Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)
1903-07-26 / 60. szám
kicsinyes íéltékenykedésnek meg kell semmisülnie, mert mindenek felett állami közszükséglet, hogy e haza minden íia magyarul ne csak beszélni tanuljon meg, hanem gondolkozni és érezni. Hát ez mind igaz, csakhogy Szatmár városáról a legnagyobb ellensége sem mondhatta voina, hogy iskoláiban nem tanultak volna eddig magyarul beszélni és érezni. E téren itt az állami iskoláknak missziójuk nincsen. Főszempont volt itt az államosításnál egyesegyedül a város anyagi érdeke. Több áldozatot nem tudott hozni a város az eddiginél a népnevelésre, nem tudta fejleszteni tanügyét s az államosítás utján akart megszabadulni a nagyobb tehertől, E szerint kell hát a kérdést kezelnünk s az Értesítő ama szavaival szemben: „Szatmár sz. kir. város társadalma a magyar kormány hazafias terveit a népnevelés körül lelkesedéssel karolta tol“, a tényt helyreigazítanunk. Az Értesítő külön czikket szentel a vallásos oktatásnak. Azt mondja, hogy a vallásos oktatás az állami elemi népiskolák növendékeire nézve úgy a kormánynak, mint a kir. tanfelügyelőségnek k váló gondját képezi. Szivesen ismerjük el, hogy az állami iskola igyekezeti a vallásos oktatás nak megfelelő tért nyújtani, az illető hitoktatókat szivesen támogatta, a növendékeket naponkint isteni tiszteletre a templomba rendelte. Ez helyes és okos dolog. De az Értesitő ama szavait: „az állam azzal, hogy a vallásos oktatás érdekében anyagi áldozatokat hoz, kétségtelen bizonyitékot szolgáltat magáról, hogy a vallásoktatásnál az egyházi czélok megvalósulását óhajtja“, már nem Írhatjuk tlá. Megmondjuk miért Az állam megállapította a tantervet, elemi iskoláiban. E tantervben a hit és erkölcstan épen oly kötelezett tantárgy, mint a többi tantárgyak. A vallás oktatásáról tehát az állam, mint iskola íentartó tartozik gondoskodni s tehát ez nem áldozat, hanem törvényszerű kötelesség, a mit a törvény minden iskola fentartásával szemben megkövetel. Áldozat csak az volna, ha a vallásta- nitásért az állam aránylag többet tizetne, mint egyéb tantárgyakért, ügy de ez Szatmáron nem törtónt, mert a hitoktatók az általuk végzett heti óráért jóval kevesebbet kaptak, mint a tanítók egy-egy heti óráért. Tehát anyagi áldozatról e tekintetben beszélni nem lehet. Az igazság az, hogy annak az 1114 református gyermeknek a vallásos oktatása a felekezeti iskolákban az egyházaknak semmi külön áldozatába nem került, mert a rendes tanitók azt is elvégezték külön díjazás nélkül. Önként következik, hogy az egyházak most sem terhelhetők meg a hitoktatás díjazásával, hanem ezen teher egészben az államot, mint iskolafentartót illeti. És csak is akkor szűnik meg a féitékeny- kedés az állami iskolákkal szemben, ha a vallásos oktatás nem hamupipőke lesz az állami iskolákban, hanem megadják annak olt az azt megillető fontosságot. A jövő tanévben már 4 telepen fogják az iskolákat elhelyezni. Lesz összesen 36 osztály. Ezekben osztályonként heti 2 —2 órát kell a vallás tanítására fordítani, ennyi minimum. Megpróbálhatják az osztály összevonást, ott, a hol az osztályok népessége megengedi, bár az is mindig az oktatás hátrányával jár. Dehogy miként oldják meg a kérdést s mikép valósítják meg az Értesitő ama szavait, hogy „a vallásos oktatás ellátása a kormánynak kiváló gondját képezi“ azt ma még nem tudjuk. Az Értesítőn végig vonul a lelkesedés meleg hangja. Sok külső tünetet, mint biztató tényt ir löl az első év történetének lapjaira. Hát mi az első év után nem bírálunk, az eredményt, a sikert nem kutatjuk, csak azt kutatjuk, hogy az ezen intézményhez kötött remények minden irányban teljesüljenek. Ne csak az iskojapaloták imponáljanak, hanem a reális eredmény győzze meg az aggódókat, fegyverezze le a íélté- kenykedőket, semmisítse meg a kicsinyes bizalmatlanságot. —y.*) *) Ezen ügyben az ellenkező véleménynek is szivesen helyt adunk. Szerk. HÍRROVAT. Az 1. fél év lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * Huszár és tüzérségi laktanya építés. A m. kir. honvédelmi miniszter értesítette a tör vény hatóságo’, hogy azon ajánlatát, mely szerint az ezen városban egy lovassági pótkeret és lovagló üteg osztály részére előállittatni tervezett laktanyák más építési telken és aj tervek alapján a Grünwald és Schiffer olég át-' tál és egyidejűleg építtessenek fel, a cs. és kir. közös hadügyminiszterrel egyetértőieg elvileg elfogadja. Minthogy pedig a város törvényhatósági bizottságának folyó évi április 21-én tartott rendkívüli közgyűlésén hozott határozat szerint ezen férőhelyek fentartásának kötelezettsége lehetőleg a katonai igazgatásra lesz hárítandó (még pedig valamely megállapítandó átalány összeg ellenében, ennélfogva megjegyzi, hogy a város e kívánsága az 1879-ik évi XXXVI. t. ez. 35 §-a rendelkezéseinek nem felei meg es a közös hadügyminiszter csakis úgy volna hajlandó kötelezettsége' magára vállalni, ha a törvényhatóság a laktanyák rendelkezésre bocsátását e feltétel elfogadásától tenné függővé; ez esetre azonban kikötné a minisz- tér, hogy az általános építési tervezetnek újólag vaió szerkesztése alkalmival a tervezethez, minden előállítandó épület összes részeire kiterjedő, pontos épület leírás csatoltassék és hogy az építkezés csakis katonai szakközegek vezetése alatt foganatosíttathassák, mely vezetőségnek az építendő laktanya átengedésével szemben ugyanazon hatáskör volna biztosítandó, mint ez a katonai igazgatás által vállalkozási utón eszközölt építkezések keresztülvitelénél történni szokott ügy a szerkesztendő általános építési tervezet, mint a részletes építési tervek is miniszteri felülvizsgálat alá lesznek terjesztetniük. Felhívja ezekntán a törvényhatóságot, hogy az általános építési tervezet szerkesztése I Ott, ahol a keztyüt árulják egy szép leány mellé kerültem. Dús szőke haja szinte ragyogott, a nagy kalap alatt s én önkéntelenül igy sóhajtottam : — Mily szép ! Rám tekintett, nem mosolyodott el, de láttam, hogy nem is neheztel s énnekem jobban esett volna, ha azt veszem észre, hogy megue- heztel illetlenségemért. Szegény leány, milyen kár, hogy olyan szép ! . . Tekintetében, abban az egy pillantásban benne volt az egész sorsa : nem ismerlek, de megszólíthatsz, engem mindenki megszólíthat . . . És vagy kétszer rám .tekintett még s a szomszéd teremben elvesztettem a szemem elöl. Abban a teremben volt a gyermekek paradicsoma. Síp, dob, trombita, masinába fogott áriák, fütyülő és kattogó mozdon}7, fűrészelő gyárak, beszélő babák, zuhogó vízesések és mindezeken csodálkozik ezer aujm és ezer gyerek. Az egyik szólni sem tud, csak kis lelke ott álméikodik szemeiben, hogy a t édes mamika, azt nekem ! . . A másik sikolt, meg könyörög, vagy sir a harmadik, hogy az, az na gyón szép, az, nem lehet az övé. Van a ki bol- örül, dicsekszik és futni szeretne, hogy dog mindenkinek eimondja és mindenkinek azonnal, de azonnal megmutassa, amit, neki vettek. A gumibabák közelében ismét a szép leányt, lát'am. Egy ur lépett, hozzá, mondott neki vaiamit s ö akkor elpirulva, nagyon izgatottan éppen reám nézett és mintha hivott volna szemeivel. Pedig nem nekem szólt az a tekintet. Mindenkinek. Védelemért könyörgött. Az az ur udvariasan beszélt hozzá: — Kérem, fogadja el a karomat ! 0 halkan, reszkető hangon hebegte : — Hisz én nem csináltam semmit ! . . Kissé figyelni kezdtek a jelenetre. Az az ur mosolyogva, valamivel erélyesebben, hanem azért halkan mondta: — Kérem, azonnal fogadja el a karomat. így mentek karonfogvást az emeleti irodahelyiségek felé. Nehányan követtük őket : a leánynak égett az arcza s pihegett, mintha kergették volna. Bementünk a napi biztos szobájába. Bebo- csájí.ottak engem is, nyilván azt hitték, hogy én is tanúskodni akarok. Nem ritkaság ez. A szép leány lopott, a Louvre egyik titkos rendőre az az ur rajta csípte s most lehetőleg feltűnés nélkül kell eligazítani a dolgot. A titkos rendőr megkapja a maga esedékes perezeutjeit s a Louvre ezúttal szerencsésebb. Különben is 10 -1/)"/, már eleve számítva van az árucsarnok költségvetésében lopási károkra. Egészen üzletszerűen, éppen oiyan közönyösen végzi ezt is a masina, mini, ahogyan a pénz folyik lent az asztalfiókokba. A formák azonban finomak, az árucsarnok alkalmazottjai hidegen udvariasak még ilyen esetben is. Egy kis fekete ur állott az Íróasztal mellett. Alig tekintett a leányra. A titkos rendőr halkan jelentett neki valamit, ő arra bólintott. Szegény leány, már ekkor tele volt a szeme s csak kapkodva szedte a lélegzet,er,. — Tessék előadni az eltulajdonított tárgyakat, szóit a kis fekete ur, de már eközben egyebet is csinált, egy nagy könyvben jegyez- getett. — Nincs nálam semmi. Senki sem felelt neki. Hagyják, hadd küz- ködjék. Majd előadja ! — Igazán, kérem ... Én nálam nincsen semmi. És mutatta, hogy nincs a kezében semmi. Olyan dologtalan, gyönge, formás kis keze i voltak. Ugyan mit tudhatna ö azokkal csinálni? — Én nem csináltam semmit! . . Bánk nézett, mindenkire, bizonyítsuk, Istenem, no bizonyítsák, ugy-e, hogy ő igazán Harácsek-féle kitűnő gyógyhatású iilf L ■s®s*,omesz rendkívül sikerrel baszuáltatik : bélfelfuvódás és azzal járó csikarások és görcsök megszüntesére, az étvágy fokozására, mindennemű rlieumatikus bajok: csuz, köszvény, fog- és fejfájás ellen. A fogakat megóvja az odvasodástól, az izmokat rendkívül erősiti s a szemekre is erősitőleg hat, a rossz száj-izt, bűzös lehelletet, a fejkorpát, hajhullást, bőrviszketegséget, kellemetlen láb és egyéb izzadást, kipállást, pattanást és böratkákat (Mitessereket) pár napi használat után teljesen megszünteti. A HARÁCSEK-féle MENTHOL- ósborszész ára használ ti utasítással: nagy Üveg 2 korona, kis üveg 1 korona. Kapható a készítőknél: Harácsek Vilmos utódainál, Nagybányán, továbbá Bartók László ur drogériájában Szatmáron, valamint az ország minden gyógyszertárában és nagyobb kereskedésében. ' m
