Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)

1903-02-22 / 16. szám

előtt volt s ezzel szemben a város köte­lezettsége ma is az, a mi azelőtt volt. Ebből pedig világosan kitetszik, hogy a feltöltés kérdése befejezve nincs. A telek- tulajdonosoknak joguk van ahhoz, hogy a költségeket csak egy eredményesen befe­jezett műszaki munkálat után fizessék meg; a város közegészségi érdekének pe­dig követelménye az, hogy a munkálat eredményesen hajtassák végre. A töltési munkálat folytatása, termé­szetes, hogy a jelenlegi berendezett viszo­nyok közt már nem lehetséges, de szakér­tők véleménye szerint a viz elvezetésével még mindig lehet segíteni a bajon s ez a legezélszerübb mód, melylyel ez a sokáig húzódó ügy egy kis jó akarattal véglege­sen megoldható. Ezt az utat jelöli meg az adófizető polgárságnak az érdeke s ezt az egész vá ros közegészségügyének komoly követel­ménye. (A doktor ur) 3 felvonásos bohózat, mint uj darab, szerdán estve szép közönséget von­zott a színházba. A kik ott voltak, az uj darab iránti várakozásukban nem is csalódtak, mert Molnár Ferencznek, a fiatal Írónak pompás bo­hózatán sokat mulattak. A darab kitünően ka- rikaturázza azokat a stréber ügyvédeket, kik szenzácziós ügyek védelmére vadásznak s en­nek érdekében hírhedt delikvensekkel keresnek összeköttetéseket. Ilyen viszonyban áll dr. Sár­kány ügyvéd is Puzsér betörővel, kit már 19 esetben sikerült a bíróságnál fölmentetnie. De a huszadik esetben a védő rajta veszt, mert Puzsér egy éjjel saját ügyvédjénél követ el be­törést. Puzsér ugyan kelepczóbe kerül, mert ugyanazon éjjel Csató rendőrfogalmazó dr. Sár­kány nejének ad találkát s kezébe kerül, ámde a helyzetnek ekkor is Puzsér az ura, mert a hallgatás mindeniküknek érdekében áll. Puzsér e helyzetet tökéletesen kiaknázza. Csató azon­ban a kölcsönösen Ígért hallgatásra adott sza­vát nem tartja meg, mert neki is szüksége volna egy ilyen jó fogás révén hivatali emel­kedésre s titokban rendőröket küld a házhoz elfogatási parancscsal. Ekkor Puzsér úgy intézi a dolgot, hogy saját védőügyvédjét viteti be a dutyiba. A végiti aztán mégis minden jóra for­dul, Puzsér mindvégig a helyzet ara marad s a védő ügyvéd belátja hogy szertelen stréber- ségéért méltán bűnhődött. Mint pompás epizód illeszkedik be a darabba egy ügyvéd gyakor­noknak, Bertalannak és a Sárkányné húgának Lenkének, szerelmi viszonya. Megzavart idyll- jök következményeiből őket is a furfangos Puzsér menti ki, ki az egész üáznép bonyodal­mát a kezében tartja s nagylelkűen azt ki isi tisztázza. Kijut a karrikaturából Lombroso-nak is, a Homo deliquens psychologusáuak, mert a gonosztevők modern védelme is kitünően van! karrikaturázva. Az előadás jó volt. A főszereplőt Szentest (Puzsér) sokszor kitapsolták. Jól alakítottak Bátosy (Sárkány), Fodor (Csató), Ligeti (gya­kornok). A női szereplők közül Holéczy (Sár­kányné) s főkópen Étsy (Lenke) és Bera Rózsa a felügyelőnó szerepében. A darab kitűnő ha­tásából azt látjuk, hogy a „Doktor ur“ nálunk is repertoir-darab lesz. (Lili), ez a minden izében eredeti franczia j cperette került színre igazán gonddal mégját­szott előadásban s rémitően gyér publikum előtt. Pedig úgy a darab, mely az operettirodalom­nak még sok ideig egyik kiváló gyöngye ma­rad, mint a szereplők ambicziózus játéka meg­érdemelte volna a melegebb érdeklődést. Lónyai Piroska talán egyetlen szerepében se fejtett még ki nagyobb gracziozitást s nem aratott még, a gyér közönség daczára olyan va­lóban méltán tapsokat, mint a Liliben. Feren- czy, mint mindig, most is szimpathikusan ját­szott. Krómer a beteg Szentes helyett „beug-J rótt“ Hipothese, gyakrabban is beugorbatna a nélkül, hogy a színészei elóbb megbetegedné­nek. Jól játszottak még bár kisebb, vagy mel­lékes szerepkörben Bátosy, Ligeti és B. Polgár Fáni. (A Görög rabszolgát) játszották pénteken zóna előadásban Krémer Jenő és neje Jó. Hegyi Lili vendógfelléptóvel. A közönség, mint ha az elöbbeni estéért akarta volna kárpótolni a di- recktort, zsúfolásig megtöltötte a színházat. Az előadás meglehetősen sikerült s e tekintetben az elsőrendű érdem kétségtelenül vendégeinket illeti meg. Krómer Jenő (Heliodorus) mestert meglehetős hatás— vadászattal játszotta ugyan, a mi alakítását inkább a czirkuszi bohózat sem­mint a szaloniasabb komikum felé terelte, de felmelegitette a publikumot és ezzel eleget tett a várakozásnak. K. Hegyi Lili (Irisét) is az újdonság érdekességének megfelelő szimpat- hiával fogadta a közönség. Színészeink közül Tordai Adél, a ki ezút­tal mintha sokat erősbödött volna, valamint Juhász Ilona, Ferenozy és Szentes érdemelnek dicséretet. Fentartással bár, de meg kell itt emlé­keznünk arról a hírről, mintha az igazgató öcs- csót és sógornéjét akarná szerződtetni a legkö­zelebbi évadra. Minden egyébtől eltekintse, a mit a köteles udvariasság elhallgattat velünk e korai hir nélkül is - a színi disciplina meg- laznlhatása miatt is határozottan ellene lennénk ennek, külömben azt hisszük minden alapot nél­külöző tervnek. HÍREK. * A gazdasági szakbizottság f. ó. február 19-én tartott ülésében, miként említettük, há­rom érdekes ügy tárgyaltatott és igy kívánatos lett volna, hogy a bizottsági tagok teljes szám­ban jelenjenek meg. Első tárgyul a lövész-egy­let kérelme terjesztetett elő, elég ideális ala­pon, nem kevesebb, mint 42000 k. költséggel kívánja a lóvéidé újra keltését, kijelentvén, hogy ez a város részéről nem is áldozat, mert a régi lövelde átadásával és a berendezések megszüntetésével az egyesület 49000 k. kárt szenvedett. Ezért kárpótlásul kérnek a homo- ródi korcsmánál 40 hold földet és 39900 k. költséggel egy lövölde helyiség ópitósót és pe­dig azért, hogy a 40 hold területet parkírozzák és mulatságokra s kirándulásokra alkalmassá tegyék. A gazdasági szakhizottság, eltekintve a követelés jogi oldalát, amelyre kiterjeszkedni magát illetékesnek nem tartja, a kérelmet tisz­tán méltányossági szempontból vette tárgyalás alá és kijelentette, hogy a kérelmet az előter­jesztett alakban a város jelenlegi pénzügyi vi­szonyai között teljesíthetőnek nem tartja, azon­ban tekintettel arra, hogy a lövész-egyesület 50 éves fenállása óta a város társadalmi és kul­turális érdekeinek számos hasznos szolgálatot tett, az egyesületnek visszaállítását szükséges­nek tartja, oly módon azonban, hogy az a vá­rosnak nagy megterheltetósével ne járjon. E végből véleményezi, hogy a polgármester el­nöklete alatt egy bizottság küldessék ki, amelyhez a lövész-egyesület képviselői is meghivassanak és a lövöldének más alapokon való létrehozása iránt jöjjenek megállapodásra s annak eredmé­nyét terjesszék elő. * A második tárgy az állatvásárnak Né­metibe való áthelyezése iránt beadott javaslat volt, amely abból indult ki, hogy a németi gaz­dasági egyesület az áilatvásárt több fontos ok­ból áthelyeztetni kérte. Ezen indokok között fontos az, hogy a jelenlegi vásártér nem ele­gendő, továbbá a Szamos-hidon a közlekedés mint 16 óveskamasz honfitársaim iránt teljesített hü kötelességemet. Atóreztem, s azt talán még a gyermekes gyengeség okozta, meri védtelen voltam a halált hozható fegyverrel szemben. Legmegrázóbb perez a tiz között azonban anyám rohama volt, kinek bilincsekbe verve nem segíthettem, s arra az azt követő másod perez, mikor fogva volt atyám bekiálltotta : Ne félj fiam! Ezen látogatások házunknál még több­ször ismétlődtek, s mert mindig hagytak ke serü nyomokat maguk után, tehát ha azoKra vissza gondolok, nem tagadom azon érzelmei­met, hogy a boszuvaí ma is adós vagyok. A menekültek kedólyállapota, mint hő­mérő, állaudólag változatos volt A levertség! és kétségbeesés olykor átfutott a remény szín­vonalára, és többnyire minden politikai eszme­cserének veleje az volt, hogy Anglia és a még ezen időben hatalmas Törökország nem fogják tűrni Magyarország beolvasztását és megsemmi­sítését, tehát csak idő kérdése, mikor indulnak meg a fölszabadító hadak megmentésünkre. Mire aztán a szorongó szivek, a családaiktól és fészkeiktől megfosztott bujdosok áldomást ittak, s bordalaik között egyik legkedveltebb volt az. melynek egy verse igy hangzott: „Ha majd Kossuth s szabadnépek védágyui böm­bölnek, Ajkaim nem bánatnedvet, örömnektárt szürcsölnek : Eszem le nem iszom azért, talpon leszek a hazámért, akkor lessz ám inni jó ! A lapokat nehezen kaphatták, s melyeket idönkint meg lehetett szerezni, azokban a ki­végzések. elfogatások, elítélések, üldözések ké­pezvén a vezérczikkeket, elképzelhető, hogy mint földrengést jelző kónesö, reményeik ismét mind alábbszállottak. A népnek dijakat tűztek ki a menekültek elfogatására, s volt rá eset az ecsedi' lápon.hogy Majtónyból száz oláh vasvilákkal, ka-: szákkal rontott a bujdosók lápi tanyája felé, kik | azonban látva a veszélyt, közibök lövöldöztek, sa fölbéreltek szót futottak. Később megjöttek a zsandárok, kik a hajszában a rendes katona ságot váltották föl s itt is megyénk szerencsé­jére az első transporttal egy olyan vezénylő tisztet küldöttek vidékünkre, ki igen barátsá­gos, korlátolt fölfogásu egyéniség volt, nagyon szerette a bort és czigányt, s ki elöl, mikor a kapukon behajtatott, az ablakon át futottak ki s menekültek a megye számos házaiból. Sari- czer volt neve, és Nagykároly volt törzslakása Elbeszélek róla egy érdekes episódot. Luzsinszky Lajos báró, ki maga is compromittált egyéniség volt az önkéntes hatalom előtt beidéztetett Nagykárolyba, kihallgatták s légkört nyerve át ment a megyeházától a Casinóba ebédre, hol az öreg Bunkó meglátva őt, hozzá közeledett, s a \ón forradalmár czigány rá kezdette azon nótákat, melyeken pár évek előtt a károlyi pia- ezon a báróval együtt toborzották a fiatalságot a magyar zászló alá s mikor a nótáknak vége lett, egy jobb jövőért fölfohászkodva ürítették í együtt poharaikat. Sariczer főhadnagy egy más asztalnál ebédelve, hallván a fölsóhajtásokat és a jó czigányt, a vendéglőstől megkérd zte az idegen nevét s azonnal fölkötvón kardját, magát katonai illemmel bemutatta. Luzsinszky ismer­vén már hírből nevét, kapott az alkalmon, és csakhamar bizalmasak lettek, a bor és czigány közreműködtek a baráti ömlengésekre. Később Sariczer elpanaszolta, hogy neki másnap reggel kellemetlen functiók végzése végett utazni kell Domabida, Bagos, Újfalu, Ura, Tyúkod és Czé- góny felé, ismeretlen, az utat nem tudja, tehát kérdi, legkönyebben ezen téli sarakban merre j közelíthetné meg a nevezett községeket ? Lu- ] zsinszky annak előrebocsátásával, hogy útja öt j is azon községek felé vezeti, szívesen fölaján- lotta kalauzolását. A főhadnagy lovagiasságára I j kérve a bárót, hogy útját senkivel előre nem j tudatja, megköszönve elfogadta az elözókeny- | sóget és másnap reggel a csendőrök fogadott j szekerem a tiszt a báró kocsiján útnak indul tak s mikor délelőtt tiz óra tájban Domahidán házunk előtt megállották, s a csendőrök kívül i maradván Sariceer s Luzsinszky benyitottak, | Gál Sándor tábornok, báró Kemény Farkas ez- j redes Bem hadsegéde és Dácsey László kor­mánybiztos és vórbiró az ebédlőben nagy ki terített térképekből számitgatták, melyik vona­lon menekülhetnének legkönnyebben Londonba. A meglepetés hogy minő fokú lehetett, mind a két részről, az elképzelhető! Luzsinszky látva a végtelen fölvontságot, alázatos hajlongással köszönve, karon fogta a tisztet, s kezdve az asztalfőn, bemutatta a tisztet Springer Cs. fő­mérnöknek, Lusztig császári almórnöknek, Do- rnahidy Gedeon birtokossági felügyelőnek (báró Keményt) s apámnak, mind házi gazdának és hirtelen azon engedelem kéréssel, hogy vélet­lenül alkalmatlankodnak, kéri, hogy méltóz- tassanak tovább folytatni a lápi szabályozási munkálatokat, ök más szobába vonulnak, vissza- sugván anyámnak : Asszonyom ! bort és pálin­kát. Csakugyan mind ö mind a tiszt nagy haj- longások között be is mentek, s apám őket később ebédre is megmarasztotta. Egyedül az öreg Kemény nem bírta ki a krízist, odább állt, a többiekkel egy asztalnál ebédelt az, ki el- fogatásukra indult, nemcsak, de alaposan be- szürcsölvén a pelei bakarból, estére nem Ba- gosra, hanem a báróval együtt vissza mentek Károlyba jó czigányt hallgatni. Természetesen másnapi utazásáról a jelzett helyek értesítve lettek, s mindenütt rendet és nyugalmat talált. (Folyt, köv.) Színház,

Next

/
Thumbnails
Contents