar ember természete. Mikor nincs kire haragudnia (vajmi ritka eset!) szidja a végzetet, a sorsot, végigmegy az emberiségen, majd rátér a kormányra, leszidja a viczispántól kezdve az utolsó írnokig az egész vármegyét, a polgármestertől kezdve az utolsó rendőrig az egész városi közigazgatást, a papot, a harangozót, a falusi bírót és a baktert s mikor már kifogyott mindenből, egy végső akkorddal fejezi be dühöngő kitörését, hogy akár igy van, akár úgy van, hát „mégis hunezut a német! u Persze mert a német az oka mindennek, a nélkül végtelen boldogok lehetnénk. Igen ám, de akkor kit szidnánk? kire panaszkodhatnánk s ki lenne az oka elógületlenségünknek. Mert T. £. én még magyar emberben olyant, akár kezével, akár eszével keresi kenyerét, ki meg lenne elégedve sorsával, nem láttam ; s a kit láttam, azokat bár sohase láttam volna, nem veszi azoknak sem ember, sem állat hasznát, még haláluk után is kárt okoznak. Egyszer egy szultán nagymérvű álmatlanságban szenvedett, hires orvosa azt mondotta, hogy aludni fog, ha egy olyan ember ingét veszi magára, ki magát elégedettnek tartja. Elindultak keresni tehát mindenfelé ilyen elégedett embert, s a szultán óriási birodalmában egyetlenegyet találtak csak, de annak az egynek nem volt inge, mit elvigyenek a szultánnak. így vagyunk mi is elégedett embereinkkel, nincs olyan ingok, a milyennek mi vagy a társadalom hasznát vehetné. Az is igaz, bogy a megnyugvás a mostani állapoton annyi mint megalkuvás néha a tótlen tűréssel, s néma megadással, mely a legrettenetesebb fegyver lehet akár az egyes, akár egy nemzet öngyilkosságához. Ne al- alkudozzunk tehát soha, legyünk eló- gületlenek, de csak csupán addig, a mig nem vagyunk magunk iránt részrehajlók, mások iránt igazságtalanok s a mig beismerjük gyengeségeinket, hibáinkat s azokat irtani törekedünk. Egy görög bölcs szerint a legnagyobb tudomány az önismeret ; erre kell nekünk magyaroknak törekednünk, hiszen az egész világon mindenki félreismer, s ha még mi sem ismerjük magunkat, akkor ne várjunk semmit a jövőtől, de akkor ne is békétlen- kedjünk. Nagy naivságra, vagy túlságos önhittségre vall az a felfogás, mely azt hiszi és hiteti magáról, hogy benne emberileg szólva alig ha van hiba. No hát álljon elő az az ember, ígérem hogy a T. közönség előtt menten belékötök, ott támadom meg a mire ő legtöbbet ad, amire a vakmerőségig büszke, magyarságában, s megmutatom hogy lépten-nyomon vét a magyarság ellen, s vét ö, vétünk bi- zony mindnyájan T. k. beszédünkben mint viseletűnkben. Engedje meg nekem at. k, hogy egy kis tükröt mu tassak be, mely nem Velenczébe készült, hanem Szakolczán a hazában élő érdemes és minden renden lévő férfiaknak és dámáknak, véneknek és ifjaknak egyaránt, hogy abba nézve, megláthassák a módit, mellyel ruház- kodnak, s melyei édes anyanyelvűnket elcsúfítják. E tükröt egy kis mű alakjában ezelőtt 114 esztendővel a ijó öreg generális, Gvadányi József tartotta nemzetünk elé. „Egy falusi nótáriust budai utazása“ czim alatt s mely mai napig színházainkban „Pe- leskei nótárius“ ez. alatt adatik elő. Nagyzajtai Zajtai István peleskei nótárius, mivel még sohasem látta Budavárát, s hogy az Ítélőtáblák „sys- témáját“ kitanulva majd Peleske dolgait is a szerint rendezhesse, „more patrio“ azaz lóháton útnak indult. De útközben sok baj éri. A Hortobágyon megkergetik a bikák, Tisza Füreden a részeg vasasok ijesztenek rá, majd meg kántornak nézik, kinek hivatása az ének, a táncz és a bori- vás, leitatják, megénekeltetik s meg- tánczoltatják s igy eresztik útnak. Alig halad ki Füredről, beleesik az árokba lovastul. Ennyi baj után Jászberényen Cinkotán keresztül beér Budára, hol egyik tanítványához szállt meg. Másnap sétára indul s nem találja magát sehogy, végtelen elbusul azon, hogy sehol magyar szót nem hall, magyar ruhát nem lát. Dühre fakad s beleköt mindenkibe, kit elül Róth Fülöp kárlsbádi ezipőr aktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők Valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. £#£3#
