Szamos, 1903. április (35. évfolyam, 27-35. szám)
1903-04-26 / 34. szám
Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinél; Nyilttér sora 20 fillér. A városi zeneiskoláról Amit, mert nincsen, olyan gyakran gyalázni szoktunk, emeljünk most egyszer kalapot a pénz előtt. Szárnya kelvén arra vette közönségünk dédelgetett kedvenczét, a megnyitni készülő zeneiskolát. Szolgálatába szegődött egy fenséges kultureszmének, hogy meg- czáíolja a balhredelmet, amely szerint ez a sokat kárhoztatott (de azért nagyon kívánatos) rut anyag csak anyagi czélokat tud követni. Pénzintézeteink igazgatóságai a dalegyesület kérelmére, mint varázsütésre, nyitották meg erszényeiket, és alig remélt bőkezűséggel segitnek gondoskodni a zeneiskola fölszereléséről, amelynek költségét egy harmadrészben ők maguk fedezik. Mondjunk nekik nyilvános köszönetét a szép elhatározásért, amely úgyis az egész nyilvánosságot kötelezi hálára. És most a fölemelő példa után indulva, vessen számotjminden egyes ember a maga erejével, támogatására sietvén az ui intézménynek, amely mindnyájunk segítségére szorul, mikor a mindnyájunk érdekeit fogja majd szolgálni, ha életre hivtuk. Nem hibánk, hanem bajunk az, hogy koldus ország létünkre csak kéregetés utján tudunk valamit teremteni. Felhalmozott j kincsek hiányában összegyüjlögetett fülé-; rekből vagyunk kénytelenek a legmagaszto-1 sabb intézmények egyikét megalkotni, amihez nemcsak kérjük, hanem várjuk is, hogy kivétel nélkül fog hozzájárulni e város és vidékének minden lelkes lakója. A vidéké is, mert zeneiskolánk világitó és melegítő tüze messze túl (og terjedni városunk falain, és több vármegye ifjúsága fogja élvezni áldásos hatását. Illő azért, hogy a megteremtése munkájában része legyen az egész nagy körnek, amelynek fénylő központját képezendi. Semmi kétség, hogy városunk lakossága immár tisztában lévén, hogy miről van szó, mint más alkalommal mindenkor, ezúttal is erejéből telhetőit»^ fogja istápoini legtrissebb intézményit De sor kerül a vármegyére is, í amelylyel jó és balsorsban oly sokszor szorítottunk baráti jobbot, ahogy valamelyikünk a másikra volt utalva. Éppen kezemben van Szatmár városának zárószámadása az 1902-ik évről Énnek a tanulságos füzetnek X. kimutatásában j az olvasható, hogy a nagyrészt megyei területen áthúzódó viczinális vasutak létesité- J séhez városunk az utolsó két évtized alatt - nem kevesebb mint négyszázezer koronával járult hozzá. Ebből 52200 koronát áldozott olyan vonalakra, amelyek a várost j rrem is érintik, a zsibó nagybányaira mega nagykároly-somkutira. Segélyezi évi 800 koronás díjjal a io- varegyjetet, amely végczéljában szintén a vármegyének válik előnyére. És nem volt, meg nincsen a vármegyének olyan gazdasági, kulturális vagy egyébb közérdekű mozgalma, amelynek előmozdításához szívesen nem csatlakoznék a vármegye szive,.Szatmár városa. Nem lehet ezt fe'hánytorgatásnak venni aminthogy nem is az. Csak egyszerű emlékeztess arra, hogy városunk nemcsak szóval, hanem tettekkel is szokta megerősíteni testvéri jóviszonyát a vármegyéhez, amely- nyel úgy az érzületnek, mint az érdekközösségnek minden szálával van hozzáfü- ződve, és amelynek tagadhatatlanul központját képezi mindama tekintetben, amelyek egy vidék éri el mi, művelődési, gazdasági és összes fejlődési érdekeire döntő befolyással vannak. Emiékbeszéa Dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi bíboros püspök felett. Tartotta a Széchényi-Társulat közgyűlésén 1903. április 16-án Dr. Fechtel János. M. t. Közgyűlés ! Az ujabbkori művelődési mozgalmak a maguk óriási arányaival ragyognak, fényt, világosságot szórnak szerte, s nyomukban az emberiség tudományos, szellemi és erkölcsi kincsei hihetetlenül gyarapodnak. A rendszeresen fejlődő különböző ismeretágak csodás erővel nyúlnak be az Universum titkainak mélységeibe s kitartó munkával, a lángelme fáklyájával, az ész éles bíráló képességével róják egymás mellé végtelen sorozatban a felfedezett törvények egész fejezeteit. A tudományok csekély füzetei immár vas kos kötetekké ‘bővültek s az óvatosan és kételkedve beszéi "- £b’tevések, hypothesisek helyébe oda nyomultál, a bizonyítékok halmazán felépült valóságok, bizonyosságok, hogy az ember útját az óhajtott, tökéletesség magaslatai felé nemcsak irányítsák, hanem szédítő gyorsasággal mindjobban kiépítsék. A munkások egész raja küzd, dolgozik az óriási feladaton, — tudásuk, tudományszomjuk, lelkesedésük egész fegyvártárát viszik a küzdelem mezejére s éjet-napot együvé téve, olvasnék, iruak, mérnek, tapasztalnak, t.anita- nak s a lázas harcz, foglalkozás eröf'es itéseit, elmerültségét csak egy-egy a világfigyelmet felkeltő vívmány fén/tszóró jelensége szakitja félbe — egy pillanatra, de csak azért, hogy ezután még fokozottabb szenvedéllyel törjenek előre a messzi czél félé. Á világosság vakító a haladás és tudományos ismeretek minden régiójában. Az em I bér érzi lelke mélyében, hogy szelleme nemesül, esze finomodik élesedik, érzelmei tisztáb bak lesznek, egész lénye, valósága feilebb emelkedik s szeme fürkészve keresi a forrásokat, melyekből az emberiség egyeteme a tökéletesítő közművelődés kincseit meríti, keresi a gazdag tárnákat, a tárnák bányászait, hogy irántuk tartozó hálájának adóját lerója, őket magasztalja. A hála, a tartozó köszönet külső kifejezése, a lélek benső szüksége, ősi természeti ösztön ez, melyen az ethika nevelő ereje finomíthat valamit, becsértékét azonban önmagában bírja, viseli. A nagy férfiak, kik a művelődés, a haladás mesgyekövéuél állanak, az emberiség hálájára méltán számíthatnak s ez a hála. a legeseké- i lyebb polgári koszorú, amit az elismerő utónemzedék nekik nyújthat. A Széchényi-Társulat is hálás érzelemmel és ünneplő lélekkel tekint vissza tagjai sorából kidőlt egy nagy emberének, Dr. Schlauch Lőrincz bibornoknak érdemekben gazdag életére. s a kegyeletes emlékezés áldozattüzét gyújtja meg hálás kezekkel azon az oltáron, melyen a nemzet, a világ tisztelettel hódol nagyembereinek. * Dr. Schlauch Lőrincz nagy szelleméből részt kér az egyház melynek hü fia, aposto.i lelkű főpapja, a haza, melynek houszereieintői égő lelkes polgára és a tudomány, melynek 1 buzgó kedvelője, fáradhatatlan és zseniális milelője volt. * Schlauchot lelke benső sugallata, szive oűhatatlan vagya, a hivatás szent tudata vonzotta az Ur szolgálatába. Pap akart lenni. Midőn a pályaválasztás ideje elérkezett, e szavakkal lépett a papneveldébe : Érezem, hogy Isten magának teremtett, Istené akarok lenni, csak Istené leszek! Az alázatosság erényeivel ékes s az áhitat benső tüzótöl égő iíju telj es odaadással borult le az oltár lépcsőiné s kórt Istentől erőt, kegyeimet, választott, szeut, magasztos, fenséges hivatásának betö!tósóh“z. És Róth Fülöp kárlsbádi ezipőrak. tárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási foprásf. Közvetlen 8 ^annonia szálloda mellett! $ Szatmár és vidéke Iegaaggobb ozipőral^ára. MnnnTíkn'Tfinlr f ¥ tavaszi és nyári idényre ipegrendelt összes úri, női és gyermek LügdrhbZüíjK. • • valódi franezia sohewrő bőrű lábbelik, f# # # # Előfizetés« ár: Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér.
