Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)
1903-11-19 / 93. szám
azok, akiknek van mit veszteni valójuk ebben az országban, azok nem lármáznak, azok csendesen vannak, (ügy van.) Azok lármáznak, a kik a zavarból hasznot húznak, a kik a zavarosban halászni akarnak. (Úgy van.) És én kérem az urakat, hogy mindazok, a kik velünk együtt éreznek, a kik a komoly muukának, a komoly törekvésnek a barátai, emeljék fel sza vukat ezen áldatlan izgatás ellen, mondják ki egyszer, hogy elég volt ebből ennyi. Mert t. uraim, honnan keletkezett ez az áldatlan állapot? Móltóztatnak tudni, hogy az előbbi kormány az ujonczjutalék felemelésére vonatkozó javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. E törvényjavaslat fölött még január végén, ha jól emlékszem jan. 26-án, megindult az országgyűlésen a vita. Először csak arról folyt a vita, hogy az ország ezt a nagyobb megterheltetést, emely ebből származik, nem birja el. Később lassan-lassan arra az elhatáro zásra jutott az ellenzék, hogy ennek a törvény- javaslatnak törvényerőre emelkedését agyonbe szélessel, obstrukcióval is megakadályozza s a tárgyalás folyamán 72 különböző határozati ja vaslat lett beadva az ellenzék részéről, eleinte mind csak avval a czólzattal, hogy mindazok, akik a javaslatokat beadják, azok mellett szólhassanak s továbbá zárszóival is élhessenek. Mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az or szággyülés házszabályai szerint egy tárgyhoz minden képviselő csak egyszer szólhat. Eleinte, egészen uyiltan, egészen bevallottan, ennek a sok határozati javaslatnak egyedül csak az a taktikai czélja volt. Lassan-lassan fejlődött ki azután abból a követelés, hogy egyfelől követelte az ellenzék az önálló magyar hadsereget és követelte a magyar nemzeti nyelvnek a hadseregben való érvényesülését. (Éljenzés.) Hát t. uraim, nincsen ebben az országban senki sem, aki a magyar nemzeti' nyelvnek az állami ügyek minden terén s minden ágában érvényt szerezni melegen ne óhajtana. (Helyeslés.) Ebben az érzésben osztozunk mindnyájan. Csakhogy t. uraim, ahhoz, hogy egy létező állapotot megváltoztassunk, a törvényhozás minden tényezőjének hozzájárulása szükséges. Az a kérdés, amely ma izgatja a közvéleményt, az a kérdés nem uj keletű, 1792-ben szólalt föl legelőször az országgyűlés amellett, hogy a magyar ezredekben, amelyek az akkori császári — most közös — hadseregnek kiegészítő részét képezték, magyar tisztek alkalmaztassanak a a vezényleti nyelv magyar legyen. Ismétlődött aztán e kérdés az 1807 iki országgyűlésen s az 1807-iki országgyűlésen törvény is hozatott, hogy a magyar hadseregben magyar tisztek szolgáljanak. Erre is biztosan móltóztatnak mindnyájan emlékezni Mert hiszen sokszor volt szó róla, hogy Őfelsége 68-ben kiadott egy rendeletet, hogy a magyar tisztek a magyar ezredekhez 'helyeztessenek át. De t. uraim, ugy e, 1792-ben s 1807-ben ezeknek az óhajtásoknak nem volt foganatja, úgy, kérem, ma sem lett volna foganatja, ha azok az okok el nem hárittatnak, amely okok miatt a magyar hadseregben nincsenek ma sem magyar tisztek, legalább nem elegendő számban, mert azt mondhatjuk, hogy a magyar ezredekben a magyar tiszteknek száma a felénél valamivel több, a másik fele nem magyar honosságú s nagy részben a magyar nyelvet nem is értő tiszt. Hát t. uraim, beszélnek arról nagyon sokat, hogy a magyar ember nem szeret a hadseregben szolgálni, hogyha a magyar ember a kapitányságig fölviszi, nyugalomba megy, beszélnek arról, hogy a hadseregben nem jó a szellem, azért nem akar a magyar a hadseregben szolgálni. Móltóztassanak elhinni, hogy ez nem igaz. Kérem, ennek egészen más okai vannak. Ma kérem a hadseregben és a közös had seregben is, sőt a honvédségnél is (fölkiáltások éljen a honvédség!) a tisztek már nem úgy képeztetnek, mint ahogy kópeztettek róg9n, hogy a fiatal ember beállott kadétnak s azután lassan emelkedett fel a tiszti pályán a Ma tiszteknek a legnagyobb része katonai intézetekben képeztetik ki. A fiatal emberek, akik elvégezték a polgári középiskolát, elmennek a katonai akadémiákba, egy más része elmegy a hadapród iskolába. Igen, de kérem ez a tiszti nevelés az akadémiákban meglehetős sok pénzbe kerül; belekerülnek körülbelül 800 írtba a hi vatalos költségek s körülbelül 1200 írtba kerül az egész, minden egyes fiú után, hogyha az összes költséget számitjuk. Már most t. uraim, az a magyar középosztály, melyet az utolsó időben annyi sok mindenféle baj sújt, nem mindig van ám abban a helyzetben, hogy fiait ilyen drága nevelésben részesítse. S másutt sincs ez igy s ennek volt a következése az, hogy osztrák tartományoknak a rendjei, nem a közös pénztárból, hanem a maguk saját országos pénztárából ezekben a katonai intézetekben alapitványokat tettek, amely alapítványok folytán az illető ifjak teljesen ingyen oktatásban s ellátásban részesülnek. Hozzákötötték ezekhez az alapítványokhoz azt, hogy pl. azokat az alapitványokat, amelyeket Csehország rendjei alapítottak, csak cseh fiuk használják, azokat az alapitványo kát, amelyeket Karinthia rendjei tettek, csak fiuk használják s azokat, amelyeket Alsó-Au szt- ria alapitott, csak alsó ausztriai fiuk használják, s az akadémiákban ily módon fenálló ingyenes helyek 133-ra mennek: mig ellenben ugyanezen akadémiákban, magyar fiuk számára egyes nagy urak, egyes főnemesek által tett alapítványok csak 23 ra mennek. Itt az oka mindjárt, hogy miért nincsen elegendő magyar tiszt. Mert hiszen a magyar akadónji- ákban a magyar ifjaknak a száma oly csekély, hogy ezáltal lehetetlen azt a hiányt, ami a hadseregben van, pótolni. Egy másik ok az. kérem, hogy azokban az alsóbb katonai inté zetekben, nevezetesen a katonai reáliskolákban, a katonai föreáliskolákban, a katonai hadapród iskolákban, a Magyarország területén levő iskolákban is németül tanultak úgy, hogy a magyar fiuknak, ha azokba bekerültek, igen nagy nekézségük volt az előmenetelben. Hát t uraim, az a programm, a melynek alapján az uj kormány megalakult, ezeken a bajokan alaposan segit. /Helyeslés,) Segít, először azáltal hogy a törvényhozásnak és a kormányzásnak, minden faktornak hozzájárulásával ezentúl annyi alapítvány fog ala ittatni, hogy az akadémiákban is a magyar ifjaknak, az ingyen ellátásbau levő ifjaknak a száma megfeleljen annak az aránynak, amelyben mi hozzájáru lünk a közöshadsereghez. (Élénk helyeslés.) S akkor, meglássák az urak, hogy Magyarországon meg fog szűnni ez t? panasz iá, hogy az akadémiában nem jó a szellem. — Mert én jót állok, hogyha abba az akadémiába száz fiúra 42 magyar fiú jut, akkor annak a magyar akadémiának nem lesz többé osztrák, cseh a szelleme, hanem magyar lesz! mert a 100 közül a 42 magyar fiú az akadémiában is össze fog tartani, de veszekedni fog a német, a oseh, amint a közéletben is. /Helyeslés. Felkiáltás; Régen kellett volna csinálni! Zaj Halljuk ! Halljuk!) Hát kérem szépen, ón sohasem hallottam még, hogy ha valami később történik, de jól történik, az baj volna. (De ültség. Helyeslés.) Az a baj, hogy ha sohse történik. (Úgy van!) Hát t. polgártársak, az 1867-iki törvénybe bele v n írva, hogy a magyar hadsereg a közös hadseregnek kiegészítő része. Hogyha a nevelés terén keresztül vitetnek ezek a reformok, akkor elérjük majd azt, hogy — ami az 1867. évi 12. törvényczikkben 35 esztendő óta meg van Írva, hogy a magyar hadsereg a közös hadseregnek kiegészítő része, ez a magyar -hadsereg nemcsak a legénységben, hanem a tisztjeiben is magyar lesz. Mert hi szén világos, hogy egy néhány óv múlva annyi magyar tiszt fog rendelkezésre állani, hogy az ottani hézagokat magyar tisztekkel ki lehet lesz pótolni. (Fölkiáltás : Olyan ígéret, mint a fizetés-emelés!) Azt hallom t. uraim, hogy ez puszta Ígéret. Hát, kérem alássan, az ellenzék részéről ez nem puszta izgatás ? Es azt kérdezem, az országnak mi válik nagyobb hasznára, hogy ha az országnak törvényesen megalakított kormánya, koronás királya, mindazok a faktorok, akik ehez hozzájárulnak, kilátásba helyezik egy reformnak az érvényesülését — hát vajjone nem több-e, mint a puszta izgatás, amely eddig eredményre vezetett ? De t. uraim, más irányban is érvényesülni fog a magyar nyelv a hadseregben. Amenyiben, amint métóztatnak tudni, ma a levelezés a katonaság s az országnak egyéb hatóságai között ekkóp van berendezve, hogy, ha a hatóság ir a katonai parancsnokoknak magyarul* azok magyarul felelnek, de hogyha a katonaság ir a hatóságnak, joga van németül Írni: ez jövőre meg fog szűnni, s az egész vonalon mindenütt a katonaságnak az érintkezése a czivilhatóságokkal egyedül, s kizárólagosan magyar. (Éljenzés) Mindazok a nyomtatványok, a melyek ma a katonaságnál vannak, ezentúl magyarul lesznek; a kaszárnyák felirata magyar lesz. Egyszóval, kérem alássan, mindazokban az apróbb nyilvánuíásokban, amelzek nem a maguk lényegénél fogva, hanem szimp omatikus jelenségükben magyar szempontból sértők voltak, ezek tökéletesen meg fognak szűnni. /Helyeslés.) Hát t. Uraim, nem teljesedett az ellenzéknek egy kívánsága, t. i. a magyar vezényleti nyelv. Kérem erre nézve méltóztassanak figyelembe venni, hogy ez az állapot, a mely ma létezik, nemcsak 200 év óta áll fönn tényleg. Nem tartom örvendetesnek, nem tartom kívánatosnak. Én a legjobban örülnék, hogyha be lehetne hozni. (Éljenzés.) Engedelmet kérek, hogyha valami 200 évig fenáll, sőt 1867. óta, 35 évig nem volt ellene panasz s azt nem tudjuk ma valamennyi faktornak hozzájárulásával békésen elintézni, azért az országnak legdrágább érdekeit most feláldozzuk, folytassunk egy általános meddő har- czot, hogy esetleg forradalom terére vigyük az országot, na már engedelmet kérek, erre az én lelkiismeretem nem tudna rávinni soha se. (Éljenzés.) Mert kérem, méltóztassanak azt venni, hogy ennek az országnak mennyi mindenféle teendője van még a nemzeti nyelv tekintetében is. Itt van kérem az iskola. Hiszen annyi dolgunk van ebben a tekintetben, hogy a magyar iskolák mindenütt ennek az országnak minden részében, ott is, a hol nemzetiségek laknak, meghonosittassa- nak, az bizony egy emberöltőre való feladat, hogy ezt megodlhassuk becsületesen. Épen csak a hadseregre kell fektetni a nemzeti irányban való fejlődést? Hát kérem t. Uraim, én azt mondom, hogyha ez az ország megerősödik, hogy ez az ország vagyonban, kulturális tekintetben erős tényező lesz, akkor sok olyan dolog el fog érkezni magától, amire ma hiába törekszünk. (LTgy van. Úgy van.) T. uraim, én azt hiszem, hogy már eleget is beszéltem erről a katonai kérdésről, amelyre nézve méltóztassanak elhinni, hogy teljes meggyőződésem szerint a legbölcsebb és a legokosabb dolog, amit az ország tehet, az, hogy ezeket a kérdéseket félre téve, — hozzá lásson olyan munkához, a mely eredményes, amely gyümölcsöző, amely hasznot hajtó. (Úgy van.) S kérem, erre hajlandó az a kabinet, a mely gr. Tisza István elnöklete alatt megalakult. (Éljenzés.) Összes tagjai olyanok a kikről szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a munka emberei, hpgy életüket munkásán töltötték el, hogy most is gem a hivatal díszéért vállalták állásaikat el, hanem magukra vettek egy nagy terhet, avval az eltökélt szándékkal, hogy a legjobb erejüket, legjobb tehetségüket feláldozzák a haza oltárán egy hasznos, egy becsületes munkásságért. /Éljenzés.) T. uraim! (Halljuk! Halljuk!) A kormányelnök ur, tekintettel azokra a nagyon nehéz feladatokra, a melyek az országgyűlésen ez idő szerint megoldandók, s melyekre ez a kormány vállalkozott, — azt hiszem helyesen cselekedett, hogy kormányának programmját csak nagy általános vonásokban jellemezte. Tette ezt azért, hogy ha ő egy nagy jövőre való fényes, hosszú programmot, a melyet nagyon könnyű elmondani, fejtett volna ki, nagyon könnyen azt mondhatták volna: mit fejteget ő egy nagyon hosszú életre való programmot, mikor nem biztos arról, hogy a mai közszükségletet meg tudja e szerezni az országnak. De jelezte a miniszterelnök ur, amire azt hiszem, nem is szükséges sok szót vesztegetnem, hogy ez a kormány igazán mindig liberális irányban akar kormányozni. (Éljenzés.) Hogy ez a kormány nem fog soha semmiféle tényre tekinteni, sem polgári állásra, sem vallásfelekezetre, sem semmiféle más különbségekre, hanem mindenkiben az egyéni tulajdonságokat, mindenkiben az egyéni törekvést fogja tisztelni, s mindekinek munkásságát — tehetsége szerint — elő fogja mozdítani azáltal, hogy a korlátokat, amelyek esetleg azok elébe tornyosulnak elűíritsa. (Tetszés.) Azt hiszem, ez az igazi liberalizmus. (Úgy PÁSKUJ IMRE hazai iparesarnokába az őszi újdonságok megérkeztek. Iskolás gyermekek részére kész kelengyék szintén raktáron vannak
