Szamos, 1904. március (36. évfolyam, 17-25. szám)
1904-03-10 / 19. szám
XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904. csütörtök márcz'us hó 10. 19-ik szán. : * ‘ '#* díf > í /> SZAMOS LITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS GSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Siatmaron, a lap Kiadóhivatalában fizetendők ^-—•*•41 IRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Suprema lex. Szomorúan láttuk már hónapok óta, hogy az események logikája Tisza István gróf kormányelnököt arra kényszeríti, hogy a parlamentárizmusunk testén nőtt és krónikus jelleget öltött kelevényt, mely az egész parlament életműködését bénította meg, gyökeresen kiirtsa. Sajnos, hogy az a nehány obstruáló képviselő idáig engedte érlelődni a dolgot, jóllehet tisztában voltak azzal, hogy a kormány a végső eszközöket is föl fogja használni arra, hogy parlamentá- rizmusunkat a teljes elzülléstől megmentse. Azok a mindenáron obstruáló urak tisztában lehettek azzal, hogy a beterjesztett házszabály-indítvány radikális orvosszert fog tartalmazni. S még afelett sem panaszkodhatnak, hogy az alkotmányos életben meg engedett koncziliáns eszközöket az egymásután következett három miniszterelnök ki nem merítette. De elvégre is az államháztartási javaslatoknak, az alkotmányos állami életföltételeknek, mint az évi budgetnek, az ujonczozásnak komoly ‘tárgyalását biztosítani kell s ha ez a klotür kizárásával a tanácskozási czaírangok lemetszé- sével biztosítható, amint ezt a javaslat czélozza, az, mint suprema lex birálandó el, melybe az ob- strukczió a kormányt, a nemzetet belekergette. Az obstrukcziónak az utolsó órában is módjában állott e házszabály-javaslatot megakadályozni, de mivel semmi ellen-garancziát sem akart nyújtani, ezt a javaslatot végül is olyan szükséges pán- czélnak kell tekintenünk, mely megóvja az alkotmány testét az orgyilkosok mérgezett fegyvereitől. Hogy a benyújtott házszabály-javaslat, mint suprema lex vált szükségessé, azon bizonyára egyetlen igaz magyar ember sem örvendezik. Ellenkezőleg, szomorúan látjuk, hogy csakis ily eszközökkel lehet már ’ megmenteni azt a régi, tisztes parlamenti gyakorlatot és magyarázatot, mit az obstrukczió kalandorai leromboltak. A fenálló házszabályok igazi értelmét annyira kivetkőztették, hogy a fiiint láttuk, éppen a parlamentá- rizmus nyiit veszedelmére volt felhasználható. A napirend előtti obstrukcziós viták a szó szoros értelmében eltorzították a házszabályok idevonatkozó engedményeit. A névszerinti szavazással való visszaélés kitünően bevált módszere minden leendő technikai obstrukcziónak. A zart ülések korlátlan tartásának jogát is a komikum hatásáig használhatta ki minden nehézség nél*<az obstrukczió. Ezeken a résekén minden fertőző anyag köny- nyen beczipelhető bármikor is a képviselőházba. Ne feledjük, hogy ezeken a hézagokon egy maroknyi csapat bármikor is feszitő vasat döfnet a parlamentárizmus szabad tanácskozásaiba s nevezhető-e szabadnak az olyan alkotmány, melynek testén ilyen födetlen rések táto iganak ? i ,4 Tisza Istvár indítványa ezeket ' a veszedelmes hézagokat igyekszik betömni. így is csak igy évre és az állami élet legszükségesebb javaslataira terjeszkedik ki. Ez a védelem, bármily hangzatos és elrémitő színezéssel festi is ki azt az ellenzék obstrukcziós eleme, csak kis része annak, a mivel például az angol és franczia parlament a maga szabadságát védelmez’. Ha valaha szükség volt a nemzet higgadt, józanul megfontoló Ítéletére, úgy ma ezt igazán lelkiismeretesen kell latba vetnie. Ne üljünk lel azoknak, kik a házszabály-javaslatban rémeket látnak, ellenkezőleg, gondoljuk meg jól, hogy amint nehány ember a maga felekezeti és pártpolitikai vak szenvedélyétől indíttatva hozzáférkőz- helett a magyar alkotmány alapfalainak rombolásához, ezzel pre- czedenst nyújtottak nemzetünk nyílt ellenségeinek is arra, hogy mikép lehet ezeréves alkotmányunkat lerombolni. Ez ellen védekezni pedig nem kormányérdek, nem is pártérdek, hanem egyenesen nemzeti érdek. j A párt viszály, a személyi vak gyűlölet olyan helyzetbe hozta most a parlament különböző faktorait, hogy azt a nemzetnek, a népnek, mely ettől távol áll, kell másfél év óta a maga nagy kárával fizetnie Nemzeti nagy érdekünk, hogy valahára rend legyen i Főhadnagy ur verset ir. Irta: Balassa Sándor. A főhadnagy ott térdelt a leány előtt és leste-várta a feleletet, a melyet az előző perczekben elmondott szerelmi vallomására kellett kapnia A „nagy jelenet“ óta néhány pillanat telt el kinos csöndben. — Beszéljen kérem — esdekelt a főhadnagy — szóljon, mert őrültté tesz hallgatásával. A leány felállott és kaczagva válaszolt: — Főhadnagy ur, keljen fel a földről, mert poros lesz a nadrágj... Ezt csak azért mondom, mert Zsuzsi még ma nem takaritott a szobában. — Válaszoljon, ismételten kérem és ne bánja az ón nadrágomat. — Hát hogy is? Hát választ akar? No, hallgasson ide. Ez a válaszom. Nem szeretem önt. Érti, hangsúlyozva mondom : nem szeretem önt. Meg van velem elégedve ? — Meg. A főhadnagy ezután felkelt a földről és leporolta a nadrágját. — Elmegy ? — Természetes. — És nem is kérdi, hogy miért nem szeretem ? — Esztelenség az ilyesmit kérdezni. — Ug3r találja ? Főhadnag ur, ön tetszik nekem. — Ez már az ön dolga és ime lássa, felkötöm a kardomat. — Tehát csakugyan megy? — Hát mire várjak ? — Nem érdeklem már magát ? — Csak érdekelt, de ha van valami mondanivalója, szivem-lelkem egész örömével meghallgatom. ■— Lássa, valami borzasztó az ón természetem. Higyje el, van olyan pillanatom, a mikor utálom önmagamat. Hogy miért, azt éppen úgy ne tudnám megmagyarázni, mint azt, hogy előbb megbántottam. Pedig lássa érzem, hogy tudnám szeretni, az előbb hazudtam önnek. Mindazonáltal szerettem volna, ha valami rendkivülisóget fedezek fel önben. Tudom is ón mit, valami olyat, a mi nincsen meg mindenkiben. Mert az, hogy ön esetleg a haláláig tudna szeretni engem, nekem nem elég. Akit én szeretek egyszer, annak minden más férfiútól különböznie kell valamiben, akármilyen apró cselekedetében, sőt többet mondok, akár milyen hibájával. — Kétségkívül érdekes dolgokat mond, de hát tegye hozzá azt is, hogy mit kiván ? — Mit kívánok, hát tudom én ? No hát tudja mit? írjon hozzám verseket. A főhadnagyot a szerelmi vallomás után következő válasz nem ejtette annyira kétségbe, mint ez a kijelentés. Ránézett a leányra és néhány szót beszólt hebegve. — Ön csodálkozik ezen ? / — Egy kissé, mert gimnázista koromban se Írtam verset, már pedig az tudvalevő, hogy minden gimnázista versel. — Lári, fári. Ha ön szeret engem, akkor verset is irhát. — De nem tudok. — Ugyan kérem, tudnia kell. Kívánom. Éz a szeszélyem és ha ön ezt megteszi, imádni fogom. — Jó, meg fogom próbálni. És tegyük fel, hogy nem megy ? — Mennie kell. Önnek nem szabad ezt fői se tenni, hiszen katona. Micsoda katona ön ? Ezek a szavak döntöttek. A főhadnagy ur azzal az eltökélt szándékkal távozott, hogy ha törik-szakad, verset ir. A hangulat meg volt hozzá. Oda künn az utczán az idő lucskos, csatakos; ez az ö szive. Közbe sűrűn szitált a hó, ez a leány s igy hamarosan meg volt a vers gondolata hogy a szűzi hó a sárral összefoly, Közben vegyes gondolatok gyötörték, sőt agyán átvillant a korrekt katona- gentlemenhez illő cselekedet is: az öngyilkosság. A kaszárnyába tartott. A kapuban a századosával találkozott Az „öreg uagyhaugu“ — igy nevezték a kapitányt — azzal fogadta, hogy infanterist Zalai, aki valamikor alkalmasint Seelengruber volt, több rendbeli katonai titkot árult el. A főhadnagy arczán a kötelességszerü megdöbbenés jelei mutatkoztak. — Honnan tudja a kapitány ur ? — A helyi lapban olvastam és a szerkesztőségben járva elmondták, hogy Zalai súgta be. — No majd elbánok vele — Kérem, hivassa azonnal magához. Nemsokára egy jóképű közlegény állott a főhadnagy előtt. — Mi maga — kiáltott a főhadnagy. — A császár katonája. — Nem úgy értem, a mikor privát életet él. — Újságíró vagyok. — Milyen újságot ir? — Jelentem alásan, mindazt, ami jön. Felhivom, hogy rögtön mondja el mindazt, amit Írni szokott. — Kérem, irok én vozérczikket, tárczát, verset, napihirt, — Mit, mit, verset ? — Szoktam azt is írni. — Hová szokta azokat írni ? — Különféle lapokba. Rótta Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. r*U « a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők. Valódi Schervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. n#t3#
