Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)
1903-07-23 / 59. szám
XXXV. évfolyam. Szatroár, 1903. csütörtök julius hó 23. SZAMOS. 59-jk szám. i % TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. Szülők gondja. E vezető czikkünkben a szülők oldala mellé óhajtunk állani, midőn egy nagy részük aggodalmasan latolgatja, hogy minő pályát válasszon gyermekének. A szülőknek ez az aggodalma a szeretetnek, a lelkiismeretnek íorrásából ered és méltán tartja fogva elméjüket, szivüket, mert az ember életének egyik legfontosabb mozzanata az, midőn gyermekének jövője felett dönt. Az egész emberiség érdekében kívánatos volna, hogy minden szülő elsőrendű emberismerő. sőt lélekbúvár legyen, hogy alaposan ki tudja ismerni fiának hajlandóságait és képességeit. Nem csoda, ha a pályaválasztás kérdése nehéz és sokoldalú körültekintést igényel. Hány pálya szenved hajótörést mindjárt az elején, csak azért, mert nem annak nevelték a szülők gyermekeiket, amihez hajlamuk és tehetségük van. És számtalan tehetséges, okos ember van, aki nem tud a pályáján boldogulni egyszerűen abból az okból, mert a foglalkozáshoz nincsen kedve és türelme. Más pályán sokra vitte volna, de azon, a melyre szülei kényszeritették,I kedvetlenül és sikertelenül rója le életét. Nem lehet eléggé hangsúlyoznunk a szülők előtt, hogy ne ők válasszanak pályát gyermekük számára. Bízzák ezt a gyermekükre. Ne legyen előttük irányadó az a szempont, hogy ez vagy az a pálya túl van zsuííolva, de egyúttal minden pályán meg tud élni az, a ki jól megtanulta a mesterségét és kedve van hozzá. Ez életigazság. Akik tagadásba veszik ezt, azok a szürke elmélet emberei, a kik a nagy általánosságról alkotott véleményeket az egyesekre alkalmazzák s igy nincs igazuk. Higyjék el nekünk, hogy sokkal kevesebb lenne minálunk a diplomás proletár, ha szülői kényszer nem ölyan pályára szorította volna az ifjút, a melyhez nem volt kedve és hajlama. Ezért van óriási aránytalanság az értelmiségi pályákon. A kitűnő orvos, a kiváló ügyvéd húszszor, ötvenszer több jövedelemre tesz szert, mint kollegáinak átlaga és felette sok orvos és ügyvéd van, akinek jövedelme jóval alatta van az átlagnak. Ezek nyomorognak. Azt kell tehát jól megjegyeznünk, hogy nem a szülőn áll a pályaválasztás, hanem a fiun. Nem az a pálya, a melyen sok pénzt keresnek mások, hanem az, amelyhez kedvünk van s amelynek ismereteit jól el- sa átitottuk. Ne érveljenek a szülők azzal, hogy nekik több ítéletük és tapasztalatuk van, mint a fiataloknak. Manapság az érettségit tett itju már nem naiv gyermek, hanem inteli- gens, gondolkodó ember, hajlamokkal, szenvedélyekkel és bizonyos életfelfogással. A kivételek, mint mindenben, úgy itt is csak erősitik a szabályt. Több éven át azt prédikálta a legtöbb publiczista és czikkiró, hogy csak kereskedelmi vagy ipari pályára neveljük gyermekeiket. Ebben sincsen igazság. Hazánk kereskedelme és ipara annyira hátramaradott s az utóbbi években annyira hanyatlik a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt, hogy nem több, hanem inkább kevesebb embert tud eltartani, mint azelőtt. A bölcs tanácsadók hiába agitálnak ez ellen. Ez tény, a melyen semmiféle nagyképűség sem változtat. Arra a pályára kell nevelnünk gyermekeinket, a melyen azok a legjobban tudnak érvényesülni. És hogy melyik ez a pálya, rzt csak gyermekeink tudják megmondani. Múlt és jelen. Az elmúlt szép időkön elmerengve, Vigyázom szivem dobbanásait; És érzem, érzem : megváltoztam én is, Lelkemben más az érzés, más a hit. Nem is tudom, mi van velem ? . . Imádom Imádom én, mi szép, mi jó, nemes, De régi pajkos kedvem szárnyaszegve, Csapongva lepke módra nem repes. Az élet álom . . . Egyik szívnek édes, Mámorba ringató, csodálatos ; Másiknak fájó, kínos, szivszakasztó, Mint, hogyha rózsán durva láb tapos. Szép volt, csodás volt eddig minden álmom, Most néha kínos álmok bántanak . . . Azért hagyott el régi, játszi kedvem, És lettem büszkébb, néma, hallgatag . . . Gaál Endre. Egy csókról. Egy sarokban kaczagva mesélték egymásnak a múltat. Az egész társaság figyelmét magukra vonták, de annyira el voltak merülve a verőfónyes napok apró eseményeinek magyaráz- gatásába, hogy észre sem vették ezt. Midőn véletlenül találkozott tekintetük a közel ülő mama szigorú pillantásával, egy ügyes mozdulattal elváltak egymástól s pár perez múlva már a szőke ifjú egy kékruhás mosolygó leányt, a tüzestekintetü leány egy szomorú ifjút mulattatott. És ami érzést eddig elkaczagtam, Most bennem férfias lánggal lobog Sugár leányok hófehér ruhában Körültem lengő márvány oszlopok ; Ifjúságom virága koszorúban övedzi őket tündéröv gyanánt, Óh, szivem megremeg csodás érzésben S kicsap, mint északfény, a régi láng I Te kedves szép hely ! Szerelemre termett Vidám leányok, asszonyok hona ! Valami úgy vonz ama régi tájra. Bár messze űzött sorsom ostora, Ha most ismét ott leszek egy pár napig : Mindenki elbámulva néz reám, És asszony és leány hallgatag csodálja, Nehány év csak — és hogy megváltozám Még ott az ábrándos deák korban nagyon megszeretett egy ifjú egy leányt. Az ifjú kék- szemü, szőke gyerek volt, bogárhaju tüzes tekintetű a leány. A sors nagyon kegyetlen volt irántuk. A kölcsönös vonzalom daczára évek múltak, mig egy ünnepnapi zsuron összehozta őket a véletlen. A találkozás nagj'on különös volt. A leány emlékei között nepsugaras délutánok kergették egymást, melyeken oly kimondhatatlan boldogsággal gondolt egy szőkehaju, kékszemü fiúra ; az ifjú sok viharon, megpróbáltatáson keresztül ment lelkében, mint valami tündérálom, úgy jelent meg, egy bogárhaju, tüzestekintetü leány. Szóval a kápráztató múltból évek múltával mind kettőnél csak az emlékek maradtak meg s őket ma hozta először össze a sors. Elérkezett igy az ozsonna ideje. Ott jó messze kerültek egymástól. Asztalbontás után valami társasjátékra került a sor, minta bogy a mi kis városunkban ez már szokásban ^an. Jó ideig elmulattak ezen, azután zálogváltás következett. Pompás jelenetek követték egymást . . . s hogy, hogy nem. ezek zajában elcsattant egy csók . . . Máskor is megtörtént . . . máskor is megesett s most mégis kellemetlen jelenet következett. A tüzes tekintetű leány haragva gerjedve fakadt ki :- Ez már mégsem járja ... ki van mondva, hogy csak a kézcsók illik a tisztességes társaságban s itt vakmerőén az arczát csóMegérkeztek! Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipó'raktira tavaszi és ijyári idényre megrendelt összes űri i}ői és gyermek i ® ® 9 Valódi franczia scheWrő bőrű lábbelik. ######
