Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)
1903-02-15 / 14. szám
programmjába felvette sőt talán épp első helyre tette a állami iskoláknak egész vo nalon való felállítását, mint olyan bázisokat melyek első sorban hivatottak arra, hogy az akcíiót kitűzött czéljához minél hamarább és fényesebb eredménynyel eljutni segítse, A kirendeltség is tehát a cultur-mize- riákon óhajt segíteni és akcziójának terén a haladást, művelődést óhajtja megteremtve látni, hogy a kulturaliter is hátrányt szenvedő ruthén nép önállóan, szabadon és értelmesen gondolkozzék Legyen mindenki homo sui iuris. Az Avasnak is van szüksége ily segítő kézre, gyámolitásra és én azt hiszem, hogy a magas kormány a hegyvidéki akcziót az Avasra is ki fogja terjeszteni mert égetőbb szükség erre sehol sincs, mint ott. S ha ez beteljesül, vége lesz a kultur miseriák- nak, melyek okozó forrásai minden nagyobb bünkrónikának, melynek melengetett fészke az Avas. Az intenzív népoktatás egymagában is gyökeresen sokat segítene a bajon, de ez csak a fiatal generáczió haladásával mutatna szembeszökő eredményt, addig is az avasi népet foglalkoztatni kellene, hogy ne legyen ideje elvetemült s gonosz tettek ki- eszelésére és végrehajtására. Az avasi népben különösen a nőkben sok hajlam, tehetség hever parlagon. Hogy mik volnának e nép foglalkoztatására a legczél- szerübb és eredményhez vezető eszközök, arról másutt szóltam egész terjedelmesen. De a hegyvidéki akczió is oly irányban működik, hogy ha az Avas vidékére is kiterjesztetnék, a nép a boldogulás utján haladna tovább. És ha reálisán gondolkozunk, azon meggyőződésre jutunk, hogy ez akczió nem volna hálátlan munka. Az avasi nép nem foglalkozik politikával, nem ismer szoczia- lizmust, nem törődik az osztályrendszerrel; jó anyag, csak gyúrni kell és formába önteni. Marosán János. SzinMz, A páholy harmadszori előadása volt szerdán este. A kitűnő bohózat most is pompásan mulattatta a közönséget, mely azonban csak igen csekély szárnbau volt. Krómer, Bátosi, Szentes, Ligeti ez alkalommal is nagyon jól játszottak és a nézőtéren egész este általános derültség uralkodott. Pogány Gábor ismételt előadása csütörtökön sem a közönségre, sem pegig a ‘színház- igazgatóra nem volt kedvező. A gyenge előadást oly kevés közönség nézte, mely számban alig múlta felül a szereplő szinószehet. A szereposztás különben a régi volt, újabb dolgokat tehát nem is említhetünk. Általában a lefolyt napok alatt azt vehettük észre, mintha úgy a színészeken, mint a publikumon bizonyos fáradtság vett volna erőt, mely gyenge előadásokban és üres házakban nyilvánul, Eklotáns példa volt erre a pénteki est zónaelőadása, ,Tündérlak magyarhonban“ amtkor is leszállított helyárak daczára félig üres volt a nézőtér. A régi idejét múlt darabot, minden ambitio nélkül játszották a szereplők, Szentes, Ferenczy és Tordai Adél minden igyekezetek daczára sem tudták érdekessé tenui az unalmas népszínművet. HÍRROVAT. * Uj titkos tanácsos. Őfelsége a király M e s z 1 é n y i Gyula szatmári püspököt valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Az uralkodói kegy e kinevezés által az egyháznagynak kiváló papi erényeit, nemes áldozatkészségét és széleskörű jótékonyságát s azokat a nagy érdemeket jutalmazta, melyeket egyházmegyéje ügyeinek felvirágoztatása körül szerzett. Ez a hir bizonyára jóleső örömet fog kelteni az egyházmegye hívei s a lőpásztor összes tisztelői közt. A székeskáptalan tegnap üdvözölte az uj titkos tanácsost. A Meszlényi-család a Dunántúl égjük ősrégi nemesi családja, mety a vasvármegyei Meszlen községben 1440 körül már mint birtokos szerepel. M. Máté 1480. osztozik vasvármegyei birtokaiban testvéreivel. 1526. Mohácsnál M. Ambrus elesik. 1569. a család a török háborúkban elveszett nemesi okmányaiért uj czimeres- és adomány-leveleket nyer s ekkor szakad le & család Fejér vmegyébe, hol jelenleg virágzik, bírván a velenczei, nagydaádi és belecskai birtokokat. A család 1580-tól e vmegyóben szerepelt, melynek több alispánt s országgyűlési követet adott. A legújabb időkben M Rudolf az 1848. országgyűlésen Fejér vmegye követe, Kossuth Lajosáénak bátyja volt. Felesége Kossuth Zsuzsanna volt. M. Károly Fejér vmegj'e volt alispánja, M. Gyula szatmári megyés.püs pök, pápai kamarás. M. Gyula, szatmári püspök, szül. Ve lenezón, 1832. jan. 22. jómódú közbirtoko3 szülőktől. Elemi és középiskoláit Pécsett és Székesfehérvárt, teológiai tanulmányait pedig a bécsi Pázmányintézetben végezte. Pappá szenteltetett 1854. jul. 27. mint a nagyszombati konviktus tanulmányi felügyelője és főgymn, tanár, Scitovszky prímás által. 1857. a primási udvarba került, honnan 1866. febr. 10. a komáromi plébániát nyerte el. Innentől gyorsan emelkedett. 1869. jun. 12. szt. Mórról nevezett apát, 1881. nov. 6. esztergomi kanonok és papneveldéi rektor. 1887. okt. 17. szatmári püspök. Meszlónyi azon-föpapok közül való, akik jelmondatukhoz híven simán, szeretettel és békével érvényesítik az elveket, melyekért mások vért ontanak és perzselő lángot gyújtanak. Mint püspök egyébiránt visszavonultan él s a napi politikába csak akkor avatkozik, mikor főpásztori kötelességei ezt múlhatatlanul megkívánják. Maga is irt nehány kisebb munkát. Ezek közül felemlítjük : La Salette. A B. Szűz Mária, mint fájdalmas anya megjelenésének leírása Francziaországban, a la salettei hegységben. * A város pere. A Siemens és Halske vállalkozó ezég a város ellen a helybeli kir. törvényszék előtt négyféle czimen, összesen 44804 K 22 fill, tőke és járulékai iránt keresetet indított. Azouban a tárgyalás előtt készségét jelentette ki, hogy hajlandó a vitás kérdéseket békés utón megoldani. Ez érdekből a ezég megbízottait folyó hó 10 én leküldötte s ezek és a villamvilágitási bizottság között sikerült a következő egyezséget kötni: A város köteles az egyezség jóváhagyásától számított 15 nap alatt a ezég tulajdonát képező 9300 írt névértékű papírokat s szelvénykamatait a ezég- nek megküldeni és 400 frt készpénz biztosítékát megfizetni. A cz'g által szállított villam- viiágitási tárgyak, anyagok és egyéb költségek czimén követelt 7051 frt 85 krból fizet a város 4000 irtot és pedig felét 1904. évi január 15-ón, a második felét 1905. január 15-én kamat nélkül. 3051 frt 85 kr azaz 6103 k. 70 fill, a következőleg számoltatik el: a varos köteles az 1100 k. 52 fillérre értékelt kölcsontárgyakat hamar oly fényes eredményt szült fáradozásuk, i hogy háromszorosra szaporodott föl a gyalog j és lovas önkéntesek száma megyénk válogatott j fiaiból, kik, és ez jelemző 9 tized részben mind j a régi nemes emberekből állottak elő, azokból, j kik fél óv előtt előjogaikat és vagyonuk egy 1 részét a nem nemesekkel, de nemes érzelmektől vezetve megosztották. A mint levéltáraink igazolják, Szatmármegyének és Szatmár kir, városnak történelmével összenőtt családjai közölt tömeges számban indulnak önvédelmi harczunk megvívására a Szintai, Majos, Kölcsey, Keresztszeghi, Csaba, Szilágyi, Domahidi, Czer- jók, Jeney, Mándi, Kulin, Nagy, Böszörményi, Péchy, Uray, Pap, Madarasi, Fernyei, Boros, ! Maróthi, Kerekes, Sepsy, Bartha. Jesenszky, j Vajai, Tóth, Kanizsai, Kun, Jó, Horváth, Kós i családoknak ivadékai, az egyeseknek épen úgy, j mint a fentebb jelzetteknek neveik, állandólag j fényes betűkkel fognak tündökölni történelmi levéltárainkban. Az önkéntesek számbavétele és lovassági vagy gyalogsági csoportokba való beosztása megtörténvén, most már gondoskodni kellett a fölszerelésekről. A következő biz. gyűlésen fölvetették a kérdést s mert sem pénz, sem fölszerelési eszközök nem voltak, a bizottsági tagok hintóikból és ekéikből ajánlották föl nyerges lovaikat s a szatmári és károlyi | szíjgyártókkal szereltetvén föl azokat,küldöttek Mezőpetribe, hol még a lónólkíili huszárság gyalogosan gyakorolta magát, gyalogos önkénteseinket pedig a megye nemesi kasszájából láttuk el fegyverekkel. Egyben fölhívta a gyűlés megyéuk hon | leányait, hogy a férfi fehérneműnknek fölös- j legét, lepedőket ajánlják föl, és küldjék ön- | kénteseik részére, s mert alig volt család és j ház, melynek közvetlen tagja fegyverbe nem öltözött, az anyák és testvérek orvosi kötözési szerekről, tépésekről gondoskodjanak. Ezen országos átszellemülést, erős akara tot és elszántságot látva Bécsben a Camarilla czólba vette, hogy országunkat pénzügyileg szorítsa sarokba. Ércz-készletét, sőt már 1848. október havában bankóinak nagyrószét is bevonta hazánkból, mire a nemzetgyűlés azzal felelt, hogy bankjegyeket nyomatott. Ámde azoknak hitelalapjáról is gondoskodni kelletvén, fölhívta a kormány a haza fiait és honleányait, hogy nélkülözhető ércz-kószletüket áldozzák a haza oltárára azon biztosítással, hogy a háború befejezte után a kárpótlás teljes leend. 30 nap alatt 7—8 miliő pengő frt értékű hitel alappal rendelkezett a felelős nemzeti kormány, s Isten tudja mennyivel rendelkezhetett volna, ha főuraink egy része az angol kincs-kamarákba nem küldi ércz-alapját. Sokan, kik azideig még az ezüst kanalakban is válogattak, utolsó darab arany és ezüst készleteiket is fölajánlották és odaadták és több helyeken ettem bádog kanalakkal az önvédelmi harcz idejében, legközvetlenebbül atyám házánál, hol csak is történelmi nevezetességű nehány darab arany és ezüst eszközeink maradtak meg. Fél óv alatt tehát a magyar nemzet jövő reménye az ifjúság fegyvert ragadott, a kardot még biró családapák a nemzetőrök soraiba léptek és nehány napi gyakorlat után útnak indultak a feldúlt országrészekbe lehetőleg biztosítani a közrendet, egyedül aggok, betegesek és anyák vezették a háztartásokat. A menyasszony a honvédelméhez kötötte szent frigyét azzal, kivel a uagyidők jegyben találták, volt eset reá, hogy 48 órás házas ember szakitotta meg a mézes perczeket, mert szerinte a haza mindenek előtt követelte önfeláldozását, s neje örömtől ragyogó könnyek között utalta szent kötelességének teljesítésére. Több esetben követték a nők férjeiket a harezmezöre, hogy őket a balszerencse folytán ápolhassák, szóval: miként az egész ország, megyénk is egy tábor lett 1848-ik évnek utolsó negyedében. Ismételnem kell a történelmi igazság érdekében, hogy mikor a mindent áldozott közép- osztály intelligens ifjúsága zászló alá hívta a fegyverfoghatókat, mindent megtagadva, ön- feláldozólag, utógondolat nélkül, első sorban a I pályáját megszakított tanuló és iparos fatalság | esküdött a zászló alá, s ők, mint ikertestvérek versenyeztek önfeláldozólag a hazaszeretetben. Ezen önfeláldozó készségre adja a magyarok Istene ! hogy többé ne legyen szükség, de ha az a nagyhangzásu civilisatióval szemben is | valaha elkerülketlen lenne, kérem, hazám nevé- I ben kérem az ifjúságot, adjon a fent jelzett történelmi tények után keblében tért azon jeligére : Hazánk védelmére lényünk egészével mindig készen állunk ! ! A honvédelmi bizottság rendeletére 1848. szeptember havában fölszerelt önkénteseink ’Erdélynek véve utjokat, elindultak scsakhamar Nagybányához közel Szakálasfalu alatt talál- | koztak éltökben először ellenséggel, az ellenünk föllázitott oláh hordákkal, kik lovas önkéntes csapatunkat a hegyek közül lerohanva több ezoreu megtámadták. Az oláhokat tribünök és kiszolgált katonák, lovas századunkat Maróthy 1 János százados vezették s mert az olá'hokkal szemben csekélyszámu lovasságunkkal túlnyomó erőben és számban voltak, makacsul támadtak i és védték magokat s annak folytán véres harcz
