Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)
1903-05-24 / 42. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. vasárnap május íió 24. 42-ik szám. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Pusztuló nemzeti erkölcsök és szokások. Az igaz, hogy a gőz és villamosság korszakát éljük. Igaz az is, hogy a modernizmus nap-nap után feltalál bennünket az elrejtett zugokban is. Ne tagadjuk el egyúttal azt sem, hogy bizony gazdag és szegény, ur és paraszt, természetesen minde- nik magához mérten elég jól találja magát a megváltozott viszonyokban. Sajnos azonban, a veszedelem s feljajdulásainknak alapja s inditó oka, épen e körülményben leli magyarázatát. A modern erkölcsökkel és szokásokkal szemben elhalványulnak s ma holnap el is kallódnak a nemzeti erkölcsök és szokások. Ez pedig mire vezet: kozmo- politizmusra és hazátlanság érzetére, mely aláásója és eltemetője a nemzeti létnek, nemzeti életnek. Az igazi érzéstől áthatott nemzeti élet a felvilágosodott kor kívánalmai szerint megtisztított erkölcsökkel édes hazánkban csak most vette volna kezdetét. Csak most értünk Európa népeinek forgatagában azon időponthoz és alkalomhoz, hogy megtisztult s a múlthoz képest óriási mértékben kitágult látókörrel s megnemesedett magyar erkölcsökkel, valódi modern magyar nemzeti életet éljünk. S ime a gyenge, alig-alig íakadó csemetét, már is két hatalmas, idegenből ide szakadt pusztító féreg, melyeknek egyelőre ellentállani alig lehet, (enyegti. Ezen néperkölcs és szokásokat irtó íilioxe- ! rák a szocziálizmus és amerikánizmus. Valamelyik vasárnap templomban lévén, feltűnt, hogy embereim közül egyik is, má sik is oly öltözetbe bujt, ami szemeinknek szokatlan s mely öltözetet normális körülmények között az illetők sem öltöttek volna fel semmiért. Azután tudtam meg, hogy az illetők már este nyakukba veszik a nagy világot s a magyar haza. annak erkölcsei és ősi szokásaira nézve pusztulásnak indulnak. Mily szomorúság, mily megilletődés fogta el lelkemet, midőn elgondoltam, hogy ezelőtt egy pár hónappal még, akik Amerikában nem találták fel az Eldorádót s haza iöttek hop-v a falu néne lássa őket, a sehonnai ruhában és összetört czilinderek- ben, éjjel lopozkodtak haza s az asszonynak az ablakon kiáltottak be? hogy ruhát hozzanak ki, mert nem akarják megszent- ségteleniteni becsületes szegény házukat holmi nagyvárosi csirkefogók eldobott holmijával. S ime alig egy pár hónap múlva, azok, akik magyar dal és mese, a múlt és jövő elmerengése mellett font és szőtt pa- tyolat-tehér gatyát viseltek s melynek értékéből 2—3 nyomorult sehonnait is tel lőhetne öltöztetni, egyszerűen félredobják s felőlük a nemzetközi zubbonyt, sőt még ágálnak is vele. Jóra fog-e ez vezetni ? Bizonyára nem! Én már évekkel ezelőtt mondottam és Írtam, hogy a magyar embert Amerikába nem a koldusság és ez meg amaz gazdálkodása kényszeríti, hanem csábítja korunknak legnagyobb betegsége a pénz utáni vágy. Pénz és pénz kell most mindenkinek, pa- 1 rasztnak urnák egyaránt. Aki ezt tagadja és az inditó okát más egyébben keresi, vagy nem ismeri, vagy nem képes megismerni a parasztnép gondolkozását és vágyait. Hát a szocziálizmus miben áll ? Nem az egészségtelen és erőltetett vagyonszerzési vágyból ? A szocziálizmus kirohanásait, miután ember és polgártársakat fenyegetnek vagyoni és személyes biztonságukban, meg lehet és megszokta a törvényes rend fenyegetni, de a szocziálizmusnak másik kinövését, az amerikanizmust eddig nem korlátozta senki s amint a jelekből ismerhető, egyelőre alig is fog lehetni megfékezni, legleljebb más ! mederbe terelni. Yonaton. — Irta: Szilágyi Ivor. — A vonat robogva száguldott át az alföld rónáin. Merően szegeződött tekintetem e tájra. Mintha egy ismeretlen, láthatatlan óriás irtóztató erejével forgatná ezt a sima lapot, a min a mi dübörgő vasparipánk nyarg L Ha most csupa játszi szeszélyből átfordi- ditaná azt!? Éles fütty jelezte, hogy nemsok:ra állomást érünk. Mint mikor egy nagy hangyabolyt megzavarnak, úgy hemzsegett a folyosó a várótermek előtt és milyen lázas izgatottsággal igyekezett mindenki jó helyet biztositani magának ! Az én fülkém is megtelt. Ettől fogva aztán nagyon érdekes és nagyon tanulságos volt az utam. Nehány megfigyelést följegyeztem a naplómba. 4 Közvetlenül a kocsi folyosójára nyiló ajtó mellett, két különös alak ült. Az egyik fiatal, csinos arczu, a másik kissé elhizott, szelíd, jámbor tekintetű úri ember. A csinos uracska, mit sem törődve velünk — lapokat olvasott. Egyszer csak föláll és fürkésző tekintettel néz végig rajtunk. Pár pillanat és kilép az ajtón. Nemsokára ismét visszatért és — csupa vóletlenségből reálépett a jámbor tekintetű ur lábára. Bocsánatot kér és mintha semmi sem történt volna — nyugodtan, feszes arczczal foglalja el helyét. Jó negyedóra múlva felállt és hasonló módon távozva, ismét reálépett a kissé kövér ur lábára. Ekkor már nem kórt bocsánatot! Összenéztünk. Sajnálni kezdtem ezt a jó képű embert, a kit ez az alak, úgy látszik — áldozatul szemelt ki. Elhatároztam, hogy magam fogom az illetőt rendre utasítani. A fiatal ember visszatért . . . A jámbor ur a legudvariasabb hangon szólalt meg . . . — Kérem uram, várjon csak egy pillanatig ! Figyelni kezdtük a dolgot. Vájjon mi következik most? Nyugodtan folytatta tovább : — Látja, kérem, önnek szenvedélye az, hogy mások lábán járjon, de az enyém tulsá- I gosan érzékeny . . . engedje meg, hogy egy kellemesebb módot válasszak. Az ön részéről egy kis önámitás és hódolhat szenvedélyének korlátlanul. Eközben levetette czipőit és egymásmellé téve azokat az ajtóban — igy folytatta : — Csak tessék belépni ! Tehát nem a komoly oldaláról fogta fel az ügyet — mindnyájunk pompás mulatságára. A fiatal ember éktelen dühbe jött és lo- vagias elégtételt emlegetett. Mosolyogva felelt vissza neki a jámbor ur. — Nem vagyok hive a — párbajnak. A megszégyenített uracs — átment egy másik fülkébe. Ezt a visszavonulást nagyon természetesnek találtam. Későbbi beszélgetésünk és kölcsönös bemutatkozásunk folyamán kiderült a szeli d tekintetű úrról, hog}' egyike a legjobb vívóknak és lövőknek és épen huszonkettedik pár baja miatt ült az államfogházban, Szegeden, egy pár napot. * Egy tö’.’zsgyökeres magyar város pályaudvarában állottunk meg. Kimentem a folyosóra. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
