Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)
1903-02-15 / 14. szám
XXXV, évfolyam. Szcímsr, 1903. vasárnap február író 15, 14-ifc szám. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: ! SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Egyes SZám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. I Nyilttéf S0T3 20 fillér. Kultur-mizeriák, Az Avasban — úgy látszik — napirenden vannak a gyilkosságok, nem is szólva a számtalan csalásról és lopásról, mely megyénknek eme részén nagy mérveket ölt és öltött. A gyilkosságok napirenden vannak; akár külön rovatot lehetne nyitni eme borzasztó tettek regrisztrálására, melyeket — ha ily sűrűén ismétlődnek — akár csak úgy vehetjük, mint a hymen-hi- reket ezután. Egy emberélet nulla az Avasban, akár egy nyomorult féreg élete oltatnék ki, amikor egy-egy megvadult, vérbenforgó szemekkel dühöngő vasán (osztja meg embertársát az amúgy is szegény, árva életétől. Mert árva nép ez, kérem, és egész élete árva. Nincs senkije, ki gyermek korától fogva nevelje, jóra szoktassa. Felnő az Istenadta az Avas bérczei közt, mint a vadon sakálai és hí szilaj vére felkorbácso- lódik, úgy süvölt, ront-bont, ragad, mint a féktelen vad. Ilyenkor nem ismer Istent, nem ismer embert és egyedüli czélja a vad természete által teremtett szomjuhozásnak vérrel való csillapítása. Hát nem borzasztó állapot ez ? És ezen állapot nemhogy szűnnék, hanem folyton terjed s még betörések- j kel kezd párosulni. Az Avas tehát halad egy lépéssel előbbre, mert a Papakoszták és társaik tana módszere mily produktive! terjed, mily szép eredményeket produkál! 8 nap alatt 10 betörés. Reisz Hersch ur, a nagykárolyi betörő elpirul, ha megtudja e' rekordot, Szegény Vogel, Pestalozzi, ti az Avasra nézve hiába éltetek. Ma már a haladás a czivilizáczió kor-1 szakát éljük, és hazánk versenyez e tekintetben a külföldi államokkal. Igen jól esik ezt tudnunk, de egyszersmind lesujtólag hat reánk, hogy a kultúra nem járt még be minden tőidet. Az Avas e tekintetben nagyon hátra maradt, sőt egyáltalán nem is haladt a közművelődés terén semmit. Öt évtized óta ott áll a hol ezelőtt, csak az inmorál tettek, a magán vagyon s személy veszélyeztetése haladt gyorsan előre. Ezek és több itt lel nem sorolható súlyos okok növesztik aggályainkat minden | tekintetben megyénk e részének jövőjét j illetőleg. Itt az ideje, hogy e tűrhetetlen álla- j potokon segíteni kell. Valamennyi felekezeti iskolát be kell zárni és az állam álütson fel minden községben a tankötelesek arányához képest 2--5 tanerős iskolát és valamennyi tanköteles gyermeket iskoláztatni, mire most a felekezeti iskola képtelen most egy tanítóval. Minden iskola mellett óvoda és gazdasági iskola állíttassák fel, hogy a kis vasán-gyermek mikor beszélni kezd, sajátítsa el a magyar nyelvet és serdülő koráig szívja magába az erkölcsös és rendszeres élet levegőjét. A kultúra terjesztés alapja az Avas megmentésének. Mig a közművelődés fészket nem rak, mig a czivilizáczió nem terjed az Avasban, semmit nem várhatunk. Az pedig a jelenlegi szituáczió- kat tekintve — melyeket itt részletezni nem óhajtok most — csak csiga-lépéssel, vagy egyáltalában nem terjed előre. Két állami iskolája van az Avasnak. Működése észrevehető eredménynyel áll előttünk, de ez kevés, az állapotokat tekintve nagyon kevés. A hegyvidéki akczió működése határtalan üdvös eredményeket produkálna az Avasban is, mert valljuk meg őszintén, az Avasban is sok a „piócza.“ Ha figyelemmel kisérjük és olvassuk a hegyvidéki kirendeltség akczióját, örömmel vesszük tudomásul a szép eredményeket, melyeket elért. De ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy eme kirendeltség a Yisszapillantás az 1848—49 s azokat követő sötét évek eseményeire egyes epizódokkal megyénk életéből. Irta és a Lorántffy-estélyen felolvasta : Domahidy István. Valamint az egész ország, megyénk is egy föl szerelési barak lett. Megyénk székhelyén, Nagykárolyban a biz. ülések permanensekké lettek. A megye egyik alispánja Eötvös Mihály kormánybiztosi minőségben a távolban működött, mig a másik alispán Domahidy Menyhért egész apparátusával a fegyverek, ruhák, élelmek, kötések előállításával foglalta el éjjel nappal minden idejét, s a gyűjtéseket a legidősebb biz. tagok, tiszti ügyészek, jegyzők vezették. Tisztán emlékszem. Mint 14 éves gyermeket bevitt atyám Károlyba, ki az nap a gyűlés vezetésével volt megbízva, s a gyűlés után jelentést tevén az alispánnak, a honvédelmi bizottság rendeletéinek elintézéséről, az alispán igy szólt atyámhoz : Testvér ! Segíts I Kimerültem ! Ezen adakozásokból begyült 16 láda fehérneműt még ma ki kell válogatnom, és holnap Szent-Tamás alá küldenem, valamint a lomtárból a hajdúk kovás és kapszlis puskáit is, mert honvédőink félig meztelen és fegyver nélkül küzdenek szemben az ellenségeinkkel. Minden elavult puska megütötte a mértéket, melyre szuronyt lehetett illeszteni, mert a honvéd csak szuronynyal és rohammal győzött. Perczel, Damjanics, Aulich, Kiss Ernő, Bem Güjon tábornokoknak egyetlen vezónyszavok volt: előre ! Mig az alispán szerelt, az idősb táblabirák vezették az üléseket, a szolgabirák a vidéken szervezték a nemzeti őrséget, kiket egy-egy régi baka tanitgatott be annyira, hogy lándzsáikkal szúrni és védekezni tudjanak. Ezen nemzeti lázas állapot és az uj világ balzsamos levegője összetörte Szatmár szabad kir. városnak privilegizált sorompóit is s közte és a megye között, a vesta lángja világította meg azon delejes áramot, melynek jeligéje volt: Viribus unitis ! A két góczpout Nagykároly és Szatmár felé igyekeztek a megye fiai tájékozni magukat teendőik felől, s bár telegráfi és telefoni összköttetések még nem voltak, a lovas futárok minden 24 órában tájékoztatták őket a változatos helyzetről, s kötelességük mily irányban való teljesítéséről. 1848. ősze felé hazánk helyzete mind komolyabbá vált és a honvédelmi bizottság rendeleté folytán egy ’nagy megyei gyűlés lett összehiva az alispán által, melynek czélja az volt, hogy miután Jelasics tábornok szétvert seregét összeszedve s a Bécs felől induló császári seregek élén Windischgrätz herczeggel egyesülve fenyegeti hazánkat, sőt fővárosunkat is, és miután a nemzetiségek irtóharczot indítottak elenünk, gyermekeinket karókba húzzák s a magyar falvakat kirabolják és fölperzselik, nemzetőrségünk és honvédségünk fölszereléséről adó utján is gondoskodjunk, a véderőt szaporítsuk és igyekezzünk toborzások folytán is önkéntes csoportokat előállítani. Mint egy test állott föl a közgyűlés az actió megindítására, s az alispánnak Domahidy Menyhértnek azon elnöki kijelentésére, hogy: egyetlen fiamtól kezdve hívom föl megyém kardot fogható ifjúságát az önvédelemre, Báró Luzsénszky Lajos személyének fölajánlása után fél óra alatt a gyűlésen jelen voltak ötvenegyen jegyeztették be neveiket az önkéntesek soraiba, kijelentvén, hogy mindannyian magok szerelik föl magukat. Ezen tényt, ezen megnyilatkozást pár napok alatt szerte hordta a szél megyénk légkörében, s csakhamar majdnem hétszázra szaporodott az önkéntesek száma azon kor virágaiból, megyénk kiváló nemes ifjúságából, s ők értekezletet tartva elhatározták . a kerületi táborzásokat. Károly, Szatmár, Csenger, Gyarmat, Szalka, Bánya voltak a toborzó központok, s azon to- borzó nótával: „Kossuth Lajos azt izente" csak Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint leaolesóbb bevásárlási forrást. • • • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett !••••• Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
