Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)
1903-11-01 / 88. szám
Tévtanok a socialismusban és yelök szemben ' a tisztán social-ethikai elvek. Irta: Tar Béla. Miként a véges térben minden, úgy az ember is, mint individuum, az időben az idővel változik. Az ó-világ barlangi embere hosz- szas evolutio eredményekép áll előttünk a maga mai szellemi érettségében ; a progressiv haladás Ösvényt tapos, útit nyit, alkot és formál élete különböző korában, viszonyaiban. A milyen joggal állíthatjuk azt, hogy meg vaunak minden kornak a maga elvei és eszméi, a melye két, mindjárt magába szív születése alkalmával a kor gyermeke, a melyek vezérlik, irányítják aztán élete további folyamán, emeljenek azok bár, vagy éppen porba sújtsanak : ugyanilyen joggal állíthatjuk azt is, hogy minden korban más az eszme, más az elv, a mel uralkodik. Évek tűnnek, századok merülnek el az idő tengerén, ámde a nyom, mit maguk után hagynak, megannyi világos bizonyítéka, élő példája e feltétlen és egyszerű igazságnak : az egyedi ember érez,, gondolkodik és akar. Felfogja, át- érzi a külvilág jelenségeit és benyomásait, képzetekké dolgoza fel ezeket, gondolkodik felettük és végül gondoskodik megvalósításukról. Kérdezhetik tőlem, hogy elvégre mit akarok én most e philosophiai elmélkedéssel ? Rövid válaszként jelezhetem, hogy fejtegetésem későbbi folyamán szükségem lesz reájok, mint lélektani igazságokra. Az ember társadalmi sociaüs lény, mondja Aristoteles; öuerejóbél meg nem élhet, tehát csoportosan él; társadalmat, societast, később államot, civitast alkot. Elve, bogy miként alkossa, rendezze be e societast, e civitast, — más és más, mert idővel és időnként másként gondolkozik, másként érez és másként akar. A kérdés miértjére világos és egyszerű a válasz : mert ezt a megváltozott elvek, a megváltozott viszonyok követelik tőle. Azt tagadni nem lehet, hogy az első societás, sőt civitas is védelmi jelleggel bir s a benne élő existentiák biztosítása végett jött létre. Tehát modern értelemben mintegy véd- és‘ dacz-szövetség, ezenkívül semminemű határozott és kijelölt czólja, megvalósítandó elve, munkaköre nincs. Csak ke söb bir és másodsorban gazdasági jelleggel, mert a művelődésnek csak kezdetleges fokán álló ember nem tudja kielégíteni szükségleteit önmaga, hanem a societás minden tagja gazda sági tevékenységét kisebb és más más körre korlátolja. A marquis két dolgot gyűlölt: a falusi életet és a feleségét. Hogy tehát állandóan Párizsba élhessen, kineveztette magát a „Sahara aranybányáit kiaknázó részvénytársaság“ igazgatójává. A részvénytársaság persze ép oly ke vés3sé létezett, mint arany a Sahara sivatag ban. A marquis találmánya miudkettö. A derék ur Párizs valamelyik utczájában irodának való helyiséget bérelt, azt fölszerelte szükségesekkel, az íróasztal mellé pedig beültetett négy hivatalnokot, akiknek ezen a föld kerekségén egyéb dolguk nincs, mint — semmit 'enni, de ezt a semmit rendkívül titokban. Fáradságos munkájukért pedig gyünyörü fizetést húztak. A marquis megengedheti magának azt a luxust, mert annyi rranyat gyűjtöttek ősei, a mennyi sohasem volt egész Saharában. A marquisné pe dig kapja a leveleket természetesen, meg prospektusokat, a melyeket külön e czélra nyomat a marquis, hogy bebizonyítsa milyen rendkívül módon elfoglalt nappal és éjjel, úgy, hogy csakis nagy ünnepeken utazhat le a felesége meglátogatására. A marquise elhitt mindent és még sajnálta is az urát, aki a kötelesség és lelkiismeretesség ennyire elfoglal Párizsban azonban jól tudta mindenki, hogy micsoda társaság az, a mely a nemes urat a fővároshoz köti: egy fiatal, csodálatos szép müvészuő társasága, akit a marquis vagyona lecsábitott a Színpadról és egy nagy pompával berendezett palotácskában helyezte el. Az imádott 8,000.000 frankjába került évente a marquisnak. Természetes tehát, hogy az övéi a leg-zebb toilettek és a legelegánsabb fogat a fővároshan . . . Eljutottunk tehát a társadalmi ember fogalmához, aki érző, gondolkodó és akaró valóság, phisikai lény, kinek hogy élhessen, ép- ugy meg vannak a maga létbeli szükségletei, valamint megvan a természet minden más óiő lényének. E szükséglet kielégítése — latba téve a természet hatályos erőit is, — legnagyobb részt a munka segítségével történik. De inig a szükséglet egyedi természetű, addig a munka épen nincs az egyénhez kötve. Itt jő a zavar. Egyik ember dolgozhatik a másik helyett, sőt egész társadalmi osztályok dolgozhatnak egy magasabb kaszt jólétéért, előrehaladásáért, de ha pl. csak X elégíti ki éhsógbeli szükségletét, Y korántsem fog avval dicsekedni, kog3r ő is jól lakott, pedig ö nem evett. A munkának és a szükségletek kielégítésének e fordított viszonya, a munka társadalmi szabályozása, gazdasági munka-versenyszabadság, szerződési szabad-iág, továbbá a tulajdon, a családi szervezet és örökösödési jog képezik kérdéseit a sociaüs tévtanok és a social-ethica irányzatának. Más felfogással a dolgok lényegéről, más eszközökkel birtokában megoldásuk végett, más végczéllal végső következménykép: két ellentétes irányzat. A sociaüs tévtanok — mintha csak a 16. és 17. század individualisztikus iskolának visz- haugját hallanánk — minden nemes alapot nélkülöznek, elvetik az erkölcsisóget is. Mindenütt csak az egyént nézik, csak egyéni érdeket tartanak szem előtt, kifejlesztik az önzést legvégső határokig. Csak az ónt, csak az enyém fogalmát ismerik, csak a saját élvezet és anyagi haszon az irányadó, a ' ol szükséges még a tételes jog parancsair, tilalmait is sutba dobják. Elveik tehát legszélső képtelenségek immorális balfogások, megvalósításuk a legnagyobb igazságtalanság. Ma már Krisztus születése óta XX letűnt század áll hátunk mögött, korunk culturával, technicai vívmányokkal dicsekszik, de hol van az erkölcsi fejletsóg, ha ily téveszmék is lehetnek, ha ily téveszmék is képezhetik százak, ezrek bevallott, sőt nyíltan hirdetett élet-elvét ? Hol van a Krisztus hirdette felebaráti szeretet, az igazságosság és jogosság, hol van a mutua- lismus, hol az altruizmus; hol nyilvánul a charitativ érzés, ha mindenütt, mindenben az egoizmus tanát követjük? Hisz feltámadt ak kor az ó világ barlangi embere, mit beszélünk akkor arról, hogy az ember gondolkodik, érez és akar, ide nem kell ész, ide nem kell érzelem, nem akarat, itt és így csak a legvadabb bestiák ösztöne müküdik ! Egy héttel ezelőtt a szerelmes marquis váratlanul táviratot kapott a kastélyából a feleségétől. — Jöjj azonnal, halálos beteggé lettem. Erre a férj nyomban szabadságot vett magának a részvénytársaságtól, aztán haza robogott a leggyorsabb vonattal ... és nem jött többé vissza. Egyhamar nem is jön. A marquisné — amint jól sejthető — a legjobb egészségnek örvendett amikor tárt karokkal fogadta. Hanem az első szavak után a marquis kezdte a halálos betegség szelét érezni A feleségének minden részletről pontos értesülései voltak. Ezek ellen hiába való lett volna minden tagadás. A marquis tehát a felesége lábai elé vetette magát bocsánatért Ezt meg is kapta — de egy föltétel alatt : ha elfogadja a házi fogságot. A marquis tehát egyhamar uem lesz látható a Szajna partján. A történetnek itt azonban még nincs vége A komplikáczió ezután fog bekövetkezni. Két pörre várhat a párizsi közönség. A port a „részvénytársaság“ alkalmazottai indítják a felmondási időre járó fizetésért. A másik port a szép mademoiselle készül megindítani — vógkielégités czimón. Mert a marquis állítólag valami Írásbeli szerzödésfélót csinált vele ... A marquis felesége pedig hallani sem akarja, hogy ilyen czélokra tékozoltassók az ősi vagyon. Mindezeket a bajokat egy áruló szobaleány hozta, akit a szép mademoiselle elcsapott a szolgálatból. Az emberi boldogulás csak erkölcsi alapon lehetséges. Nem elég az, hogy betartjuk a törvényszabta korlátokat, hogy engedelmeskedünk parancsainak, hogy nem szegjük meg tilalmait, kell és szükséges az is, hogy a tiszta, benső erkölcsiség tanítványai, követői apostolai legjmnk. Az ember nemcsak mint egyén jő tekintetbe, hanem úgyis mint a societás egyik alkotó tagja. Mivolta tehát dualisztikus. Az Individualismus csak az egyént látja, csak azt tartja szem előtt. Ellentétbe vele a social ethica az egoismus és mutuaüsmus, az individuum és societás legfenségesebb harmóniáján, követeli, nem felejtve ki szerepköréből az altruismust sem. Az említettek tehát a határkövek, ezeket figyelembe véve beszélhetünk csak a munka társadalmi szabályozásáról, a munka és szerződés szabadságáról, gazdasági szabadságról, tulajdonról, családi szervezetről és örökösödési jogról úgy, mint azt a social ethicai elvek vallják, a mikben politikájok kicsúcsosodik. (Folyt, köv.) HÍRROVAT. A 3. negyed év lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * A reformáczió emlékünnepén a szatmári ref. templomban okt. 31-én megjelent a városi törvényhatóság tisztikara, ólén Pap Géza polgármesterrel, a kir. törvényszék, a helyben állomásozó katonaság tisztikarából számosán és a város összes iskoláiból a ref. val- lásu tunulók. A gyülekezet az ünnepélyt „Jövel szentlélek“ zsoltárral nyitotta meg, mely után a ref. leánynövendékek énekeltek. Az alkalmi templomi beszédet Biki Károly esperes tartotta, híven jellemezvén a reformácziónak nagy jelentőségét a hit és haladás szempontjából. A templomi ünnepélyt a lányok kara által orgo- nakisérettel előadott nagyhatású ének és a gyülekezet együttes éneke zárta be. * Mindenszentek napján, ma reggel fél 8 órakor a zárdatemplombau Juhász János s. lelkész mond plébániai misét, melynek végeztével Hehelein Károly prépost-kanonok, plébániai adminisztrátor beszédet tart. Reggel 9 órakor ugyanott káptalani ünnepi mise, mely után dr. Kovács Gyula kópzőintózeti tanár mondja a beszédet. Ugyanezen napon este 6 órakor a halottak emlékére Tóth József h. lelkész tartja az egyházi szónoklatot. * A Lorántífy Zsuzsánna-Egyesület meg nyitó estélyét szépszámú közönség érdeklődése mellett tegnap tartotta meg, mely egyszersmind a reformáczió emlékünnepélyével volt összekötve. Az elnöki megnyitót Domahidy István elnök akadályoztatása miatt Biki Károly esperes mondotta kérve a közönséget, hogy meleg érdeklődését az uj felolvasó cyklus iránt, mint eddig, ezután is buzgó megjelenésével és áldozatkészségével tanúsítsa. Ezután Osváth Elemér, főgimnáziumi tanár tartott felolvasást, szépen körvonalazva a reformáczió nagy jelentőségét. Hermán Margit kisasszony pedig azzal a benső hévvel szavalt alkalmi ódát, mely mindig közvetlenül tudja megtalálni az utat a hallgatóság szivéhez. A minden pontjábau szépen sikerült estélyt a női énekkar gyönyörű éneke nyitotta meg és zárta be, melyet Veress Lajos kántor dirigált. A közönség lelkesen tapsolt valamennyi szereplőnek. * Halottak napjau holnap reggel fél 8 órakor a zárdatemplomban Hehelein Károly prépost kanonok, plébáuai adminisztrátor mond ünnepi gyászmisót. D. e. 9 órakor káptalani nagy gyászmise. E napon egyházi beszédeket nem mondanak. Ugyancsak ezen a napon d e. 9 órakor Pálfalván a Peley kápolnában Tóth József h. lelkész tartja a gyászmisét. A hidon- tuü róm. kath. temetőben délután 4 órakor ve szi kezdetét a sírok kivilágítása. Este 5 órakor a temetőkápolna előtt Juhász János s. lelkész beszédet mond. Esti 7 órakor a temetői harangok megszólalnak, a kivilágítás véget ér s a temető kapuit bezárják * A reformáczió emlékünnepét az ev. ref. főgimnáziumban tegnap reggel ülték meg. PÁSKUJ IMRE hazai iparesarnokába az őszi újdonságok megérkeztek- Iskolás gyermekek részére kész kelengyék szintén raktáron Tannak
