Szamos, 1903. március (35. évfolyam, 18-26. szám)
1903-03-22 / 24. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. vasárnap márczius iio 22. 24-ik szám. A SZATMAJRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor! Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak ■ zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. A tanítók ügyei, bajairól A tanítók ügyei, bajai, a társadalom ügyei és bajai. Nem specziális érdekek ezek, nem is tisztán a tanítók szükebb érdekei szempontjából kivártok pár sorban velők foglalkozni, hanem rá akarok mutatni egy némely nehézségre, melyek kölcsönös jóakarattal s különösen a tanítók részéről nagy és kitartó munkával leküzdhetők. Igen, a tanítókat emlitem első sorban, mert csak az állhat nyilt homlokkal elő, ki a reá bízott munkát hűségesen becsületesen és úgy végezte el, melyből a másik télnek, a társadalomnak is haszna van. Itt következik azután az utóbbinak kötelességteljesitése. Már évek óta nagyobb és nagyobb igényekkel lép fel a társadalom az iskola irányában. Hála Istennek, hogy elértük, hogy talán mi idősebbek is, bár sejtettük, de nem bíztunk az idők gyorsabb fordulatában, nem csak látjuk a jobb a szebb jövőt, hanem mi is ráléphettünk az Ígéret földjére. Elértük, hogy a társadalom alsóbb rétegei is, az iskolát nemcsak amolyan az okasak által reájok oktrojált intézménynek tekintik, hanem oly fészeknek, melyből; a mai kor gyermeke, magába szíva annak benyomásait, biztosabban kelhet szárnya az élet és annak viharaival szemben. Nem sok idő alatt, ezt mi tudjuk az idősebbek, mennyit változott a közvélemény (elfogása az iskolával szemben. Nem is olyan régen még, a társadalom s maga az állam sem tudott a maga által nevelt tanítóságnak mun kát adni, tevékenységének irányt szabni. Még fülünkbe csengenek a keserű mosoly- lyal fogadott jó tanácsok: „Ha nincs dolgunk s nincs miből élnünk, hát menjünk szedni egy-egy kis nadályt és kőrisbogarat, mert ezekből csak kerül valami a konyhánkra. “ Ezeket tudva és belátva, hogy az iskoláival s az abban rejlő megmérhetetlen erkölcsi erővel szembe i a társadalom öntudatra ébredt s a legfontosabb társadalmi és nemzeti érdekek ápolását mint legilletékesebb tényezőtől az iskolától várja, méltán Örvendhetünk az uj hajnal hasadásnak. Vessünk is fátyolt a múltra s mostani terhes teladataink megoldása közben soha se jusson eszünkbe a múlt idők közönyössége és mellőzése, hanem mindig arra gondoljunk hogy vájjon megvan-e velünk elégedve az, ki működésünkhöz sok reményt fűz, nem hagytuk-e cserben a belénk helyezett bizalmával együtt? Nagy részünknek sok oka van az újabb idők fordulatain örvendeni s nem tartanok helyesnek, kivált ha a fiatalabb ge- neráczió, túlzásokba esnék, mint emlitém mindaddig, míg az idő magával nem hozza, hogy talán ily lépésekre jogosultabbak is. Hogy nyíltabban szóljak, most midőn az anyagi ellátásunk kérdése napirendre került, én bocsánatot kérek, de nem szívesen olvasom, hogy már a 700 írt sem elég törzsfizetésnek, most már több kellene. Több kellene más tisztviselőknek is, de ez ne szolgáljon nekünk mentségül. Legyünk higgadtak s magunkhoz következetesek, mert még attól is félhetünk, hogy sokat markolnánk, de keveset fogunk. Ezt nem azért mondom, hogy talán nem érdemelnők meg. Megérdemeljük. Mégérdemelnénk annyit, amennyit az államnak bármely ily rangú tisztviselője megérdemel, sőt még többet is. Erre mindjárt felemlítem, hogy reggeltől délig, déltől estig, estétől késő estig, folytonosan tanítani és ezeken kívül az iskolán kivül is folytonosan résen lenni és az állam érdekeit ott is istápolni és fejleszteni nem kis feladat, Annak fontosságát és A Kamuthyak végzete. Kamuthy Lázár, a Nyárádvidék hatalmas ura öreg fejjel kártyázni kezdett. Három kerek esztendő alatt eljátszott nyolcz falut, megannyi határ földet s utoljára már a Kamuthy-udvarház padlás- híjának füstölt oldalasaira ment a játék. Mikor Kamuthy Lázár meghalt, felesége a rengeteg vagyonból nem tudott mást megmenteni, mint egy aranyfoglalatu, egyszerű vörös korál-követ. Emberi kéz formája volt ennek a kőnek s a nagj'asszony rókatorkos bundájának prémes gallérját fogta össze. Az örökké fázó özvegy nagyasszony ezt a bundát az utolsó családi drágakövei együtt élete végéig viselte. A Kamuthyak között a nagyasszony halála után babonás hire kelt a vörös korál-kéz- nek. A családi legenda szerint Kamuthy Lá- zárné, mikor meghalt, a következő szavakkal adta át legidősebb fiának az egyetlen családi drágaságot : Fiam, e hideg kő a múltak kísérő réme. Utolsó maradványa a hajdani fénynek, gazdagságnak. Olyan ez, mint az emberi kéz. A vörös kéz ! Vigyázz te is és vigyázzon minden Kamuthy; ne legyetek könyelmüek soha, mert megfog a vörös kéz ! Innen tovább a Kamuthy-nemzetségben ivadékról-ivadékra szállt a vörös kéz. Apa fiára hagyta, s úgy kell lenni, hogy mindn3Tájukat me fogta a vörös kéz, mert egytől-egyig nyomorultan pusztnltak el. II. Kamuthy Lázárnak, a tékozló nagyurnak ötödizigleni unokája, Kamuthy András alatt a Nyárádvidék ismét a Kamuthyak birtokába jutott. Kamuthy András, mikor birtokfoglaló nagy munkáját befejezte, a negyven évet szántotta már és erősen szürkült. Deresedö haja megijesztette a dolgos, fáradhatatlan embert. Ez már egy kissé korán jött, nagyon is korán. Hiszen még tavasz se volt, s már jelentkezik a tél hava. Nem élt még semmit s már elmúlás fenyegeti. Elhatározta tehát, hogy nem dolgozik többet. Könyvi. vidám életet fog élni, hiszen joga van hozzá. És hozzáfogott a gondok nélküli uj, szabad élethez. De nem ment könnyen. A röghöz kötött, örökös, nehéz munka öt magát is nehézkessé tette. Kamuthy András egész életén át kétség- beesett erőfeszítéssel küzdött a Kamuthyak végzése ellen, amely ott kisértett a legendás családi ereklyében. Az erős lelkű, erős akaratú j férfit ideges félelem fogta el, valahányszor rágondolt a hideg vörös kézre. Pedig sokszor gondolt rá Néha, amikor nyári munka idején izzadó arczczal és fáradtan járta be a nyárád- menti földeket, egyszerre csak a telisugárzásu, napfényes levegőben könnyű káprázat gyanánt | villant meg előtte a vörös kéz. Kamuthy András most, élete forduló napján dühös elszántsággal kessegette el maga elől J a kísértő rémet. Hiszen dolgozott már eleget, j többet, mint négy nemzedék, pihenhet talán. És pihenni kezdett. A negyvenéves férfiszivbe zuhogva áradt be az uj élet pezsditő fénye. Mint mikor régi, bezárt lakásban begyújtanak az ódon kandallóba s a szikkadt, kiszáradt bútorok a melegtől recsegni, ropogni kezdenek, úgy feszültek, pattogtak az erei az uj, szokatlan áramlásra. Egyszerre szomjas, mohó életkedv fogta el. Az erős, szilaj akarat, amely a rögöt aranynyá változtatta eddig a kezén, most a szivében dob* zódott tovább szenvedélyes, mámoros vágyak alakjában. Élni, élni akart ! Ebbeu a vad, szertelen hangulatában a sors eléje sodort egy asszonyt. Égő szemű, hal- : vány, törékeny asszony volt, olyan fajtájú te- ' remtés, a kit végzete is arra szánt, hogy játékW Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szatmár és vidéke legnagyobb ozipőpa^tára. Mß^ß^kßZißk ^ ^ tavaszi és nyári idényre EQegrendelt összes úri, női és gyermek valódi franezia sehewrőbőrü lábbelik.
