Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)

1903-11-12 / 91. szám

vább menni a helyes politikai belátás sze­rint sem lehetséges: a Hieronymi elejtésére czélzó álláspont egyenesen azt jelenti, hogy városunk érdeke ellen irányul, a nélkül hogy erre a politikai háttér most kellő iga­zolást nyújtana. Egyszerű és világos ez az álláspon­tunk s mégis nem lehet eléggé hangsúlyoz­nunk mert a politikában a jelszavak igen gyakran összebonyolitják a legegyszerűbb következtetést is s a népszerűségre törekvő hajlamok még aztán is kielégítésre keres­nek táplálékot, amikor a húrokat tovább feszíteni nemcsak, hogy nem tanácsos, de egyenesen veszélyes is. Fölhozunk még egy dolgot, amit egye­sek, mint halljuk, ellenérvül használnak (el, s a mi a Hieronymi Károly volt képvise­lőnknek e minőségére vonatkozik, hogy vá­rosunk érdekében nem sokat tett. Az igaz­ság érdekében azonban i't is ki kell jelen­tenünk, hogy vitális kérdéseink elintézésé­ben akkor, mikor törvényhatóságunk a tá­mogatását kérte, mindig szives készséggel vállalkozott. Ha vállalkozását nem kisérte mindig az óhajtott siker, az nem rajta múlt, hanem az ellenzékkel folyvást taktikázó és paktáló Széli-kormányon és azon, hogy Hieronymi, személyének prestige-jét az ott követett eljárási módszernek föláldozni nem vállalkozhatott. Most legfőbb érdekeink egyenesen az ő kezében vannak letéve és senkinek sem juthat eszébe az a föltevés, hogy azok vá­rosunk haladása és fejlesztése czéljából megfelelő kielégítést nem nyernének. Nyíltan őszintén és meggyőződésünk alapján mondtuk el véleményünket. A föl­merülő nézeteltéréseknek személyi vonatko­zását érinteni egyáltalán senkire sem szán­dékozunk. Nem is hisszük, hogy e válasz­tás alkalmával ilyenek fölmerüljenek. Ha csakugyan mégis lesz küzdelem, legyen az az elvek küzdelme s kerüljön ki abból győztesen a jó belátásnak, a higgadt meg­fontolásnak eredménye. Ne feledjük, — a mit előrebocsálot- tunk, — hogy a szerencse és kedvező al­kalom e sokat küzdő város életében, nem is olyan régen, már egyszer kínálkozott. . Városi közgyűlés. Szatmár-Nómeti szab. kir. város törvény- hatósága f. évi november hó 9-én taitóttá ren­des havi közgyűlését, a melyen gróf Hugonnai Béla főispán elnökölt. A közgyűlési tárgysorozat rövidsége arra engedett következtetni, hogy a bizottsági ta­gok nagy része fel sem jön és a közgyűlés ha­mar véget ér, azonban nem kell megfeledkez­nünk arról, hogy a bizottsági tagok a köz­ügyek iránt csak akkor érdeklődnek legfőké- pen, ha választásról van szó, már pedig ezút­tal a tárgysorozatba egy választási eset is volt felvéve. Ennek tulajdonítható, hogy a közgyű­lésen 79 bizottsági tag jelent meg ; volt ezenkí­vül még egy ügy, a mely nagyobb vitára nyúj­tott kilátást és ez Törseök Károly bizottsági tagnak az adók el nem fogadására ronatkozó indítványa volt. Azonban az indítványozó meg nem jelenvén, Csomay Imre bizottsági tag tette magáévá az ügyet és indítványozta, hogy a napirendről vétessék le, a deczember havi közgyűlésen vétessék tágyalás alá. Mindenki megkönnyebbülten fogadta az indítványt, mert a jelenlegi viszonyok között, mindenki félt azon áldatlan harcz következmé­nyeitől, a mely a felvetett indítvány tárgyalása körül felmerült volna. Úgy látszik, ezt maga Csomay Imre bizottsági tag is érezte és dicsé­retére legyen mondva, a legnagyobb tárgyila­gossággal és higgadtsággal kifejtett okait a közgyűlés teljes megnyugvással fogadta és az indítványt ellenvetés nélkül elfogadta Áttérve a közgyűlés lefolyására, megem­lítjük, hogy az egyike volt a legszebb lefolyású közgyűléseknek. Elnök főispán a közgyűlést szokásos mó dón megnyitván, a hitelesitő küldöttséget ki rendelte, melynek megtörténtével, a polgár­mester október havi jelentése olvastatott fel. Ezen jelentés, az általános intézkedéseken kívül megemlíti a szatmár—mátészalkai vasút ügyét, a mely már annyira előre haladt, hogy a trasirozás alapján készült terveket, a pálya közigazgatási bejárásának elrendelése végett a kevesk edelmi minisztériumhoz felterjesztette. Most már minden attól függ, hogy a közönség minő anyagi támogatásban hajlandó a vállalatot részesíteni, másrészről hátra van még a város részéről megszavazandó hozzájárulás, mely azon­ban ccak akkor fog tárgyalás alá vétetni, ha magánérdekeltség részéről az aláírások befe­jeztetnek. A lovassági és tüzérségi laktanyák épí­tése ügyében jelenti, hogy a vegyes helyi bi­zottság tárgyalását befejezte s ez alkalommal ciegállapittattak az építés általános tervei. Vé­gül a bikszádi vasút ügyére vonatkozólag je- jenti, hogy a Gerster czég szerződési ajánlatát megküldötte, mely az érdekeltséggel legköze­lebb tárgyaltatni fog. A közgyűlés a polgár- mester jelentését tudomásul vette. A napi rend előtt Csomay Imre bizottsági tag szóllalt fői, és kérte, hogy a sorrend meg­változtatásával a közgyűlés Törseök Károly bi­zottsági tag indítványát vegye tárgyalás alá s erre vonatkozólag indítványozza, hogy annak tárgyalása a deczember 1 avi közgyűlésre ha- lasztassék el. Közgyűlés ez indítványt egyhan­gúlag elfogadta. Ezután a rendőrfogalmazói állás betöltése ejtetett meg, a mely czólból a kijelölő és sza- vazatszedö bizottság megalakításán a kijelölő bizottság mind az öt pályázót jelölte a követ­kező sorrendben: Gönczy Béla, Szentiványi Sándor, Horváth Géza, Tar Béla és Németh. József. A szavazás megtörténvén, beadatott 79 szavazat, ebből nyert Horváth Géza 84-et, Tar Béla 18-at, Szentiványi Sándor 17-et, Gönczy Béla 5-öt és Németh József 5-öt. így a ren- dörfogalmazói állásra Horváth Géza választa­tott meg. A választás megejtésével az érdeklődés is megcsappant, mert a bizottsági tagok legna­gyobb része sietett eltávozni és igy a folyó ügj'ek egy tárgyat kivéve, csekély érdeklődés mellett folytak le. Mindenek előtt a közgyűlés tudomásul vette a tanács azon intézkedését, hogy a szinházközben levő kövezet átrakását elrendelte, valamint a szeptember havi elő és leírásokat. Némi kis vihart támasztott Lippeczky Etek g. katb. éneklósz kérelme, aki a város ál­tal megszavazott 800 kor. kántori segélyt ja- Duár 1-töl, november végéig saját kezéhez kérte kiutaltatni; ezen kérelem ellen a tiszti ügyész erősen tiltakozott és a kérelem elutasí­tását javasolta, azonban több bizottsági tagnak felszólalása után a közgyűlés többsége a kérel­met méltányosnak találta és elrendelte, hogy Lippeczky Elek részére a megállapított 800 koronából az elmúlt időre eső része fizettes­sék ki. Pethő György gazdasági tanácsos hiv a- taláról történt lemondása folytán a leszámolá st megejtette és ennek alapján a közgyűlés őt Ágról szakadt külsejű, nagyhangú ifjú volt, aki az utczábon megállította az embereket és szidta, káromolta őket. Az emberek, akiket az idegen ifjú igy szidalmazott, először haragra indultak és meg akarták kövezni, de aztán, amint tovább hall­gatták, lecsillapodtak és szégyenkezve somfor- dáltak el mellőle. A városban pedig furcsa dolgokat beszél­tek az ifjúról. Mondották, hogy a vesékbe néz és mindenkinek kifordítva látja a lelkét. A vá ros eszének a sánta szürszabónak, aki valami­kor a nagy városban irodaszolga volt, ezt mondta az idegen ifjú: — Olyan a lelked, mint egy rossz köd- mön. Csupa ringy-rongy folt van rajta. Hát olyan szabó vagy, ki még uj ruhát se tudsz várni a telkednek ? Á köszörűsnek a piacztéren ezt kiáltotta : — Hát azt a sok rozsdát mórt nem kö­szörülöd ki már a lelkeden ? A harangöntőhöz ig}' szólt: — Tudsz is te harangot önteni? Nem hallod, hogy lelked harangja milyen üresen kong ? Hanem a legvakmerőbb volt, amit a vá- rosbirónak mondott: — Te írsz törvényeket? Hiszen még írni sem tudsz. Egy betű sem jö ki a pennádból anélkül, hogy foltot ne ejts vele a lelkeden. Az aranycsinálóhoz leánya vitte meg a szabadszáju idegen hírét. Fölment hát a toronyba és onnan nézte messzelátóval, hogy nem láthatná-e meg az if­jút. Nem kellett sokáig várnia. Czigánykereket vetve tűnt fel az a városvégi házak közül. Az aranycsináló, amikor meglátta a furcsa ala kot, aki a lábain és kezein úgy vetette át ma­gát, mintha .szélmalom volna, kaczagott. Az ifjú megállott és felkiáltott hozzá : — Mit kaczagsz, te vén gazember. Talán nevetségesnek találsz? Hát nem vagytok sok­kal nevetségesebbek ti, akik az egész életen át vetitek a czigánykereket a fejeteken át, csakhogy egy kis alamizsnát kolduljatok a sorstól? Az aranycsinálónak leesett az álla. A bá­tor és különös hang megdöbbentette. — Ki vagy te és honnan jösz ? kérdezte. — Ne légy kiváncsi! Ha akarod nem tu­dod meg, de megtudod majd, ha nem akarod. — Ettől a felelettől ugyan nem lettem bölcsebb, gúnyolódott az aranycsináló. Minek neked a bölcsesség, mikor úgyis ostobaságodból élsz. Ha bölcs volnál, rögtön belátnád, hogy hasztalanul éltél eddig és le­vetnéd magad a toronyból. . — Tetszel nekem, — felelte az aranycsi­náló — diskuráljunk hát. Az ifjú kaczagott: — Nem addig van a 1 Ha beszélni akarsz, gyere le a bagolyváradból. En nem nyújtoga­tom többé fölfelé a nyakamat. Az aranycsináló lemászott a toronyból. Az idegen ifjúval megindult a mezők felé és mély beszélgetésbe merült. — Te nagyon rossz embernek hiszel en­gem, kezdte az aranycsináló. Szeretném bebi­zonyítani, hogy nincs igazad. — Ne bizonyíts! — felelte az ifjú tréfá­san. Engem nem csalsz meg. Te vén gazem­ber vagy!-- Tagadom, — mondotta az aranycsináló ingerülten, — ón sok jót cselekszem. Minden­nap tiz aranyat adok a szegényeknek. Ha sze­gény vagy, neked is adok ha akarod. Az ifjú mosolyogva legyintett a kezével. Aztán egy mogyorófa bottal végigverdeste az utszéli bokrokat és dúdolni kezdett. — Hm, te jótékony vagy? — mondotta aztán gondolkozva. No, jó ! Egy parasztasszony jött velük szembe az utón. Falusi kofa volt, aki a hátán egy nagy Sirolin A legkiválóbb tanárok és or­vosoktól mint hathatós szer: úgymint idült tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in- ====fluenza után ajánltatik.~ - = Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izadást. Kellemes szaga és jö ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 k.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva : F. Hoffman-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel Svájcz.

Next

/
Thumbnails
Contents