Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)
1903-05-24 / 42. szám
Ezek azok a körülmények, melyek fenyegetik az ős nemzeti erkölcsöket és szokásokat. Vegyünk egy példát. Valaki kime- gyen Amerikába, vagy nem tudom hová, (mert még azt is elérjük, hogy volt paraszt tanítványaink jobban fogják tudni a földrajzot, mint mi tanítók, mert már is emlegetik Krétaszigetét és Délafrikát) ott rövid idő alatt megkeres ezer irtot (a mit tényleg meg is keresnek) haza jön, mig tart az ezer forint, adja az amerikait, kék pantalóban meztelen bőrrel, azután mihez fog itt ? Egy forint napszám neki semmi a két három dollárhoz képest. Itt kezdődik azután a legnagyobb veszedelem. Nem reá, mert ő már úgy is veszve van, hanem az itthon levőkre nézve. Ezek sutba dobnak minden őseiktől öröklött szép szokást, hirdetik az istentelen- séget és hazátlanságot. lesz belőlök szocziá- lista és igyekeznek másokból is, mindenkivel önmagukkal és az Istennel elégedetlen tömegeket összecsőditeni. Amig kevesen lesznek az eltévelyedettek, mert hiszen még nem kerültek ismét vissza, a törvény és rendszere bizonyosan elfog tudni bánni velők. De tévhitüket alig irthatja ki lelkűkből. De hátha számuk megsokasodik ? Én azt gondoltam, hogy jobb valamitől előre félni, mint utóbb megijedni. E tekintetben tanítási rendszerünk már is nagyot fordult. Itthon mindent megteszünk, hogy a kor kinövéseit nyesegessük és magát a beteg törzset, gyógyitgassuk. De ez nem elég! Czéltudatos törekvéssel oda kellene kisérni a magyart, ahová az erkölcseiben és szokásaiban veszni indult, ott sem kellene magára hagyni, hogy a nemzetköziség tenge rében elpusztuljon. Hála Istennek minden roszban van egy csipetnyi jó is p. o. a magyar nagyon kevés kivétellel nem úgy indul a világnak, hogy vissza ne térjen, de nekünk az volna érdekünk, hogy egyéb veszteségeink mellett azzal a romlatlan magyar szívvel és lélekkel térjenek vissza, melylyel ezt az árva hazát itt hagyták. Ha már a népet nem tudjuk itthon tartani, mert már szerény körben s igen tekintélyes segítséggel megpróbáltuk, de csak látszólagos eredménynyel: gondoskodni kellene, hogy nagyobb tömörülő helyekre, bányatelepekre s a t. mozgóerők, papok, tanitók küldessenek ki, akik az anyagi érdekek megóvása mellett mentsenek meg az idegenben is az ősi és arany értékű erkölcsökből és szokásokból annyit, ameny- nyit csak megmenthetnének, hogy mikorára elkövetkezett az idő, hogy bizony elélte a magyar az idegenben testi és szellemi erejét s meghalni mégis az ősök földjén kivan, a magyar ne szégyelje az ő tisztességes fehér magyar ruháját, hanem kivárna mentői hamarább felölteni, a nemzetközi ccafrangokat pedig égesse el a kertje végén, hogy még emléke se maradjon meg a külföldi rabságból. Marosán Kornél. HÍRROVAT. * A Szatmár-Németi Társaskör történetéből, 70. évi fennállásának ünnepén, a következő érdekes részleteket emeljük ki : Az alapítás. 1833. óv márcz. hó 30-ik napján sz. kir. Szatmár-nérneti városában levő főbb és tisztesebb rendű urak nagy számmal gyűltek össze, hogy a kaszinó társaságot megalapitsák. A legnagyobb magyar a nemzeti kaszinót 1827- ben alapitá meg Budapesten, mely évenkint kegyelettel áldoz az alapitó emlékének. Szatmárnémetiben a kaszinó társaság 6 év után alakult, akkor, midőn még az ország vidéki városaiban kaszinó alig volt. Nyolczvannógyen voltak az alakuláskor jelen, felekezet- és rangkülönbség nélkül, azok, kik az erőket, hogy használhassák, egyesíteni akarták egy testületbe, melynek nevét kaszinói társaságnak állapították meg. Az alakuló gyűlésen főelőlülőnek tek. bér. Kováts Sándor, alelőlülőnek Jeney György, I mindkettő több tekintetes nemes vármegyék táblabirája, közfelkiáltással választatott meg. Rendes tagok voltak a róm. kath. egyháziak ] közül: Gróf Waldstein János nagyprépost, Ober* mayer András és Lintzi József — később mindkettő nagyprépost. Lázár János, ki 1837-ben kanonok lett, Szíri Fétencz, Szabó József, Tóth Károly és ugyancsak 1833. szept. 24. Schíachta Márton kanonok, végre az 1869. évben köztisztelet és szeretet rószvétkönyeivel eltemetett püspök, Biró László. A reformált egyház részéről Fósős András, György József és Mészáros István. A világiak közül, kik utódaik által ma is mint kaszinói tagok körünkben élnek, vagy kiket még körünkből nem rég vesztettünk el Antal Yincze, Belicza Mátyás, Csermák Sándor, Koós György, Makay Sámuel, Reich András, Orbán Mihály, Somlyay Mihály, Sztanaczky András, Tegze Ferencz, Zsiga György Joó András, Joó Gábor, Joó Ferencz, Joó Mihály, báró Vó- csejr Miklós, Wallon Jakab, Váraljai Lajos, Weisz Jáno3, Vásárhelyi József, Vajay Imre. Alapszabálya a kaszinói társaságnak az 1833. évi április 21. tartott közgyűlésen fogadtatott el és állapíttatott meg, melynek egyik érdekes pontja igy szól : „Ezen kaszinó egyesületnek czólja a nemzetiségnek s nemzeti csi- nosodásnak a hasznos olvasás és a jobb Ízlésű társalkodás utján való terjesztése mellett a nemzeti szorgalomnak és kereskedésnek előmozdítása, mely szerint a kaszinó pallérozottabb férfiak társasága, mely minden nemesebb érzésű és jó erkölcsű ember előtt, nem tekintve a polgári helyheztetések különbségeire, nyitva áll.“ Az első választmány. Az alapi rendszabások 5-ik pontja szerint 10 tagból álló bizottság elválasztatott, kiknek betürendszerint való neveik ekképeu következnek: Buday József, Eötvös János, Fésös András, Gaál József, Kováts Ágoston, Lintzi József, Pap Péter, Somlyay Mihály, Szilvay Lajos, Sztanaczky András, Joó Ferencz, Weisz János. A mondottakból állott tehát a kaszinó első választmánya. Az első újságok. Az első ízben 39. sz. a. határozattal megrendelt folyóiratok és újságok voltak. Magyar kurír, Sokféle, Jelenkor, Társalkodó, Regélő és Honmüvész, Erdélyi Híradó, Társalkodó (erdélyi), Allgemeine Zeitung, Handlungszeitung, Pfenningmagasin. Ugyanekkor rendeltettek meg a „Fináncz munkálatok fonákja“ és „Muzarion“ ez. könyvek. Vendéglő és tagsági dijak. Az 1833. évi decz. 26-iki igazgatószók, már a „Traktéri“ fel* tételeket elfogadta és igy ennek alapján az egyesület vendéglői helyiséggel köttetett össze. Az évi tagsági dij 1834 évben 5 írtról 6 frtra emeltetvén, a 3 évi alakulás mondatott ki. Különböző időbeli tisztikarok. 1835. év juuius 3-áu a főelölü'ői, illetve ekkor már elnöki tisztet két évig ritka kitartással viselt Kováts Sándor leköszönvén, munkás fáradozásaiért hálás köszönet mondatott. A megürült elnöki székre megválasztottak közlelkesedéssel egy férfiút, ki szókét elfoglalván, ékes beszéddel nyitá meg az ülést, háláját nyilvánítván az iránta tanúsított közbizalomért, miután az egyesület nevében is üdvözöltetett s a közöröm éljen kiáltásokban harsogott. E közörömmel fogadott férfiú a halhatatlan Kölcsey Ferencz volt. „1836. óv május 28. Kölcsey Ferencz leköszönvén, a megüresült főelnöki hivatallal köz- megedjezésből főtisztelendö Schíachta Márton urat megtiszteltük volna, ö azt hálás érzettel elfogadta; Jeney György igazgatónak, Gaál József pénztárnoknak és Wallon Jakab levólKopottas ruháju, tarisznyás parasztember szállt föl. Beszédbe elegyedtem vele. Külföldi ember is volt a közelünkben. Ugyancsak csodálkozott a gyors vonatra kapaszkodó alakon. Azt hiszem, e tapasztalata után aligha marad továbbra is abban a hitben, hogy a magyarok a nyereg alatt puhítják a húst még mindig és a műveletlenebb rétege a társadalomnak száguldó paripákon nyargal egyik városból a másikba. Panaszkodott az ón emberem, hogy az urak elnyomják mindenfelé a népet, előbb-utóbb a régi rend lesz megint. Nagy a nyomor mindenütt. Neki ugyan van háza, földje, de per alatt áll. Most is valami peres ügyben keres fel ügyvédet a fővárosban, annak több esze van, azt vélte, mint az ő városbelijöknek. János gazda, a kivel ellentétbe jutott, fönntröl szerzett ügyvédet, hát ő is onnan vesz magának, nehogy túljárjon valahogy az övének eszén. Nem volt kellemes a légvonatban állni; hívtam az atyafit, mennénk már be a fülkébe. Benézett úgy félszemmel, aztán olyasmit emlegetett, hogy bizony jó volna ülni, dehát — mit szólnak majd hozzá az urak! rongatta kezében a jegyét. Pedig épen annyit fizetett érte ö is, mint az urak ! Van joga és nem ól vele! * Utitársammal, egy sápadt, érdekes arczu úrral beszélgettem. Az ember életének a biztonságáról volt sző Nyugodt, előkelő mosolylyal mutatta meg a töltött revolverét. — Ez a kis vasszerszám minden veszedelemtől megóv. Sohasem biztos az ember élete e nélkül. Mindig magammal hordom. A gép fordulóhoz érhetett, mert a kerekek nyikorogva, éles, bántó zajjal gördültek tova Teljesen nyílt pályán voltunk. Sehol egy akadály . . . Mégis ... a vonatvezető agyában egy sejtecske több veszélyt sejt magában, mint az imént dicsért fegyvernek mind a hat tölténye. A sápadt, érdekes arczu ur aligha gondolt erre, mert nyugodtan olvasta a lapját. Magában talán megmosolyogta ez én —■ fegyvertelen, védtelen voltomat. * Útközben más meg más alakok váltakoztak a fülkében. Künn már esteledni kezdett. Nemsokára kigyultak a kocsi lámpái is. Az a zaj, mely környezett — elfárasztott. Nem törődtem többé a körülöttem levőkkel. Néztem a tájat, melyre szinte váratlanul borította az éjszaka fekete leplét. Nemsokára czólomhoz érek. A kalapomat is feltettem. Aztán néztem ki az ablakon. Már csak halvány körvonalait láthattam annak az emlékkőnek, melyet a hálásnak mondott utókor emelt a hősöknek, kik párolgó vérrel öntözték meg a talajt, hog)r dús kalászt arathassanak fölötte — szabad unokák! Ugyan kit is érdekelne az ilyesmi napjainkban ! ? Megemeltem a kalapomat. Az utitársak azt. hitték, hogy álomból ébredtem. Talán mosolyogtak is rajtam, hogy a kiszállás előtt legyőzött a fáradtság és lezárta szemeimet. Pedig csalódtak ! Alomba merültem ! Egy fenyves, dicső, elfeledett kor tűnt elő a maga manapság szinte megmagyarázhatatlan csodáival, hőseivel. Talán, mert nem tudják megérteni, azért nem képesek sokan azt méltóan megünnepelni Dehát móltó-e szív arra, hogy itt dobogjon, ha nem tudja azt — megérteni! Lecsukott pillám alatt láthatatlanul folyt szót — a kicsordult köny. Künn maradt a folyosón állva, ott szoLegjobb, legüditőbb és legolcsóbb ásványvizek a Szolyvai, Luhi Erzsébet és polenai gyógyvizek. feltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak : köszvóny, vese, hólyag, gyomor, torok, és gége bajok esetén. Kapható füszerüzletíkben 03 az uradalmi ásványvíz bérlösegnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és bérmentve.
