Szamos, 1904. április (36. évfolyam, 26-34. szám)

1904-04-07 / 27. szám

XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904. csütörtök április hó 7. 27-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Siatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á Kölcsey-Kör irodalom- és- zenetörténeti előadásához. A Szatmári Kölcsey-Kör hi­vatásának teljes magaslatán íog állani szombat estve a közönség elé. Nemzetünk történelméből egy olyan korképet log bemutatni, melyből nemcsak magasztos nem­zeti eszményeink sarjadoztak ki, hanem forrásául tekintendő a ma­gyar zenének is. A magyar kedély megihlető- désének nemesebb, változatosabb és igazabb alkotásait történelmünk egy korszaka sem tudja öszhang- zatosabban feltüntetni, mint a ku- rucz-korszak. Akinek lelke egyszer megtelt e korszak eszményeivel, költésze­tével, zenéjével, annak egyénisége olyan kincsesei gazdagodott, melyei nem múlhat felül semmi egyéb hatás a magyar faji egybetartozás éreztetésének erejében. Egyébként nem is erről kell, nem is erről akarunk irni. Hála legyen az újabb magyar zenetörténeti irány művelőinek, a kuruez-zeneköltészetet, vagy leg­alább ennek legkiválóbb alkotásait kezdjük már széles körben ismerni, a mi egyjelentőségü azzal, hogy lelkesedünk is mellettük és éret­tük. Ennek pedig nagy lélektani jelentősége van, mert a kuruez- zeneköltészet minden alkotásának megismerésével egy szikrája száll belénk annak a kurucz-léleknek, mely nemzeti erőnk és fennmara­dásunk biztosítéka. S most a Kölcsey-Kör éppen arra vállalkozott, hogy ennek a korszaknak legszebb zeneemlékeit kösse egy gazdag füzérbe s az irodalomtörténeti adatok ismerteté­sével erre hivatott egyének dal­ban és zeneszóban adják elő azo­kat, hogy az ismeret és hangulat együttes benyomással vésődjenek a hallgatóság leikébe. Dicséretreméltó vállalkozás s alkalmas arra, hogy a Kör közön­ségünket a tanulságos mélyreha­tóbb esztétikai élvezetek felé irá­nyítsa. A szemléltetés, akár korké­pekben, akár hangképekben, mint ezúttal is, jobban bevésődik a lélekbe s az ilynemű ölőadás, a mellett, hogy érdeklőbb, mert ele­venebb, maradandó benyomásokat kelt s ezek egyszersmind az újabb efajta élvezetek utáni vágyak in­geréül is fognak szolgálni. A Köl­csey-Kör szabad lyceumi előadá­sait igy egészíti ki természetesen az esztétikai irány s igy találja meg igazi súlypontját az a műkö­dési kör, melynek megjelölésében és betöltésében eddig némileg in­gadozott. A létesült zeneiskola is a maga szép jövőt Ígérő fejlődé­sében nag^^segitségére lesz a Kör­nek, hogy' működését mennél ma­gasabb színvonalra emelhesse. E sorokat pedig ezen a he­lyen nem .az előadás érdekében való reklám czéljából irtuk, mert mint a jelekből látjuk, közönségünk ezt az eszmét lelkesedéssel íogadja, — hanem csupán örvendetes jel­zéséül annak, hogy fejlődésünkben az irodalmi és zenetörténeti komoly ismeretek is részt kérnek. Hogy a közönség jóizlését a Kölcsey-Kör e részben is megta­pintotta, az a Kör vezetőségének az érdeme s méltó jutalma lesz fáradozásának, ha a közönség mi­nél nagyobb érdeklődésével fogja ezt a szép kezdeményezést ho­norálni. Nyílt levél tekintetes Nagy László úrhoz, — mint Szatm.-vármegye alispánjához. Szatmárvármegye központi vá­lasztmánya f. év márczius hó 17-én tartott ülésében rendelte el a képvi­selő választók összeirásáb s alakította meg az összeíró küldöttségeket. Minő intentió vezeti a központi választ­mányt az egyes küldöttségek meg­alakításánál, politikai pártállás, rá­termettség, a küldetésben való pon­tosság, vagy megbízhatóság?! . . . nem tudom, nem is vizsgálom. Azt azonban gondolom, hogy az össze­írás i szakaszok régi tagjainak és el­nökeinek, ha azok arra rá nem szol­gáltak, minden ok nélkül való lefo­kozása, tehát nyilvános megszégyení­tése, — a központi választmánynak hivatását még sem képezheti ?! ... Legközelebbi ülésében azonban még­is oly intézkedéseket tett, a mit én a magam részéről szó nélkül nem hagyhatok. Gondolkoztam rajta, hogy ne­heztelésemnek, az alispán úrhoz, mint a választmány elnökéhez zárt borí­tékban írott levelemben adok kifeje­zést s nem megyek azzal a nyilvá­nosság terére. Miután azonban a vá­lasztmányi ülés jegyzőkönyvét, abban az indokolatlan lefokozósokat, tehát szántszándékos megszégyenítéseket kinyomatva, az egész vármegyében, a tek. alispán ur a küldöttségek tag­jaihoz szétküldte, — feljogosítva ér­zem magam arra, hogy tek. alispán urnák mint a központi választmány elnökének a nyilvánosság előtt hoz­zam tudomására azt, hogy a történt intézkedés engem nagyon kellemetle­nül érint s úgy egyéni, mint papi tekintélyem megsértését látom abban, hogy a központi választmány engem, aki csaknem 28 év óta vagyok Szat- márvármegyének előbb választás, ké­sőbb a legtöbb adófizetés czimén bizottsági tagja, küldöttsógi elnöki Boldog virágok. Boldog virágok, Keblén pihentek 1 Mig én magamban Némán esengek, Szomjan merengek ! Szemembe vágnak A büszke keblek, Sfinx-arczulattal; Tán integetnek ? Tán kinevetnek? Hallgatva néz rám Á sima homlok, S mással - magammal Már meghasonlok, Mig érte, érte Annyira homlok? így áll a tigris Prédája láttán, Mikor izgatja Éhét a látvány S nem tudja róla : Élő, vagy márvány? Szávay Gyula. Nyár a kapu alatt. Tanács Rózsi ka még mindég ott ül a sötét kapu aljában. A sötét kapu aljában egy fehér szekrény egy nagy virágos skatulya. Ott füzögeti Tanács Rózsika az ö virágbokrétáit. Most is ott ül a fehér pult mögött, világoskék mosolygó szemeivel, üde piros ajkai­val és érdekes fiatal arczával. És fehér újakkal, lányias finom Ízléssel páro­sítja össze a virágjait. Nagyon sok megrendelése van. A falak faragott fából vannak s körös-körül tükörlapok, üvegszekré­nyek, tele viruló tarka virágokkal. Jóleső illatos melegség tölti be a kis fészket és egy alacsony fauteuille-be dőlve és a szép sugár leány sugáros szemeibe nézve, elfelejtem, hogy tél van. Nyár van, virágos, illatos, szerel­mes nyár s madár csicsereg a virágok között ha Tanács Rózsi ka fehér fogak­kal vidáman kaczag. Egy időben azt hittem, hogy nem fog többé kaczagni. Ott láttam a templomban Boldizsár József bará­tom esküvőjén. Karcsú, magas alakja, melyen elegáns fekete foulárd ruha omlott le, fejedelmileg magaslik ki a tömeg közül. És Boldizsár József szeme mindjárt megakadt rajta, a mint a gratuláló sokaságon keresztül vezette az ő kis menyasszonyát és nyájasan, bizalmasan integetett feléje. És Ta­nács Rózsika egy pillanatra gyilkos gyűlöletté* tekintett a kis gyermek­menyasszonyra. de aztán ő is mosoly­gott s kaczér főhajtással viszonozta az üdvözletét. Aztán egyet gondolt és kebléről lefejtvén az ö kis ibolya csokrát, az előtte állók vállain keresz­tül odanyujtotta a kis fehér meny­asszonynak, mosolyogva, barátságosan s lopva az óriási vőlegényre tekintve, mintha azt mondaná. Látod, egy csöppet sem bánom És aztán visszatért az ő kis vi­rágos fészkébe, magára csukta az ajtaját és sirt, sirt keservesen. És ki­sírtak voltak a szemei három négy héten keresztül, és ha kérdeztem tőle: mi baja ? azt mondta, hogy szemka- tarhussa van. Ajkairól is eltűnt az örökös mosoly, szomorú volt folyton- folyvást. Ha kérdeztem tőle: miért oly szomorú ? azt mondta, hogy édes anyja beteg. Majd csak meggyógyul, tette hozzá bágyadtan mosolyogva, és fonta csügedten a virágait. Szomorú nyár volt az a kapu alatt. Olyan esős, olyan nyirkos, olyan őszi­es. Jól tudtam, miért kisírtak a sze­mei és hová lett ajkairól a mosolygás. De nem volt mivel vigasztalni s mi­vel odabent egyre esett az eső, egyre tikkadt, szomorú volt a levegő, hát elhagytam. Nem mentem hozzá egésszen a múlt tavaszig. Egy havas márczius este elha ladtam a boltja előtt és kaczagást hallottam. Tehát már visszatértek a fecskék ? Bementem hozzá. Valami tejfeles szájú uracska udvarolt neki, vele kaczagott oly vidáman. Hát meggyógyult már az édes anyja ? — Meg meg; hála Istenek, már egy hónapja. És olyan sajátságosán kaczagott. Boldizsár barátom mindig vig legény volt. Rajongott a színházért, mert a színházban színésznők vannak. És a gladiator-termetü, babonás né­zésű geutri fiúnak nem esett nehezére meghódítani mindenkit, akit meg akart hódítani. Nem került neki többe mint nehány mély szempillantásba és nehány Ízléssel összeválogatott virágbokrétába. Ezeket a virágbokrétákat Tanács Rózsika kötögette neki. Nap nap után ott guggolt az óriási fiú a fehér pult elölt s vitette a bokrétákat. Nagyon jó vevő volt, a mellett vidám fiú. Ügy megkaczagtatta mindég Rózsikét. Udvarolt természetesen neki is. De Rózsika semmibe sem vette. Menjen csak, mondogatta, aki nálam csokrot rendelget, annak más­hol van lefoglalva a szive. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljült a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Jbe a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők Valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents