Szamos, 1904. április (36. évfolyam, 26-34. szám)

1904-04-07 / 27. szám

állásomról, a helyett, hogy egyszerűen elejtett volna, minden indokolás nélkül megszégyenitőleg lefokozott, — s e?fc nyilvánosan publikálta is.

Hát tek. alispán ur, ha ezt az igen' ti%±é^i: központi választmány előléges me'gfontolás nélkül felületességből cselekedte, — bár eljárása reám nézve igy is sértő, — könnyelműségnek veszem csupán. Ha azonban előre megfontolt szándékkal hozta Volna lefokozó határozatát, az ellen határozottan tiltakozom, s velem szemben tanúsított magatartását, — különösen a tek. alispán urnák egyenesen visszautasítom, visszautasítom főleg mint református úri embernek annyival is inkább, mert manapság különösen azok részéről tapasztaljuk mi református papok a kicsinylő lenézést, a kik első sorban volnának hivatva, ha nem is egyéni, legalább papi tisztességünket az ilyen kicsiségnek látszó támadástól megkímélni. Meg vagyok győződve, hogy ön tek. alispán ur meggondoltan ilyen kis- sebbitő eljárást nemcsak egy katb. plébánossal, hanem egy jóra való községi bíróval szemben sem engedett volna meg magának. Sajátságosnak tűnik fel, hogy csupán felekeze- tének papjait, s azoknak egyéni tekintélyét tartja legkevósbbó szükségesnek az ilyen kicsinyes eljárásokkal szemben megvódelmezni.

Nem tudom tek. alispán ur, hogy az a nagy békesség, mely Szatmár- vármegye székházét ott Nagy-Ká- rolyban körüllengi, — melynek fuvallatát a tavaszi szellő erre felénk is elhozta, — volt-e oka ennek a sajátságos eljárásnak?! . . . ha igen, — úgy gratulálok az ön békeapos- tolkodásához.

Tek. alispán ur ! én szívesen félreállok s visszavonulok arról a térről, a hol az elismerés és jóakarat ilyen módon nyilatkozik meg. Vegye tudomásul tehát, hogy a küldöttségi tagságról ezennel lemondok, annyival is inkább, nehogy jövőre módja legyen önnek és nagyrabecsült központi választmányának engem még lejebb fokozni, s a kis-ari lelkész Th. Zs. kollegám sorsára juttatni, a kit bizonyára nagy tisztelettel az ő személye iránt az elnökségről egyenesen az utolsó póttagi állásra voltak kegyesek érdemesíteni.

Azonban legyen állandó az ön békessége, — jövőre pedig tek. alisLelkemre mondom Rózsika, minden csokor másnak megy.

Nem akarom a számukat szapo ritani.

Hátha felhagyok a többivel ?

A világért se tegye ! Mit csinál jak akkor a virágjaimmal?

így múltak a napok incselkedós, kaczagás, játék közben. De Rózsika egyszerre csak úgy érezte, hogy bosz- szusan kötögeti a Boldizsár bokrétáit. Boldizsár, igen nyílt beszédű, is volt, elmondogatta mindig, hogy kinek viszi a virágokat. És Rózsika érezte, hogy gyülölipmindazokat, akiket említ.

Nem tagadhatta önmaga előtt, hogy szereti Boldizsárt. De ő vele nem is gyanittatta. Vidám, kaczagó és közömbös volt mindig.

Vidám, kaczagtató és közömbös volt akkor is, mikor Boldizsár félig tréfásan, félig komolyan szerelmet vallott neki.

— Udvaroljon maga csak másnak, felelte, abbólnekem több basznom van.

De midőn Boldizsár a menyasz- szonya számára rendelt csokrot, szépet, nagyot, i.milyen egy vőlegényhez illik, akkor forgott vele a világ. A menyasszonyának készítsen ö csokrot? — O, aki álmatlan, kínos éjszakákon keresztül emészti magát ezért az emberért! Amíg szeretői voltak csak, addig valami képtelen, de még is valószerü reménynyel kecsegtette

pán ur legyen ön másokkal szemben figj*elmesebb és igazságosabb, — mint velem volt.

Nagy-Ar, 1904. márcz. 31.

Nagy László

cv. ref. lelkész.

A kiegyezés és a 14. §.

A nálunk egész váratlanul létrejött Treuga Dei Ausztriában sokkal nagyobb meglepetést keltett, mint itthon. Az egész osztrák kormányzási politika arra volt jó bosszú időre alapítva, hogy Magyarországon a béke egyelőre helyre nem áll és, ha igen, csak az erőszak révén, mely azután más, talán még bonyolultabb helyzetet teremt. Az osztrák parlament ugyanis nem fogja elintézni sem a kiegyezést, sem az uj autonóm vámtarifát és mind a kettőt Magyarország csak egyoldalulag iktatná törvénybe. Ámde, ha Ausztria a 14. §-ssal lépteti életbe az uj kiegyezést és vámtarifát, az előbbit a magyar törvényhozás nem tartozik igénybe venni. A törvény betűi kétségkívül igazolják azt a felfogást, de talán nem is kerül sor a 14. §. alkalmazására.

Tisza álláspontja ugyanis vilá gos, daczára, hogy nem nyilatkozott e kérdésben : meg fogja kötni a kiegyezést a 14. §-sal. És azt az álláspontot hamarább vették észre Ausztriában, mint nálunk, mert azt odaát úgy tekintik', mint hadüzenetet az osztrák obstrukczió ellen. Ha Magyarország a 14. § sál is törvénybe iktatja a kiegyezést, az osztrák obstrukczió tárgytalanná válik és ez különösen a cseheknél nem csekély megdöbbenést keltett.

De a botnak másik vége is van. Egészen tölünk függ elfogadni valamely megállapodást, mely a 14. §. segítségével jött létre, ellenben az osztrák alkotmány szerint minden fontos államszüksóglet alkotmányos elintézést nyerhet e §-sal is, ha nem lehetett e dolgot parlamentárisán nyélbe ütni. Már most, hogy a kiegyezés nagy országos szükséglet, azt felesleges bizonyítani és ha az osztrák parlament azt parlamentáris utón le nem tárgyalja, de a magyar országgyűlés már elfogadta, az osztrák kormánynak kötelessége, bogy a kiegyezést életbeléptesse a 14. §-sal, — ha azt Magyarország megengedi.

magát. Nem tudta miért, de úgy érezte, hogy ez a csapodár, könnyelmű fiú egyszer majd csak ő nála fog megállapodni, ép úgy, ahogy mindennap ö hozzá tért be pihenőre.

Vége.

De azért fölóbredt benne a gőg. Azért sem mutatja ki, hogy ez a hir halálra sebzi a szivét. Összeszedte minden erejét valami kétségbeesett kaczagáshoz:

— Gratulálok, bár --- hogy őszinte legyek — sajnálom, hogy megházasodik. A feleségének már nem visz többé virágokat.

Boldizsár pedig egy darabig nézte, azután csóválta a fejét.

— Szamár voltam. Azt hittem, hogy egy kicsit egyébként is sajnálni fogja és kíméletesen akartam tudtára adni.

A leányból kitört a keserű düh, de más irányt adott neki.

— Valóban azt hitte ? —Szeretném megkérdezni a menyasszonyától, hogy mi szeretni való van magán ? azt hiszem, ö sem tudná megmondani.

Boldizsár kaczagott

— Annál jobb, mondotta, csakhogy jó barátok maradunk. Nos, Rózsika, egy csókot bucsuzóra.

A leány irtózva húzódott vissza.

— Menjen, menjen, ne lássam! Milyen önhittség! Hogy szerelmes volnék magába? Azért se, azért se.

így I°g alakulni a helyzet, ha csakugyan rá lenne szorulva a kiegyezés a 14. § ra, de miután Magyarország megengedi, hogy egy fontos törvényen rés ütessók : ennek árát fogja szabni. Hogy mi lesz ez az ár, azt a kormány tudja ugyau, de a sajtóban korai volna firtatni; elég megállapítani azt, hogyha ismét kisegítjük a monarkiát a hínárból, azt már nem tesszük ingyen.

Halljuk az ellenvetést, hogy mit szól majd az „alkotmányellenes“ döntéshez a magyar országgyűlés ? Nagyon helyes ellenvetés és sietünk arra megfelelni a „Magyar Pénzügy“ előkelő közgazdasági orgánum jól értesült forrásból merített információjával : „A 14. §. ellen való állásfoglalás egészen jogosult lesz nemcsak az ellenzék, hanem oly kormánypárti politikusok részéről is, kik a formára is adnak még pedig sokat. Kétségtelen kellemetlen helyzet megszavazni, de még inkább javasolni oly kiegyezés törvénybe iktatását, mely Ausztriában úgyszólván ráoktrojáltatik a nemzetre. A magyar politikusok azonban, bár nehéz szívvel, de végre bele fognak nyugodni, mert azt a biztosítást fogják nyerni, hogy a megkötendő kiegyezés lejárta után senki sem fogja tőlük követelni, hogy a gazdasági viszonyt Ausztriával a közös vámterület alapján rendezzék.“

HÍRROVAT.

Óriási tűzvész a megyében.

Mezőterem község pusztulása.

— Kiküldött tudósítónktól. —

Alig van elem, melynek pusztítása olyan gyakran és érzékenyen sújtaná különösen a falusi népet, mint a tűz. Alig múlik el nap, hogy szomorú híreket ne kellene adnunk a veres kakas vad dühöngéséről. És csodálatosképen ezzel a pusztító elemmel szemben viseltetik éppen a falusi nép a legnagyobb fokú nemtörődömséggel. Rendszerint váratlanul és készületlenül éri a rettenetes csapás az egyes községeket és a baj közepette a legnagyobb fejetlenség uralkodik, a mi természetesen nagy mértékben megnehezíti az oltás munkáját.

— Már egy hónapja !

Oly kárörömmel mondotta ezt.

Letelepedtem a kis fauteuiile-re, úgy mint azelőtt. Künn esett az esó, a hideg, félig havas eső. ldebenn olyan jó száraz és illatos a levegő. És a sok virág csak úgy bólogat felém az üvegtáblák mögül. Nyár van a kapu alatt.

Egy nagy ibolyacsokrot kötö- getett.

— Kinek készíti ?

És ekkor felvillantak a szemei. Kaczagott, de nem a régi kedves kaczagás volt, hanem rekedt, gyűlöletes, szinte vérszomjas kaczagás.

— Boldizsárnak, szólt diadalmasan. Boldizsár haza viszi a feleségének.

Szinte fuldoklott a nevetéstől.

— Hallott már ilyet? — Mindennap visz a feleségének virágot — tőlem és az az asszony örül neki. Érti! Örül neki.

És sziláján rázta a fejét. Kék szemei mintha feketére váltak volna.

— Szegény asszony ! Ostoba liba !

Mintha be volna itt fütve. Nem

természetes melegség ez . . . És a virágok is a csillogó üvegtáblák mögött, mintha nem olyanok volnának, mint más virágok. Mesterséges, esi nált virágok, kályhamelegségen fölnevelve.

Jobb lesz kinn az esőben. Tavasz elején nincsen nyár, a kapu alatt sincs.

Egy újabb ilyen szomorú csapásról kell ismét beszámolnunk, a mely egy virágzó községet tett tönkre földönfutóvá, hajléktalanná téve lakóinak nagy részét.

A megrendítő tűzvészről tudósítónk a következőket jelenti:

Vészes harangkongás riasztotta fel nagypéntekre virradó éjszakán 10 órakor Mezőterein község lakosságát. A község déli részéről hatalmas lángnyelvek világítottak be az éjszakába, a dühöngő szól szerteszéjjel hordta a szikrákat s mikorára a lakosság annyira magához tért az első rémületből, hogy oltáshoz lehetett fogni, már több helyen csapott fel a láng hihetetlen gyorsasággal terjedve. Szinte képtelenségnek látszott már, hogy a községben valamit meglehessen menteni s csak a helyszínén 12 órakor megjelent Gőnyey főszolgabíró erélyes intézkedéseinek s a gazdaközönség lélekjelenlétének köszönhető, hogy az egész község nem esett a tűz martalékául. így is szomorú, siralmas az a kép, melyet a szerencsétlen község nyújt. 71 lakóház, ugyanannyi melléképület és 42 csűr égett le teljesan a benne levő bútorokkal, takarmánynyal és gabonane- müekkel együtt. A tűz olyan gyorsasággal terjedt és kegyetlenül pusztított, hogy a lakosságnak még arra sem jutott ideje, hogy a legszükségesebb ruhaneműit megmentse. A lakosság legnagyobb része azon módon egy ingben maradt, egyebet mindenét elpusztította a tűzvész. Óriási a pusztítás, a mit a tűz végzett. Csak hozzávetőlegesen mintegy 200.000 korona a kár, mely a községet érte Ebből csupán néhány lakóház volt biztosítva.

Az alispán tá'N irati kérésére a belügyminiszter 1000 korona rögtöni segélyt utalványozott az elpusztított községnek, melyet a községi elöljáróság kiosztott a károsultak között. A tűz keletkezésének okát a hatóság erélyesen nyomozza, de eddig eredménytelenül.

A szerencsétlen lakosság felse- géiyezósóre több oldalról gyűjtést indítottak Felhívjuk rá a nemes szivü emberbarátok figyelmét. Adományokat elfogad a községi elöljáróság.

Számos szerencsétlen család keserű könnjreit fogják a könyörület fillérjei felszántani, számos családét, kik hajléktalanul, kenyér nélkül állanak az elpusztult község romjai fölött.

* A szatmári ev. ref. egyházmegye

1904. ápril 7—8-ikán Szatmáron tartott közgyűlésének tárgysorozata.

1. Közéneklés. Imádság. 2. Megnyitás. 3. Megbízó levelek beadása, alakulás. 4. Esperes jelentése a lelkész! karban történt változásokról. 5. Ugyanaz a felsőbb hatósági iratokról. 6. Ugyanaz a testvér-egyházmegyék jegyzőkönyveiről. — 7. Ugyanaz a hivatalos pénzekről. 8. Ugyanaz a szatmári fels. leányiskola részére gyűjtött adományokról.

9. Ugyanaz a Luby Géza gondnok ur adományáról. 10. Ugyanaz a Luby Géza gondnok ur által adományozott könyvekről. 11. Tanügyi bizottság jélentése. 12. Számvevőszók jelentése. 13. Közalapkezelő bizottság jelentése. 14. Országos lelkészi özvegy-árva gyámint. bizottság jelentése. 15. Könyvtári bizottság jelentése. 16. Időszaki tanács választása. 17. Kerületi képviselők választása. 18. Egységes liturgia. 19. Uj zsoltárok (1903—230 kér. jkv. határozat.) 20. Debreczeni egyetem. 21. Szatmári tanitónőképezde. 22. Tiszabecsi küldöttség jelentése.

Sirolin

A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer:

tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál! úgymint idült bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in-l =-• — fluenza után ajánltatik.=--—-Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izadást. Kellemes szaga és jö ize miatti a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 k.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen!

ellátva : F. Hoffman-La Roche ét Co vegyészeti gyár Basel Svájcz. 1