Szamos, 1904. június (36. évfolyam, 44-52. szám)

1904-06-09 / 46. szám

2-ik oldal SZAMOS 46. szám Nagy vonásokban ezek azok az irányelvek'.: miket a kereske­delmi kormány maga elé tűzött. Ebből is azt a meggyőződést me­nthetjük, hogy a miniszter kész minden rendelkezésére álló eszköz­zel támogatni a hazai ipart. De egyszersmind azt is kiolvassuk a miniszteri^memorandurnból, hogy ezen elvek az önálló vámterületre való előkészülés nagy munkáját is inaugurálják, melynek bekövetke­zése csakis a rendszeres és czél- tudatos nemzeti közgazdasági vi­szonyaink átalakulása után történ­hetik meg nagyobb megrázkódta­tások nélkül. Diákok juniálisa. A helybeli ev. ref. főgimná­zium ifjúsága f évi junius hó 4-én, juniálisa napján, vágyai tekinteté­ben egy kis dilemmába jutott. — Örömmel kellett néznie az áldásthozó esőfelhők tornyosulását s majd azt, amikor az ég csatornái megnyíltak s az annyira várva várt eső megérke­zett; másfelől önkéntelenül is helyet kellett adnia egy kis aggodalmának is, amiatt, vájjon nem fogja-e megza­varni a sikerét anuak a mulatságnak, melyre már hetekkel azelőtt oly bol­dogan tekintettek. A rendezőség ag­godalma azonban csakhamar eloszlott, amint látta, mint érkeznek egymás­után a szebbuél-szebb hölgyek az es­télyre, mint lesz egyre élónkebb és sziupompásabb a Kossuth-kerti kioszk bálterme, amikor aztán bodog meg­elégedés költözött az arczokra és az­zal az igazi kedélylyel kezdték meg a csárdást, ami csak az ifjúságnak lehet legközvetlenebb s legsajátosabb tulajdona. Ilyen hangulatban folyt a táncz a reggeli órákig oly fáradhat- lanul és annyi kitartással, hogy a jelenvoltak e juniális sikerét méltán sorozhatják legszebb emlékeik kézé. A tánczestélyen részt vett hölgyek a következők : Boros Sándorné, Borsos Benőné, Boros Dezsönó, özv. Bartha Józsefnó, Kovács Leóné, Kölcsey Já- nosné, Markos Imróné, Majthényi Andrásné, Nagy Tinka, Osváth Ele­memé, Pethö Györgynó, Regéczi Sán­dorné, Taar Károlyné, Uray Gózáne, Uray Károlyné, Zsálik Nándorné. — Leánj’ok : Bardoly Juliska, Balogh Gizella, Bartha Juliska, Bőd Ilonka, Csatári Ilonka, Eschlis Emma, Fekete hátul kap, szid-korhol mindenkit s végre boszuját kiöntve, haza megy, hol nemsokára egészségében meggyen­gülve. összehívja környékbeli bará­tait : a kisnaményi orgonistát, az angyalosi jegyzőt, a tyukodi mestert, a lázári molnárt, a gyarmati kovácsot, s több ilyen nagy tekintélyű tudós férfit, s velők mély vitába elegyedik „az emberi sorsnak változásáról“. önkénytelen a kérdés ajkainkon, hogy hát miben csalatkozott a derék nótárius ? Csalatkozott az igazi ma­gyarságban s a nemzeti ruhának vi­selésében. Az idő szokszor bebizonyí­totta, hogy a nemzeti irodalom a nemzeti szellem ápolásában a nemzeti közszellemből táplálkozik. Ez a köz­szellem nálunk abban az időben min­den egyéb volt, csak nem magyar. A harczi küzdelmekben elfáradt em beröltő visszavonult falusi zugolyába, vendéglátva s vendégségbe járva fe­ledett a magyar, mig aztán önmagá­ról is elfeledkezett. Sajátságos képet tár elénk ez a kis tükör t. k. mely ha részben elüt is a maitól, mégis sokban megegyezik vele Nézzük csak hogyan. Abban az időben a szerelem Ella, Kató Margit, Kováts Leoua, Kováts Margit, Ketney Anna, Köl­csey Magda, Meskó Juliska, Mikula Tóni, Mikula Margit, Nagy Juliska, Nagy Erzsiké, Nagy Adél, Nagy Le- onka, Regóczi Aranka, Sepsy Erzsiké, Taar Ella, Tóth Margit, Uray Olga, Varga Szeréna, Zsálik Annuska. — Felülfizettek : Bőd Sándor 1 K, NN. 1 K, Taar Károly 1 K, Rácz István ev. ref. lelkész 2 K, id. Hajdú Ká­roly 2 K, Ekker János 1 K, Pethő György 5 K, Gachal János 1 K, Sár- kadi Adolf 2 K, Uray Károly 1 K, Bakcsy Gergely 2 K, Uray Géza 5 K, id. Nyárády László 5 K, Andre Ká­roly 2 K, Lovass Aladár 1 K, Teleki Bertalan 2 K, Pellionisz Béla 5 K, dr. Böszörményi Emil 4 K. Tiszta haszon 45—50 korona. A t. felülfize- lök fogadják szives adományaikért e helyen is a rendezőség hálás köszö­netét. HÍRROVAT. Halálos ellenfelek Egymással szemben, régi gyü- lölsóggel eltelve, jöttek be a soro­zásra Vojku Józs.f és Varga Mihály sárközujlaki legények. Valami korcsmában alaposan fel­öntötték a garatra; ilyen állapotban találkoztak a sorozó helyiség, a Guba- szin előtt, reggel 7 órakor. Vojtku, a kis igénytelennek látszó legényke, szikrázó szemekkel ugrott gyűlölt ellenfele elé s azt arczulütötte. Erre Varga sem volt rest, késével Vojtku homloka felett és a koponya hátsó részén meglehe lös mély sebet ejtett. Ezzel azonban még korántsem végződött be a párbaj, amennyiben Vojku ismét támadt, megsebesítvén két helyen Varga fejét. A verekedés lármájára óriási tömeg sereglett össze, mely azonban közelíteni sem mert a két legényhez, hogy talán különválassza. Az oda- gyült rendőröknek is alapos munkát adott a dühöngő pár megfékezése, kiket csnpán erőszakkal voltak képe­sek vérző fejjel behozni a mentő- állomásra. A verekedők dühe azonban itt sem csilapult le, sőt ismét egymás­nak akartak rohanni. Ebbeni szándé­kukban a kötést készítő mentők erős keze volt képes csak őket megakadá­lyozni, kik aztán lefogták a dühöngő legényeket és bekötözték sebeiket. Varga kevésbbé súlyos sérülést szenvedett, Vojtku azonban sokáig meg fogja emlegetni eme csinos ve­rekedést. Különben a bekötözés után meg­ígér! ók egymásnak, a végleges elszá­molást. * A szatmárhegyi kirándulás melyet vasárnap délután a dalegye­sület működő tagjai rendeztek, igen szépen sikerült, fokozta a jókedvet a kellemes szép idő is Megérkezés után egy kis pihenő volt, mely után csak úgy zengett a Nagylippa a szebbné -szebb daloktól. Később a dalosok nagyrósze útra kelve látoga­tást tett a hegyen időző Pap Géza polgármesternél, ahol három népdal elóneklésóvel kiváutak iránta érzett tisztelőtöknek kifejezést adni Rövid tartózkodás után visszatértek a ta­nyára, a hol a jó kedv szakadatlanul mindaddig tartott, mig a hegyi kis vasút indulásra hivó füttye elhangzott. * Nagy zivatar villámcsapások­kal Szatmáron. Kedden este (7-éu) félelmetes zivatar vonult el váro-un- kou. A már estefelé északnyugatról tornyosuló viharfelhőkből előre is ne­héz időt lehetett jósolni. Már 6 és 7 óra között is nagy cseppekben hullt alá a zápor, de ez később megszűnt, mig 9 óra után teljes erővel ujult meg, s hatalmas mennydörgések közt szakadt alá az eső. A ropogások egy mást érték, melyekből előre is lehe­tett következtetői, hogy a villám városunk területén is több helyen lecsapott. Úgy is történt. A villám csapásoknak egy ház is áldozata lett. Kerékgyártó Mihály kovácsmester istván-tér 24-ik számú újonnan épült ;házának r. kéményébe egynegyed 9 órakor a villám lecsapott, abba az épületrészbe, hol Bajnay Endre törv. széki biró lakik. A villámütés okozta rázkódást a házban lakók megérezték, de arról, hogy épen ott sújtott le, mit sem sejtettek. A villám nem ha tolt be ugyanis a szobába, hanem a kéménynek a tisztítási czólra készült ajtaját kiütötte s valószínűleg ezen az utón távozott E közben azonban a padlást fölgyujtotta s mire a há­ziak a közvetlen veszélyt észrevették, már az egész tető hatalmas lángok­virágtermő szó, az ajak csókpergetyü, a csók u ézesk ilács, a leány szinméz. olyan kedves, mint egy kötés mirha „ha szelíd szemere, ha tetszelgös pi- pellős, néha illeszkedik, néha berzen­kedik, de okvetlen férjhez vágyik“. Ebben a világban a czizmadia is nemzetes uraságra vágyakozik, hogy­ne becsüléssel, tisztességgel, hanem verssel dicsőítsék érdemeit ; ki „ha neki ándorodik, mindent összeheder, s ha neki durálja magát, az üvegből a bort is kinyalintja.“ Itt a férfinak és a kakasnak egy sorsa van, „min­den tyuk belebotlik, s tőle mind meg- kotlik, s addig-addig legyeskedik, mig az álla felkoppan s lesz belőle vén kappan“. A halottakat kalugyer temeti, ha gazdag a Vladika teszen Sluszbát, hajára Pluvialét s Hoszpodi Pomilujjal telíti a szertartást, majd torhoz ülnek, s jóízűen fogyasztják el a Preszkurát, a Bosenitzát, s szlavóniai Rákiával öntözik szomjas torkukat Hát hogyne keseredne el a mi nótáriusunk, mikor ő azt hitte, hogy útjában magyar szóval és szel­lemmel találkozik, s aztán egy hangot sem ért beszédjükből. Hallgassuk csak meg együk kitörését, midőn összetűz egyik szembejövővel, kiről nem tudta ruházata után megállapítani, hogy miféle nemzetbeli, s végtére is azzal nyugtatja meg magát, hogy bizonyára bolond. így ir a nótárius e találko­zásról : „Hozzám elérkezvén azt mondá, [hogy : „bon zsur 1“ Én ezt nem értettem, véltem, — [mondja : megszűr. Magyarul feleltem, hogy ha meg- [szur az Ur, Majd úgy feltaszitom, hogy orra [földet túr 1“ íme t. k. a kép kicsinyített alak­ban, melyet e tükör mutat. De le­gyünk igazságosak őseink iránt és nézzük C3ak meg, hogy mit mutaf ma ? Nem szólok az u. n. miveit kö­zönség nyelvéről, csupán a mi min­dennapi életünkből mutatok be egy néhány kifejezést izelitőül, melyet mindnyájan lópten-nyomon haszná­lunk. Vége köv. ban ropogott. Elképzelhető a közel- lakók rémülete is, amint a tűz a sö­tétben a város nagy részét bevilágí­totta. A lakosság nagy áradatban szaladt a tűz színhelyére s a külöm- beu széles István-tórt oly nagy cso­portban lepte el, hogy a megjelent tűzoltók alig tudtak a színhelyére hatolni s a szükséges oltási művele­teket megkezdeni. Daczára annak, hogy az eső szakadt, az egész épület tetőzete leégett. A pádon levő vas­tag tapasz miatt azonban a szobák menyezete nem égett be, mit a tűz­oltók hatalmas vizsugaráuak is lebet köszönni. Valószínű, hogy ha a vil­lám a kéményajtót ki nem csapja, leüt a szobába is, de igy ott nem garázdálkodott s enné'^ogva a lakók sérülést nem szenvedtek. — Majdnem ezzel egyidejűleg ütött le a villám az ev. ref. temetőkertben, s ennek köze­lében a vasúti síneket jelentékenyen megrongálta, ugyancsak többszöri vil­lámcsapásról adnak hirt a városi ma­jorban lakók is. — A viharos eső egy fél óra múlva aztán kidühöngte magát s a kár mellett sok áldást is okozott, mert az eltikkadt föld az áldásthozó nagy esőre régen vára­kozott. * Kettős gyász. Folyó hó 3-án Cseugerben két egyház borult gyászba. Az egyik szomorú esetről Lengyel Sándor haláláról már múlt számunk­ban emlékeztünk meg. A másik halott Jungreis Ábrahám a csengeri izráelita rabbi, ki ugyanaz napon költözött el az élők sorából. Hívei körében nagy népszerűségnek örvendett, temetése 3 4000 hivő részvéte mellett ment végbe. * Villámütés által agyonsujtva. Mint csengri tudósitónk jelenti Me- gyesi Juliska és Katona Jőzsefnó a tegnapelőtt] napon haza tórőbeu vol­tak a mezőről. Az óriási zivatar a falu közelében levő töltésnél érte utói őket. Az ut mellett közvetlenül vezet a sürgöny drót, melybe a villám bele­ütött, a leány és asszony valószínűleg közelében lehettek a vezetéknek, mi­vel a villámcsapás oly erős hatású volt, hogy a leánykát menten agyon* sújtotta. Katona Józsefnénak, ki va­lamivel távolabb állott dobhártyáját szakította szét, úgy hogy egész éle­tére süket marad. * A király koronázásának óv- foldulati napján e hó 8-án a kir. kath. főgimnázium emlékünnepet tartott. Szentmise hallgatása után a tanári­kar és ifjúság a tornacsarnokba vo­nult, ahol Kovács Gergely tartott szép emlókbeszédet, melyben nagy esemény történelmi fontosságának rövid mél­tatása után a törvénytisztelőt polgári kötelméről beszélt lelkesen. A beszéd előtt Kölcsey Hymnuszát, utána a szózatot énekelte az ifjúság. * Tükrök a Pannónia disz tér mében. A városi közgyűlés tudvale­vőleg elhatározta, hogy a Pannónia szálló dísztermében öt darab tükröt állít fel A tükrök költségvetését a mérnöki hivatal elkészítve, 3350 ko­rona összegben állapította meg. A gazdasági hivatal pedig árlejtést tű­zött ki a tükrök szállítására, mely alkalommal két ajánlattevő jelentke­zett. Az egyik ösztereicher Tóbiás helybeli üvegkereskedö, a másik Forgó és Trs. Budapesti czég. Ösztereicher Tóbiás 9 fél eset eg 11 fél százalék mig Forgó és Trs. czég 20 százalék engedményt ajánlott fel, igy a tanács az utóbbi ajánlatát, mint jóval ked­vezőbbet fogadta el s megbízta ne­vezett czéget a tükrök szállítására. " A rom. kath. temető keritési ügye. A hidontuli róm. kath. temető kerítésének ügye végre megoldást nyert. Először kőfalból óhajtotta a plébániai havatal a temető kerítését felállítani, azonban ez tekintettel a financziális viszonyokra, ez idő sz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents