Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)
1903-11-12 / 91. szám
XXXV. évfolyam. Szatmar, 1903. csütörtök november hó 12, SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetne Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä szatmári képviselőválasztáshoz. Azt szokták mondani, hogy legalább egyszer életében minden embernek kínálkozik a szerencséje, mit ha akkor üstökön nem ragad, aztán, úgy lehet, egész életében hiába kergeti. Ráillik ez a mondás a városok életére is. Szerencse és kedvező alkalmak épen- ugy feltűnnek nagy időnként a városok életében is. Ha nem tudunk élni velük, a viszonyok kedvezőtlen alakulása sokszor évtizedekre veti vissza a haladást, sőt olykor egyáltalán lehetetlenné is teszi a kedvező alkalom visszatértét. Emlitsünk-e erre több példát is, mint Királyházát ? Hol állanánk ma, ha annak idején az eszélyesség szavát is latba vetettük volna s közös megegyezéssel vasúti politikánknak városunkra kedvező megoldását tekintettük volna, amit egyébként a méltányosság és természetes földrajzi szempontok is támogattak ? Ez utóbbi szempontok pedig, sajnos, önmaguktól nem igen szoktak érvényesülni. Avagy nem méltányos, jogos volna már földrajzi tekintetben is, hogy Szatmár legyen a megye székhelye? S Isten tudja mikor lesz mégis azzá! Mindezt pedig azért bocsátottuk előre, hogy városunk a most aktuálissá lett képviselőválasztáskor ismét abban a helyzetben van, hogy szerencséjét maga kovácsol hatja. Tisztán és őszintén beszélünk, mert érezzük a felelősség nagy súlyát, melyet a maga horderejében felmutatni s az elhatározások megalakulásában mérlegbe vetni komoly kötelességünk. A többek közül csak egyet említünk: a szatmár-m.-szálkái vasút teljesen előkészítve egyenesen a Hieronymi Károly,- kereskedelemügyi miniszter kezébe van döntés czéljából letéve, nemkülönben a bikszádi vasút ügye is. Jól tudjuk, hogy ezek az előrebocsá- tott szempontok a helyi patriotizmus szempontjai. De bármily döntő fontosságúak is azonban haladásunk teltételei között, mindamellett számot vetettünk az önként fölmerülő elvi állásponttal is, hogy a helyi viszonyokat, ha ezekkel szemben nagy nemzeti érdekek forognának szóban, nem volna szabad túlbecsülnünk. A szatmári szabadelvű párt meg is vonta a határvonalat e kétféle szempont között s e részben vád nem érheti. Előljárt a felirataival a városok között akkor, a mikor a függetlenségi párt tiszteletreméltó kezdeményezésére fölmerült s a viszonyok folytán megérlelődött nemzeti követelmények ügye képezte az aktuális politika feladatát. De azóta a politikai viszonyok változtak. Ha nem is értünk el mindent, de elértünk legalább annyi eredményt, hogy ennek az alapján, mint a függetlenségi párt vezető férfiai is elismerték, a nemzeti irányt a hadseregben igenis fejleszthetjük. Arról is meggyőződtünk, hogy ez idő szerint többet el nem. érhetünk s ha a fokozatos térfoglalás elvével szemben a har- czot föltétlenül folytatjuk, azonkívül, hogy a váiság kiszámithatlan kárait fokozzuk, ezt a kevesebbet is koczkáztatjuk. Ebből az adott helyzetből önként következik, hogy helyi patriotizmusunk, vagyis városunk döntő tomosságu érdeke nem áll ellentétben az általános politikai helyzet szempontjával már azért sem, mert a nemzeti szabadelvű haladásra a jelen kormány programmjában határozott garancziák foglaltatnak. Egy olyan politikai helyzetben tehát, amelynek keretén kivül a küzdelembe toÄ Ielkiismeret. Az aranycsináló a város végén lakott egy várszerü, tornyos házban. A ház különös építmény volt. Földszintjén nem voltak sem ablakok, sem ajtók, csak emeletnyi magasságban volt bevágva a vastag kőfalakba néhány sze- lelő lyuk és egy alacsony, széles vasajtó. A szelelő lyukakat is vaskosarak fedték s a házba csak úgy lehetet bejutni, ha előbb leeresztették az összecsukható és kinyitható keskeny falépcsöt. A különös építmény ó-német fedeléből meszsze kiugrott egy karcsú torony, amelynek fedele nem volt, hanem vízszintes ajtóval záródott. A torony tetejét korlátok szegélyezték s e korlátok mögött gyakran feltűnt a különös ház lakója, az aranycsináló. • A városban sok titokzatos dolgot beszéltek az aranycsinálóról. Biztosan tudták, hogy összeköttetésben van az alvilági szellemekkel, akik a föld megolvadt méhéből vedrekben hozzák föl neki a folyó aranyát, amelyet aztán ö kemény éreznek dolgoz fel. Az aranycsináló mindezekről a mesékről tudott és mosolygott. — Az emberek ostobák! — mondotta valakinek és az a valaki a leánya volt. A rut arczu, savózöld szemű aranycsiná- lónak gyönyörű szép lánya volt. Aranyhaja volt a lánynak, égszínkék szeme és hajnaípiros arcza. — Gertrud, — mormolta eltűnődve az aranycsináló — ma mennyit osztottál ki az ostoba emberek között ? — Tíz aranyat! — felelte a lány. — Jól van. Holnap ugyanannyit adhatsz. Az aranycsináló leánya boldogan ugrott az atyja nyakába és megcsókolta annak per- gamentszerü sárga arczát. — Oh, milyen jó is vagy te édes, bölcs apám ! II. Hánesz, az aranycsináló közönséges uzsorás volt. Évek hosszú során át csalta, lopta a könnyelmű embereket s mikor már annyi vagyont harácsolt össze, hogy akár száz embert is gazdaggá tudott volna tenni belőle, visszavonult. Az öregsége is kéuyszeritette már a pihenésre. És Hánesz, az aranycsináló az ország másik végébe költözött, a várszerü tornyos házba, amelyet saját tervrajza után építtetett fel. Itt, nagy magánosságban, a tétlenség malmában az aranycsinálót különös érzések fogták el. Az aranvesináló minden fenntartás nélkül állapította meg önmagáról: — Közönséges örmény gazember vagyok, ha nem a saját bőrömről lenne szó, hát egyszerűen fölakasztanám magamat. Ez önbeismerós nyomán az aranycsináló önkénytelenül filozofálni is kezdett: — Sohase jutok a szentek társaságába, sóhajtotta őszinte búval és borzadva gondolt a számára egyedül lehetséges földöntúli kvártélyra a pokolra. Ez a gondolat már szinte beteggé tette. Pénzzel mindent el lehet érni — gondolta Hánesz és Számadásokat csinált. Kiszámította, hogyha mindennap tiz aranyat jótékony czólra ad, ez épen óriási vagyonának kamatait teszi ki. A tőke tehát sértetlen marad. Fent az égben pedig napról-napra szépen bevezetik majd a főkönyvbe a tiz aranyat s mire az ördög érte jönne, akkorára már tele volna Írva a mennyország főkönyvének lapja és Belzebub inasa hosszú orral távoznék. Az arancsináló nagyon megörvendett az ötletének és a leányának tiz aranyat adott, hogy ossza szét a szegények között. III. Történt pedig, hogy a városba, amelynek végén az arany csináló is lakott, egy ifjú jött. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára M**W*\\ az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek •• azipők és csizmák a legjobb kivitelben. -----Jk
