Szamos, 1903. június (35. évfolyam, 45-52. szám)

1903-06-25 / 51. szám

XXXV. évfolyam.

Szatmár, 1903. csütörtök junius bő 25.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107.

Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

Városunk adófizető polgáraihoz.

Úgy látszik, az ex-lex állapot, melyet áldatlan politikai viszonyok hoztak az ország nyakába, nem egyhamar fog véget érni.

Ha van szükség komoly hazafiságra és törvénytiszteletre, úgy most van az az idő, midőn egy rendkívüli helyzet rendkívüli viszonyokat teremtett. Bármilyenek legyenek is valakinek a politikai nézetei, ha- zaíiság és törvénytisztelet dolgában egy íelekezeten kell lennünk, mert ez volt fundamentuma minden időben nemzeti létünknek s ez lesz jövőben is.

Hangsúlyozzuk, komoly hazafiságot kell tanúsítanunk most. Nem lármás, tüzes érzések válnak most hasznára az országnak, hanem higgadt viselkedés, melylyel példát adunk a nép alsó rétegeinek, hogy rendkívüli helyzetekben is, midőn a törvény hatálya fel van függesztve egyelőre, tiszteljük és betartjuk a törvényt. Mert, ha nem tennők ezt, olyan felfordulás válhatik közéletünkben, melyet sokáig meg fogunk sinyleni.

Abból a helyzetből, hogy fel van függesztve az állami végrehajtás joga, ne azt

a konzekvencziát vonjuk le, hogy nem kell adót fizetni. Igaz, hogy nem muszáj, de az ex-lex elmúltával annál szigorúbban indul meg minden vonalon az adóbehajtás. Akinek tehát módjában van, az fizesse meg, úgy mint eddig, pontcr in az adóját, mert ha ezt nem teszi, kellemetlen helyzetbe kerülhet az ex-lex után, midőn egyszerre kell a felszaporodott nagyobb összeget kifizetni.

Akik gondtalanul mulatnak az ex-lex felett és élnek az adófizetési kötelezetlenség előnyével, annál savanyúbb arczot fognak vágni, ha bekövetkezik az in lex. Lehet, még néhány hétig, hónapig fog tartani ez az állapot, de semmies ;tre sem oly sokáig, hogy az ember hasznát vehetné annak, hogy nem muszáj adót fizetnie, vagy hogy végrehajtónak nincs jur.sa a házába jönni. Majd jön azután.

De ne csak az^í ne bújjunk ki az adófizetés kötelezettsége alól, mert anyagi hasznunk nincs belőle, hanem azért is, mert ha élünk a nem fizetés jogával, kínos zavarba hozhatjuk az ország testének legfontosabb szervét, az állampénztárt, melyből százezer és százezer család meríti az élet föltételeit.

Micsoda kínos kavarodás lenne, például

az, ha az állam alkalmazottai, bírák, tanárok, esetleg a katonák nem kapnák meg fizetésüket ?

Fönn akadna a kormányzás s a köz- igazgatás gépezete, a mi aztán beláthatatlan zavarokat okoz. Végső esetben aztán valami nagy, gyors és természetesen drága kölcsönre lenne szükség, aminek levét csak az adófizető közönség inná meg.

Ez a helyzet a maga ridegségében. Ha az ex-lex idején nem teljesítjük állampolgári kötelezettségünket, egyaránt ártunk magunknak és a köznek.

Fizessük tehát adónkat pontosan, úgy, a mint eddig tettünk, teljesitsük minden kötelességünket úgy, mintha nem lenne ex-lex.

Ami a politikát illeti, azt majd elintézik egymás közt az arra hivatottak, mi cselekedjünk úgy, ahogy azt a haza az ő komoly hű fiaitól méltán elvárhatja.

(L.)

Titkári jelentés

a „Szatmári jótékony nőegylet“-nek 1901—1902. évi működéséről.

Készítette : Dr. Fechtel János e. főtitkár.

Ne ellanyhulás, ne közönyösség ölje meg hát a „Nőegyletet“, mely az egész világon ragyogó győzelmeket arat, hanem lelkesedés,

Az önző óriás.

Irta : Wilde Oszkár.

Délutánonkint, mikor a gyermekek kijöttek az iskolából, szokásuk szerint betértek az óriás kertjébe játszani.

Szép nagy kert volt, puha, zöld-gyepes. A fűben itt-ott szép virágok nyíltak, mint megannyi csillag és tizenkét baraczkfa állt, amik tavaszszal halvány rózsaszínű és ezüstfehér virággal pompáztak, őszszel pedig dús gyümölcsöt termettek. Á madarak az ágon ültek és olyan édesen daloltak, hogy a gyermekek néha abbahagyták a játszást és oda figyeltek.

— Milyen boldogok vagyunk itt — szóltak egymáshoz. Egy napon az óriás haza jött. Barátjánál, a nagyszarvu farkasembernél volt vizitben és hét évig mulatozott nála. Mikor letelt a hót esztendő, nem tudott már mit mondani a farkasembernek, mert nem volt nagy társalgó, tehát elhatározta, hogy visszatér a saját kastélyába. Mikor haza jött, látta, hogy a gyermekek a kertjében játszadoznak.

— Mit csináltok itt ? — kérdezte mérgesen és a gyermekek szótfutottak. — Hiszen az én kertem az én kertem, — mondotta az óriás

— ezt mindenki átláthatja és én nem engedem meg, hogy játszanak benne.

Nagy falat építtetett a kert köré tilalomtáblát tett ki:

a betolakodó megbüntettetik.

Nagyon önző óriás volt.

A szegény gyermekek nem tudták, hogy ezentúl hol játszanak. Megpróbálták, hogy az országúton játszottak, de az ut poros és köves volt, úgy, hogy nem volt alkalmas reá. Mikor vége volt az iskolának, körüljárták a nagy falat és beszéltek a kertről, amely mögötte van.

— Milyen boldogok voltunk odabenn — mondogatták egymásnak.

Eljött a tavasz, elhozta kis virágait és apró madarait A madaraknak nem telt benne kedvök, hogy énekeljenek, mert a gyermekek nem voltak ott, a fák pedig elfelejtettek virágozni. Egyszer egy szép virág kidugta a fejét a gyepből, de mikor meglátta a tilalomtáblát, annyira elszomorodott, hogy visszahúzta a fejét és tovább aludt. Csak a hó, meg a fagy voltak megelégedve mindennel.

— A tavasz nyilván megfeledkezett erről a kertről ; ennélfogva az egész éven át itt fogunk maradni.

A hó nagy fehér palástjával elborította a gyepet; a fagy pedig minden fát ezüstös csillogással takart be. Meginvitálták az északi szelet, amely el is jött. Prémbe volt burkolva, egésznap süvített a kertben és ledöntötte a kéményeket.

— Pompás kis hely ez, — mondogatta — meghívjuk ide a jégesőt is.

A jégeső is eljött. Naponkint három óra hosszat kopogott a kastóiy fedelén, mig csaknem minden csatornát el nem pusztított és garázdán futott a kerten körül, ahogyan csak tudott. JNödbe volt burkolózva és a lehellte jeges szól volt.

— Nem értem, miért késik a tavasz — mondta az óriás, mikor az ablakon át kinézett a hideg, dermedt kertbe. — Remélem, hogy ez az idő meg fog változni.

De a tavasz nem jött el többé. A nyár sem. Az ősz minden más kertnek aranygyümölcsöt hozott, csak az óriás kertjének nem. Mert „önző“ — mondta. Mindig tél volt a kertben és északi szól, jégeső, dér és hó tánczolt a fákon.

Egy reggelen, mikor az óriás az ágyában feküdt, kedves zenét hallott. Olyan édesen csengett a fülében, hogy azt hitte, a király muzsikusai mennek az ablaka alatt. De csak egy kis kenderike-madár énekeit az ablakoD. Oly rég nem hallott már az óriás dalt, hogy ez a ma1

Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát

ajánljuk at. vevőközönségnek: mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szatmár ás vidéke Iegnaggobb czipöra^tára.

tavaszi és nyári idényre iqegrendelt összes úri i)ői és gyermek A • • • valódi franezia sebewrő bőrű: lábbelik. # A