Szamos, 1904. január (36. évfolyam, 1-8. szám)
1904-01-28 / 7. szám
N XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904, ösfltflftők január hó 287-ik szám. SZAMOS. v: 3* * POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. CLMj Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákcczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Ezatmaron, a Jap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek- Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A gyülekezési jog szabályozása. Tisza István gróf, mint belügyminiszter, közelebbről egy igen fontos elvi jelentőségű iratot intézett az ország összes főispánjaihoz, mely a gyülekezési szabadság szorosabb értelmezésével, anélkül, hogy a gyülekezési jogot korlátozná, e joggal ' való visszaélések ellen igen üdvös utasításokat tartalmaz. Az obstrukezió e rendeletét is felhasználta ugyan arra, hogy ebben a gyülekezési szabadság veszedelmeit lássa s e miatt a miniszterelnök ellen támadást intézzen. Az erre adott válasz azonban még a támadókat is meggyőzte arról, hogy a miniszterelnök azzal, hogy a gyülekezési szabadságot pontosabban kör- vonalozta, tulajdonkép épen ezen szabadságot biztosította minden olyan esetre, melyben a gyüleke zések nemzetellenes törekvésekre és a népnek lelketlen agitátorok által való kizsákmányolására nem czéloznak. E politikai szabadságnak csakis ott lehet igazi értéke, hol az nem csapong féktelenségbe és szertelenségekbe. Nálunk ezt a szabadságot, bár törvényben ki van mondva, csak hézagos miniszteri rendeletek őrzik s valahányszor fölmerült némi komolyabb törekvés az iránt, hogy e jog szabályoztassék, sohasem mutatkozott ez iránt az az eltökélt szándék, amelytől a szabályozás megvalósítását komolyan várni is lehetett volna. Ennek a halogatásnak pedig az a magyarázata, hogy nálunk az alkotmánynak a gyülekezési szabadság egyik legfőbb biztosítéka és hatalmas eszköz arra, hogy nemzeti erőnk kibontakoz- hassék. Történelmünk számos példáját nyújtja annak, hogy olyan esetekben, midőn a nemzet alkotmányos intézményei veszendőben voltak, a nemzet épen a szabad gyülekezésekkel és az ezeken kifejtett hatalmas akcziók által birta azt vissza is szerezni. Ez a jogszokás nyilatkozik meg még ma is abban a jelenségben, hogy választási küzdelmeink sokkal nagyobb hullámverésekkel zajlanak le, mint bárhol is más országokban. A bor és pálinkagőz, a vadság a brutalitás sok nyersesége fertőzi ugyan sokszor ezt a széles és nagy szabadságot, de végre is nem tehetünk arról, ha még most a ma gyár nemzet alkotmányos ereje csak igy tud megnyüatkozni. Sokkal nagyobb veszedelmet rejtene magában olyan intézkedés, - mely e nyers erő megnyilatkozásának forrását is erőszakkal elzárni igyekeznék. Gróf Tisza István a gyülekezési szabadságot körvonalozó rendeletében ezt a nagy igazságot szem előtt tarto'ta s e széles szabadságnak csakis oly területein áliitolt fel tilalomfákat, hol e sza- szabadság nem a magyar nemzeti erő szabad kifejlésében nyilatkoznék meg, hanem a magyar nemzeti állam íeldulására irányulna. Itt van az a természetes korlát, melyen túl e szabadság megszorítása nemcsak szükséges, hanem a magyar nemzeti állam érdekében egyenesen kötelesség is. Vájjon el lehet-e néznünk tovább is azt, hogy bizonyos nemzetiségi területeken oly gyülekezések engedélyeztessenek, melyek az állampolgárokat nyiltan a haza megtagadására ösztökélik ? ! Nemde föl kellett állítani már egyszer láthatóan és léire nem ismerhető módon azt a tilalomfát, a melyen túl a nemzet orgyilkosai szabadon ne garázdálkodhassanak ! De ott van másfelől a haza- l’iatlan kozmopolita szocziálizmus. Ez ellen is kötelessége az államnak a nemzetet megvédenie, hiszen közismert dolog, hogy a szo- cziális elvek leplébe burkolózva hogyan zsarolják ki egyes agitátorok a nép tudatlanságát s hogyan csatlakoznak néha választások alkalmával is ahhoz az elemhez, mely könnyen hajlik arra, hogy a szabadságot szabadosságnak és féktelenségnek minősítse. Ha a főispánok és az illetékes hatóságok e rendeletet bölcsen kezelik, könnyen beláthat3, hogy az, a gyülekezési szabadságra nézve nemcsak veszélyt nem tartalmaz, hanem ellenkezőleg annak üdvös megnyilvánulását czéíozza. Politikai és társadalmi erkölcseink. Ami a szerves lényeknek a légkör, amelyben élnek, az az embernek az erkölcsisóg. A rossz légkörben a szerves lények elsatnyulnak Óh! maradj még . . . Itt, hol gyermekéveink leéltük, S a fa lombja halkan suttog és A természet szépsége elbájol Az est csendje oly szép oly mesés, Itt, hol nékünk suttogott a szellő : Szép regéket az esthajnalon . . . S a csillag is ránk mosolyg az égről Oh ! maradj még szép kis angyalom ! Itt, hol daltól zengenek a bokrok, Vig énektől hangzik a berek; Itt, hol nincsen szennyes földi lárma Nem oly rosszak, nem, az emberek; Itt, hol a kis kápolna harangja Édesen cseng minden alkonyon, A virág is kedvesére hajlik Oh ! maradj még szép kis angyalom I Itt, hol a lomb tapsol vig örömben ß nyugalommal kínál a csalit; Lebilincsel a táj szépségével S a szerelem éltet ittasit, Itt, hol az üdv édes mámorában Téged sokszor átölelt karom . . . S fürdött ajkam csókod záporában Óh I maradj még szép kis angyalom I (Kölese.) Kosa Ede. Ködben. Több száz ember a mély ködben, mint egy sötét test meredt a xnezőségen. Novemberi reggel borult a tájra ; az ég és föld éjszakai lehelete -- a a sűrű párák — sejtelmessé tette a levegőt. A napgolyó, erőtlen sugaraival beléütközött a ködfelhőkbe, csillogóra színezte azokat, de áttörni, el szakítani nem tudta. Itt e ködös világban, testében reszketve, lelkében indulatokkal ál lőtt az elkeseredett emberraj, mely éhes volt és forrongott: a rombolás gondolatát vitatta vad beszédekkel Mint rém emelkedett feléjük, komor, elmosódott formáival a pálinka-gyár, ahol idáig dolgoztak és ahol meggyülöltók a brutális jármot továbbra is czipelni. Az okosabbak és izgatottak sokáig és eréllyel tanitgattak; mire pedig a gyülölködök, e novemberi reggelen összeverődtek a mezőségen, pusztítani akartak. A rombolás gondolata, mint eszme égett az agyukban, melyet sötét és nehéz perczeikben addig- addig hánytorgattak, mígnem rabjaikká lettek és egy bujtogató pillanatkor oda terelte mindannyit a megutált gyár elé ! . . . . . . Föiszakitották a pálinkaraktár szárnyas ajtaját. Dulakodással, gomolyogva, rohammal törtek a helyiségbe — és meghökkentek. Forró érzés futott át egyszerre és sziláján a lázadókon ; olyas, amely gyönyörből és hirtelen vágyódásból születik. A felhalmozott pálinka illata átjárta a hidegtől és éhezéstől reszkető lelkűket. A nehéz és erős italok tengere buján illatozott feléjük. A pálinka szaga — kéjes érintéssel — beszállt zavaros lelkűkbe és fölizgult agyukba, melyben a rombolás gondolata diadalmasan növekedett. Elhaló kiáltásokkal, elcsukló ujjongással rohanták meg a drága portékákat. Tülekedtek, feldöntötték egy mást és a zsákmány ölelésére már messziről kinyújtották a karjaikat. Elérték mindannyit. A pálinka ördöge kiszállt a színes üvegekből és 'magához ölelte a megvadult embereket. Kezükben volt a nagyszerű ital. Izmos szorítással lóbálták meg fejük fölött, hogy összezúzzák — de az ajkukhoz emelték . . . Szerelmesen és tehetetlenül csüngtek a pálinkás üvegek ajakán. A hosszú csóktól tűz lepte be a szemüket és fázós testük végigbor- zongott a nagy kéjtől. Az érzésük, a gondolatuk hatalmasodott : pusztítani mindent, mindent elragadni. Az első lólekzós után más üveghez nyúltak. Egy mozdulattal öthöz hathoz is, de csak egy maradt az ajkuknál, a többi zuhant, törött: pálinkát ivott a föld is. A nyomorgók lakodalma tobzódott itten, mely kínálkozik, de csak így, egyszer . . . Pálinka volt már a levegőben; az elfolyott szesz fölszállt az emberek közzé és ledöntötte őket, sorra, rendre, oda, ahonnan elindult győzelmes csatára a fellázadtakkal szemben a földre, ahova leszorította mindannyit, ahonnan rombolásra, gyász- pusztitásra, az eszme jelszavával, többé el nem mehettek . . . A napgolyó odakünn már fölitta a ködőt, a világosság megölte a homályt. Fónykévék hullottak be a pálinkás raktárba, ahol emberek feküdtek a padlózaton, egymás mellett és egymáson, gyögyögve, mélységes álomban ; tehetetlenül . . . Az eszme beléfult a pálinkába. Révész Béla. Róth Fülöp kárlsbádi eziporaktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mini legolcsóbb bevásárlási forrást. __ Közvetlen a Pannónia szálloda mellett, # Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára KU #«««/»II t Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli Mr vffjpjtw WcWf I I áruk gyári áron alul is beszerezhetők
