Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)
1903-05-10 / 38. szám
Szatmár, 1903. vasárnap május bó 10. _Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban ktfzöltetoek Nyilttér sora 20 fillér. A németii gör. kath. egyház kérelméről. A városi gazdasági szakbizottság e hó 7-én tartott gyűlésének napirendjére ki volt tűzve a németii gör. kath. hitközség részére megajánlott kántortartási segély felemelése iránt beadott kérelem tárgyalása is. Engedje meg a tisztelt szerkesztő ur, hogy e kérelemre vonatkozólag becses lapja hasábjain némi tájékoztatás végett pár észrevételt tehessek. A jelzett kérelmet, mint a németii gör. szert. kath. hitközség főhatósága a munkács- egyházmegyei püspöki hivatal terjesztette a városi törvényhatóság elé és pedig abban az értelemben, [hogy az emlitett segélyt lenne kegyes a város évi 700 írtra emelni, hogy abból 400 frtot a hitoktató, 300 frtot a mindenkori kántor élvezhessen; sőt a püspöki hivatal még hozzátette, hogy ha e kérelem teljesíthető nem volna, engedje meg a város legalább azt, hogy az adott 400 frt segélyt egészben a hitoktató részére adhassa a hitközség. Midőn a városi törvényhatósági közgyűlés a felekezeti iskolák államosítását kimondta, j hitközségem egyháztanácsa tényleg csak azt j kérte a várostól, hogy a kántor javadalmazását legyen kegyes adományozni. A hitoktató részére akkor nem kértünk semmit, és pedig azért, mert az államosítás tárgyalásainak vezetésével megbízott kormányközeg nagyságos Halász Ferencz miniszteri osztály- tanácsos ur teljes határozottsággal biztosított engem is, másokat is, hogy a hitoktatók díjazásától az állam kielégítő módon fog gondoskodni és minden heti 1 óra után egy tanévre 50 frtot fog utalványozni. A város közönsége már értesült arról, hogy e reményünk nem valósult, mert heti 1 óra után az állam csak 20 irtot engedélyezett. Midőn mindenkinek be kellett látnia, hogy az adott Ígéretek Ivalósultát már nem lehet remélni, megpróbáltam a hitoktató se- gédlelkészi állomás javára a vallásalapból kieszközölni a szokásos évi kápláni fizetést. Hiábavaló volt minden fáradozásom. Egy év alatt háromszor adtam be ez iránt kérvényt püspöki hatóságom utján. -A ^allásmmisztérium a vallásalap régi szabályaira hivatkozva, a melyekben hitoktató segédlelkészről nincs szó, kérelmemet mind a három ízben elutasította. Miután az államkormánytól sem az országos budget, sem a vallásalap terhére a minimális évi dotatiót sem lehetett megkapni, azért történt, hogy a püspöki hatóság, mint vegmenedékünkhöz, a város kegyességéhez folyamodott. Tudjuk mi nagyon jól, hogy a várostól követelni nincs jogunk, de végső szükségünkben mégis kihez forduljunk máshoz ? Hogy a város az iskolák államosításával nyert-e akkora előnyt, mint a mennyit azért áldozott és áldozik, azt én itt feszegetni nem^ akarom, de bizonyos vagyok benne, hogy ha ma még azok a tárgyalások lezárva nem volnának, senki a város atyái közül nem venné rósz néven tőlünk papoktól ma, ha az egyházi érdekek megóvása érdekében határozottabban lépnének fel. Ámde ez ezelőtt nem igy volt. A köztudatban az a meggyőződés élt, hogy aki az iskolák államosítását bármikép is hátráltatja, ha meg nem is akadályozza, az árt a városnak, az a város kárát akarja. Tessék e köztudat mellett elképzelni az én hitközségem helyzetét. Építkeztünk. A város társadalma ezerféleképen éreztette velünk jótékonyságát, én magam nem feledhettem, hogy a város bizalma helyezett e hitközség élére. Hallgattunk tehát, még jogos aggodalmainkat is elrejtettük, hogy a város iránti hálátlanMadarak. A „Szamos“ eredeti tárczája. Igazabban azt szeretném ozimül adni az írásomnak : a tudós lesben. A Brehm állatok világa czimü müvének ötödik kötete jelent meg most a Lógrády-czógnek ama remek kiadásában, mely a világ tipográfiái művészetével szemben is tisztességgel megállná a helyét, ez pedig folytatólag a madarakról szól. Már az első madárkötet megjelenésénél kifejtettem, milyen mérhetetlen becses a tudomány, még inkább az élet megismerése szempontjából az a metódus, melyet Brehm Alfréd inaugrált s utána egész serege a tudósoknak adoptált: a puszta anatómiai és természetrajzi leírás és ismertetés helyett az egyes állatok élete módjának a für- készése és ismertetése. Az állatot voltaképen az teszi, ahogyan ól, még a szervezete is részben az életmódjának a produktuma. A hal nem azért vizi állat, mert kopoltyuja van, hanem onnan való a kopoltyuja, hogy vízben él. Ez az antitézis foglalatja az egész darvinizmusnak, a darvinizmus pedig ma sarkköve összes tudományainknak, természettudományon, fiziológián keresztül a politikáig és szociológiáig. Megérteni ezt könnyű, elismerni még köny-1 nyebb: jellemezni az egyes állatfajokat az életük módjával. De hogyan ismerni meg ezt az életmódot? Különösen a madárét, mely ópen- sóggel nem ül nyugodtan a szemlélőnek, mint az ember a fotográfus gépnek. Meglesni a remete baglyot rengetegek legsötétebb zugaiban. Ki képes erre? Kergetni a vándorló madarat két világrészen keresztül, apró fajok százának, ezerjónek kikutatni a földrajzi elter jedését, látni és megismerni őket a húzás, a fészekrakás, a szerelem, a költés, az öregedés, a fióknevelós idejében — melyik türelem nem robban bele? Nem lapozhat senki ebben az újabb Brehm kötetben (helyesebben: Brehm nyomán készült Chernél István-féle kötetben) hogy a legnagyobb tisztelettel és csodálattal ne adóznék az álattvilág kutatóinak. Könnyű annak, aki az északi sarkra törekszik — vagy előbbre jut, vagy befagy — hazaérkezik, vagy otthagyja fogát. Vállalkozása merész, de helyzete amilyen ! válságos, annyira egyszerű is. Könnyű a Ko- lumbos Kristófoknak uj világrészeket, a Stan- leyeknek fekete országrészeket átkutatni; az objektumuk egy helyben marad és csak az a kérdés : ők hogyan tudnak mozogni. De tessék valamelyik kis trógonc kiismerni Dól-Afrika belsejében és Abesziniában, Amerikában megállapítani, itt milyen, ott meg amolyan. Puszta megfigyeléssel megállapítani ennek a kis madárnak a fiziológiai karakterjét Törni magát a rengetegekben, üldözni öt a levegőógben, megtudni mit eszik, ráakadni a fészkére, hogy az milyen, megállapítani a fészek alját, milyen a tojása, hány tojást rak, mennyi ideig tart a költése? Ha egyetlen fajtája volna, a feladat akkor is szédítő, de hány szárnyas teremtése van ennek a mi világunknak! Bizony nem szoba-tudomány ez ! S rég letűnt az ideje annak, hogy a zoológus a kitömött példányokon szerzi be a tudományát. A ki nem maga nézett utána annak, amit másoktól tamilt, az nem zoológus. Különösen nem ornithológus. A német professzor, pápaszemmel az orrán, zöld botanizáló dobozzal a nyakán, ma már csak operett figura. A mai termószet- tndós ereiben a vadász és a condottieri vére csörgedezzen s a misszionárius rajongása töltse el. Apró madarak megismerése : a legkeményebb férfinak való feladat. Bámulatos, hogy micsoda hősök élnek manapság, a kik soha csatát nem nyertek, mégis a Hunyadiak, a Kinizsiek és a Dugovics Tituszok fajtájából valók. Erről még nem igen esik szó a mi iskoláinkban, mi még ott tartunk, hogy a bátorságot, vitézséget csak a katonákon mutatunk a gyerekeknek, holott ma 1 Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! 9 Szatmár és vidéke legnagyobb czipőrai^ára. • tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek * 9 0 9 9® valódi franezia sehewrő bőrű lábbelik, Q %
