Szamos, 1903. március (35. évfolyam, 18-26. szám)
1903-03-12 / 21. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök márczius hó 12. 21-ik szám. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak qzaimaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: ; Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Tankóczi Gyula főkapitányi kineyeztetéséhez. Végre megoldást nyert egy régen húzódó és függőben tartott ügye városunknak. A főkapitányi állásra a főispán Tankóczi Gyula közigazgatási tanácsost, ki a volt íőkapitányt egy évig helyettesítette, Szatmár város főkapitányává nevezte ki. E kinevezés azonban nemcsak az által nyert nagyobb jelentőséget, mert ezzel egy régen húzódó ügy fejeződött be, hanem főképen azért, mert a kinevezés a közvélemény felfogásának és a kőzóhajtás várakozásának teljesen megfelelt. Hogy ez a közvélemény és közóhajtás miért nyilatkozott meg a kinevezés előtt oly egyértelmüleg, s hogy e kinevezés miért keltett általános megnyugvást, sőt őszinte örömet minden irányban, annak a magyarázata könnyen érthető s egészen természetes. Azon súlyos visszaélések után, a mik e hivatali kör betöltésében a közelmúltban történtek s a melyeknek felderítésével a volt főkapitány és rendőrfogalmazója, a következmények elől hivatali lemondással menekültek, az a méltó aggodalom szállotta meg a jövőre nézve is e város minden polgárát: vájjon ki lesz e fontos hivatali kör vezetője? S bár föl kellett tennünk, hogy akárki fog is kineveztetni, hivatalát az elődjénél lelkiismeretesebben fogja végezni, csoda-e, ha a múlt szomorú tapasztalatai után már maga a bizonytalanság és ismeretlenség is a nyugtalanságnak, az előítéletnek bizonyos nemét erőszakolta fel a közvéleménybe?! A közönségnek, a tapasztalt csalódás után, már valami garanczia is kellett az iránt, hogy ama merőben visszás állapotok úgy a közrend, mint a vagyonkezelés terén nem lógnak ismétlődni s már jó ideje, hogy önkéntelenül, minden mesterséges irányítás nélkül is a közvélemény szeme azon férfiú felé fordult, ki ma e városnak már hivatalosan is kinevezett főkapitánya. Ez a forrása annak az általános megnyugvásnak és örömnek, mit a Tankóczi Gyula kineveztetése okozott. Vele szemben nem alkalmazható az a mondás, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Ellenkezőleg, épen azért bírja a polgárság bizalmát, mert itt nőtt fel, hivatali működése kezdettől fogva innen indult, képessége, tapasztalata itten izmosodott s e közben minden ténykedése arról a legnemesebb értelemben vett patriotizmusáról tanúskodik, mely e városnak hasznára, előhaladására törekszik. Pedig ezt a meggyőződést kelteni maga iránt a közpályán, egyike a legnehezebb leladatoknak, hol a félreismerés vagy ellenkező akarat sokszor a legnemesebb ambicziónak is szárnyát szegi. A Tankóczi Gyula ambicziója mindenütt talált tért a tevékenységre, nemcsak a hivatali élet körében, hanem társadalmunk számos intézményeinek kebelében is, hol szervezése, buzdítása és kitartó támogatása révén több egyesületnek megalakulását, fejlődését és életrevalóságát mintegy előre is biztosította. A közczélok előmozdítása érdekében nehány évig, mint lapunk főmunkatársa, eleven tollával is fáradozott s legutóbb kettős hivatalát, mint közigazgatási tanácsos és mint helyettes főkapitány kifogástalan pontossággal végezte. Röviden és csak általánosságban jelezve ebben rejlik az a garanczia, mely a kineveztetése feletti ált alános megnyugvásnak természetes forrását képezi Maga az uj hivatali kinevezés Tankóczi Gyulára nézve, előbbi állását tekintve, lényegében véve alig jelent némi anyagi előnyt; de az adott viszonyok közt e kinevezésnek jóval nagyobb az ethikai jelentősége. Az az általános megelégedés, mely- lyel e kinevezés hire az első percztől kezdve találkozott, a kitüntetésnek legértékesebb Első rendelés. Mikor a kuksomfalvai körorvosi állásra meghiidettók a pályázatot, két pályázó adta be a kérvényét. Az egyik volt Fliegenstring- lander Jeremiás, a kökselői bérlőnek, Fliegen- stringlander Salamonnak a fia; kitűnő bizo- nyitványnyal s a papája tömött bugyellárisá- val. A másik volt Csalánfy Jóska, valami túl a Dunáról származott dzsentri ivadék. A bizo- nyitványai ugyan nagyon magukon viselték a többszöri pótlások, javítások nyomait, melyek megannyi ismételt szigorlat emlékét juttathatták eszébe bárkinek; de a tárczája neki is "eléggé tele volt, ha talán nem is annyira, mint a Fligenstringlander Salamoné. A külömbö- zetet, úgy gondolta, kiegyenlíti majd a jó nevű ősök emlegetése. Mert hiába, annak i! kell nyomnia a mérlegben egy zsidóval szemben s És az ősök még sem segítettek. Mikor a választást vezető főszolgabíró lezárta a szavazást, Csalánfy Jóska egy fokkal sem volt a zsidó Fliegenstringlander Jeremiás előtt. Negyvenhárom itt is, negyvenhárom ott is. Döntenie kell az elnöklő főszolgabírónak. Ha ugyan lenne hozzá kedve ?! De annak ugyan nem volt, mert nem lehetett! ? Döntsön a sors ! szólott az Írnokához. íme itt a két czédula; Írja az egyikre a doktor Fiegenstringlander Jeremiás , a másikra a doktor Csalánfy József nevét. Aztán göngyölje össze mind a kettőt henger alakúra s a kalapomból kiveszi majd az egyiket. S mint a ki a lelke vádolására okosan megfelelt, szivarra gyújtott, hogy annak fűstjé- ben még messzeb szálljanak aggodalmai. Az öreg Fiiegenstringlander Salamon pedig barátságtalanul simogatta a saját szakái lát; mormolt is hozzá : Salamon, az a kötélre való főbíró még is csak megkoppasztott téged Sa Iámon a hat százas bankód mégis csak kárba veszett. Hiszen sorshúzással azok nélkül is szépen megbukhatott volna a Jerémiás. Csalánfy Jóska is szentül feltette magában, hogy a legelső kedvező alkalommal ökölre megy a három százas bankójáért. Pedig neki meg volt a vigasztalása, hogy az ő nemessége . mégis csak legyűrte a Fliegeustringlander Salamon három száz forintját. Mindezen elmélkedések alatt a főszolgaj bírói írnok megírta a két czédulát; ki is húzta az egyiket; le is olvasta róla a doktor Csalánfy József nevét. A főszolgabíró nagyobb bizonyság okáért kivette a kalapból a másik czédulát s mikor meglátta rajta az Írást, erősen az ajakába harapott: azon is a Csalánfy József neve volt. Szólni azonban nem szólott, csak úgy magában gondolta el, hogy az ő Írnoka is eléggé élelmes ember; meg aztán rá is fért, ha valan.it ka- j pót érette. Pedig dehogy kapott. Egyszerűen nem tudta leírni a Fiiegenstringlander nevét. lg}' lett doktor Csalánfy József kuksomfalvai körorvos. Amiből egyébként édes-kevés hasznot látott. Volt ugyanis a szomszéd faluban valami mogorva, vén doktor. Azt tartották felőle, hogy minden orvossága használ annak is, aki beveszi, neki magának is, de a patikusnak is. S elannyira hozzá vc’t már szokva a környék parasztja, mint úri rendje, hogy nem tudta elkerülni a rendelő szobáját. Doktor Csalánfy József hát has. ilan szegezte ki a kapuja mellé, hogy mikor rei. >• Az sem használt semmit, hogy ingyen lett volna hajlandó rendelni __a_ w Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat JHL ajánljuk a t. vevőközönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőra^ára. MnrfÁribnTftolT' f f tavaszi és nyári idényre inegrendelt összes úri, női és gyermek blEljcI KÉZIEK • . # # # # ® valódi franezia sehewrő bőrű lábbelik. % %
