Szamos, 1903. június (35. évfolyam, 45-52. szám)

1903-06-18 / 49. szám

XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök junius hó 18. 49-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap "Kiadóhivatalában fizetendők A rendó'rség államosítása. A vidéki városok rendőrkapitányai kö­zött mozgalom indult meg egy kongresszus megtartása tárgyában A kongresszus napi­rendjének két főtárgya lesz, a rendőrkapi­tányok s rendőrségi tisztviselők anyagi hely­zetének javítása s a rendőrség államosítása. Mi örömmel üdvözöljük a kongresz- szus eszméjét s őszintén óhajtjuk, hogy a kongresszus eredményes és tanulságos le­gyen. A rendőrkapitányok anyagi helyzete a vidéken még csak tűrhető. A fix fizetésük általánosságban nem valami nagy, de ezt többszörösen felülmúlja a mellékes jövede­lem, természetesen a törvény által megen­gedett és szabályrendeleteken alapuló kere­teken belül. Nem is a rendőrkapitányok anyagi helyzete az, amely felkelti a szoci­ális iró részvétét, hanem igenis a rendőr­ségi tisztviselőké, az alkapitáayoké, fogal­mazóké, hadnagyoké és a közrendőröké. Fel elősségterhes, nehéz munkát végeznek a rend e fentartói, éjjel-nappal talpon kell len niök, a lelkiismeretes nyomozás halálra fá­rasztja őket, de mindezért olyan silány do- táczióban részesülnek, hogy alig tudnak megélni. A legtöbbje családos ember. Sok­helyütt a közrendőr olyan fizetést kap, hogy Budapesten még az utczaseprőnek is több van s egész élete nem egyéb nyomo­rúságnál. E silány fizetésekből többféle kár há­ramlik a közre. Ezek közül első sorban az, hogy a rossz fizetésért megfelelő megbíz­ható egyének nem igen állnak a rendőrség szolgálatába, az ilyenek másutt jobb java­dalmazással könnyebb megélhetési módot is találnak. Sok vidéki városban azért áll rossz lábon a közrend A lopások, betörések, ut- czai támadások, verekedések napirenden vannak s bonyolultabb bűnügyekben a ren­dőrség szinte tehetetlen. A piaczi és köz­egészség! viszonyok is szenvednek emiatt. A közrend a fundamentuma az állami és társadalmi létnek, a rendőrség a végre­hajtó hatalom s ezek sok vidéki városban nincsenek jó kezekben letéve. Oka ennek csak az, hogy olcsó húsnak hig a leve. Mily előnyösen megváltoznék a hely­zet, ha államosítanák a vidéki rendőrséget! Nézzük csak a budapesti államrendőrséget. Fegyelmezettebb, szakban tanultabb és hoz- záférhetetlenebb testület alig van, mint ez. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. S ha bűneset történik, kitűnő közegek álla­nak a nyomozás rendelkezésére s alig egy­két eset történik évente a milliónyi lakóval biró városban, melynek tetteseit a rendőr­ség ki nem nyomozná. De nemcsak a köz­rend, a közigazgatás teendőit is mintasze- szerüen végzi e testület. Nagy a különbség tanultság és megbizhatóság dolgában a bu­dapesti és a vidéki rendőrség között. így boldogul egy intézmény, melyet a hatalmas s minden eszközzel rendelkező állam szer­vez és tart fenn. Az állam kezelésében ily intézménynyé nőné ki magát a vidéki rendőrség is, ami nagy haladást jelentene közállapotaink javu­lásában. Emelkednék a nivója s az erkölcsi ereje. Manapság úgy áll a dolog, hogy a rendőrség, a városi hatóság sok helyen minduntalan hadi lábon állanak. A rendőr­séget a város tartja fenn, viszont azonban az állam embere, a főispán nevezi ki a kapi­tányt s az állam rendelkezik igen sok te­kintetben a rendőrséggel, amely eszerint a várostól csak kenyerét kapja, de az állam­tól a rendeleteket és parancsokat. És igy minduntalan hatásköri súrlódások vannak a két hatóság között és ezek nem egyszer kínos incidensekre adnak alkalmat. Mind­Mükedvelők operette-előadása a szatmári városi színházban 1903. jun. !5.-ikén. Szatmár város kulturális fejlődésében egy olyan kedves és ragyogó fény csillant meg a szatmári műkedvelők operette-előadásán, a mi nem közönséges örömmel tölti el a lelkét azok­nak, kik tudják, hogy ez a fény egy város belső, valódi emelkedésének mily nagy je­lentőségű mozzanatát jelezi. Ezt a fényt, ezt a sugarat minthacsak egy távolabbi reményűnk­ből vetette volna előre a lelkes ambiczió, hogy bizva-bizzunk zeneéletünk felvirágzásában fo­kozó buzdításul a buzgónak, megnyugtató czá- folatul a kétkedőnek. Nem a banális dicséret az, a mivel mű­kedvelőink előadását kisérni akarjuk. A mit ők produkáltak hétfőn estve, abban a nemes am­biczió, az erős akarat komoly tettben nyilat­kozott meg. Az erők egyesülten, a zene és dal öszhangjában egybeolvadva oly hathatósan nyi­latkoztak meg zeneóletünk jövője érdekében, mintha csak ódát akartak volna zengeni a ne­mes ügyhöz, miben most városunk buzgólkodik. Hát nem igaz-e, hogy a zenei életben sok nemes elhatározás csirája gyökerezik ? Hát nem valóság-e az, hogy a zene egy ideális czól érdekében összefűz minket ? S füzhetne-e össze poótikusabb szálakkal, mint épen maga a zene! A hétfő-esti operette-elődás már maga is fényesen demonstrálta ezt az igazságot. An­nak a lelkes csapatnak kitartó, komoly és pon­tos munkát kellett végeznie. Hamarjában nem is tudunk példát rá, hogy műkedvelők egy egészen stilszerü operette-előadásra vállalkoz­tak volna, a siker pedig legmagasabb várako­zásunkat is jóval felülmúlta. Az öröm, a meglepetés, a műélvezet gyö­nyöre voltak azok az érzelmek, a melyek közt a színház minden helyét elfoglaló díszes kö­zönség az előadást fogadta. Az első taps és éljenzés a karmesternek szólott, ki az emelvényen megjelent. Hát csak­ugyan vannak csodadoktorok, nemcsak a nép babonás hitében élnek. Dr. Vajay Imre, az előadásnak, a betanításnak mozgató lelke most csakugyan csodát miveit. Ezúttal karmesteri pálczájával végzett műtéteket beteges zeneóle- tünkön, megnyitván az ereket, melyekben an­nyi életerőnk eleddig pangásban volt. Nem is­merjük a magasabb dirigálás művészi pózjait, de azt tartjuk igazi vezetésnek, ha a karmes­ter szeme, keze, mozdulata és egész lelke mint­egy beleöltődik a szereplők leikébe, szemébe. Ezt a dirigálást pedig elejétől végig ilyennek tapasztaltuk. De nem is lehet ez máskép ott, hol a karmestert oly nem-.s buzgóság inspirálja a művészet érdekében. Az első az „Eljegyzés lámpafénynél“ ez. operett előadása virágesövel kezdődött. Gödé Erzsiké k. a. (Katalin) és Szilágyi Erzsiké k. a. (Fanchette) állottak egy pár perez alatt méltó környezetben, midőn a virágeső a szín­padot egészen ellepte. Majd Sozánszky Mi- hályná úrnő (Denise) felléptekor eredt meg is­mét a virágeső oly bőven, a milyet csak a ró- zsanyilás idején várhatni. Éhez ,a bájos képhez a keretet a férfi szereplők közül ifj. Szenti- ványi Sándor (Péter) és ifj. Csomay Imre (falu bírája) jól maszkírozott alakjai adták. A da­rab meséje maga is poótikus, kedves s naiv romantikája a humor ellentétében válik érde­kessé abban a komolyabb zenei irányban, mit Offenbach képvisel. Ha valaki a műkedvelők­ről mit sem tudva hallgatta volna végig ezt a pompásan összevágó előadást, aligha el lehetett volna hitetni vele, hogy nem hivatásos alakok szerepelnek a színpadon, ha csak abból a ne­mes diskréczióból nem következtett volna mű­kedvelőkre, amelylyel a szereplők játszottak. Szépen iskolázott, finoman kifejező moduláczi- ókban énekeltek a hölgyek, erőteljes, határo­zott intonáczióval a férfiak. Szentiváuyi Sán­W Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! 0 Szatmár ás vidéke legnagyobb czipőra^tára. lUíofTÁrtlrD'TÍiDlr f tavaszi és nyári idényre niegrendelt összes úri r*ői és gyermek ItígIJcMüZLda. • 0 0 0 0 0 valódi franczia sehewrő borii lábbelik. 0 0

Next

/
Thumbnails
Contents