Szamos, 1904. április (36. évfolyam, 26-34. szám)
1904-04-03 / 26. szám
volt, hogy a ránk virradt husvét ünnepén alkalmi gondolatokkal üdvözöljük a szives olvasót. De mi azért nem állunk a kétkedők seregébe, hiszen most, midé körülöttünk a nagy természetben is mindenütt uj élet fakad s midőn ez uj életért hálaáldozat gyanánt virágillat s madárdal száll a magasba: jói esik a mi lelkűnknek is reményleni múlandó éltünk után egy szép tavaszt, jól esik hinnünk, hogy: Feltámadunk! Rn. Harcz a húsárakért. Az a jelenség, mely kicsinyben nálunk is érzékenyen észlelhető, hogy tudniillik a közönség egyre fokozódó árakon jut a húshoz, ugyanaz nagyban a mai század „husólelmezési kérdése“ neve alatt ismeretes s ez a jelenség a földteke majdnem minden népénél beköszöntött. Mindenütt megfogyatkozott a vágóállat és megdrágult a hús, az ember legdrágább és legjobb eledele. Mily nagy különbség állott be e tekintetben Magyarországon csak 4 év alatt! 1900-ban a magyar gazda hizott állatait a vidéken még eladni sem tudta, 1902-ben pedig nem volt képes annyit termelni, amennyit tőle megvásárolni akartak. A húsáraknak mai szertelen emelkedése aktuálissá teszi a húsárak szabályozásának kérdését. Ez a kérdés századok óta mindig felszínen tartotta az érdeklődést. Mi ez alkalommal egy pár vonással ismertetjük azokat a törekvéseket, melyek a húsárak szabályozása érdekében már századokkal ezelőtt is történtek s a melyek még inkább meggyőznek Bem Ákiba zsidó történet- tudós ama híres mondásának igazságáról, hogy semmi sem uj a nap alatt. A mészárosok céhrendszere, mig az a maga teljes épségében fennállott, eléggé monopolizálta az értékesítést. Ennek a szervezett testületnek a kartellje diktálta a húsárakat és igy a hatóságnak, mint az igazság és jog őrének kellett mindinkább közbelépnie, hogy a közönség kizsákmányolását megakadályozza. Ettől kezdve a hnsárakr.t nem egyedül az érdekelt fél határozta meg. A hnst a XY.-ik század előtt nem is súly, hanem darabok szerint adták, amikor is az egész állatnál határozták meg a maximal-ny ereséget, a mivel eléggé módjukban állott a mestereknek, hog}r azt meg ne tartsák, mart ellenőrizni sem volt lehetséges a dolgot. Augsburgban például a városi hatóság úgy segített a dolgon, hogy ha a mesterek nem akartak mind egyféle áron húst mérni, vagy ha az árakat a polgárok magasaknak találták, egy bizottság próbavásárlást csinált és ha azt állapította meg, hogy a mészárosok nyeresége nagy, akkor a húsárakat leszállították. A húsnak minőségi osztályozását a XIV.-ik században kezdették meg minden állatnál és az állat testrészeire is kiterjedőleg. Nünbergben p o. előfordult, hogy a mesterek nem akartak a tanács állal megállapított árakon húst mérni. Erre a tanács az ügy állásának kiderítése végett hat mag3?ar ökröt vágatott le és rájött, hogy a mesterek nyeresége a megállapított árak mellett is igen szép. A helyes húsár megállapítása mindig nehéz dolog volt, mert azt, hogy egy mester mennyit számit üzleti hasznának vagy munkadijának — nehéz eldönteni, a becslöbizottság is mindig máskép határozott. Ha a mészárosok voltak e bizotfságban a mérvadók, akkor a hús árát mindig magasabbra szabták 1567-ben kezdett bejönni az a szokás, hogy a hús árát táblákon jelezték, de azért a hatóság áltrl megállapított tilalom alól százféle módon lehetett kibújni A szegénj'ek hasfogyasztása ér dekóben érdekes volt az az intézkedés, hogy magas húsárak idején a mesternek a szegénytől el kellett fogadni a hús árának kézi záloggal való fizetését is, ha a zálogtárgy egyharmaddal volt értékesebb, mint a vásárolt hús ára. A mesterek kartellje annál erősebb volt, mennél kevesebb volt egy városban a mészáros, tehát'., a kíní- kurrens elem. A hatóságok ezért a verseny emelését, a mesterek számának emelését erőltették, add g a czéhbeliek a tagok szaporodását igyekeztek megakadályozni. A czéhbe egy időben csakis az juthatott be, kinek bizonyos kötelező belépési dij letétele mellett vagyona és háza % ki ,,városi szülött" volt. Boltot csak az nyithatott, akinek nagy protektiója volt, vagy az üzletet örökölte, vagy agy mészáros családba beleházasodott. A numerus klauzus a leghatározottabban uralkodott, mig a városon kívüli hentes boltok engedélye zésével vagy hús vásárok létesítésével nem törtek rést a ezéhek védőbástyáin. így segített a hatóság azon, hogy a népet olcsóbb húshoz juttassa. Mikor husdrágaság lépett fel, a város polgárainak megengedték, hogy saját háztartására kiki állatokat vághatott sőt Augsburg p. o. kötelezte a husiparosokat, hogy a polgárok állatait ők vágják le és dolgozzák fel. A Rajna vidékén és más délnémet városokban a polgároknak azt is megengedték, hogy az igy levágott állatok húsát a piaczon árulhatják. A hatóságok kezében egy másik fegyver az volt, hogy a városon kívüli falusi hus-iparosokat bebocsá- t.ották a heti huspiaczra. E miatt aztán volt nagy kavarodás. A városbeli mesterek izzó gyűlölettel viseltettek az ilyen hús iparosok iránt s nem is henteseknek, csak ,,nyuzóknak“ nevezték őket. A pékek és molnárok ellen is elkeseredéssel küzdöttek a czéhbeliek, mint a kik sertéseket hizlaltak s ezeknek hasát a piaczon árulták. A czóhbe- liek kezében egyik hatalmas fegyver volt a husvizsgálat, melyet ki is használtak, s az idegenből behozott húst a legcsekélyebb okok miatt is elkoboztattákA leghatalmasabb fegyver azonban még az izmos mészáros öklök képében szerepelt. Erre mutat az, hogy úgy a disznó húst áruló pékek, mint a falusi mesterek is majdnem minden városban sűrűn kérik a hatóságot, hogy a piaczon távolabb jelölje ki az ö hasáruló bódéjukat, mert a czéhbeliek közelében nem mernek, de nem is tudnak békében maradni. Ma már a harcz más formák között folyik, de a küzdelem lényege ma is ug37anaz, a mi régen volt. Magyar fiuk a közőshadseregben. Neveljünk magyar tiszteket. N3'iry Sándor honvédelmi miniszter a napokban Írást küldött meg Szatmár város közönségének, Írást, melynek hazafias a czólzata. Voltaképen a magyar ifjakhoz szól a felhívás és intencziója az, hogy a c*. és kir. hadseregbe minél nagyobb számban vonják be a mag 3’ar elemet. A honvédelmi miniszter rendeletéből tehát az viiáglik ki, hogy a nemzet jogos követelése, ha most mindjárt nem is, de előbb-utóbb mégis teljesedésbe megy és látnivaló, hogy felsőbb helyen komoran foglalkoznak azzal, hogy az idegen tiszteket elhelyezzék s helyüket megfelelő magyar tisztekkel pótolják, a miáltal a magyar szellem érvényesülni fog a közöshadseregben. A miniszter a magyar ifjakhoz intéz felhívást és felhívta a Szatmár város közönségét is, hogy társadalmi utón hasson oda, hogy a közöshadsereg magyar szellemű reformja ne csak kívánság legyen, de testet is öltsön. Nemzeti hadseregünk nincsam még, követeléseink sem teljesítettek. A társadalomnak feladata tehát, hogy a kótfejüsasos kaszárnyákba belevigye a magyar érzést, a magyar gondolkozást és a magyar szellemet. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a hadsereg jövő tisztikarát magyar fiukból neveljük. Magyar ifjak! A honvédelmi miniszter a következő felhívást intézte hozzátok : Mindnyájunk hő óhaját képezi, hogy a magyar katonák magyar tisztek által képeztessenek ki s azok által vezettessenek a harezba. Ezen hő óhajtás most teljesülhet, mert a közöshadsereg nevelő-intézetekbe a magyar honos ifjaknak annyi hely van biztosítva, a mennyi a magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátására szükséges ; a nagyszámú állami alapítványi helyek pedig a szegényebb sorsú ifjak számára is megnyitják a katonai intézeteket. De hogy tényleg meg leg3Ten a kellő számú magyar tiszt a közöshadseregben, ahhoz a társadalomnak s különösen a magyar ifjúságnak támogatása is szükséges. Hozzátok forduluk tehát magyar ifjak! Lépjetek rá ezen tágas útra, melyet számotokra építettünk, hogy a közöshadsereg tisztikarába bejuthassatok, foglaljátok el a számotokra fenntartott helyeket, vigyétek be a hadseregbe magyar haza- fiságotokat — nem ellenzi azt senki — egyesítsétek azt a magyar nemzet hagyományos király és Igyekezzék minden fiatal leány bizonyos készséget elérni az oldalpillantásokban, amit egyebekben otthon begyakorolni szabad — hogy Ítéletet szerezhessen arról a fiatal emberről, a ki őt követi. Ha a hazamenés egy utczán vezet keresztül, ajánlatos megállani egy kirakat előtt, ezzel alkalmat nyújtani a közeledésre. Erdei utakon, parkokban lehet legyezőt, kez- tyüt földre, ejteni. Mert ha csak nem esett a feje lágyára, fog szavakat találni, melyekkel az ideiglenes hidat szerelmese szivéhez felállíthatja. A hölgynek meg kell lepődni. Gyakran a megköszönés felbátorítja a másikat. Az ur ezek után átnyújtja készen tartott visitkártyáját, azonban annak előtte győződjön meg arról, hogy valami pikáns viczczet, avagy a fehérneműit nem jegyezte-e reá. Rendez-vous. Ezen első előkészületek után elérkeztünk a rendez vous-hoz. (Légy ott!) Egy alkalmas hely megválasztása nem könnyű, azonban áll egy-egy általános szabály: a szülők háta mögött. Első sorban részesülnek nyilvános gyüj temények, különösen gipsz öntvény mu- seumok, kevésbbé látogatott látványos ságok, kertek és hasonló helyek. A későbbi stádiumban feltűnés nélkül igénybe vehetők az uj házak liftjei azon ürügy alatt, hogy egy lakót keresünk. Ajánlatos oly házakat választani, hol fényképész lakik, miután ezek a legmagasabban vannak. A pályaud- rok is nagy kedveltségnek örvendenek, különösen egy bummli-vasut elindulása előtt, mert azon esetben, ha véletlenül egy csókra kerül a sor, az a vasútnál nem szokatlan dolog. Azonban vigyázni kell arra, hogy ne akkor készülődjünk a ezuppantásra, a midőn a vonat már elhagyta az állomást. Még praktikusabb, egy vonatot várni, ezen czélból peronon-jegy megváltásával már egy félórával a megérkezés' előtt kell oda menni és akkor hagyni el a perront, ha a vonat a láthatáron van, nehogy véletlenül az érkezők között hölgyünknek valami ismerősével találkozzunk. Falun a legjobb helyül kínálkoznak a messzelátó tornyok, erdei pavil- lonok és lugasok. Tartózkodni kell azonban a nedves ülőhelyektől, mivel ■sok édes pásztoróra nedves pádon, vagy hideg kövön erős meghűléssel végződött. Valószínű, hogy ezen alkalommal rájön a sor a csókra. A csók. Itt egy rendkívül delikát ponthoz érkeztünk. A csókot kedves olvasó nem lehet tanítani, itt a gyakorlat felette áll az elméleten, ügy gondolom, hogy a hölgy részéről tanúsított türelem mellett a kezdő csakhamar elnyeri a a kellő jártasságot. Ha feltámad az érzés, hogy egy csók jól esnék, úgy a szerelmünk tárgyának derekára helyezzük a jobbot, megragadjuk mind a két kezét gyöngéden és jól irányzott fej tartással a megcsókolandó ajakhoz közeledünk. A szemek ezen alkalommal lesütendők. A hölgyek szívesen veszik ezt. A csók időtartama a körülményektől függ, ha a szülök nincsenek a közelben, tarthat hosszabb ideig is. Hangos ezuppanós csókok csak falun szokásosak. A városi csók zajtalan. Ha a hölgy megkapta a csókot, hajoljon egy kissé vissza és mondja: „De Sándor, mit tett Ön!“ Természetesen egy más keresztnév lesz mondva, ha az illetőt nem Sándornak hívják. A férfi erre megragadja ismételten a menekülő hölgy kezeit és suttogja „angyalom!“ A hölgy durczás hangon válaszol: „maga nagyon hamis !u És most ajánlatos lesz e hölgynek a legtöbb esetben eltávozni. A férfinak egy párszor ismételni kell a kérést: „Még egy csókot, te édes!“ Utána nyugodtan marad, mialatt a hölgy kalapját megigazítja. A lugas elhagyása után a hölgyet ismét „Ön“- nel kell megszólítani. A kézcsók csak kisegítő eszköz. A kesztyű által fedett kezet a legnagyobb szükségben szokás megcsókolni, különben a belső részén, hol a gombolás van, mindig találhatni egy kis csupasz helyet, hol a csók szükség esetén elhelyezhető. A későbbi csókoknál a kéz megragadása elesik. Szerelmi csevegés. Itt egy nehéz fejezethez jutottunk, miután a szerelmesek közötti csevegés tárgyára vonatkozólag nem könnyű határozott szabályokat felállítani. Mindenek előtt a politikai théma elkerülendő. Társadalmi kérdéseknél költőies kifejezés használandó. Kisebb szerelmi költemények, melyek minden jobb könyvkereskedésben kaphatók, jó szolgálatot tehetnek. Előzőleg azonban A tavaszi és nyári idényre setyemkelme, bársony, csipke és szalag szükségleteit vásárolja : SZÉNASY HOFFMANN és TSA selyemáruházában Budapest, IV., Bécsi-utcza 4 A legnagyobb választék mindenféle selyem árukaan. Az idény összes újdonságai folyton raktáron vannak. Minták vidékre bérmentve küldetnek.
