Szamos, 1903. március (35. évfolyam, 18-26. szám)
1903-03-26 / 25. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök márczius hó 26. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. rdindennemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a Iegjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Iparosaink sérelme. Helyi iparunk íöllenditéséről sok mindenféle tervezet merült fel városunkban, az egyik egy, a másik másféle módon próbált ipari pangásunkba elevenebb vérlüktetést meginditni annyival inkább, mert nálunk az ipar hanyatlása egy idő óta rohamosnak mondható s ennek feltartóztatása egyjelen- tőségű városunk fenntartó elemének megvé- delmezésével, a mire ha komolyan nem törekszünk, adófizető polgártársaink existencziá- jának életgyökerei fognak teljesen elsorvadni. A sok mindenféle tervezet közül, ha egyik-másik át is ment a gyakorlatba, még mindég csak azt bizonyítják, hogy életrevalóbb eszközök szükségesek, s első sorban a legszélesebb körű támogatással arról kell gondoskodni, hogy iparosaink, ha már részükre bizonyos munkálatokat előre is biz- tositni nem tudunk, mint a hogy azt élelmesebb iparhatóságok részéről tapasztaljuk, legalább annak a lehetőségét ne zárjuk el iparosaink elől, hogy a munkálatok kiadásánál az egészséges és természetes versenyben részt vehessenek. A folyamatban lévő áll. iskolai építkezések tervezeténél jogos reménynyel tekinthettek iparosaink arra, hogy ebben a pan- gási időszakban munkához juthatnak, nem akartak ők semmiféle rendkívüli anyagi előnyökhöz jutni, csupán azt óhajtották, hogy dolgozhassanak; de ettől a legminimálisabb reményüktől is elestek a miatt, mert az idegen pályázattal szemben semmiléle előnyben sem részesittettek. Iparosainknak a támogatásban v.tett! reményük az építésnél abba a nagyon is | ruganyos elv szürkeségébe burkolva foszlott szét, a mit a vall. és közokt. miniszter jelentett ki: hogy a szabad versenyt korlá-1 tozni nem lehet. Ez az elv a gyakorlatban aztán, mint előre is gondolható volt. azt jelentette, hogy szatmári iparos, a vállalkozók jóindulatából ezen építkezéseknél munkához nem igen fog jutni. A szabad verseny ellen elvi szempontból nem lehet kiíogásí emelni, de ha ridegen állittatik az fel, akkor hol marad a vidéki városok ipari támogatásának annyit hangoztatott szempontja ? Hol marad a sokszor sürgetett deczentralizáczió elve ? Hát bizony csak a papiroson. Most újabban, ugyanezen építkezési vállalatnál ismét egy olyan sérelem esik városunk ipari támogatása ellen, hogy ebből aztán még az is, kit a szabad verseny elve megtévesztett, most még az is alaposan kijózanodhatik. Az iskolák belső berendezésére és felszerelésére hirdetett árlejtés oly módon és olyan alakban történik, hogy iparosaink, mondhatni a versenyből ki vannak zárva. Az árlejtósi hirdetmény 9-ik pontja ugyanis ekkép szól: „A munkákra vonatkozó feltételek és tervek Herczegh Zsigmond és Baumgarten Sándor építészeknél (Budapest VIII. közte- mető-ut 4 sz.) naponta 3—6 óra között megtekinthetők s ugyanott fognak az ajánlati minták és munkakivonatok a jelentkező vállalkozóknak kiszolgáltatni.'' Szatmárra tehát egyáltalán le sem küldik az ajánlati mintákat, nehogy azokba könnyű szerrel iparosaink is betekintést nyerhessenek, hanem ha ug-y tetszik, hagyják oda párnapra műhelyüket s kerekedjenek útra Budapest felé, hogy a „lehetőségig“ megígért városi ipari támogattatásunk érdekében már csak a jóreménység fejében is időt és pénzt vesztegessenek. Itt helyben még azt az ártatlan örömöt sem élvezhetik, a mit a kibiczek szokBorbarátok. Irta: Búzás Antal. A két jómadár évekkel ezelőtt a boros fiaskó révén ismerkedett össze. Igazi gyöDgyöt találtak egymásban, szinte nem is hiszik, hogy volt idő, midőn még az ismeretlenség homályában rejtőztek egymás elől. Egymás nélkül most már nem élhetnek: reggelig együt dorbézolnak s egymást támogatva mennek haza aludni, hogy estére kelve ismét az ital mellett kezdjék a napot : ivás és alvás, ez az életük. A hosszú Te- rebesi meg a kurta Bátor. Közös tör>sivó, közös életmód mellett közös sorsuk az, mely őket elválhatatlanul összefűzi. Mindkettő legényember úgy a negyven és ötven közt; mindketten láttak egykor szebb napokat. Volt idő, mikor mindennap megkefóltík a ruhát, kipedertók a bajuszt, virágot tűztek a gomblyukba, voltak mindketten vőlegény sorban. Egyaránt felbomlott mind a két viszony. Az egyik három nappal az esküvő előtt, a másik meg az esküvő napján itta le magát holt részegre; a gyűrűt egyaránt visszakapták: Terebesi három nappal az eskövő előtt, a kurta Bátor az esküvő napján. Ekkor léptek állandó frigyre az alkohollal, majd később egymással is A téli reggel nem szakadt el az éjjeltől. A gázlángok még mindig küzdenek a köddel s az éji sötétséggel. A város alszik még, csak néhány péküzlet ajtaja, ablaka világit, csak néhány munkás kopog végig a nedves járdán. A két jómadár szokás szerint együtt bandukol hazafelé. A kurta Bátor ma különösen busongó kedvében van. Szidja keservesen az italt, átkozza korhely mihaszna életüket, keserűen hangoztatja, hogy nincs borzasztóbb a józanságnál. Mikor az ember alszik vagy részeg, csak akkor lehet boldog, a mint az eszét tudja, minden nyomorúsága szemébe ötlik ! Terebesi vigasztalja, lesz még az másképp is; fiatalság bolondság ! Majd ha kitombolják magukat, öreg korukban más életük lesz. — Elég vén bolondok volnánk már, vagy mi! Én negyvennyolcz, te meg negyvenhat, más ember ilyen korában már nagyapa, s mi még mindig tombolunk, sülyedünk. — Betegségünk, — súgta a hosszú Terebesi társa fülébe, mint valami nagy titkot. — Nyavalyánk, — igazította ki komor hangon Bátor, elóbb-utóbb elpatkolunk. Hej czim- borám nyomorúságos lesz nekünk a halálunk is, de annak lesz csak igazán nyomorúságos, a melyik túl éli a másikat. Szeretlek öreg testvérem, de már csak azt kívánom, hogy engem vigyen el elébb az ördög; ugy-e, ki fogsz kisérni a temetőbe ? Ez a czudar, czudar egyedül valóság! — Bizony kutya mód egyedül maradtunk a világon, neked sincs senkid, nekem sincs senkim — pedig lehetett volna ! Hanem mi legalább megvagyunk egymásnak, ugy-e öreg testvérem ? — mondta Terebesi és elérzékenyedve borult barátja nyakába. A két korhely melegen ölelte át egymást. — Úgy e, ha előbb halok meg, te legalább kiballagsz a koporsóm után, ugy-e te nem tagadsz meg ? — kérdé esdő hangon Bátor a hosszú Terebesit, a ki sírva csókolgatta az ő kopaszodó feje tetejét. — Haljál meg drága flejthetetlen ebben az órában, ebben a minutában, meglásd kiki- sérlek; fenyes temetést rendezek neked, első osztályút hatlovas, üveges hintóba vitetlek, folyik a pénz, mint a pelyva, még a kocsis is regalitást fog színi a bakon. Csak kisajátítanák már addig a telkemet, az áldóját annak a városi tanácsnak. Kedves témájához jutott el Terebesi, Kerek tiz óv óta vár rá, hogy bevonják telkét a a város belsőségébe; tiz év óta hagyja pusztulni majorját, mert mint mondja, nem érdemes ott semmit sem reparálni, minden órában megveheti a város jó pénzen. Hej! Akkor lesa^ Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett 1 • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőpa^ára. fflnftnrtirn'Tlink f t tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek mßyGrKBZbBK • • • # # # # valódi franeaia sehewrő bőrű lábbelik. % • 1 Jüá
