Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)

1903-01-08 / 3. szám

XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök január hó 8. SZAMOS. Vegyes tartalmú iap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Hicdennemn dijak Szakmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Király-idyllek. Egy trónörökösné ott hagyott fényt, dicsőséget, trónt uralmat, hogy örök üdvre összeforrhasson azzal, ki szivén uralkodik. Ugyanakkor fenséges öcscse, király fia, me­nekül az udvar fojtogató légköréből, hogy egyesülhessen azzal, kit Isten s emberi törvények hitveséül jelöltek. A családi tör­vények azonban tiltják a boldogságot. Ki­rályfi, királynő kényszeritett házasságra lép s a szív, a szegény szerencsétlen sziv tör­jön darabokra, ám a világ ne tudjon a nagy szenvedésről. De változnak az idők s velük az em­berek. a. szoros lánczok, melyek az udvari etikett által béklyót vetettek minden neme­sebb, szabadabb érzelemnek, darabokban hullik le a fenséges kezekről s a világ ámultán hallgatja a hirt, hogy ma itt, hol­nap amott kötik a mesalianceokat a trónok várományosai. S a trónok erkölcse recseg ropog. A proíán nép pedig mosolygó, örömtelt arcz- czal tekint a fejedelmi nagy tragédiák ki­fejlődése elé, hiszen oly jól esik nyomorult lelkének buján vájkálni azok szennyesében, kik előtte mindig elérhetetlen magasságban tündököltek. A szomszédasszony megszökött az ál­ellenes borbélylegénynyel. Ugyan érdemes vele foglalkozni. Hiszen ime a szász trón­örökösné, 'öbb gyermek anyja, a leendő szász trón királynője ott hagyta íérjét, gyer­mekét, trónt, udvart s mindent mi más által irigyelve megkívántatok, hogy édes szerelemben egyesülhessen a franczia nyelv­mesterrel. Oh a szerelem! E mindent legyőző hatalmas erő. Minő sok fordulatnak, minő fontos politikai változásoknak volt és lesz a jövőben is szülő anyja. Erkölcstelen ko­runkban még mindig hófehér tisztaságában tündöklik az istenek adományozta fenséges erő, mely átalakítja éppúgy a fejedelmek, mint a polgárok szivét, akaratát, önuralmát és egyenlővé tesz minden földi lényt. Ez az igazi Messiás, mely megváltja az embe­riséget és egyformának alakit fejedelmet s polgárt egyaránt. Ha ki is veszett korunkból az ideaiis- mus fehér lángja, a szerelem vérpiros ol­tárán még tartós tüze, melyet az ilyen példák, mint ä minők a múlt napok eseményeit tették iz­galmassá, megerősítenek. Fejedelemnő mindent feláldoz szerel­méért, királyfi eldob koronát és vagyont, hogy egyesülhessen azzal, kit szive szent szerelemmel vesz körül, de a kivel egye­sülnie a magas politika tiltja. Vájjon, nem hatalmas próbatételt mu­tatnak ez események, vájjon nem a szere­lem örök erősségét példázzák e történetek? Boldog kor az, melyben a szerelem ily csodatettekre képes, hol a legmagasabb, legelérhetetlenebb polczon levőknél is úgy lobog a tiszta szerelem tüze, »int napja­inkban. Mert hol a szerelem fészkel, ott nem messze lanyáz a szeretet s a szeretet uralkodók szivében áldása a polgároknak. Szabályrendelet a bérkocsi iparról. (Folytatás.) Díjszabályzat. I. Napszámra. a) Két lovas bérkocsi személyre való í tekintet nélkül: egész napra reggeli 6 órától I esti 6 óráig 10 korona, fél napra reggeli 6 j órától délután 1 óráig, vagy délután 1 órától | esti 9 óráig 6 korona. "i- b) bétJf^tí^L og»»" napra 7 korona, félnapra 4 körTTűá. Egy nap 12 órával számittatik. II. Óraszámra. c) A két lovas bérkocsi: egy egész órára 1 kor. 60 fillér, félórára 80 fillér, egy negyed órára 40 fillér. * Az alábbi munkálat, mf ly a régi elavult szabályzat helyébe fog letárgyalás után lépni, a Tank 6c li Gyula h ‘o kapitány igen gondosan készített tervezete. Múltból — a jelennek. Irta: Szilágyi Ivor. Mintha a közelgő szomorú vég sejtelmes hangulata borongott volna a hegyeken, róná­kon. Mint éjidöben a lidérczfény, úgy gyullad­tak ki itt-ott a sűrű ködben a harcz pusztító fénysugarai. Tél volt, szép, fehér, havas tél. Ropogó fegyverek zajától hangzottak azok a helyek, hol a magyar szabadság elszánt kato­nái a zsarnokság embertelen tömegével talál koztak. A vonuló seregeket, mik szent ügyünk védelmére esküdtek föl, ájtatos imák kísérték utjokban, fejük felett prédára leső, éhes hollók fekete szárnya suhogott. Az éjjeli csöndbe, — midőn csak a menetelő katonák lépte hallatszott és ©gy-egy kiadott vezényszó — gyakran ve­gyült e rekedt, vésztjósló madarak bántó hangja. * * * * * Barta Mihályné egyszerű falusi szobájá* ban csendben ült egypár szomszédasszony szen^ Karácsony estéjén. Elvétve ha szóltak egy szót, másként nem igen beszélgettek. Mindenik a I maga szeretteire gondolt. Olyan jól esett, ha együtt lehettek. Otthonukban kísérteties néma­ság vette őket körül. A kiket egy érzés hat át, azok egymáshoz simulnak. A szomszédasszo­nyok vigasztalni jöttek a jó tiszteletesnét! A tiszteletes ez egyszer mégis kegyetlen tudott lenni. Itthagyta özvegyül nejét — árván két gyermekét, kik együtt küzdenek a szabadságért. Gyilkos golyó vetett véget a hazaszeretö pap életének. Ugyanolyan golyók fergetében, ugyan olyan éles szuronyok ellen küzd két ár­ván maradt fia. Ki tudja melyik pillanatban telik be az ő végzetök is. Talán nem is tudják még, hogy édes apjok — halott! Az özvegyet a szomszédok úgy szeretnék vigasztalni szép szóval, de zokogásba vész a hangjuk. — Az ő férjük, az ő gyermekeik is csatatüzben állnak — — A jó tiszteletesné nem szorul vigasztalóra — még ő biztatja a csüggedöket — ö ki már tudja, hogy van ha­lottja. — Nyugodtan viseli a csapást, melyet a sors reá mért. A szobában égő mécs halvány, bágyadt fényt vet az asztal körül ülőkre. Mindeniknek sápadt az arcza, könnyes a szeme — úgy néznek maguk elé, mint a ki az éjszaka csöndjében egy halott koporsójánál vir- raszt. * » * Mikor a tiszteletesné utolsó vendége is elbúcsúzott — ismét nagyon elhagyatottnak érezte magát. Nem volt a házban, a ki öt lá­gyan átkarolva jó éjszakát kívánna neki — nem volt egysem otthon azok közül, a kiket ö szerető anyai csókjaival küld nyughelyükre. Fojtó melegséget érzett. Kinyitotta az ab­lakot. Csend, béke, nyugalom honolt mindenütt. Mintha egy nagy fekete tenger volna a világ, melyen csak itt-ott villog egy kis fénypont. Talán az ég csillagai tükröződnek vissza benne ? Nem, ez a fény picziny ablakokon szűrődött keresztül. A faluban máskor ilyen időtájban már mélyen aludt mindenki. Most még senki sem hajtotta le fáradt fejét. A sötét bánatjvirrasztott. Gyászoltak apát, gyermeket, rokont ... és a gyászolók előtt oti lobogott a bágyadt láng. Egy parányi fény — a nagy vigasztalan éjben. * * _______ *________________ Ró th Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási forrást. @ ® • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • • ® ® Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Next

/
Thumbnails
Contents