Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)

1903-02-15 / 14. szám

a czégnek visszaszállítani. Továbbá a városnak az accumulator tárgyában támadt vitás kérdése akép rendeztetett, hogy Siemens és Halske czég az accumulátort minden hozzájáró felszere­lési tartozékkal, vezetékekkel, műszerekkel, tar­talék alkatrészekkel, összekötő vezetékekkel meg­veszi a várostól 6103 k. 70 fillérért és ezen vételár kifizetésére a fentebb említett és a Siemens és Halske czéget illető 8000 koronát meghaladó összeg fordittatik. Az accumolátort a Siemens és Halske czég helyben a helyszínen tartozik leszerelni és elvinni saját költségén. Siemens és Halske czég végleg lemond a kere­setében érvényesített 10020 k. biztosítási díj­ról, illetve kijelenti, hogy a város ellen semmi­féle korábbi megállapodás alapján az accumu- látor fentartása vagy átépítése czimén semmi néven nevezendő további követelése nincsen, viszont Szatmárnémeti város kijelenti, hogy Siemens és Halske czég ellen az accumulátor nem szabályos működéséből kifolyólag semmi­féle megtérítésre vagy kártérítésre igényt nem tart s ebbeli igényei az által, hogy Siemens és Halske czég azt 6103 k. 70 fillérért megvette, kielégítést találtak. Valamint ellenértéket kapott abban, hogy a czég a korábbi szerződések sze­rin neki járó biztosítási dijakat elengedte. A város kijelenti, hogy amennyiben következő 10 év alatt accumulator telep felállítását határozná el, úgy hasonló árak és hasonló feltételek mel­lett a „tudor“ rendszerű accumulatornak elsőbb­séget fog adni. Az egyezség elfogadása után a félek a folyamatban levő pert a költségek kölcsönös megszüntetése mellett megszüntetni kötelesek. Végül megjegyzik a felek, hogy az ezen egyezségben felhozott követeléseken felül egymás ellen semmi néven nevezendő egyéb követelésük vagy igények nincsen és ilyet tá­masztani semmiféle czimen jogukban nem álland, viszont azonban az egyezség jogerőre nem emelkedése esetén felperes Siemens és Halske czég ebbeli álláspontját, alperes város pedig teljes védekezési szabadságát fentarja. * A helybeli Dalegyesület február 12-én, a Társaskör termeiben tagilletményes dalestélyt adott, melyet nagyszámú s előkelő közönség hallgatott végig. A termekben úgyszólván min­den hely el volt foglalva. A hallgatóság szám­ról számra fokozódó figyelemmel élvezte a ki­tűnő műsort s nem egyszer viharos tapssal és tetszés-zajjal jutalmazta majd a honvédzenekart és a magánszereplőket, majd derék dalosainkat, akik ismét pompás készültséggel léptek a do­bogóra. A honvédzenekar N y á r y József karmester hatásos vezetése alatt játszotta nyi­tányul Suppénak „A költő és paraszt“ czimü müvét és záradékul Offenbachnak „Hoffmann meséi“-böl az ábrándot ; közben kisérte a dal­egyesület által előadott következő darabokat : „A rózsa temetése“. Gaál Ferencztől, (uj); „Észak népe“ Griegtöl, (uj) ; Takarodó. Erkelnek „Névte­len hősök“ czimü dalművéből, (felelevenített szám.) A dalegyesület önállóan előadta Méder- nek „Kurucz dalok“ és Gaálnak „Szent ham­vak“ czimü szerzeményeit, melyeket közelebb­ről hallottunk. Juhász Ilona úrnő, szín­házunk koloratur énekesnője szólót s utóbb önálló számot énekelt. (Csalogánydal Káldytól); majd a szűnni nem akaró tetszésre egy kettőst Hoffmann meséiből dr. V a j a y Imre el­nökkel. A művésznő igazán csillogtatta ragyogó technikáját, hangját és tudósát. Ugyanezt mond­hatjuk dr. Vajaynak fülbemászó lyrai tenorjá­ról, mig Orosz Alajos kellemes bariton­jával járult az est sikeréhez. Műsor után ke­délyes esteli, majd kifogyhatatlan jó kedvvel igen népes táncz következett. • * Rendkívüli közgyűlés. A f. hó 14-ére kitűzött rendkívüli közgyűlés letárgyalta K o- v á t s Béla Rákóczi-uícza 44. számú telkének megvételi ügyét s kimondotta, iiogy a kérdéses házastelket 66000 koronáért megvásárolja s azt megfelelő átalakítás után állami kezelésbe átadja. Ezen határozat névszerinti szavazás ut­ján döntetvén el, 33 an a vétel mellett, 27-en a vétel ellen szavaztak. Ugyanezen gyűlésen határozott a közgyűlés a középhegyi és az elő- cseri szöllőtelepek eladása felett, amidőn a kö­zéphegyi szellő megvétele iránt K i n á 1 Gé­zával kötött szerződést jóváhagyta, az előcseri szőllő megvétele iránt Kol b Elek által tett ajánlatot elfogadta s megbízta a városi taná­csot, hogy a szerződést kösse meg s jóváha­gyás végett a belügyminisztériumhoz terjessze fel. Érdekes számadatok. Figyelemre méltó adatokat közöl velünk a „Szatmári gőzmalom­társulat“ igazgatóságának egyik tagja. A gőz­malom az 1902-ik évben ugyanis feldolgozott 19-254005 kg. búzát. Ha tudjuk azt, hogy a tavalyi minőségű búzából egy kilogrammra kö­rülbelül 34155 szem esik, kiszámíthatjuk, hogy a gőzmalom a múlt évben 657’620,540775 szem búzát őrölt meg. Minél jobb minőségű a búza, annál kevesebb szem jut egy kilogrammra. A jobb minőség átlaga kilogrammonként 32200 szem.' Ha tehát a tavalyi termés nem oly si­lány, hanem csak a most említett átlagos mi­nőségű, akkor a fölőrölt szemek mennyisége 37-415‘579‘775-el lett volna kevesebb. Ha a szemeket szorosan egymás mellé rakhatnánk, akkor a tavaly felőrölt mennyiség 9 932’845 négyzetméternyi területet fedne be, ha pedig egymás főié is rakhatnánk rétegeket, akkor a köbtartalma 25572 köbmétert tenne. * Sport. Lépes Viktor cs. és kir. főhad­nagy, Lépes Ödön százados fia, az Óriás hegy­ségben utóbb lefolyt nemzetközi „ski“ verse­nyen, amelyen Norvégiából is többen vettek részt, 2 dijat nyert és pedig a 600 méteres akadály versenyen az I-ső és az 1500 méteres távversenyen a Il-ik dijat. * Matiné. A Kölcsey-kör irodalmi szak­osztálya f. hó 22 ón vasárnap d. e. fél 12 óra­kor a városháza nagy tanácstermében matinét tart, a melyre külön meghívók kibocsátása nélkül ez utón hívja meg az érdeklődőket. Műsor : „Farsangi zárlat“ felolvassa Dr. Komá- rorny Zoltán ur. Szavalat tartja Étsy Emilia k. a. Chováu : „Magyar hangulatok három rész­ben“ zongorán, játsza Benkö Miksa ur. * A város által tartott szegények segé­lyének kiosztási módjában a tanács legutóbb változtatást tett. Eddig ugyanis a kiosztást saját hatáskörében a rendőrség teljesítette ; most azt a pénztári tisztség egy tagja bárczaköuvböl kiszakított szelvények ellenében hajtja végre, mig a rendőrség egy tisztje a segélyezettek személyazonosságát igazolja. A legutóbbi se- gólyosztás már ily módon ment végbe. * Színházi heti műsor. 15. Vasárnap „Bor“ falusi történet. 16. Hétfő „II. Rákóczi Ferencz fogsága“ színmű, zóna. 17. Kedd „Boszorkányvár“ Operette. Ferenczy József jutalomjátóka. 18. Szerda „Doktor ur“ vígjáték. 19, Csütörtök „Lili“ operette. 20. Péntek „Gö­rög rabszolga“ operette, zóna. * A városház nagytermének akusztikája a lehető legrosszabb, amit csak elképzelhetni. A szónokokat még a szomszédjukban sem lehet megérteni; a hang a terem levegőjében annyira összezavarodik, mintha csupa hebegő vagy da­dogó emberek beszélnének. Mi ennek okát ab­ban keressük, hogy a terem az alapzatához ké­pest túlságosan magas s az arány nélküli űr­ben semminemű tárgy nincs elhelyezve, amely a hangot megfogná s innen származik annak kavarodása. Nézetünk szerint úgy lehetne a türhetlen s boszantó helyzeten segíteni, hogy az ablakok szemöldökein, a karzatról lecsüngő- leg, az ajtókon s ha kell, még a falakon is, mentői több drapériát alkalmaznának, melybe a hang, úgyszólván, belekapaszkodjék s igy fejlődvén ki, közülök számosán kard élére há­nyattak és szétkergettettek. E csatának egyedüli áldozata lett részünkről Nagy István, régi Kó- burg huszár, kit azon pillanatban, mikor test­vérét, Nagy Dánielt az ellenség közé ragadott megszilajodott lova, s figyelmeztette lovának forgatására, hogy le ne szúrják, egy régi katona tüdejét is érintve mellébe szúrt s hosszas szen­vedés után élete virágában belehalt sebébe. Ezen első csatában érdekes epizódnak voltak tanúi önkénteseink. Ugyanis : az a báró Lu- zsénszky Lajos, ki pár hónap előtt mint első ajánlotta föl szolgálatát a hazának, az első csa­tában egy ügyes régi oláh katona által egy ke­rítés mellé szoríthatott s a szurony ellen kard­jával csaknem a vógkimerülésig védekezett, azon pillanatban aztán, mikor vesztét már sej­tette, eldobván kardját, az oláhot szivén lőtte, ki előtte ki is adta lelkét. Pár perez múlva Maróthy századához lovagolt, azon határozott kijelentésével, hogy Majos és Jeney bajtársai­val igazolja, miszerint megölt egy ellenséget öljön meg minden magyar egyet, a haza meg­lesz mentve ; ő azonban többé ellenség eleibe nem megy, mert idegrendszere alapjában meg­rendült és más utón érvényesíti hazája érdeké­ben kötelességét, s valóban ott is hagyta szá­zadát, s később mint szerelőbiztos sok hasznos szolgálatot tett a közügynek. _____ E csatát követte a szerencsétlen dózsi csata, mely hogy a tudatlan és helytelen veze­tés folytán sok ezer emberünkre végzetes nem lett, s társadalmunknak csak is egy kedves fiatal tagja Izsaák Boldizsár gázoltatott agyon a svalizserek által, egyedül a bécsi légió 70 tag­ból álló ifjúságának köszönhető, kik mint bécsi illetőségűek tanyájukat elhagyva siettek a ma­gyar önvédelmi harcz védelmére, s kik halált megvető elszántsággal tartották föl rohamok­ban a dózsi hid élén a császári seregeket, mig körülbelül tizenhat ezeret számláló nagyobb­részt megyei nemzetőrségünk és önkéntes csa­pataink szerte szótfutásban nem találtak mene­déket. Ezen vesztett csata mikor már csaknem lehetővé tette Puchner generálisnak és az ő hadtestét követő oláhságnak, hogy Nagybányára és onnan megyénk belső részeibe betörjön, Is­ten ujja mutatta a ősz lengyel hadvezérnek Bemnek az utat, hogy vegye át és szedje össze a szétfutott hadsereget, mit Ő megérkezése után harmadnap alatt végezvén, Bányáról útra kelt Erdélynek, diadalmas útjában halhatat- lanitotta nevét, és örökítette meg megyénk if­júságának dicsőségét, miután kis táborával csak­nem mindenütt, még tízszeres erővel szemben is győzött. Ezon expeditió megindítása után a hon- maradt szülék, rokonok és jegyben járó leányok figyelmét a hírlapoknak tudósításai vonták fö 1 és remegve futottak át minden lapot, nem hu1“ lott-e le egy-egy csillag hazájuk és családjaid lótköréből ? Mint tavasz idején a lógmórő, ug hulámzottak a honmaradottak érzelmei. Ma oi' vasták, hogy a lengyel és magyar szabadsága hős maga tűzte föl a távolban harezoló megye ifjaink mellére a dicsőség érmeit, holnap kö­zölve lett, kik hullottak el a szebeni, szelin- deki, segesvári, kőhalmi, stb. ütközetekben. Nagy, nehéz, kínos, de dicsőséges napok voltak azok t. közönség! dicsőségesek mind­addig, mig a magyar honvéd használhatta a honvédelmében kardját és szuronyát, kínosok lettek napjai, mikor önmagának kellet össze­törni fegyverét, hogy az ellenség meg ne szent- sógtelenitse azt ártatlanok vérében. Az általam dióhéjban jelzett nagy időknek még ma is vannak élőtanui társadalmunkban, a múlandóság azonban már annyira megrit- kitotta soraikat, hogy ünnep reánk nézve az alkalom, mikor egygyel egygyel találkozhatunk és elborul lelkünk, főleg ezen utolsó években, ha a gyakori gyászjelentéseket olvassuk. (Folyt, köv.) A báli idényre a következő újdonságok NAGY VÁLASZ. ':KBAN érkeztek: Hlmzet, Crepe de chine és mousselin-ruhák, továbbá gyöngy- és pailette (fliuer)-ruhák. Gaze, crepe de chine, mousselin minden színben és minden árban. ■V Báli újdonságok választására külön osztály egész nap villamosán van kivilágítva. “VB Minták a vidékre készséggel küldetnek. Szénásy, Hoffmann és Tsa SELYEMÁRUHÁZA Budapest, IV., Bécsi-utcza 4. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents