Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)
1903-11-19 / 93. szám
van!) Nem mehet természetesen ez. a liberalizmus annyira, mint a mennnvire ment a 40-es évek elején, a mikor még, kérem azok az urak, — kik a mai elv megteremtői voltak, abban a vélekedésben voltak, hogy ha csak mindenkinek teljes egyéni szabadságát biztosítják, akkor ezen a világon a legszebb s a legteljesebb harmónia fog kifejlődni. Bizony sajnos, az életben nem igy van. Mert hiába biztosítjuk valakinek egyéni s polgári szabadságát, azért az ő érvényesülésének mindenkor más társadalmi, vagyoni stb. akadályok fognak elébe tornyosulni; régen ott van a liberalizmus, hogy neki azokat a polgárokat, akiknek existentiájok gyengébb, akármi oknál fogva az erőseknek önzí hatalma ellen védeni kell. Ezt a liberalizmust Írjuk mi a zászlónkra. (Éljenzés !) Abban a piogrammban, kérem, amit a miniszter elnök ur kifejtett, talán legnagyobb feltűnést okozta az, amit ő a tisztviselők fizetésének rendezéséről mondott. (Halljuk 1 Halljuk 1) Nagyon széles köröket érint ez a kérdés. S megengedjenek a t. polgártársak, hogy először is egy egészen egyéni, subjectiv nézetet mondjak el- Hát t. uraim, én a magam részéről, éveimnek egy igen nagy részét, mint tisztviselő töltöttem el. Kezdtem a tisztviselői pálya azt mondhatni legalsó fokán s felküzdöttem magamat saját erőmből (éljenzés), protekció s segítség nélkül. Én tehát ismerem a tisztviselőknek a sorsát. S higyjék meg t. uraim, hogy teljes szivemből ma is a tisztviselővel együtt érzek. (Éljenzés.) S hogy nem csak az én képzeletemben van ez igy. hanem mások is, korábbi tisztviselő társaim közzül is, ebben a véleményben vannak, annak kérem fényes bizonyítékát tapasztaltam akkor, mikor mint a pénzügyi bizottságnak egyik szerény tagja, közreműködött ennek a törvénynek a tárgyalásánál a bizottságban s mikor méltóztassék elhinni, úgy Írásban, mint szóval az én t. tisztviselő társaimnak egész sokasága fordult hozzám teljes bizalommal, teljes szeretettel s én minden óhajtásnak is igyekeztem lelkemből megfelelni. (Éljenzés.) T. uraim, nem állok az életnek küszöbén, az éveimnek jobb részét már magam mögött hagytam, azt hiszem, az urak: azt hogy 6 hónap alatt az én nézntem megváltozzék, hogy é*\ aki 6 hónappal ezelőtt a pénzügyi bizottságban síkra szálltam a tisztviselőknek minden jogosult érdeke mellett, most egyszerre azért, mert hivatalt vállaltam, más vélekedésben leszek, nem teszik föl rólam; és biztosíthatom Önöket, hogy avval a meleg szeretettel, a melylyel én viselte tem a tisztviselők sorsa iránt, viseltetik a miniszterelnök ur is. (Éljenzés.) Fényes kifejezést adott ő ennek az előtt a küldöttség előtt, a mely tegnap d. u. 5 órakor Vörös László államtitkár vezetésével nála tisztelgett, ahol ugyanennek a meleg szeretetnek, ugyanennek a rokonszenvnek a tisztviselők iránt igazán ékes szavakban adott kifejezést. Hát t. líraim, mégis azt fogják kérdezni, miért lett hátra téve akkor, a miniszterelnök szavai szerint, a tisztviselők fizetésének rendezési kérdése ? Ugyanakkor, midőn a pénzügyi bizottságban tárgyalták ezt a kérdést, én ismételten s ismételten kifejezést adtam annak, hogy abban a legnagyobb igazságtalanságot látnám, hogy az államilag kinevezett tisztviselőknek fizetésrendezése végrehajtatnék anélkül, hogy a megyei tisztviselők fizetése hasonlóképen rendezve ne volna. (Úgy van 1) Méltóztassanak azt venni, hogy ma a törvényhatósági tisztviselők ép olyan állami feladatokat teljesítenek, mint az államilag kinevezett tisztviselők. (Főlkiálltás : Sőt 1). A törvényhatósági tisztviselők fizetésöket ugyanabból a pénztárból nyerik, mint az államilag kinevezett tisztviselők A kettő közt a különbség csak az, hogy mig az egyiket kinevezi a központi kormány, a másikat megválasztja a megyegyülés. S abban csak nem lehet semmiféle kétség, hogy Magyarország polgárainak nagy többségét nagyon közelről érdekli az, hogy azoknak a tisztviselőknek, akik a mi polgártársaink milliói sorában hivatali befolyást gyakorolnak, egyéni érdekei is kielégittessenek. (Úgy van 1) Ezt kívánja uraim az osztó igazság, (ügy van 1) T. uraim, én azért foglalkozom e kérdéssel hosszasabban, mert szeretném gyenge erőm szerint eloszlatni azokat a félreértéseket, a melyek e tekintetben felmerültek. Hát kérem, ha az ujonczjutalékra vonatkozó törvényjavaslat, ha az indemniti törvényjavaslat, ha a költségvetési javaslat miud letárgyaltatok volna még 1903 elején, akkor Kétségtelenül az idén, őszön a tisztviselők fizeté ének rendezésére vonatkozó törvényjavaslat a képviselőháznak napirendjére lett volna tűzve. Hogy ez nem tör tent meg, annak csak nem a mostani kormány az oka? Annak az oka kérem az, hogy az or szággyülésuek ideje el lett véve. Ezeket a javaslatokat tárgyalni nem lehetett. (Úgy van !) Ezzel legyünk tisztában, hogy ezt mondjuk: egy elemi baj okozta, hogy most nem jöhetett uapirendre ez a törvényjavaslat. Nézzük már most, hogy ezen helyzetben miképpen áll ennek a törvénynek a sorsa Akár lesz azon a törvényen változtatva, akár egy betű se le gyen változtatva rajta. A dolog természete az ugye-bár hogy először le kell tárgyalui az Ausztriával kötendő vámszöverséget, mert ké rém a körmünkre égtek a kereskedelmi szerződések ; akkor jöhet csak napirendre a fizetés rendezési javaslat. (Úgy van.) Tehát, mondjuk az jöhet Í904-nek augusztusában, de valószínűleg az őszi ülésszakra, Akár mit csinálunk; hogyha a miniszterelnök azon a javaslaton egy betűt sem változtat. Na már most t. uraim, más ravaszabb miniszterelnök nem szólt volna a fizetésrendezésröl egy szót sem, hanem hagyta volna a dolgot úgy, ahogy van és akkor őszszel - mert hiszen előbb, mint elmondtam, nem jöhet napirendre — módosította volna azt, behozta volna a megyei tisztviselők fizetésére vonatkozó módosításokat, pótlásokat s akkor czélt ért volna anélkül, hogy az ország egy igen nagy részének s a tisztviselők jogos igényeiben, most már aggodalmat keltő moz galmat maga ellen felidézte volna. De enge- delmet kérek, az a becsületes őszinteség, amely a miniszterelnökben, van (úgy van) aki fél ké rém, nemcsak attól, hogy igazat ne mondjon, hanem mindig attól fél, hogy az egész igazat ne mondja, ami ránézve sokszor talán kellemetlen, ez talán senkiben nem támaszthat az ö jóakarata iránt kétélyt s tessék elhinni, hogy nekem ogy szókimondó, egy igazságszeretü embernek a szava többet ér, akár mint sok másnak hosszú Ígérete. (Helyeslés.) Éu t uraim, biztosíthatom arról az illető érdekelteket hogy az, amit a miniszterelnök mondott s a mit ismételt tegnap délután, semmi egyéb, mint hogy ő szükségesnek tartja, miszerint a megyei tisztviselők fizetésrendezése egyúttal tör- téujék az állami tisztviselők fizetósrendezésével. Minthogy pedig azt a pénzösszeget, melybe a megyei tisztviselők fizetésrendezése jön, nem ismeri, ennélfogva azt fenntartotta, hogy addig, amig ezt az összeget nem ismeri, véglegesen nem nyilatkozik. De biztosíthatunk mindenkit, hogy semmi sem áll közelebb ehhez a kormányhoz, minthogy azokat a jogosult várakozásokat, melyeket a fizetósrendezósi törvény eddig is keltett, kielégítése (Heresies ) Tessék elhinni, hogy az egész kormány a legmelegebben viseli szivén a tisztviselők sorsát s a legrövidebb idő alatt, t. i., amidőn lehetséges, min denesetre az 1904. év folyamán azt rendezni fogja. T. uraim! Még egyet akarok ehhez hozzáfűzni. Méltóztatnak tudni, hogy az 1903 iki költségbe már egy bizonyos összeg felvétetett azon a czimen, hogy a fizetés felemelésből eredő több költségeket ebből fedezni lehessen. Minthogy 1903-nak már a végén vagyunk, a fizetésrendezési törvényjavaslat 1903 ban semmi esetre sem lesz már letárgyalható (Halljuk! Halljuk!) A kormány elhatározta, hogy addig is mig a fizetésrendezéú törvényjavaslat éle'be nem lép, ennek — a már költségvetésbe felvett — hiteluek terhére ideiglenesen segítsen a tisztviselőkön, hogy igy azok, kik már — készpénzül véve a fizetésfelemelés javaslatát — arra előre költekeztek, az ebből származó kellemetlenségektől megmeneküljenek. (Tetszés. Helyeslés.) Azt, hiszem, ennél jobban bebizonyítani a kormány jóakaratát teljesen lehetetlen. (Úgy van.) Hát t. uraim, talán áttérhetek most azokra a kérdésekre, amelyek közelebb az én hatásköröm alá esnek. (Halljuk! Halljuk!) Áttérhetek annak általános jelzésére, hogy. micsoda irányt akarok én követni annak a tárczának a vezetésénél, amely reám bízatott. Méltóztatnak tudui, hogy az a tárcza, amelynek vezetésére én vállalkoztam, egy meglehetős nagyterjedelmű tárcza. (ügy van!) Mert magában egyesíti először az összes ügyeket, amelyek a közlekedési vállalatokra vonatkoznak, másodszor azokat az ügyeket, -- csak főcsoportokban akarom megnevezni, — amelyek az országnak kereskedelmi és vámpolitikájára vonatkoznak, s azokat, amelyek az országnak ipari ügyeit érintik. Mielőtt az egyes do'gokra rátérnék, egy ábaláuos megjegyzést akarok tenni. (Halljuk! Halljuk !) Én amennyire, mint magán ember tapasztaltam, ami kormányzati rendszerünkbe beférkőzte magát egy meglehetős nagy bürokratikus formaság. Azt tapasztalom kérem, hogy nagyon sok dolgot, amit lehetne végezni egyszerűn, pld. elkezdjük mi nagyon czikornyásan végezni, halmozzuk egymásra a hatóságokat, a fórumokat. Biztosítom az urakat arról, hogy az én tárczám körében mindazokat a bürokratikus formaságokat, amennyire csak lehet, ki akarom küszöbölni. (Helyeslés.) Mert nem látom át, hogy azt, amit egyszerűen meglehetne csinálni, mért komplikáljuk úgy, hogy sokszor még a müveit, tanult ember sem tudja, hová forduljon, azt sem tudja, micsoda hatóságtól függ, mit csináljon. Hát még a szegény köznép? (ügy van.) Áttérve már most az egyes dolgokra, legelőször is a mi közlekedési eszközeinkről akarok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) S itt, uraim, annak a meggyőződésemnek adok ismételten kifejezést, — amit már más helyen sokszor mondtam, hogy bár én magam is részt vettem abban, hogy az országban a vasúti hálózat lett első sorban kiépítve, azt hiszem az országnak nagy hasznára, mégis most nagyon élénken érezzük azt, hogy a mi közlekedési eszközeink nagyon egvoldalulag lettek fejlesztve; mert az lehetetlen, hogy egy országban, amely azt óhajtja, hogv a kultúrának, a közigazgatásnak, az ipari tevékenységnek egy bizonyos fokán álljon, ott a közutak úgy legyenek elhanyagolva, mint ahogy el vannak hanyagolva tényleg az országnak igen nagy részén. (Úgy van 1) Hát t. uraim, már maga az úthálózat úgy, amint meg van építve, semmi arányban sem áll a vasúthálózatunk hosszával. Hanem a legszomorubb az, kérem, hogy a törvény szerint a törvényhatóságoknak rendelkezésére adóit összegek, ahoz a feladathoz képest, amit a törvényhatóságoknak az utak építése tekintetében teljesíteni kellene, egészen elenyészők. Ennélfogva, ha a mai helyzet fennmarad, akkor talán egy század alatt kiépülnek ezek az utak. Mert a helyzet nemcsak a miatt rósz, hanem még azonkívül az utak felépítéséhez szánt összegek igen nagy részét igénybe vették a helyi érdekű vasutak. Nem kevesebb, mint 45—50 millió frtot fordítottak a törvényhatóságok a h. é. vasutak kiépítésére. T. polgártársak, ezeken a bajokon segíteni kell. Legelőször segíteni kell azáltal, hogy a törvényhatóságokat pénzügyileg abba a helyzetbe hozzuk, hogy az utakat kiépítjük. (Helyeslés.) Én pedig vagy az által, hogy azokat a terheket, a melyet a h é. vasutak építése érdekében egyes törvényhatóságok elvállaltak, a vállaikró! levegyük, (Helyelés.) s ezáltal azt a pénzt a törvényhatóságok a maguk útja építésére fordíthassák, vagy azáltal, — úgy, a mint az a beruházási törvényjavaslatokban előirányozva H a r á c s e k-f é I e kitűnő gyógyhatású MENTHOL -sósborszesz reudkivül sikerrel használtatik : bélfelfuvódás és azzal járó csikarások és görcsök megszüuresóre, az étvágy fokozására, mindennemű rheumat.ikus bajok: csuz. köszvény, fog és fejfájás ellen. A fogakat megóvja az odvasodástól, az izmokat rendkívül erősíti s a szemekre is erösitőleg hat, a rossz száj-izt, bűzös lehelletet, a fejkorpát, hajhullást, bőrviszketegséget, kellemetlen láb és egyéb izzadást, kipállást, pattanást és böratkákat (Mitessereket) pár napi használat után teljesen megszünteti. A HARACSEK-féle MENTHOL- sósborszesz ára hasZQái t; utasítással: nagy üveg 2 korona, kis üveg 1 korona. Kapható a készítőknél: Harácsek Vilmos utódainál, Nagybányán, továbbá Bartók László ur drogueriájában Szatmáron, valamint az ország minden gyógyszertárában és nagyobb kereskedésében