Szamos, 1904. február (36. évfolyam, 9-16. szám)
1904-02-21 / 14. szám
XXXVI, évfolyam, Szatmár, 1904, vasárnap február hó 21, 14-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. MLindcnneoiü dijak Siatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. közöltetnéí Á belügyminiszter bírálata városunknak egy részleges csatornázási tervezetére. Közelebbről a m. kir. belügyminiszter elbírálásban részesítette városi bizottságunknak egy tervét, mely a Csokonay és Bercsényi utczák nyilt csatornáinak megszüntetésére fedett csatorna építését határozta el, továbbá, hogy a Kisfaludy-utczában nyitott betoncsatorna építtessék. A belügyminiszter e tervet jóváhagyhatónak nem találta s ezt az álláspontját oly érvekkel indokolja, hogy ezekre való tekintettel a lelterjesztett szakbizottsági tervet csakugyan kellően meg nem fontoltnak, sőt a közegészség ügyre s városunk általános csatornázási érdekeire nézve egyenesen károsnak kell jeleznünk. A felüibirálatbó! kitetszik, hogy a terv esetleges keresztülvitelével városunk csak haszontalanul fokozta volna kiadásait s csak szaporította volna azon műszaki munkálatainak a számát, melyek a kívánt czélra nem vezetnek. A belügyminiszter rámutatott, hogy a tervezett költséges csatornák kis esésük miatt undort gerjesztő rothadó szerves anyagokkal telnének meg, mivel megfelelő öblítő vizök nincs s a közegészségre határozottan káros eredményüek volnának ; a Kisfaludy-utczai nyitott betoncsatorna szelvény pedig, mélységénél és meredek oldallejtőinél fogva a közforgalmat akadályozná A belügyminiszternek végül egy olyan bírálati megjegyzése is szerepel, mely a terv felületessége tekintetében leginkább megragadja figyelmünket. A bírálat konstatálta ugyanis azt hogy a létesítendő csatornák a természetes eséssel ellenkezőleg oly irányban terveztettek, hogy azok a város általános csatornázásába beilleszthetők nem lesznek. Ez pedig azért érdekel minket nagyon is közelről, mert, ha az általános csatornázás tervét komolyan vesz- szük, a fenti tervezet keresztülvitele nem volna egyéb, mint czéltalan pénzpocsékolás. Mindezt pedig főlcép azért hangsúlyozzuk, hogy az általános vízvezeték és csatornázás megoldásának szükségére annál inkább rámutassunk Ezen a téren nem a foltozás, lanem a gyökeres reform útjára kell térnünk Elég volt már a sok, többnyire rendszertelen s e miatt czéltalan munkából, mert amint látjuk, a jelenlegi ötletszerű és részleges terepszabályozásunk sokszor csak azt eredményezi, hogy egyik utczáról elvezeti ugyan a vizet, de e miatt egy másik, talán kevésbé forgalmas utcza válik vízgyűjtő iészekké s végre is úgy lehet, hogy sok helyen ezek a nagy előszeretettel végrehajtott utczaemelések csak akadályok lesznek az általános csatornázás útjában. Az ilyen részleges és tervszerűtlen munkálatok annyival is inkább kifogásolandók, mert, az országos vizépitészeti igazgatóság közegészségügyi mérnöki osztálya még 1898-ban elkészítette és megküldte városunk vízvezetéki és csatornázási terveit s el lehetne várni, hogy ha már történik is itt-ott némi részleges csatornázási szándék, az ne az általános ter- Vtící- akadályára, hanem lehetőleg abba beilleszthető módon végeztessék. De ismételten hangsúlyozzak, hogy mielőbb a gyökeres, alapos munkálat terére kell rátérnünk. Az az eddig hangoztatott érvelés, hogy a vízvezeték létesítése városunkon elviselhetlen terhet róna, nem állhat meg. Hiszen az országban eddig létesített vízvezetékek és csatornázások pénzügyi szempontból is többnyire előnyös befektetésnek bizonyultak, természetesen ctt, hol ezt maga a város és nem részvénytársaságok építették. A helyes műszaki elvek és takarékosság betartása mellett a vízvezetékkel termelt viznek önköltségi egységára oly minimális, hogy méltán keltheti lel a laikus csodálkozását. Az országban üzemben levő mintegy huszonhét városi vízvezeték által a lakosságnak átadott egy hektoliter viz önköltsége kereken egy íilérre tehető. Ez által lehetségessé válik, hogy a leadott viznek hektoliterje egy-két fillérjével szolgáltatható ki a lakosságnak. Természetes, hogy a csatornázás költségének egy része a rözpénztárt terhelné, és méltán, mert a csatornázás arra is hivatva van, hogy az utczákon ösz- szegyülemlő csapadékvizeket elvezesse s igy e költségek egy- része a város által volna ledeSziveni. Nem tudom, mások hogy vannak Szilviikkel, De én e szükséges-rossz balga nyűggel, Saját szivemmel — sehogy sem vagyok. Biz’ ez kissé bosszantó állapot! Régóta tartozom e vallomással, Azért most némi lelkifurdalással Adom tudtára híven mindazoknak, Kik mindeddig nem tartottak gonosznak : Hogy én, mig a szivem kiverselem, Voltaképp őt magát nem ismerem. Minden, mit róla vallók : föltevés; Erénye, bűne — következtetés. Mert egész lénye oly titokzatos, Hogy kifürkészni útjait bajos. Mikor azt hiszem: most kileshetem, ö csak játszik, kaczérkodik velem ; Mig megtisztult érzéseit mutatja: Utszéli szenvedélyek szürke rabja ; S mikor a bűn reá nehezedik, Előttem tisztán fölemelkedik •— De már a másik pillanatban Ismét tűnődhetem magamban : Hová lett újra ? merre jár ? A lelkem rája hol talál ? . . . S aggódva, karjaim kitárva, Vakon vetem magam utána. Nem épít ő légvárat fellegekbül, — Nem kér az ilyen édes-gyötrelembül — Az álmokat nem tölthetem bele, Buzog a vértől minden csöpp ers. Mert tüntetőleg lent marad a földön, Mig ón időm a fellegekben töltirn. S ki tudja: hogy melyik az okosabb, Melyik igazabb, melyik hasznosabb: Szivem-e, melynek minden dobbanása Ehhez a földi élethez kötött ? Lelkem e, melynek titkos szirnyalása Tisztán fentart az emberek iözött ? . . . Fejem meghajtom a végzet előtt, Ha már az sorsom, hogy szeressem őt, Szeretni is fogom ... no mert hiszen, Ha bármily rossz is csak az én szivem, Magamnak kell fognom ;ehát a pártját És megbocsátanom minten hibáját. Beczéznem kell tovább'a is, belátom, Ha nem is érem másoi, mint csaláson; Ha hazug is, ha hűtlen is, hiába: Az együttélés, békesség kívánja, Hogy tovább tűrjem jaklövéseit S kielégítsem szenvedélyeit. Mert ő az ur fölötten, ő parancsol, Aki csak gúnyt űz oktató szavamból. Az ur a szolgának nem tartozik Bevallani, hogy hol mulatozik. Az urnák magas pissziói vannak És azok a szolgára is kihatnak. Hát nincs szavam reá; bármit tehet Előtte csak — kalapot emelek; Mert én sziv-uramat úgy szeretem, Hogy még a pokolba is — követem! Férfi ideálok. Irta: Silbergerné Löw Róza. Napsugaras leánykorom s ködös asszonykorom között mindössze tiz bosszúnak tetsző, lopva elsuhanó s mégis kedves tiz esztendő fekszik. Tiz esztendő a legkedvesebbjéből! A javából, mikor a szív leghevesebben dobog. A lélek legjobban rajong. Vágyai a legmesszebb menők, legmerészebbek. Képzeletei micsoda merészen szárnyalnak! Nincs középút, nincs földi gát, nincs valóság, csak színes, aranyos, reményektől férges, szerelmi vágyódástól meleg, epedő kéjtől hangulatos s boldogságtól ragyogó világ vau itt, melyben mintha szerelmi életemen kívül egyéb nem léteznék. Régi álmom emlékein tűnődve hangulatoskodom. E kis szoba ablakából néztem a kéklő, szépeket ígérő eget Édes, forró, szerelmes meséket regélő holdat, kéjesen rezgő, kaczéran integető csillagokat akkor ! Innen néztem, mikor hozzák a szokásos reggeli üdvözletét tearózsacso- kor alakjában s ujból-ujból elábrándoztam az elmúlt estén tett vallomásokon, fényes pillantásokon, meleg kézcsókokon. Micsoda izgatott vibrálása volt az idegeimnek! Micsoda tüzet okádó ereje szivemnek! Mig most! Mi más színben látom kedves Szatmárom egét, csillagjait! Szép, nagy uiczájának egyik kedves, eleven részét, élettől lüktető korzóját. Melegebben süt ott a napsugárnál egy-egy tüzes leányfej égő tekintete. Mert igenis kérem, a férfiak rajta (már a korzón értem) nem tekintget- nek tüzesen. Álmosak mind. Igenis- igen ! Tettel bizonyíthatom Első ideálommal találkoztam. A reményteljes, ambicziózus, nagy szellemű, láng tekintetű, deli ifjúból Uram Isten mi lett? Blazirt tekintetű, fakószinü fáradt kinézésű, tuczat ember, ki irodájában idegesen Írja perbeadásait aktacsomagokat Írnokai fejéhez vágva felváltva (írnokait felváltva, nem aktáit.) Hová lett Himfiszerü merengése tekintetéből ? Hová lett Toldi ereje karjaiból ? Hová hősies vitézsége, merészsége, reménysége, szerelme legényszivéből ? Csak egy hétköznapi ember közömbös nembánomságával czipeli magát az illető téli napsugárban viruló, mosolygó, üde leányok között czinikusan mosolyogva. Felém tartva valami felismerés féle villog tekintetében vagy a régi tűz piczi szikrázása? Nem. Az el nem ért szerelmi vágyának langyos melegsége az. „Ez az, ez! Kit kivételképen el Nikels2ky Géza. Róth Füiöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára Figyelme as tétés!! Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alul is beszerezhetők 8l- ,\í m. sáv*
