Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)

1903-11-19 / 93. szám

van!) Nem mehet természetesen ez. a liberaliz­mus annyira, mint a mennnvire ment a 40-es évek elején, a mikor még, kérem azok az urak, — kik a mai elv megteremtői voltak, abban a vélekedésben voltak, hogy ha csak mindenkinek teljes egyéni szabadságát biztosítják, akkor ezen a világon a legszebb s a legteljesebb harmónia fog kifejlődni. Bizony sajnos, az életben nem igy van. Mert hiába biztosítjuk valakinek egyéni s polgári szabadságát, azért az ő érvényesülésének mindenkor más társadalmi, vagyoni stb. akadályok fognak elébe tornyosulni; régen ott van a libera­lizmus, hogy neki azokat a polgárokat, akiknek existentiájok gyengébb, akármi oknál fogva az erőseknek önzí hatalma ellen védeni kell. Ezt a liberalizmust Írjuk mi a zászlónkra. (Éljenzés !) Abban a piogrammban, kérem, amit a minisz­ter elnök ur kifejtett, talán legnagyobb feltűnést okozta az, amit ő a tisztviselők fizetésének ren­dezéséről mondott. (Halljuk 1 Halljuk 1) Nagyon széles köröket érint ez a kérdés. S megenged­jenek a t. polgártársak, hogy először is egy egé­szen egyéni, subjectiv nézetet mondjak el- Hát t. uraim, én a magam részéről, éveimnek egy igen nagy részét, mint tisztviselő töltöttem el. Kezdtem a tisztviselői pálya azt mondhatni legalsó fokán s felküzdöttem magamat saját erőmből (éljenzés), protekció s segítség nélkül. Én tehát ismerem a tisztviselőknek a sorsát. S higyjék meg t. uraim, hogy teljes szivemből ma is a tisztviselővel együtt érzek. (Éljenzés.) S hogy nem csak az én kép­zeletemben van ez igy. hanem mások is, korábbi tisztviselő társaim közzül is, ebben a véleményben vannak, annak kérem fényes bizonyítékát tapasz­taltam akkor, mikor mint a pénzügyi bizottságnak egyik szerény tagja, közreműködött ennek a tör­vénynek a tárgyalásánál a bizottságban s mikor méltóztassék elhinni, úgy Írásban, mint szóval az én t. tisztviselő társaimnak egész sokasága fordult hozzám teljes bizalommal, teljes szeretettel s én minden óhajtásnak is igyekeztem lelkemből meg­felelni. (Éljenzés.) T. uraim, nem állok az életnek küszöbén, az éveimnek jobb részét már magam mögött hagytam, azt hiszem, az urak: azt hogy 6 hónap alatt az én nézntem megváltozzék, hogy é*\ aki 6 hónappal ezelőtt a pénzügyi bizottságban síkra szálltam a tisztviselőknek minden jogosult érdeke mellett, most egyszerre azért, mert hiva­talt vállaltam, más vélekedésben leszek, nem te­szik föl rólam; és biztosíthatom Önöket, hogy avval a meleg szeretettel, a melylyel én viselte tem a tisztviselők sorsa iránt, viseltetik a minisz­terelnök ur is. (Éljenzés.) Fényes kifejezést adott ő ennek az előtt a küldöttség előtt, a mely teg­nap d. u. 5 órakor Vörös László államtitkár ve­zetésével nála tisztelgett, ahol ugyanennek a me­leg szeretetnek, ugyanennek a rokonszenvnek a tisztviselők iránt igazán ékes szavakban adott ki­fejezést. Hát t. líraim, mégis azt fogják kérdezni, miért lett hátra téve akkor, a miniszterelnök sza­vai szerint, a tisztviselők fizetésének rendezési kérdése ? Ugyanakkor, midőn a pénzügyi bizott­ságban tárgyalták ezt a kérdést, én ismételten s ismételten kifejezést adtam annak, hogy abban a legnagyobb igazságtalanságot látnám, hogy az ál­lamilag kinevezett tisztviselőknek fizetésrendezése végrehajtatnék anélkül, hogy a megyei tisztviselők fizetése hasonlóképen rendezve ne volna. (Úgy van 1) Méltóztassanak azt venni, hogy ma a tör­vényhatósági tisztviselők ép olyan állami feladato­kat teljesítenek, mint az államilag kinevezett tiszt­viselők. (Főlkiálltás : Sőt 1). A törvényhatósági tiszt­viselők fizetésöket ugyanabból a pénztárból nye­rik, mint az államilag kinevezett tisztviselők A kettő közt a különbség csak az, hogy mig az egyiket kinevezi a központi kormány, a másikat megválasztja a megyegyülés. S abban csak nem lehet semmiféle kétség, hogy Magyarország pol­gárainak nagy többségét nagyon közelről érdekli az, hogy azoknak a tisztviselőknek, akik a mi polgártársaink milliói sorában hivatali befolyást gyakorolnak, egyéni érdekei is kielégittessenek. (Úgy van 1) Ezt kívánja uraim az osztó igazság, (ügy van 1) T. uraim, én azért foglalkozom e kérdés­sel hosszasabban, mert szeretném gyenge erőm szerint eloszlatni azokat a félreértéseket, a me­lyek e tekintetben felmerültek. Hát kérem, ha az ujonczjutalékra vonatkozó törvényjavaslat, ha az indemniti törvényjavaslat, ha a költségve­tési javaslat miud letárgyaltatok volna még 1903 elején, akkor Kétségtelenül az idén, őszön a tisztviselők fizeté ének rendezésére vonat­kozó törvényjavaslat a képviselőháznak napi­rendjére lett volna tűzve. Hogy ez nem tör tent meg, annak csak nem a mostani kormány az oka? Annak az oka kérem az, hogy az or szággyülésuek ideje el lett véve. Ezeket a ja­vaslatokat tárgyalni nem lehetett. (Úgy van !) Ezzel legyünk tisztában, hogy ezt mondjuk: egy elemi baj okozta, hogy most nem jöhetett uapirendre ez a törvényjavaslat. Nézzük már most, hogy ezen helyzetben miképpen áll en­nek a törvénynek a sorsa Akár lesz azon a törvényen változtatva, akár egy betű se le gyen változtatva rajta. A dolog természete az ugye-bár hogy először le kell tárgyalui az Ausztriával kötendő vámszöverséget, mert ké rém a körmünkre égtek a kereskedelmi szerző­dések ; akkor jöhet csak napirendre a fizetés rendezési javaslat. (Úgy van.) Tehát, mondjuk az jöhet Í904-nek augusztusában, de valószí­nűleg az őszi ülésszakra, Akár mit csinálunk; hogyha a miniszterelnök azon a javaslaton egy betűt sem változtat. Na már most t. uraim, más ravaszabb miniszterelnök nem szólt volna a fizetésrendezésröl egy szót sem, hanem hagyta volna a dolgot úgy, ahogy van és ak­kor őszszel - mert hiszen előbb, mint elmond­tam, nem jöhet napirendre — módosította volna azt, behozta volna a megyei tisztviselők fize­tésére vonatkozó módosításokat, pótlásokat s akkor czélt ért volna anélkül, hogy az ország egy igen nagy részének s a tisztviselők jogos igényeiben, most már aggodalmat keltő moz galmat maga ellen felidézte volna. De enge- delmet kérek, az a becsületes őszinteség, amely a miniszterelnökben, van (úgy van) aki fél ké rém, nemcsak attól, hogy igazat ne mondjon, hanem mindig attól fél, hogy az egész igazat ne mondja, ami ránézve sokszor talán kelle­metlen, ez talán senkiben nem támaszthat az ö jóakarata iránt kétélyt s tessék elhinni, hogy nekem ogy szókimondó, egy igazságszeretü embernek a szava többet ér, akár mint sok másnak hosszú Ígérete. (Helyeslés.) Éu t uraim, biztosíthatom arról az illető érdekelteket hogy az, amit a miniszterelnök mondott s a mit ismételt tegnap délután, semmi egyéb, mint hogy ő szükségesnek tartja, miszerint a me­gyei tisztviselők fizetésrendezése egyúttal tör- téujék az állami tisztviselők fizetósrendezésével. Minthogy pedig azt a pénzösszeget, melybe a megyei tisztviselők fizetésrendezése jön, nem ismeri, ennélfogva azt fenntartotta, hogy addig, amig ezt az összeget nem ismeri, véglegesen nem nyilatkozik. De biztosíthatunk mindenkit, hogy semmi sem áll közelebb ehhez a kor­mányhoz, minthogy azokat a jogosult várako­zásokat, melyeket a fizetósrendezósi törvény eddig is keltett, kielégítése (Heresies ) Tessék elhinni, hogy az egész kormány a legmelegeb­ben viseli szivén a tisztviselők sorsát s a leg­rövidebb idő alatt, t. i., amidőn lehetséges, min denesetre az 1904. év folyamán azt rendezni fogja. T. uraim! Még egyet akarok ehhez hozzá­fűzni. Méltóztatnak tudni, hogy az 1903 iki költségbe már egy bizonyos összeg felvétetett azon a czimen, hogy a fizetés felemelésből eredő több költségeket ebből fedezni lehessen. Minthogy 1903-nak már a végén vagyunk, a fizetésrendezési törvényjavaslat 1903 ban semmi esetre sem lesz már letárgyalható (Halljuk! Halljuk!) A kormány elhatározta, hogy addig is mig a fizetésrendezéú törvényjavaslat éle'be nem lép, ennek — a már költségvetésbe fel­vett — hiteluek terhére ideiglenesen segítsen a tisztviselőkön, hogy igy azok, kik már — készpénzül véve a fizetésfelemelés javaslatát — arra előre költekeztek, az ebből származó kellemetlenségektől megmeneküljenek. (Tetszés. Helyeslés.) Azt, hiszem, ennél jobban bebizo­nyítani a kormány jóakaratát teljesen lehetet­len. (Úgy van.) Hát t. uraim, talán áttérhetek most azokra a kérdésekre, amelyek közelebb az én hatáskö­röm alá esnek. (Halljuk! Halljuk!) Áttérhetek annak általános jelzésére, hogy. micsoda irányt akarok én követni annak a tárczának a vezeté­sénél, amely reám bízatott. Méltóztatnak tudui, hogy az a tárcza, amelynek vezetésére én vál­lalkoztam, egy meglehetős nagyterjedelmű tár­cza. (ügy van!) Mert magában egyesíti először az összes ügyeket, amelyek a közlekedési vál­lalatokra vonatkoznak, másodszor azokat az ügyeket, -- csak főcsoportokban akarom meg­nevezni, — amelyek az országnak kereskedelmi és vámpolitikájára vonatkoznak, s azokat, ame­lyek az országnak ipari ügyeit érintik. Mielőtt az egyes do'gokra rátérnék, egy ábaláuos megjegyzést akarok tenni. (Halljuk! Halljuk !) Én amennyire, mint magán ember ta­pasztaltam, ami kormányzati rendszerünkbe beférkőzte magát egy meglehetős nagy bürok­ratikus formaság. Azt tapasztalom kérem, hogy nagyon sok dolgot, amit lehetne végezni egy­szerűn, pld. elkezdjük mi nagyon czikornyásan végezni, halmozzuk egymásra a hatóságokat, a fórumokat. Biztosítom az urakat arról, hogy az én tárczám körében mindazokat a bürokra­tikus formaságokat, amennyire csak lehet, ki akarom küszöbölni. (Helyeslés.) Mert nem lá­tom át, hogy azt, amit egyszerűen meglehetne csinálni, mért komplikáljuk úgy, hogy sokszor még a müveit, tanult ember sem tudja, hová forduljon, azt sem tudja, micsoda hatóságtól függ, mit csináljon. Hát még a szegény köznép? (ügy van.) Áttérve már most az egyes dolgokra, legelő­ször is a mi közlekedési eszközeinkről akarok be­szélni. (Halljuk! Halljuk!) S itt, uraim, annak a meggyőződésemnek adok ismételten kifejezést, — amit már más helyen sokszor mondtam, hogy bár én magam is részt vettem abban, hogy az ország­ban a vasúti hálózat lett első sorban kiépítve, azt hiszem az országnak nagy hasznára, mégis most nagyon élénken érezzük azt, hogy a mi közleke­dési eszközeink nagyon egvoldalulag lettek fej­lesztve; mert az lehetetlen, hogy egy országban, amely azt óhajtja, hogv a kultúrának, a közigaz­gatásnak, az ipari tevékenységnek egy bizonyos fokán álljon, ott a közutak úgy legyenek elhanya­golva, mint ahogy el vannak hanyagolva tényleg az országnak igen nagy részén. (Úgy van 1) Hát t. uraim, már maga az úthálózat úgy, amint meg van építve, semmi arányban sem áll a vasúthálózatunk hosszával. Hanem a legszomorubb az, kérem, hogy a törvény szerint a törvényhatóságoknak rendelke­zésére adóit összegek, ahoz a feladathoz képest, amit a törvényhatóságoknak az utak építése tekin­tetében teljesíteni kellene, egészen elenyészők. Ennélfogva, ha a mai helyzet fennmarad, akkor talán egy század alatt kiépülnek ezek az utak. Mert a helyzet nemcsak a miatt rósz, hanem még azon­kívül az utak felépítéséhez szánt összegek igen nagy részét igénybe vették a helyi érdekű vasutak. Nem kevesebb, mint 45—50 millió frtot fordítottak a törvényhatóságok a h. é. vasutak kiépítésére. T. polgártársak, ezeken a bajokon segíteni kell. Leg­először segíteni kell azáltal, hogy a törvényható­ságokat pénzügyileg abba a helyzetbe hozzuk, hogy az utakat kiépítjük. (Helyeslés.) Én pedig vagy az által, hogy azokat a terheket, a melyet a h é. vasutak építése érdekében egyes törvényhatóságok elvállaltak, a vállaikró! levegyük, (Helyelés.) s ez­által azt a pénzt a törvényhatóságok a maguk útja építésére fordíthassák, vagy azáltal, — úgy, a mint az a beruházási törvényjavaslatokban előirányozva H a r á c s e k-f é I e kitűnő gyógyhatású MENTHOL -sósborszesz reudkivül sikerrel használtatik : bélfelfuvódás és azzal járó csikarások és görcsök megszüuresóre, az étvágy fokozására, mindennemű rheumat.ikus bajok: csuz. köszvény, fog és fejfájás ellen. A fogakat megóvja az odvasodástól, az izmokat rendkívül erősíti s a szemekre is erösitőleg hat, a rossz száj-izt, bűzös lehelletet, a fejkorpát, hajhullást, bőrviszketegséget, kellemetlen láb és egyéb izzadást, kipállást, pattanást és böratkákat (Mitessereket) pár napi használat után teljesen megszünteti. A HARACSEK-féle MENTHOL- sósborszesz ára hasZQái t; utasítással: nagy üveg 2 ko­rona, kis üveg 1 korona. Kapható a készítőknél: Harácsek Vilmos utódainál, Nagybányán, továbbá Bartók László ur dro­gueriájában Szatmáron, valamint az ország minden gyógyszertárában és nagyobb kereskedésében

Next

/
Thumbnails
Contents