Szamos, 1903. március (35. évfolyam, 18-26. szám)
1903-03-22 / 24. szám
következményeit azonban sajnos, a társada-j lom és az intéző körök csak nem rég kezd-* ték belátni s Így még mindig nincsen és nem is lehet elég érett közvélemény arra, hogy minket és munkásságunkat érdemeink szerint méltányoljanak. Ami megbecsülésünk s társadalmi értékünk munkásságunk és annak gyümülcsei fejlődési fokához képest emelkedik. Nekünk áll. tanítóknak nemcsak önönmagunkért, hanem a más jellegű kartársaink jövőjéért kell munkálkodnunk, mivel ha bebizonyosodik, amint már bebizonyosodik is. hogy a néptanító az állam- szervezetben lényeges kellék, általános meg becsülésünk s felkarolásunk a szerint fog emelkedni. Nézetem szerint, nem is abban rejlik a nyitja annak, hogy a tanító a társadalomban az őtet megillető helyet elfoglalhassa, hogy mennyi a fizetése, hanem igen abban, hogy mennyire tudja magát értékelni. Mennyire tud elismerést és megbecsülést szerezni az általa elvégzett munkának. Ha fontos az én munkám, ha az gyümölcshozólag és értékesen van elvégezve, azért megfelelő egyenérték, anyagi ellátás is jár. Sohasem is volt, nem is lesz, hogy tisztán az anyagi erő kölcsönöz erkölcsi erőt az embernek. Éhez más idealisabb kellékek is szükségeltetnek, melyek ha amazzal együttesen jelennek meg. akár tetszik akár nem, egy vagy más társadalmi osz- tálynak, igenis érvényesülünk. A társadalom s annak egyes osztályai, kik legközelebb esnek hozzánk, kik látják fáradságos küzdelmeinket, ügyeink s az ő ügyük előbbre vitelén sokban segítségünkre lehetnek. Sokat lendíthetnek oly látszólag apró dolgokon, melyek következményeikben nagyra nőhetnek, de sokat is árthatnak ott, hol félreértésből, vagy a végczél ismereténél nemes czéljainkkal ellentétbe helyezkednek A mai időben mindenkinek engedni kell esetleg, az ósdi felfogásból egy keveset. Mindenkit úgy kell tanítanunk és nevelnünk, hogy munkássága után a maga eszével mégis tudjon élni. Csak egyet nem szer legyen valamely erős, szenvedélyes férfi kezében. Kamutky András magának kivánta ezt az asszonyt. Az utczán látta meg, a nagy városban és lázas lelket mohón ölelte magához az is meretleu nő törékeny alakját. Szenvedélyes harcz indult meg ezután. Az asszony becsületes, egyszerű lélek volt, s mikor a sötétarczu vadtekintetü férfi első ízben állt eléje, irtózva menekült. Kamuthyban éhesen libegtek a kiszabadult szenvedélyek. Valamikor a Nyárád-meuti erdő ségekben űzte—hajkurászta ily mohósággá! a vadat. Az elemek féktelensége vibarzott ilyenkor a beusejóben s fölvert indulatait a haldokló vadnak utolsó, megtört pillantása tudta csak le- csiliapitaui. A nemes vad most is megtorpant. A törékeny asszony meghódolt. Félve, de boldog remegéssel mondta el a férfinak, hogy a férje köznapi ember, egyszerű kereskedő,akinek külvárosi apró üzletében minden kapható, fűszer és más eféle, csak épen boldogság nem. — Az én portámon az is van ! — mondta Kamuthy András szenvedéllyel. Az asszony reszketve menekült a súlyos szavak elől. Egy bét múlva azonban forró, gyöt- reimes üzenetet küldött a férfinak : — Hát vigyen magával! III. És Kamuthy András elindult a zsákmányért. Hogy ueki vetette magát a külváros zugos ut- czáinak, türelmetlenül nézte a bázszámokat. Egyszerre csak alázatos hang szólította meg. — Talán vásárolni méltóztatik ? Kamuthy ránézett a kérdezőre. Alacsony, földszinti bolthelyiség előtt állott s a piszkos üzlet ajtajából egy ember intett feléje. Ki lehet ? volna szabad semmi körülmények között megtűrni, kezdve az iskolától fel minden koron és társadalmi osztályon keresztül, a munkátlanságot léhaságot és stréberséget. Ha nem törődve az esetleges gáncsokkal, nemes idealizmusunktól vezéreltetve a nép nevelésében többre-többre haladhatunk, a népet az anyagiak megkeresésére képesebbé teszszük. Látom, de nem tudom, elfogom-e érni, hogy a tanító a társadalomban nemcsak anyagilag vagy erkölcsileg, hanem minden tekintetben elsőrangú tényező lesz. Marosán Kornél. A kivándorlás veszedelme. Midőn a kivándorlás szenvedélye, ösztöne vándor madárként vagy karavánként oly nagy mérvet öltött hazánkban s egyházi, hazai, családi, társadalmi életünkben, nemzet gazdasági és erkölcsi tekintetben oly nagy veszedelmet romlást rejt magábau. : szükséget látom annak, hogy a „Szamos“ lapján is néhány igénytelen őszinte szót emeljek a kivándorlás ügyében vagy veszedelmes állapotában. Dr. Bartók György erdélyi ev. ref. püspök a körében tartozó lelkészeket felkéri föpásztori levelében, „hogy ne muiaszszák megismertetni hiveikke! azokat a veszedelmeket, a melyek Amerikában a kivándorlottakat fenyegetik, s igyekezzenek meggyőzni őket a felől, hogy Magyarországon a becsületes munka és takarékosság még mindig nagyobb jólétet biztosit számukra, mint a föld bármely más pontján; igyekezzenek meg akadályozni híveik felvilágosításával a kivándorlásra csábitó kufárok munkáját. „ A „Budapesi Hírlap1* folyó évi 17-ik számában a „napi hírek“ közt olvasható: „Elszomorító a szegénység "Esztergom vármegye némely vidékén, az utolsó években ijesztő mértékben megfogyott a lakosság száma, érezhető a munkás kéz hiánya. Három községből : Nyer- ges-ujfalu, Piszke és Sut-tőből most is százötvenen mentek Amerikába.“ Egy statisztikai kimutatás szerint Amerikában 739,500 honfitársunk ól; még pedig ezek közül 182,000 magyar a többi 557,500 tót, hor- váth, szerb és ruthón anyanyelvű. Sajnos állapot! Ennyi leiek kivándorlását, elvesztését nem lehet senkinek, vagy semmi érdeknek visszatartani vagy megmenteni ? ! . , . Itt figyelemre méltó, hogy az idegen orKamuthy önkónytelenül a kereskedés fö lőtt levő czégtáblára nézett és megdöbbent. A férj nevét olvasta. A vevőkre váró készséges férj még egyszer megkérdezte : — Talán vásárolni tetszik valamit ? — Igen! hagyta rá Kamuthy hirtelen és belépett a szűk bolthelyiségbe. A meglepetés első zavarában rendelt egyeí-mást. A férj fu- tott-szaladgált a pulpitus mögött és Kamutyy furcsa mosolylyai nézte. A gúny és szánalom vegyes érzete fogta el lassankint. Szerette volna odakiáltani a jámbor boltosnak: — Sírj és jajgass te szegény ember, mert romlás vár. Elrabolom hites társadat, életed boldogságát. Én szánlak téged, mert te vagy a gyenge és ón vagyok az erős. De Kamuthy diadadalmas gondolatait derékben szegte ketté egy látomány. Amiut a férj gyorsan és szolgálatkészen szedte le a polczok- ról a megreudett holmikat és a pulpituson lázasan csomagolt, Kamuthy előtt felvillant a szorgoskodó ember otromba, durva vörös keze. Megriadt: Osztönszerőieg jutott eszébe a másik vörös kéz. Az a hideg korál-kő, amelyik a Kamuthy babonás hite szerint megbosszulója minden könnyelműségnek. Kamuthy András elgondolkozott. Valójában ö is könnyelműség előtt áll s ki tudja, ez a könnyelműség nem lesz végzetes, romboló ? Egy becsületes ember boldogságát akarja összezúzni. S vájjon nem fogja-e emiatt öt is utolérni a Kamuthy végzete ? Bevárta, a míg a „férj“ elvégzi a becsomagolást s aztán elgondolkozva lassan tért vissza azon az utón, amelyen jött. szagokból számtizöttek, menekültek, bevándoroltak, letelepedtek, mint a svábok, izraeliták és czigányok stb. nem vándorolnak Amerikába hazát keresni, sőt a kik hazájokat igazán szeretik, még onnan is visszajönnek és Vörös- marthj' „Szózat“-át honszeretettöl lelkesülten énekük: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned halnod kell...“' Hazámfiai és leányai! Szeressétek hazátokat rendületlenül, legyetek hozzá hívek mind halálig, jelszavatok legyen: „a haza minden előtt!“ Kövessetek el a hazának jólétéért, fölvirágzásáért, szabadságáért, jóhirneróórt, fennmaradásáért mindent. Munkálkodjatok hiveu kellő szorgalommal, takarékosan, egyetértéssel türelemmel minden téren, akkor a haza felvirul, a nép élni fog, erős, hatalmas leend és senkitől nem fél. Mit ér nekünk, ha Amerika és Anglia erős és hatalmas, gazdag és szabad, világipart kereskedelmet, mesterséget, gaszdászatot világ uralmat üz. mi pedig gyengék, szegények, rabok leszünk, a' világ-tengerben elenyészünk, vagy az élő népek sorából kitöröltetünk ? Hazánkfiai és leányai! ne hagyjátok el hazátokat, a maroknyi szent földet, a port a mely titeket szült, ápolt, nevel és a sirt, a mely utoljára eltakar ; ue hagyjátok el ködképért csalóka reményért, kétes jövőért kilátásért egyházaitokat, család altokat, szülőiteket, testvéreiteket stb., mert a hazának a jói neveit fiákban és leányokban van öröksége, biztosítéka az egyháznak virágzása és gyűmölcsözóse, a családnak öröme és boldogsága, a társadalomnak élete, dicsősége ; a kivándorlásban pedig veszedelme, elpusztulása és megsemmisülése. Bodnár János. Színház, Szerdán, márczius 18-án a Dolovai nábob leánya színmüvet adták Nagy'Sándor temesvári színész vendégfelléptével. — A színi évad vége felé előállani szokott lethargikus érdektelenség — vendégszereplés daczára nem valami nagy számú közönséget hozott a színházba. Krémer igazgató pedig figyelmen kívül hagyja azt a minden oldalról felmerült óhajt, hogy nevesebb művészek vendégfelléptével törje meg kissé a közönség érdektelenségét. Az igazgató ur pedig ezzel nemcsak a szatmári azt hisszük eléggé hálás közönséggel szemben tenne eleget az obügónak, — de magának is kétségtelen anyagi előnyt biztosítana E helyett azonban olyanokat szerepeltet, a kiket jövőre úgy is az unalomig agyonhallgathatunk, ha ugyan élünk. Nagy Sándor is állítólag egyik tagja lesz a jövendőbeli színtársulatnak, s megvalljuk, hogy ha minden szerepkörbeli színészt hasonló előnynyel fog a diretor ur kicserélhetni akkor meg leszünk vele elégedve, bármennyire kárhoztatjuk is azért, mert társulata legkedveltebb ! tagjait elengedte szerződtetni. Nagy Sándor szinpatikus megjelenése rokonszenves hatást gyakorolt, ügyes temparementumos játéka pedig méltó tapsokat biztosított a számára. Ho- i lóczy és Étsy kicserélt szerepeket játszottak a mi a rendezés szegénységi számláját nagyob- bitja. Bátosi és Baróti jó alakítást nyújtottak. Csütörtökön Sardou 3 felvonásos vigjátó- kát a „Csapodár“-t adták valamivel nagyobb közönség előtt eléggé distingualt előadásban össz- I hangzatos játék mellett. Nagy Sándor 2-ik ven- ' dégfeliéptóvel Champignon szerepét crealta ügyes | és gonddal megjátszott alakításban. Holéczy i Ilona Camilla szerepében igen rokonszenves játékot nyújtott, Étsy kedves volt. Bátosi és különösen Ligety — ez a neki való szerepekben igazán ambitiózus körültekintéssel játszó fiatal színész — kitűnő előadással gyönyörködtették a publikumot. HÍRROVAT. * A Taukóczi Gyula főkapitányi kine| veztetése alkalmából tegnap estve tartott bankett, úgy a társadalmunk minden rétegéből megjelent nagyszámú közönség lelkes érdeklődése mint a banketten végigvonult emelkedett hangúiét tekintetében fényesen sikerült. A banketten közel 300 ember helyezkedett el a Pannónia éttermében s már maga e nagyszámú érdeklődés is fényes tanubi onyságot tett arról a
