Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)
1903-11-05 / 89. szám
nie legalább az eredmény valószínűségével s az eszközökkel, amikkel ez elérhető, mert aki akarja a czélt, annak akarnia kell az eszközöket is. A végső czélt, a nagyobb eredményt kétségtelenül mindnyájan szeret- nők, de az eszközök alkalmazása most kockáztatná azt a keveset, azt a relative jobbat is, mit idáig elértünk ; de nemcsak ezt, hanem a közrendet, sőt magát a hazát is koczkára vetnénk akkor, amikor a czél érdekében minden eszközt kellene mozgósítanunk. Lehet, hogy e napokban nem mindenütt népszerű a tárgyilagos szempont. Kényelmesebb s talán hálásabb is volna csupán az érzelmekre, mint az észre is hallgatni. A sikerből a kevés is mindig további sikerek elérésére sarkall s ennek a számára könnyebb volna biztatni a közhangulatot. De ily hangulat keltésére vagy fokozására akkor, amikor a több elérésére most a legnagyobb koczkázat nélkül semmi kilátásunk sincs, jó lelkiismerettel nem vállalkozhatunk. Örömmel és természetes meggyőződéssel találkoztunk valamennyien abban az óhajtásban, hogy a nemzeti követelmények teljesittessenek; de épenoly közös aggodalommal kell elbírálnunk azt is, hogy megálljunk-e most az adott helyzetben, vagy a kockázat politikáját kövessük. Mert most már e kettő közül kell választanunk. Ne feledjük e kérdés elbírálásánál azt a fontos tanulságot se, amire a válságos helyzet, mint próbakő, világosan rámutatott: az erdélyi és telvidéki hűtlen nemzetiségi törekvéseket. Ha ezeket a jelenségeket is kellő suly- lyal mérlegeljük, tudnunk kell a fenti kérdésre válaszolnunk. szonynak rendszeresen el kell járnia a sósfürdőbe. Ez lehetetlen. 0 naphosszat az irodában van. Egyedül pedig az asszony nem mehet fürdőbe. A cseléddel nem kisértetheti el. A rossz asszonyok is a cselédjükkel kisértetik el magukat mindenhova. Valami megbizható ember kellene. És eszébe jutott bátyja. A bátyja szerencsétlen, nyomorék ember volt. Púposnak betegesnek született s ez a természeti fogyatékossága átokként nehezedett végig az egész életén. Irodai munkát végzett ő is, de sehol sem tartották sokáig. Lónárd Vincze gyakran segitett rajta, de azóta, hogy megházasodott, minden önzése csak az asszonyt vette körül. Elhatározta, hogy a házhoz veszi a bátyját. Programinohcsinált. A bátyja mindég vele lesz az asszonnyal, elkíséri naponkint*a sósfürdöbe is, mulattatja, szórakoztatja. Ha ezzel a szerencsétlen emberrel látják a feleségét, senki sem fog rosszat mondani, gondolni, de ö sem lehet rá féltékeny. És úgy is lett. Az asszony rendszeresen használhatta a kúrát, hétköznapokon nyomorék sógora kísérte el, mig vasárnapokon, mikor a férj is szabad volt, az ura ment vele. A sósfürdő rendes látogatói között csakhamar feltűnt a púpos ember és a fiatal, elhízott, de szép asszony. Lénárd Vinczéné minden áldott délután megjelent a sógorával s míg ö a kúrát használta a nyomorék ember a sósfürdő parkjában egy pádon ülve türelmesen várt. Lénárd Vinczéné iránt a sósfürdő látogatói között nagy volt a részvét. Azt hitték, hogy a púpos ember a férje és mindenki élénken sajnálta a fiatal asszonyt, akit ilyen szánalmas férfi mellé lánczolt a sors. Az első vasárnap azonban, amikor Ló- nárdnó a férje karján jelent meg a fürdöpark- ban óriási volt a megbotránkozás. Mindenki Tévtanok a socialismusban és velők szemben a tisztán social-ethikai elvek. Irta: Tar Béla. (Folytatás és vége.) Szabadság a gazdasági életben a social- ethicai elveknek megfelelőleg a következő : Az ember a gazdasági életben az észszerüsóg és erkölcsiség korlátain belől teljesen szabadon cselekedhetik. Szabadon választja meg munkakörét, akár a szellem fegyverével harczol, akár a testi munka eszközeivel indul a küzdelembe, de a versenynek a különböző tehetségek és soknemü eszközök daczára is nem szabad tisztesség híján lenni. Latba vethetem tehát legjobb erőmet, érvényesíthetem képességeimet, meghonosíthatom a legjobb termelési módot, áruim eladására felkereshetem a legelőnyösebb piaczot, csak a czél és eszköz, az ut és a mód, a melyeken ezt eszközlöm, legyen tisztességes, erkölcsileg megengedhető, a szabad verseny elveinek megfelelő. Nem kevésbé fontos elv a szerződési szabadság, a határ sokkal szükebb, mint a versenyszabadságnál; különben, hogy mily mértékű legyen az, függ a kultúrától, a humanistikus érzelmek fejtegetésétől, a társadalom erkölcsisógótől. Az ideális értelemben vett socialis államban szerződési szabadságra nincs is szükség — Természetesen ez meg nem valósítható, mert a létező társadalmi formák fel forgatásával járna. Az állam végeztetne minden munkát, termő vagyon nem lenne senki kezében sem, minden termék az állam 1 észére lenne felszolgáltatandó s az állam adná ki mindenki részére a megillető részt a végzett munka mennyisége, minősége arányában, bizonyos megállapítandó normal munka napok, órák szerint. Ez idealistikus felfogástól és elvtől eltekintve, a munkás-kérdés helyes megoldása kétségtele nül egyik legszükségesebb, legégetőbb kérdése a social-ethikának, de ne feledjük, hogy ez, illetve ennek rendezése csak törvényes alapon, tételes jogszabályok segítségével lehetséges; eddig is józan reformok történtek e téren, de kell, hogy még tovább menve történjenek a jövőben, mert a munkabér vastörvénye absolut és megdönthetetlen igazság. biztosra vette, hogy ez a szálas, csinos ember, akibe az asszony úgy belebujik, a titkos udvarlója. A sósfürdő kúrát használó, elhízott, epés asszonyok emiatt gyilkos pillantásokat vetettek Lénárdné felé és megvetően nézték végig a férfit. Másnap aztán, hétköznap lóvén, Lénárdné ismét a sógorávpl jelent meg a fürdőparkban. A kúrát használó asszonyok ekkor már a szerencsétlen nyomorék embert nézték végig sziv- inditó sajnálkozással, mig Lénárdnéra maguk között minden rosszat rámondták. Heteken át forrongott Lénárdné körül ez az a gyűlölködő ellenségeskedés, amelyet azuk a hetenként agj'szer ismétlődő esetek, amikor az asszonyt a férje kisérte el a sósfürdöbe, csak még jobban szítottak. Egyszer Lénárdné bent a fürdő egyik női alkalmazottjának véletlenül beszéd közben, megmondta a nevét. Az asszonyok azt nemsokára megtudták s egy napon Lónárd Vincze aláirástalan, női kézzel írott levelet kapott a melyben az ismeretlen levélíró megírta, hogy vigyázzon a férji becsületére, mert a sósfürdöi látogatások alatt a felesége megcsalja. Lónárd Vincze a levéllel először a bátyjának rontott. Háborogva és ordítva vonta felelősségre amiatt, hogy nem jól vigyázott a feleségére. — Összejátszottál vele. Mindaketten megcsaltatok ! toporzókolt őrült fájdalmában és kikergette lakásából a nj-omorék embert. A feleségével pedig röviden végzett. — Nem szabad bízni az asszonyokban. Ezt mondtam mindég és igazam volt. Megcsaltál : elválunk. És elváltak. Pakots József. Az egyéni tulajdonról azt tarja a soeial- etbica, hogy az ember czéljait el nem érheti nélküle. Ez ad függetlenséget, ez alapja a takarékosságnak, ez mozgató motora az emberi haladásnak, ez biztosítja számunkra a megélhetést. A conclusió, a mit ebből ievon, neme« feladatot szab az állam elé. Nevezetesen legyen maga az állam olyan, hogy területén minél több ember találja boldogulását, hozzon az állam oly pozitív intézkedéseket, hogy úgy a szellemi, mint a phisikai munkások kezükben kenyérbottal ép úgy eleget tehessenek önönma- guk és családjok iránti kötelessógöknek, mint a mily mértékben szolgálják a közérdeket. A családot szintén úgy fogja fel, mint termelő és fogyasztó közösséget. Már pedig a nemzeti vagyon eloszlása mindig attól függ, hogy milyen a termelés és fogyasztás. Hason- lókóp helyes elve a social-ethicának az is, hogy a házasság és családi élet szervezetétől függ sok tekintetben a nemzetek boldogulása, sülye- dése és emelkedése . . . Tehát a családi életet is tisztán a benső szeretetre, vonzalomra, vallásosságra és erkölcsisógre kívánja fektetni, mert ez kihat a nemzeti szaporodásra és munkaerőre, úgyszintén a statisztika segélyével viszonylagos arány szám szerint kimutatja, hogy ily népnél mennyi a produktiv munkával foglalkozók és eltartottak összege. Az örökösödési jogot pedig oly formán rendezi, hogy elejét vegye az egyenlőtlen és igazságtalan vagyon megoszlásnak, hogy az örökséget bizonyos miniumon felül örökségi adóval terheli, változó scálával a szerint, a mint az örökös az örökhagyóval közelebbi vagy távolabbi fokon áll vérségi kapcsolatban. Progressiv adó alkalmazandó a távolabbi rokonoknál, de oly mérsékelt adótételekkel, hogy azok teljes vagyon elkobzásokká ne fajuljanak. Szerinte az örökösdési adó egyike az legigazságosabb adónemeknek, figyelembe véve azt, hogy az örökös legtöbb esetben nem a saját munkája gyümölcsét élvezi abban s igy méltányos, ha az állami czólok magvalósítására is áldozatot hoz belőle. íme itt áll előttünk a social-ethicai irányzat, nem teljesen kiforrott, megállapodott, de mindenesetre a túlzástól ment, óletrehivatott eszmékkel. Analogioe vizsgálva a socialis tév- tanokat és a social-ethica elveit, meglepő különbségeket találunk közöttük. Más a felfogás, más az eszme, más az eszköz, más az alap, más a végezel mindkettőben. Az egyik az állam ellen tör, a másik a segélyére siet. Más az az ember, ki az előbbinek hódol és ismét más, ki az utóbbit követi. A socialis-tóvtanok minden erkölcsi alapot nélkülöznek, a social-ethica egyenesen azon épit. Az első csupán az „enyém“ fogalmát ismeri, az utóbbi pedig nem csak a tiedet tartja tiszteletben, de egyszersmind maga a charitatív érzelem megnyilvánulása. Feladatává teszi a szükség, nyomor, Ínség enyhítését, az árvák, az igazságtalanul üldözöttek gyámoli- tását, munkáslakások, szegényházak, kórházak, népkonyhák, jótékonysági egyletek felállítását. Azzal végzem, a mivel kezdtem. Az ember érző, gondolkodó és akaró valóság! Vajha mindnyájan igy éreznénk, igy gondolkodnánk és igy akarnánk, vajha mindnyájan a social- ethicai elvek hiveiuek vallanánk magunkat szóval és tettel, múlhatnának a napok, dőlhetnének az évek az idő tengerébe ad infinitum, nem éreznénk a tűnő idők terhét, nem az önérdek uralmának tobzódását! Helyes és egészséges haladás, társadalmi összhang csakis a sociál-etkicai irányzat segítségével létesül. — Uraim tehát, le a kalappal előtte! HÍRROVAT. A 3. negyed év lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * A szabadelvű párt választmánya november 3-áu, este 5 órakor a Pannonia-szálló külön termében, igen népes ülést tartott, melyen megjelentek dr. Keresztszeghy Lajos pártelnök, dr. Róth Fer.encz kir. törvényszéki elnök, dr. Papolczy Gyula kir táblai biró, PÁSKUJ IMRE hazai Iparcsarnokába az őszi újdonságok megérkeztek. Iskolás gyermekek részére kész kelengyék szintén raktáron vannak
