Szamos, 1904. március (36. évfolyam, 17-25. szám)
1904-03-10 / 19. szám
parlamentünkben, melyet óriási költségen tartunk lenn. Azt az állandósult orvtámadást, melyet az a 13 gyászmagyar intézett folyvást alkotmányunk ellen, tovább is, az idegen nemzetek gúnyos kaczaja nélkül tétlenül nézni nem lehel; I^a meg akarjuk védelmezni alkotmányunkat, állást kell foglalnunk a javaslat mellett. Nem azért, mintha azokért lelkesednénk, ha- nom azért, mert az a jelenlegi viszonyok közt suprema lex nemzeti életünk békés fejlődése érdekében. Disszidensek a függetlenségi pártban,*) Mialatt Becsben a delegációban még mindig mossák, szapulják, mángorolják, vasalják az ország vásznát (vájjon hány helyen égetik ki ?) talán jó lesz, ha gondos háziasszony módjára, összekeressük az itthon maradt fehérneműt. Hol szakadt le egy gomb, merre vált le egy folt, .vagy hol mutatkozik uj szakadás? És amint bontjuk, teregetjük a régi vásznakat (a jó isten tudja, ezek az uj vásznak csak kirakatba valók, mutatósak, de nem tartósak) mit látunk? . . . Mintha szakadoznék a jó öreg függetlenségi vászon is. Hiszen esett már azelőtt is ilyen eset, de a mi szakadt, nem igazi szőttes volt, csak afféle sokszínű franciás gyártmány — csípje meg a kakas. (Ámbátor, mintha inkább a gyáros urak maguk akarták volna megcsípni a francia kakast.) Azután került már egyszer-másszor uj folt a régi alapra, de azért mégis csak vászon maradt a magyar vászon. Ámde most, mintha komolyabb volna a baj, a szakadás éppen uj foltok tájékán mutatkozik. Nyüttes-e a régi vászon, vagy az uj foltoknak rossz az anyaguk, — összevarrjuk, megfoltozzuk, vagy kivágjuk-e a szakadozó részt? — ezen érdemes lesz egy pillanatig eltűnődni. *) E czikket a „Jövendőnek“ múlt heti számából vettük át. Jó, de elkésett tanácsok az ellenzék robbantó elemeinek. Most már gyönyörködhetnek a rombolás következményeiben ! A helyzet szatírája pedig az, hogy a házszabályjavaslatért épen ezek az urak támadják legerősebben a kormányt, mely elvégre is a magyar alkotmányt akarja e robbantó taktikától egy- szersmindenkorra megvédelmezni. (Szerk.) Elolvastam jóformán mindazt,1 amit a függetlenségi párt szecessió- sai kiválásuk előkészítésére, megoko- lására és igazolására összeírtak. A Lengyel Zoltán 1 koronás kis kátéját is végigolvastam. Okfejtése és következései a — fájdalom — még mindig aktuális témáról, az obstruk- cióról, teljességgel zavarosak . . Hogy az obstrukció immár sikertelen, de azért mégis folytatni kell . • . Lz igazságai ellenben, mert vannak igazai is (élénkebb pártáiét, erősebb és agilisabb pártszervezet . . .), világosak, ámbár nem egészen újak; de elvégre a jó pénz nem értékesebb, ha uj veretű, legfeljebb szebb. Az alapgondolata úgy neki, mint az elógületleneknek az, hogy a füg getlenségi pártnak rossz a taktikája. A belső válságnak ime ez a külső, bevallott oka. Ortodox és uj függetlenségiek nem az elvek nagy csatahajóit állítják egymással szembe — a politikai taktikának torpedó-naszádjai azok, amelyek miatt a függetlenségi pártnak vezérkara és legénysége, mi tűrés tagadás benne és minek tagadjuk, ha úgy sem türjük, — egymással összekülönbözött. Nem kicsinylem ezt a csak lát szatra kicsiny okot. Ami tanulságot a japán-orosz háború csak most vet fel, azt mi régen tudjuk. Hogy a politika háborgó vizein is a csatákat nem a nagy hajók, hanem a politikai taktikának kis cirkálói és torpedói döntik el. Ám ha taktikáról van szó, úgy ne felejtsük el, hogy éppen a modern hadvezetésnek van egy alkut nem tűrő parancsa; engedelmesség, föltótien engedelmesség, katonai engedelmesség. Ezen épül fel az egység, ami nélkül nincs hadi siker. Ha példáját akarjuk látni, micsoda óriási hatalom van ebben a feltétlen engedelmességben : tanuljunk taktikát a világ leghatalmasabb ellenzékétől, a szociáldemokratáktól, ahol ezerek és százezerek engedelmeskednek egyetlen vezető szónak és fölveszik, vagy pihenőre teszik a munka pörölyét egyetlen intésre. Ez a világra szóló nagy erő, amely nyugvásában ; félelmesebb, mint harcában. A német kancellár nyílt parla menti ülésen nagy szónoki sikert („einen Heiterkeitserfolg“) aratotl azzal, hogy kifigurázta Bebelt, a német szociáldemokraták öreg vezérét, aki a munkának és munkásoknak szabadságát hirdeti, de pártjában megfékezi az egyéni szabadságot és nem tűr ellentmondást a pártszervezetben. Az öreg Bebel szivesen kinevettette magát és nem ült fel az ugratásnak, mert jól tudja, hogy a párt óriási sikereinek titka: ennek a — Meg vannak ? Hozza ide nekem. — Parancsára. Az infanterist mihamar visszatért egy csomó kézirattal. A főhadnagy átfutotta a verseket. Olvasás közben ragyogott az arcza. Meglátszott, hogy nagyon örül valaminek. Szelíd hangon szólt a közkatonának. — Nézze barátom, látom, maga intelligens ember, magával lehet komolyan beszólni. Szükségem van ezekre a versekre. Önnek nem kell tudni, hogy miért, de kérem, adja át. nekem. Zalai szivesen odaadta, a miért a főhadnagy az eltávozásakor melegen szorította meg a kezét. — Bravó ! nagyon szép versek, mondogatta magában, és úgy látom, ez a fiú is olyau reménytelenül szeret, mint én. Minden verse éppen rám illik. Most hazamegyek, leírok két verset, elviszem neki és ő szeretni fog. A leány másnap elolvasta a bús dalokat, a melyekből egy érző kebel mély fájdalma sugárzott ki. — Mosolyognom kell ezen a végtelen szerénységen — mondotta a leány — a mely önben lakik. — Hogy érti ezt? — Hogy? Hát ezeket a verseket már huzamosabb idő óta Írogatja a lapokban és nem árulta el inkog- nitóját. Lássa, ez nem szép öntől. — Ön olvasta e verseket ? — Persze, ha akarja, ki is keresem azokat a lapokat, azt hiszen:, Zalai név állott alatta. — Ugye ön az ? A főhadnagy lesütötte a szemét. A sikerrel meg volt elégedje és már legközelebb előterjesztést tett infan- teriszt Zalai előléptetésére. Később annyira beleélte magát a versírásba, hogy a társalgást is ezzel kezdte : — A legszebb a költészet! szilárdul összekovácsolt egységnek taktikája. A legnagyobb magyar taktikus, Tisza Kálmán kovácsolta igy valamikor össze a maga pártját és ez volt a párt legnagyobb politikai sikereinek az ideje. Pedig a szervezetnek ez az egysége, ez a szinte egyénisége vesztett beolvadás a párt ensemblejába, kevósbbé fontos a védelemre hivatott kormánypárton, melynek a maga kormányrendszerével úgyis megvan a szilárdul megkonstruált kerete, mint amennyire elengedhetetlenül szükséges a támadásra hivatott ellenzéken. Lejárt az az idő — még ón is jól emlékezem rá — amikor a függetlenségi politikus lecáfolván pártja vezetőit, büszkén vágta oda a parlamentben : mi függetlenségiek, szabad meggyőződés alapján alakult párt vagyunk, nekünk nincsenek vezéreink. Hát vezér nélkül, csupán önkéntes fölkelö-csapatokkal, ütközetet vívni mindig lehet, csatát nyerni ritkán, gyözedelmet kihasználni: soha. Ezt a fiataloknak, akik modernné és gyakorlativá akarják tenni a függetlenségi pártot, legjobban kellene tud- niok. Mert elv és taktika két különböző dolog. Azt fenn kell tartani a célért, emezt alá kell rendelni a célnak. * Egy kissé rusztikus, de jóizüket mondó képviselő nemrégiben azt a képet használta a parlamentben, hogy a függetlenségi párt mai helyzetében olyan, mint a szeliditett oroszlán, 'melyet abroncsokon át ugratnak. Hát én ezt nem tartom akkora bajnak. Hadd tudják azt rólunk Bécsben, hogy tudunk olyanok lenni, mint a hűséges komondor, egy intésre lehasalnnk az ajtó előtt és meg- védjük a házat és lakóit, de megint egy intés elég, hogjT összetörjük a magunkra vett láncokat és szétmarcangoljuk azt, aki ellenséges indulattal jön felénk. Kell, hogy minden pártnak békéjében épugy legyen biztosítók és erő, mint viaskodásában. Olyanoknak kell lennünk, akikkel mint döntő tényezőkkel mindenkor számolni kell, nem szabad tehát kiszámíthatatlanok nak lennünk, különben már leszámoltak velünk. Lehet, hogy elhibázott taktika egy időre hátrább vet célunktól, de sohasem vethet vissza olyan messzire, mint az a robbantó taktika, mely szétrepesztvén a párt- engedelmesség keretét, lent megingatja a pártban való bizodalmát és vele a párt elveiben való hitet, fent pedig lerombolja a pártot, mint hatalmi tényezőt. Ez a taktika az, aD.elylyel agyon lehet taktikázni a függetlenségi pár tot. Ellenségtől sikerült háttámadás ez, jóbaráttól oktalanság. Dr. Kelemen Samu. Lysistrata. Vagy háromezer esztendő előtt élt egy rabbi Akiba nevű ember, a ki folyton azt hangoztatta, hogy nincs semmi uj a nap alatt. Kétségtelen, hogy igen sok tekintetben igaza van és ha Akiba mestei a mai szálló igévé lett kijelentését az operett irodalomra is ér telmezte, úgy konstatálnunk kell, hogy erre nem alkalmazható. Nem pedig azért, mivel nemrég néhány biztos kezű zeneszerző arról panaszkodott, hogy a mitológia minden érdekes része fel van már dolgozva operett librettónak és igy újat alig lehet ta lálni. Linke Pál zeneszerző szövegírói azonban megmutatták, hogy igenis akad még a mitológiában egy kis mese, a melyhez kevés fantázia és zene szükséges csak, hogy az operett irodalom egy kétfelvonásos müvei gazdagodjék. Előfogták a derék öreg Arisztofanesz vigjátékait, a melyek közül kiválasztották a Lysistrata „esetét“ és a modern igényeknek megfelelően parodizálva megcsinálták a szövegkönyvet, a melyhez Linke Pál, a Luna asszony „Kaland a hárémben“ stb. orfeumból ismert szenzácziós operettek szerzője irt zenét. A darabnak nincs meséje. A zene azonban nagyon kedves, fülbemászó és a mi fő, eredeti. Úgy az egyes számok, mint finálék, valamint a második felvonásban lévő fénybogárka dal hatásosak. Kár, hogy az előadásról nem írhatjuk azt, a mit egy sikeres operett bemutatójáról írni lehet. Márkus Aranka a bemutató előtt néhány nappal megbetegedett, úgy hogy a premieren nem vehetett részt. Az ő szerepe egyik főszerep, amelyet csakhogy a darab színre kerüljön, Per- czelné énekelt. Ebből aztán el lehet képzelni, hogy micsoda előadás volt. Azaz, Garai Uus és Perczelné ugrottak be a hatalmas szerepbe és az egyik a prózát mondta, a másik pedig énekelt. Szó sincs róla Perczel- nének kellemes hangja van, de mégsem olyan, a milyennel bátran énekelhette ezt a szerepet. Nem veszített volna a közönség semmit, ha a bemutató Márkus Aranka felépüléséig elmarad, sőt szívesebben vette volna, mert a várakozásnak megfelelően az előadásban műélvezetet talál. A darab még csak ment valahogy az első felvonásban. Ámde jött a második felvonás, a mikor a fénybogárka dalt éneklik. A hatás kedvéért a szereplők ruháin apró villamos gömbök voltak, a melyeknek ki kellett gyűlniük. A hölgyek azonban sehogysem tudták megtalálni a vezetéket összekötő lemezeket. Énekeltek s e közben keresték az összeköttetést. A keresgélés annyira boszantó volt, hogy a darab e legszebb énekszáma teljesen hatás nélkül maradt. A czimszerepet Kornai Margit játszotta. Eleven kedves Lysistrata volt, Szentes Temisztoklesz szerepében maszkjával és játékával állandó derültségben tartotta a közönséget. Papír Sándor egy spártai főhadnagyot játszott ötletesen. Alakításába belevitte egy mai hiú huszár főhadnagy minden kiállhatatlan allűrjét, a melylyel nagy tetszést aratott. Sziklai Blanka, Szabó Mari, Tábori igyekeztek a siker megteremtésén, de hát főszereplő nélkül bizony nem igen ment. Az operett két estén egymásután és kedden szép számú közönség előtt került színre. Cyrano. Rostand poótikus színmüve tegnap este elég szép számú közönség előtt ismét színre került. A darab most se tévesztette el a hatást, melyet a csengő rímekbe foglalt jelenetek nyújtanak. A közönség élvezte Bátosy pompás Cyranoját is sokat tapsolt a többi szereplőknek is. Jutalomjáték. Ma este T á- bori Emilnek jutalomjátékául fog az „Aranykakas“ czimü kitűnő vígjáték színre kerülni. A jutalmazandó iránt a közönség figyelmét e helyen is felhívjuk. A tavaszi és nyári SZÉNASY HOFFMANN és TSA selyemáruházában Budapest, IV., Bécsi-utcza 4 idényre selyemkelme, bársony, csipke és szalag szükségleteit vásárolja : A legnagyobb választék mindenféle selyem árukaan. Az idény összes újdonságai folyton raktáron vannak. Minták vidékre bérmentve küldetnek.
