Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)
1903-11-05 / 89. szám
POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az újabb politikai helyzet mérlege. A politikai helyzetről irt minapi czik- künkben azt az óhajtásunkat fejeztük ki: vajha sikerülne megtalálni a helyes középutat a király és nemzet között. Azóta az események mindennap előrehaladtak. A szabadelvű párt a kilenczes bizottság módosított programmját, kölcsönös magyarázgatások után magáévá tette s a nemzeti párt is egy-kettő kivételével ben- maradt gróf Apponyival, a vezérrel, a pártban. Úgy látszik, hogy a válságnak óriási kárát tekintve a függetlenségi párt sem fogja okvetlenül útját állani annak, hogy az állam- gépezet kerekei, legalább egyelőre, megindulhassanak. A Tisza-féle módosított programm vitatásában a különböző pártok és felekezetek szerint a legszélsőbb ellentéteken nyugvó bírálatokkal találkozunk. A kormányhoz közel állók a programm egyes pontjaiban nagyjelentőségű nemzed vívmányokat látnak, mig a közjogi ellenzék egy része egyenesen jogíeladást lát benne, különösen a felségjognak a vezényleti nyelvre vonatkozó részében. A pártküzdelmek hevében egyik is, másik is a maga pártpolitikai^czéljainak megfelelően kommentálván a helyzetet, egyik a helyzetet jobbnak, a másik rosszabbnak tünteti fel, amilyen az valójában. A nyers igazság pedig ebben az esetben igazán a középen van. Ezt maga a függetlenségi párt is kénytelen elismerni, amint p. o. ennek Tóth János, a függetlenségi párt alel- nöke is kifejezést adott, azt mondván, „ha őszinték akarunk lenni, be kell ismerni azt, hogy a kilenczes bizottság programijával is sokat el lehet érni a magyar nemzeti életben. 1867 óta katonai téren nemzeti irányban most ez a legelső alkalom, hogy nagy eredményeket értünk el.“ Alkotmányjogi helyzetünk nem rosszabb mint volt, ami ugyan még nem azt jelenti, hogy kielégítené ideális nemzeti aspirációinkat, de viszont a hadseregben, nemzeti karakterünk kidomboritása czéljából a helyzet viszonylag jobb mint azelőtt volt s a térfoglalás ezen az oldalon elvitázhatatlanul konstatálható, feltéve, hogy a kormány az e téren megjelölt kereteket teljes erejével betölteni igyekszik. Arra a kérdésre tehát, hogy megvan-e minden, amit a nemzeti küzdelem alapján vártunk, reméltünk ? — az őszinte felelet csak egy lehet: hogy nincs meg. De van-e hát mégis a küzdelemnek számb i vehető eredménye ? Erre a kérdésre az őszinte felelet az, hogy igenis van, amit csupán a mindenre kiterjesztett óhajtással szemben lehet kicsinyelni, de az előbbi helyzettel szemben jelentékenynek kell mondanunk. Mielőtt azonban most már tovább mennénk, az a kérdés íoglaikoztat minden hazaszerető polgárt: megállapodunk-e most ezen a középuton, vagy folytassuk a küzdelmet a többért. Nem a 48-as függetlenségi párt radikális álláspontjából bíráljuk e kérdést, mert természetes, ha ez a párt 48 as programmjához képest ezután is fog küzdeni radikális elveiért, hanem el kell bírálnunk a 67-es alapon álló párt szempontjából, mely a katonai követelmények terén mint általábán az egész nemzet, idáig a függetlenségi párttal egyértelmüleg kívánta a nemzeti vívmányokat s ilyen minőségében maga Szatmár városa is több Ízben irt fel a kormányhoz. Az a kérdés tehát, hogy folytassuk-e a küzdelmet most a többért ? Aki előzetes megfontolással határozza el magát valamire, annak számot kell vetA jótékony ember. Lónárd Vincze, a könyvvezető a barátai és önmaga előtt is sokszor ismételte : — Sohasem házasodom meg. Nem lehet bizni az asszonyokban. Lénárdot a kollegái ezért a bogaráért mindannyiszor kinevették. Az üzlet nagy irodájában, ahol Lónárd naphosszat a rengeteg üzleti könyveket bújta, sok lány volt alkalmazva. A férfi alkalmazottak, ha csak szerét ejthették, megcsipkedték a lányok orczáit, a fülükbe pajkos szavakat sugdostak, a miktől a lányok elpirultak és hangosan kaczagtak. Lénárd Vinczónek e pajkosságok szinte fizikai fájdalmat okoztak. Bántotta a kollégáinak szabad viselkedése és még érzékenyebben sebezte meg a lelkét az, hogy a leányok nem utasították vissza e viselkedést. — Istenem — gondolta magában, — hát ezekből lesznek a szerető hitvesek, az ólettársak? Mélységes gj'ülölet támadt a szivében. Pedig alapjában étL-halt a nőkért. Az üzleti könyvek rengeteg számjai közül gyakran mosolygott felé egy-egy szép asszonyarcz, telve titokzatos ígérettel, rejtelmes és bűvös Ígérettel. Beleszédült a feje. Oh, ha volna egy asz- szony, egy makulátlan, tiszta, nem földi asz- szony, aki egész leikével, minden gondolatával az ölébe dobná magát egy végnélküli, hosszú életre! A terem sarkában kaczagás hangzott fel, valamelyik óvödött az egyik gyakornokkal. Lónárd Vincze leikéből egyszerre kirebbent a szép álomkép. Ökölbe szorult a keze és dühösen csapott az előtte fekvő hatalmas könyvekre. Soha, soha nem házasodok meg! Oh hisz, az rettenetes volna. Őrökké kínozná az a gondolat, hogy a feleségével is hasonlóképen bántak, mielőtt ö ismerte volna. Talán akadt férfi, akinek keze érintette a derekát, aki forró szavaival, ha csak egy gondolatnyi időre is foltot lehellt a lelkére. Megőrjítené az az örökös kínzó gondolat. Hanem hiába minden. Lénárd Vincze, aki egyszerre gyűlölte is, imádta is a nőket, megházasodott, Uj lány került az üzlet levelezői osztályába s ez a lány, amikor az első napon valaki dévajkodva megszorította a karját, heves elutasító mozdulatot tett. Ez a mozdulat megfogta a Lénárd Vincze szivét és félév múlva már feleségül is vette a lányt. Csinos kövórkes, puha asszony lett. Lónárd Vinczénóböl. A férje tejbe-vajba fürösztötte, féltékenyen őrizte, mint egy szép fényes tollú madarat, Az asszony élete különben is hasonlított a kalitkába zárt madáréhoz. De czifra volt a kalitka. Kényelem és puhaság vette körül a rab madarat s a rabtartó férj lelkét Jis odaadta volna, csakhogy biztosítsa magának az asszony örökkétartó vonzalmát. Természetesen Lénárd Viuczóné már nem járt el többé a nagy irodába üzleti leveleket fogalmazni. Otthon ült örökösen unatkozva és lustálkodva s ettől a semmittevéstől a fiatal asszony rohamosan elhízott. Álmos és fáradt teremtés lett belőle, akit kimerített a semmittevés és az unalom. Egy napon a következő kijelentéssel fordult az urához : — Rosszul érzem magam. Valami kúrát kellene használnom — Lénárd Vincze ijedten kapta fel a fejét. — Az Istenért, mi a baj ? — Nem tudom. Talán orvost kelleue hivatni. S az orvos jött. Megvizsgálta az asszonyt és kimondta a szentencziát: — Vérkeringési zavarok. Oka az elhízás- Sósfürdöket kell használni. Lónárd Vinczének szörnyű fejtörést okozott ez az orvosi rendelés. Ezúttal hát az asz1 T?óth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. __ Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és Yidéke legnagyobb czipőraktára az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek •• ~~szipők és csizmák a legjobb kivitelben.
