Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)
1903-07-26 / 60. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. vasárnap július y 26. 60-ik szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Sxatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A tanügy városunkban. Három czikk. I. Iskoláink szünetelnek. Hosszú 10 hétig tart a vakáczió, ráérünk elmélkedni iskoláink felelt. Kezdjük az elemi iskolákon. Nem volna ma népszerűtlenebb ember Szatmár városában, mint aki az államosított elemi iskolák ellen véleményt koczkáztana. Mert hát magára disputába a közönség, hogy a slen- drián felekezeti iskolák helyett majd az állami iskolák nevelnek igazi müveit polgárokat, — pompás palotákban, képzett tanitók vezetése mellett, szakszerű felügyelet alatt más lesz a szellem, több lesz az eredmény, — leomlik a íelekezetiség, nemzetiség válaszfala s gyermekeink valódi testvérek lesznek, mint egy hazának polgárai. Hiszen ha úgy lenne! De nekem úgy tetszik, hogy 35 év óta, mióta a magyar állam iskolákat állít íelekezeti jelleg nélkül, kivált a nemzetiségi vidékeken, mintha mindjobban élesednék a nemzetiségi és felekezeti kérdés. Állami iskoláink mellett Erdélyben s Magyarország északkeletén, mintha évről évre terjeszkednének a nemzetiségek. A íelekezetek, melyek Erdélyben kivált, a legpéldásabb egyetértésben éltek századokon át, mintha újabb időben fegyvert viselnének egymással, nekem úgy tetszik, mintha a szocziálizmus pár évtized óta rohamosabban haladna előre. Mintha a közéleti erkölcs hanyatlott volna népünk rétegeiben, mintha a bíróságok, törvényszékek termei, a börtönök népesednének. Távol van tőlem a gondolat, hogy mindezt a népnevelés számlájára akarnám írni. Csak, ha keresem 35 éves iskolai törvényünk hatását, eredményét a közéletben, hát először is ezek tűnnek a szemembe és a fölött gondolkodom, hogy mi lenne akkor, ha ma egy varázsütésre az összes népnevelést venné kezébe, mert igy az állam is, a felekezetek is egymásra háríthatják a felelősséget minden bajért. No de ez legyen csak bevezetés. Lássuk közelebbről a Szatmár városi állami elemi iskolákat. Itt is bocsássuk előre még zt, hogy a tiszántúli 'egyházkerület a mi niszter leiratára foliratott intézett a képviselőházhoz, mely ott még nem tárgyaltatott, ezzel egyidejűleg kimondta, hogy kedvezőt len eredmény esetén bírói utón fogja keresni igazát a város ellenében. Az államosítás a város és kormány köiött befejezett dolog, az egyházakkal szemben azonban még a kérdés nincs ma sem befejezve. Az állami elemi iskolákról kiadott Értesítés szerint a növendékek összes száma volt 2148, ezek közü’ református 1114, izmaelita 667, gör. kath. 309, r. kath. 58. Itt egyszerűen azt kérdezem, hogyha a növendékek oly elenyésző kisebbsége katholi- kus, miért kellett megünnepelni az összes növendékeknek a kath. ünnepeket, mert a múlt tanévben az történt, hogy az állami iskolákban a tanítás minden kath. ünnepen szünetelt. Ki rendelte ezt igy, gondnokság, kir. tanfelügyelőség, vagy az igazgató, mert a miniszteri utasítás 38-ik §-a nem igy rendelkezik. Vakáczió úgy is volt elég, mert sajnos, városunk egészségi viszonyai a múlt tanévben is kedvezőtlenek voltak mert több mint kél hónapon át az iskolai tanításnak szünetelni kellett. E miatt aztán a tananyagot el sem lehetett végezni az osztályokban erőfeszítés mellett sem. Innen van, hogy 1500 felmenő növendék mellett 292 a visszamara- dottak száma, a mi bizony elég nagy százalék. az Értesítő nagy lelkesedéssel szól az állami iskolákról, hogy azok előtt minden Ä Marie barátnője. — Irta: Malonyay Dezső. — Van Parisban egy rengeteg árucsarnok : a Louvre. Szint akkora, mint a mi pailamentünk, de nincs annyi tornya s nem is olyan aranyos s igen szolid áron, megbízható portékát árul benne vagy háromezer boltoslegény. Négy ut- czára szolgál, a néhai királyi-palota mögött, aminek szintén Lcuvie a neve. A csarnok o emeleces. Azon az 5 emeleten van ott minden, patkószegtől a százezer frankos gyémánt ékszerig. Az egyik sarokban indus bálványok kuporognak, Visnu, Siva, stb., tőszomszédjukban meg kazalszám az esöernyő ; egy díszes teremben olyan báli köntösök, amilyeneknél szebbet a tiindérkirálynö se vihetett volna. Hamupipőkének, a másik díszes teremben meg egész dombok vannak rakva a mun- kászubbouyokból ; uradalom telnék a keleti szőnyegek árából, hogy mennyi ott a gyönyörűen kapott oszlopos kába, a rubintosan ragyogó daghestán, a kalandosan rongyos tevezsák ! . . Kissé odébb a korcsma pádimentumra való pok- róczok. A kinek jegesmedve bunda kell, kaphat s kaphat tigris bőrt is, ha inkább arra vágyik, ami kell s a mi előkelőén fölösleges, a mit verejtéken keresett garasaiért akar vásárolni a szegény ember s a miért ezreseit szórhatja a tékozló : minden, minden. Japán, Kina, India groteszk furcsaságai közt turkál ezer és ezer pazarlásra ingerelt kéz : porczellán, bronz, fa, elefántcsont, hasispipa, harakiri, rém-álarcz, fogpiszkáló, templomi füstölő, teás ibrik, szöszdaru, gyufatartó, harczi pánczél, ébenfa szekrény, nádseprü, pergamen kígyó, ez a pazarlás legelmésebb raffinóriával berendezett kisórtőhelye. Lópten-nyomon kínálja Évát az almával a kígyó, hogy azután Éváért menthetetlenül bűnbe essék Adám is. A folyosókon járó hölgyek fölött, mert, óh hogy szeret vásárolni Éva ! Ott libegnek az indiai és lyoni selyem felhők ; mellettük jobbra s balra a tömérdek brüsszeli és velenczei csipke és hogy semmi hija ne maradjon az elkábulás- nak : illatos a levegő, kéjesen ölelget, csiklandozza a pettyhüdt jóllakottságot, ingerli a kielégíthetetlen étvágyat az illatszeres polczokról áradó ibolya, rózse, viola, henna, mimóza és akácz szaga . . , Van terem : hol menyasszonyi kelengyét árulnak . . . Milyen fehér, milyen puha, milyen sok, tán valami királykisasszonyó lesz ? Hogy szaggat el életében annyi tömérdek selyemharisnyát?!. Abban a nádkosárban meg együtt van, nehány frankért, a mi a szegény leánynak kell, ha szerencséje akad s valami derék ember oltár elé vezeti. Szomszédban a gyerek kelengye ! Istenkém ! azok a kék szallagos, parányi fehér czipellök ! . . Látja az ember, hogy indul majd a kis fia, mint próbálgatja a botorkáló első lépéseket ! . . Hát azok a csöpp iugecskók. Hogy pihen majd benne a melle s mi lessük boldogan, hányat dobban a kis szive ? Nem lehet azt elmondani, mi minden van ott . . . S akad gazdája mindennek. A pénz csak úgy dől a pénztárosok asztalára s mintha nem is örülne neki senki, a pénztárosok meg se köszönik. És sajátságos, mintha mind ann_k, ami itt ilyenkor túl pazar bőségben hever garmadában, csakugyan gazdája se lenne, miutka közprédára henteregne annyi de annyi . . . amint az a sok ember egymást tolja és viszi az áruval tetézett asztalok mellett, le- lesodornak a földre valamit, rúgják, tapossák odébb s bizony le se hajlik utánna senki. A holmi között pedig annyi kéz turkál . . . így sodort egyszer engem is magával éppen karácsony-hetében a tömeg. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidíke legnagyobb czipőraktára Monónlroyfiol/1 tavaszi és ijyári idényre megrendelt összes űri női és gyermek lYluljui K.uLuun >0000 Valódi franczia schevVrő bőrű lábbelik. ######
