Szamos, 1903. június (35. évfolyam, 45-52. szám)
1903-06-18 / 49. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök junius hó 18. 49-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap "Kiadóhivatalában fizetendők A rendó'rség államosítása. A vidéki városok rendőrkapitányai között mozgalom indult meg egy kongresszus megtartása tárgyában A kongresszus napirendjének két főtárgya lesz, a rendőrkapitányok s rendőrségi tisztviselők anyagi helyzetének javítása s a rendőrség államosítása. Mi örömmel üdvözöljük a kongresz- szus eszméjét s őszintén óhajtjuk, hogy a kongresszus eredményes és tanulságos legyen. A rendőrkapitányok anyagi helyzete a vidéken még csak tűrhető. A fix fizetésük általánosságban nem valami nagy, de ezt többszörösen felülmúlja a mellékes jövedelem, természetesen a törvény által megengedett és szabályrendeleteken alapuló kereteken belül. Nem is a rendőrkapitányok anyagi helyzete az, amely felkelti a szociális iró részvétét, hanem igenis a rendőrségi tisztviselőké, az alkapitáayoké, fogalmazóké, hadnagyoké és a közrendőröké. Fel elősségterhes, nehéz munkát végeznek a rend e fentartói, éjjel-nappal talpon kell len niök, a lelkiismeretes nyomozás halálra fárasztja őket, de mindezért olyan silány do- táczióban részesülnek, hogy alig tudnak megélni. A legtöbbje családos ember. Sokhelyütt a közrendőr olyan fizetést kap, hogy Budapesten még az utczaseprőnek is több van s egész élete nem egyéb nyomorúságnál. E silány fizetésekből többféle kár háramlik a közre. Ezek közül első sorban az, hogy a rossz fizetésért megfelelő megbízható egyének nem igen állnak a rendőrség szolgálatába, az ilyenek másutt jobb javadalmazással könnyebb megélhetési módot is találnak. Sok vidéki városban azért áll rossz lábon a közrend A lopások, betörések, ut- czai támadások, verekedések napirenden vannak s bonyolultabb bűnügyekben a rendőrség szinte tehetetlen. A piaczi és közegészség! viszonyok is szenvednek emiatt. A közrend a fundamentuma az állami és társadalmi létnek, a rendőrség a végrehajtó hatalom s ezek sok vidéki városban nincsenek jó kezekben letéve. Oka ennek csak az, hogy olcsó húsnak hig a leve. Mily előnyösen megváltoznék a helyzet, ha államosítanák a vidéki rendőrséget! Nézzük csak a budapesti államrendőrséget. Fegyelmezettebb, szakban tanultabb és hoz- záférhetetlenebb testület alig van, mint ez. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. S ha bűneset történik, kitűnő közegek állanak a nyomozás rendelkezésére s alig egykét eset történik évente a milliónyi lakóval biró városban, melynek tetteseit a rendőrség ki nem nyomozná. De nemcsak a közrend, a közigazgatás teendőit is mintasze- szerüen végzi e testület. Nagy a különbség tanultság és megbizhatóság dolgában a budapesti és a vidéki rendőrség között. így boldogul egy intézmény, melyet a hatalmas s minden eszközzel rendelkező állam szervez és tart fenn. Az állam kezelésében ily intézménynyé nőné ki magát a vidéki rendőrség is, ami nagy haladást jelentene közállapotaink javulásában. Emelkednék a nivója s az erkölcsi ereje. Manapság úgy áll a dolog, hogy a rendőrség, a városi hatóság sok helyen minduntalan hadi lábon állanak. A rendőrséget a város tartja fenn, viszont azonban az állam embere, a főispán nevezi ki a kapitányt s az állam rendelkezik igen sok tekintetben a rendőrséggel, amely eszerint a várostól csak kenyerét kapja, de az államtól a rendeleteket és parancsokat. És igy minduntalan hatásköri súrlódások vannak a két hatóság között és ezek nem egyszer kínos incidensekre adnak alkalmat. MindMükedvelők operette-előadása a szatmári városi színházban 1903. jun. !5.-ikén. Szatmár város kulturális fejlődésében egy olyan kedves és ragyogó fény csillant meg a szatmári műkedvelők operette-előadásán, a mi nem közönséges örömmel tölti el a lelkét azoknak, kik tudják, hogy ez a fény egy város belső, valódi emelkedésének mily nagy jelentőségű mozzanatát jelezi. Ezt a fényt, ezt a sugarat minthacsak egy távolabbi reményűnkből vetette volna előre a lelkes ambiczió, hogy bizva-bizzunk zeneéletünk felvirágzásában fokozó buzdításul a buzgónak, megnyugtató czá- folatul a kétkedőnek. Nem a banális dicséret az, a mivel műkedvelőink előadását kisérni akarjuk. A mit ők produkáltak hétfőn estve, abban a nemes ambiczió, az erős akarat komoly tettben nyilatkozott meg. Az erők egyesülten, a zene és dal öszhangjában egybeolvadva oly hathatósan nyilatkoztak meg zeneóletünk jövője érdekében, mintha csak ódát akartak volna zengeni a nemes ügyhöz, miben most városunk buzgólkodik. Hát nem igaz-e, hogy a zenei életben sok nemes elhatározás csirája gyökerezik ? Hát nem valóság-e az, hogy a zene egy ideális czól érdekében összefűz minket ? S füzhetne-e össze poótikusabb szálakkal, mint épen maga a zene! A hétfő-esti operette-elődás már maga is fényesen demonstrálta ezt az igazságot. Annak a lelkes csapatnak kitartó, komoly és pontos munkát kellett végeznie. Hamarjában nem is tudunk példát rá, hogy műkedvelők egy egészen stilszerü operette-előadásra vállalkoztak volna, a siker pedig legmagasabb várakozásunkat is jóval felülmúlta. Az öröm, a meglepetés, a műélvezet gyönyöre voltak azok az érzelmek, a melyek közt a színház minden helyét elfoglaló díszes közönség az előadást fogadta. Az első taps és éljenzés a karmesternek szólott, ki az emelvényen megjelent. Hát csakugyan vannak csodadoktorok, nemcsak a nép babonás hitében élnek. Dr. Vajay Imre, az előadásnak, a betanításnak mozgató lelke most csakugyan csodát miveit. Ezúttal karmesteri pálczájával végzett műtéteket beteges zeneóle- tünkön, megnyitván az ereket, melyekben annyi életerőnk eleddig pangásban volt. Nem ismerjük a magasabb dirigálás művészi pózjait, de azt tartjuk igazi vezetésnek, ha a karmester szeme, keze, mozdulata és egész lelke mintegy beleöltődik a szereplők leikébe, szemébe. Ezt a dirigálást pedig elejétől végig ilyennek tapasztaltuk. De nem is lehet ez máskép ott, hol a karmestert oly nem-.s buzgóság inspirálja a művészet érdekében. Az első az „Eljegyzés lámpafénynél“ ez. operett előadása virágesövel kezdődött. Gödé Erzsiké k. a. (Katalin) és Szilágyi Erzsiké k. a. (Fanchette) állottak egy pár perez alatt méltó környezetben, midőn a virágeső a színpadot egészen ellepte. Majd Sozánszky Mi- hályná úrnő (Denise) felléptekor eredt meg ismét a virágeső oly bőven, a milyet csak a ró- zsanyilás idején várhatni. Éhez ,a bájos képhez a keretet a férfi szereplők közül ifj. Szenti- ványi Sándor (Péter) és ifj. Csomay Imre (falu bírája) jól maszkírozott alakjai adták. A darab meséje maga is poótikus, kedves s naiv romantikája a humor ellentétében válik érdekessé abban a komolyabb zenei irányban, mit Offenbach képvisel. Ha valaki a műkedvelőkről mit sem tudva hallgatta volna végig ezt a pompásan összevágó előadást, aligha el lehetett volna hitetni vele, hogy nem hivatásos alakok szerepelnek a színpadon, ha csak abból a nemes diskréczióból nem következtett volna műkedvelőkre, amelylyel a szereplők játszottak. Szépen iskolázott, finoman kifejező moduláczi- ókban énekeltek a hölgyek, erőteljes, határozott intonáczióval a férfiak. Szentiváuyi SánW Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! 0 Szatmár ás vidéke legnagyobb czipőra^tára. lUíofTÁrtlrD'TÍiDlr f tavaszi és nyári idényre niegrendelt összes úri r*ői és gyermek ItígIJcMüZLda. • 0 0 0 0 0 valódi franczia sehewrő borii lábbelik. 0 0
