Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)
1903-02-22 / 16. szám
XXXV, Wotyam. Szatmár, 1903. vasárnap február í,o 22. 16-ik szám, \\ Előfizetési ár: j SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. ■— Negyedévre 2 kor j Rékőczy-Utcza 9. sz. Telefon: 107. Készpénzfizetés mellett a legjutánvosabb árban közöltéinek I Egyes szám éra 20 fillér. I Mindennemű dijai "rZüimaron, a lap ^adóhivatalában fizetendők. Nyilttér Sora 20 fillér. Egy Megoldatlan kérdése városunknak. A városi tanács e hó 17-ikén hozott határozatával napirendre tért a (üíencséstó feltöltése ügyében sokáig húzódott kérdés felett, a mely ügy azonban a mint az alábbiakból ki fog tűnni, végleg megoldottnak egyáltalán nem tekinthető. Tudvalevő dolog, hogy részint a közvetlenül érdekelt lakósok kérelmére, részint; a városi tiszti orvosnak többrendbeli jelentései alapján a belügyminisztérium ezelőtt nehány évvel elrendelte, hogy közegészségi okból a Kinizsi- és Kisfaludy-utczák közt elterült fülencséstó feltöltessék. A város hosszas halogatás után végre csakugyan elhatározta, hogy a iülencsés tavat feltölteti s egy városi szabályrendeletre történt hivatkozással a teltöitést felerészben a területtulajdonosok költségére állapította meg A feltöltés műszaki munkálatát a város vállalta magára, s kijelöltetett az a magasság, a meddig tölteni kell, a melynél a terület a viz tömeges összegyülemlése ellen biztositva lesz. E műszaki munkálat azonban tökéletlenül lett végrehajtva először azért, mert a város a (eltöltést, a ki jelölt magasságig nem mindenütt hajtotta végre s másodszor azért, mert a fülencséstó nagyobb részét fagyos íölddei hordana meg. holott előrelátható volt, hogy bizonyos idő elteltével a töltés már e miatt is jelentékenyen alá fog sülyedni. A lakosság részéről ez iránt már akkor is többször történt felszólamlás, de a felszólamlások figyelembe nem vétettek. A munkálatnak ily tökéletlen befejezése után a város kijelölte a telkek határait, mire a lakosok kerítéseket állítottak s kertjüket ültetvényekkel beplántáiták. Egy év múlva a lakosokra a feltöltés összes költségeinek felerészét a város lefizetés kötelezettségével kivetette. A lakosság egy kis része teljesítette is a befizetést, nagyobbrésze azonban a költség aránytalan megállapítását kifogásolta s bizonyos leengedést kért azon a czimen, í a miért a kellően fel nem töltött terület használhatatlan. A költségkivetés a városi főmérnök j jegyzéke alapján történi, melyen az egyes telkekre hordott földmennyiség van feltüntetve. Ifa a tanács csupán erre az alapra támaszkodva utasította e! a folyamodók j kérvényét, elismerjük, hogy e részben jo-i gos alapon áll, mert az ellenkező álláspont bizonyítása nem reá tartozik. De ezzel szemben ott volt egy másik szempont is, melyet a tanács egyáltalán nem vett figyelembe s a mely már nem is a költségek arányos kivetésére, hanem az egész műszaki munkálat tökéletlenségére s e miatt a telkek hasznavehetetlenségére vonatkozik. Ezen a kérdésen oly könnyen átsiklani nem lehet s ezért a kérdés alapjában véve megoldatlan. Mert ki a felelős a feltöltés műszaki munkálatának eredményes végrehajtásáért ? Kétségtelen, hogy a város, mint a mely e munkálatot eszközölte. Ámde a czélba vett eredmény nincs elérve, mert a viz a munkálat végrehajtása után is összegyülemiett s egyes kertekben az ültetvényeket teljesen megsemmisítette. Kit terhel ezért a kártérítés kötelezettsége ? Kétségtelenül a várost, mint a mely ezt a különben igen egyszerű műszaki műveletet sem tudta eredményesen végrehajtatni s e miatt a czélbavett tulajdonképeni közegézségügyi követelménynek sem tudott megfelelni s igy ennek teljesítésével még mindég adós maradt. Ez a követelmény pedig ma is épen olyan jogosult, mint azYisszapillantás az 1848—49 s azokat követő sötét évek eseményeire egyes epizódokkal megyénk életéből. Irta és a Lorá .tffy- estélyen felolvasta : Domahidy István. Találkoztak főleg a sorkatonák között magyarok, kik tüntetőleg üldözték, kergették mindazokat, kik 48 — 4:9 iki időkben mint katonák vagy politikai szereplők részt vettek, és itt a többiek között egy feledhetlen epizódot beszélek el, mely közvetlen családommal s vélem történt Miut már említem az ecsedi lápon, tehát határunkban is atyám nagy keretű társadalmi és rokoni összeköttetéseinél fogva házunknál számosán kerestek menhelyet az üldözöttek. Még csendőrség nem lévén az országban fölállítva, idönkint rendes katonák barangolták be a vidékeket és kutatták föl a házakat, hogy összefűzzék a mártírokat, elkobozzák a fegyvereket, forradalmi iratokat és lapokat. Egy délután kapunk előtt ácsorogva, látok az utczán három szekeren jönni szuronyos katonákat, s mert a látogatás már nem első volt házunknál, sejtettem czéljaikat, s a kaputól egész erőmmel szaladtam föl házunkhoz tudatni közeledésüket. Ezt látva a zsoldosok szekereikről leugrálva rohantak házunk fölé smert atyám a gangon átértette okát rohamuknak, engem maga mellé állított, és úgy vártuk be megérkezésüket, anyám természetesen a házat hirtelen kiürítette s elrendezte. Egy tiszta magyar baka százados eugemet azonnal visszavert s főhadnagyával és 16 katonával a házat körülvétette, maga két katonával belől a házba kuta tásra indult, fölhiva atyámat, hogy vezesse. Mikor minden zugot fölkeresett, az ágyakat is széthányatta, a padlást gyertyával följárta, az az ajtók nyílása folytán a légvonat az ágyak és kanapék függönyeit meglibbentvén, azt hitte, hogy ott rejtőztek el menekültjeink, tehát katonáit letérdepeltette, s a nélkül, hogy aláengedte volna őket nézni, a szuronyokkal összevissza szurk áltatta az üreget, s mert ott sem talált senkit, az első szobába atyámat és anyá- j mat két szuronyos katona őrizete alá bizván, engemet a szomszéd szobába vezetett s fölhívott, J hogy ha életem kedves, vezessem rá ötét, hová' a menekülteket elrejtettem, s mert én tagadtam mindent, ö kardot rántott, s azon kijelentéssel: most már meghal, vágás állásba helyezte magát, mire én kétségbeesve egy lépést hát- ; rálva megvasalt kezein fejem fölébe emelésével védekeztem. A fenyegetés, kard és láncz zörejére I anyám széthányva az ajtó előtt állott két szuronyos bakát, mint sárkány rohant az en garde- ba álló százados nyakába, lefogva kardját és két, kezét azon eget rázó anyai ösztönszerü ordítással: Engem öljön meg! de gyermekemet halálomig nem engedem ! Atyámat már kívül megfogták, s csak annyit kiálthatott: Fiam ne félj ! ijesztenek, de bántani nem szabad. Pár pillanatnyi szélcsend után a százados e szavakat intézte anyámhoz : Asszonyom ! bocsásson el karjai közül, mert védekezem ! s anyám zálogba véve szavát, hogy engem többé bántani nem fog, azt cselekedte is. Lefagyott növényhez hasonló meghunyászkodással dugta hüvelyébe kardját a szívtelen, és önszégyenülten fordult tőlem atyámhoz, kitől gazdai felelősségének terhe alatt egy hosszú listából legalább 300 menekült hollétéről tudakozódott. Össze szedve minden irományokat, forradalmi hírlapokat, Kossuth rendeletéit, sőt családi becses okmányaink közül is sokat, a házat szétbányva, feldúlva, rólam a kapu előtt a nép láttára a vasat levéve, eltávozott. Fél századnál több idő folyt le máig a végtelenség tengerébe azon jelenet perczétől, melyet most jeleztem, de melyre ha visszagondolok. ma is átérezem annak rettentően magasztos momentumát. Át.éreztem tiz perez alatt, Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • 6 • € Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ut
