Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)
1903-01-08 / 3. szám
b) Egy Lovas bérkocsi: egy egész órára 1 korona, 'félórára 60 fillér, negyed órára 30 fillér. III.. Egyes járatokért. Megállapodás és visszamenet nélkül a város sorompóin belül a) két fogatú bérkocsiért 1 korona, b) egy fogatú bérkocsiért 60 fillér fizetendő. IV. Meghatározott járatok. 1. a) Temetéseknél, ha a végtisztesség a templomban történik temetőbe ki és vissza: kétfogatu bérkocsiért 3 kor. 60 fillér, a háztól egyenesen a temetőbe és vissza 2 kor. 40 fillér. b) egy fogatú bérkocsiért 2 korona. A háztól egyenesen a temetőbe ki és vissza 1 kor. 40 fillér. 2. a) Színházba, tánczmulatságokba stb. menet és jövet kétfogatu bérkocsinál egyenként 1 kor. 20 fillér. b) egyfogatu bérkocsinál 70 fillér. 3. a) Vasúti indóházhoz két fogatú bérkocsinál jövet menet egyenként 1 kor. 40 fillér. b) egy fogatú bérkocsinál 80 fillér. Az 5 óra előtt érkező reggeli vonatokhoz j a c.ij két fogatuaknál 2 koronában, egy foga-j tuaknál 1 korona 40 fillérben állapittatik meg. | 4. a) Esküvéseknél, kereszteléseknél a templomig és vissza kétfogatu bérkocsiknál a 2 korona. b) egy fogatuaknál 1 korona 20 fillér. Ha vendégek szállittatnak minden fordulatért 1 korona, illetve egy fogatú bérkocsinál 60 fillér jár. 5. a) Ménlótelephez, gőzmalomhoz, téglagyárakhoz kétfogatu kocsiért 2 korona. b) egyfogatuaknál 1 kor. 20 fillér jár. Óra szerinti számítás mellett a bérkocsi osak a sorompókon belül eső területen vehető igénybe. A várakozás az időbe beszámittatik. Podgyász után külön dij fel nem számítható. Egy napnál tovább tartó vidéki fuvarozások szabad egyezkedés tárgyát képezik. 10. §. ' Az állomási hetyen lévő bérkocsis köteles minden évszakban, időjárásra való tekintet és személyválogatás nélkül, a megszabott díjért hajtani, indokolásra vendégét az időre figyelmeztetni ; a járat ideje azon percztől számítandó, midőn a bérkocsis az állomás helyét elhagyja. A megrendelendő bérkocsistól a megrendelés igazolására bárczát, a bérkocsis pedig a fuvarnak előre való kifizetését, vagy alku szerinti hosszabb járatoknál felpénzt követelhet. A tiszteletesné erejét megtörte a virrasztás, a fájdalom, a gond — aludni tért. A távolban ismét kitört a csata az alaktalan éjben, mintha két vakító villám czikázva sújtott volna egymásra. Irtóztató a vérengzés — folyik a vér, elönti a földet. Messziről ágyuk tompa bugása hallatszott. A menydörgós hangja ilyen, ha alattomban gyűjti erejét. Aztán erősödött a hang — a harcz vad vihara közeledett. A zaj, a félelmetes moraj felébresztette a tiszteletesnét. Még el sem szállt az álom egészen pilláiról, mikor egy heves kopogás hallottszott, odasietett, kinyitotta az ajtót. A vérrel bontott, sebektől torzított honvédben alig ösmeste fel a kisebbik fiát! Milyen édes volt az első ölelkezés. Nem kérdezett semmit, nem tudott semmiről . . . osak azt a mámort élvezte, csak azt tudta, hogy fiát, az életéből való életet ölelheti. A nagy boldogságtól sírva fakadtak mind a ketten. A fiú szólalt meg először. — Édes anyám én . . . Tovább nem fojtathatta, mert az anya lázasan szakította félbe. — Győztetek ugy-e ? Hol van Sándor? — Nem anyám, nem győztünk - harcz még folyik — Sándor — Sándor meghalt! A sápadt nő nem szólt egy szót sem, csak két nagy könycsepp gördült végig arczán. Lassan, csendesen, mintha sebzett lelkének minien súlyos gondja, fájdalma abban a két köuyben lett volna. — Kerülő utón jöttem anyám —lopva, H. §. Minden kocsiban az árszabást könnyen hozzá férhető helyen kifüggesztve kell tartani és az ezen árszabásban meghatározottnál ma gasabb dijat követelni nem szabad. Minden kocsis köteles az árszabást elegendő számú nyomtatott példányban magával hordani és abból egy példányt a beszálló vendégnek kívánatra átadni. Ezen példányokat melyek egyszersmind pauaszlapok, a rendőrség kiállítási áron szolgáltatja ki a bérkocsi tulajdonosoknak 12. §. Tilos: a) a felvállalt fuvart az érdekelt megrendelő előleges beleegyezése nélkül másra átruházni. b) hajtás közben a bérkocsisnak dohányozni, vagy a közönséget bérkocsi használatára felszólítani, vagy e czéltól felszólítás nélkül előhajtani. c) rossz lovakat bérkocsi elé fogni, d) hullát, holttestet bérkocsiba szállítani, e) törött ablaku és rossz záru bérkocsit használatra bocsátani, f) bérkocsi után kézi kocsit, vagy más jármüvet, vagy tárgyakat akasztani, vagy a járdákra felhajtani, azon, vagy gyalogjárókon meg- állani. 13. §• A bérkocsi tulajdonos csak oly férfi egyént alkalmazhat kocsisnak, ki élete 16 évét betol tötte, józan életű, rendőrileg kifogástalan és undort gerjesztő testi hibáktól ment. Minden kocsisnak az 1884. évi XVII. t.-cz. 99, §-a által előirt munkakönyvén kívül még a rendőrhatóság által kiállított hajtási jogodt- ványnyal kell bírnia. Hajtási jogosítványt csak az kaphat számüresedés esetén, ki a rendőrhatóság előtt a hajtásról és arról, hogy a város utczáit jól ismeri, kielégítő vizsgát tesz. Ezen jogosítvány- a bérkocsi tulajdonos nevén s a bérkocsi számán kívül a kocsis nevét, személyleirását és illetőségi helye megnevezését tartalmazza és csak ezen §-ban megállapított kellékeknek megfelelő egyén részére állítható ki. (Folyt. kőv.)---------------------------C,-----------------------------------Színház, R ip wan Winklét adták január hó 3-án a hirdetett „Modell“ helyett, mely Lónyai betegsége miatt elmaradt. A czimszerepben Juhász Ilona (Lisbette) és Ferenczy (Ripp) jeleskedtek. Különösen utóbbi hangját élveztük teljes szépségében; jó hangbeli dispozicziójához járult a tudás és kedv. Ferenczy ez alakítása a legjobbak közé tartozik. Juhász,Hona (Lisbette) játéka nem volt elég élénk. Énekszámait preeeisitással és igen szépen adta elő. Méltó elismerést kapott is a közönség siirü tapsaiban. Szentes (Derikk) nem találta el a természetes hangot; többször túlzott. Jók voltak Torday, Ligeti és Tordai Adél. Uriel A’Costa ment este ez idényben másodszor közepes ház előtt jó előadásban. Bátosi (Uriel) nehéz, fárasztó szerepét mindvégig zajos tetszés meilett játszotta. Egry (De Sylva) és Holéczy (Judith) gondos alakításban mutatták be szerepeiket. Jók voltak Ferenczy (De Lantos) és Fodor (Beu Jochai). Peleskei nótárius január 4-én délután zónában, mint nép és gyermek előadás került színre telt ház előtt. Színészeink mind jókedvvel és jól játszottak. Betyár kendője. Abonyi Lajosnak ezt az idegráaó jelenetekben s élére állított helyzetekben gazdag s eléggé ismert népszínművét adták hétfőn este zónában, hála a tanulóifjúság meleg érdeklődésének, telt ház előtt, mert még a páholyok is azokkal a diákokkal teltek meg, kik a diákhelyre be nem fértek. Nem magáért a darabért, melyben se psychologiai törvényszerűség, se jellemzés nincs, hanem azért a hatalmas alakításért, melyet Egry Kálmántól (Gyuri Bandi) és Holéczy Ilonától (Orzsi) láttunk, érdemelt volna az est a felnőttek részéről is nagyobb látogatottságot, mert Egryt akkor is bizonyosan a lámpák elé hívták volna még a vasfüggönyön keresztül is, mélyen átérzett s ritka művészettel előadott játékáért, mint igy s Holéczy sein kevesebb ováczióban részesült volna mélyen megindító s rokonszenves szerepének bensőségteljes alakításáért mint ekkor. Az is igaz. hogy a többieknek oly szerepek jutottak, melyek fölött e kettő messze kimagaslik, de hát az iró dolga, hogy miért nem adott mindenkinek olyan szerepet, hogy abban tehetségét ragyogtathassa. Még sem hagyhatjuk szó nélkül a Torday Adél (Buzi Zsófi) és a Juhay (András) igyekezetét, s dicséret nélkül a Polgár Fáni (Boris) és Bera Rózsa (Kulcsárné) természetes játékát, mert különben nem nyernének az az előadásról teljes képet. A Parasztbecsület keddi előadása minden tekintetben sikerültnek mondható, Juhász Ilonát (Shantuzza) szinreléptekor a közönség tüntető tapssal és egy szép virágcsokorral fogadta s nyílt színen is sokszor kifejezte elismerését iránta. Juhász Ilona kitűnő dispoziczióban énekelt s hangjának szép koloraturája s a legapróbb részletekig liiven kifejező játéka egyikót . nyújtotta a lególvezetesebb estéknek. Lónyai I Piroska (Lola) méltó partnere volt kisebb szehogy észre ne vegyenek!“ Alig tudja kimondani ezt a szót. „Elszöktem anyám, mikor megtudtam hogy Sándor is elhulit. Hiszen, te nem maradhatsz egészen egyedül, te nem élhetsz annyira árván! A hazának van több fia is, de neked kívülem már senkid sincsen — anyám! édes Anyám ! Majdnem öntudatlanul roskadt anyja lábai elé — úgy könyörögte tovább „levéllel küldtek, üzenettel — letértem az útról — anyám édes jó anyám, te nem maradhatsz egészen árván! A nőnek már nem volt több könnyje. Á fájdalomtól növelte forrás kiapadt, kiszáradt. Oda borult a fia vállára, már zokokni sem tudott. Ezt a fájdalmat leírni nem lehet s a ki ezt átérzi, annak a szive megszakad. A jó tiszteletesné szive talán nem is volt gyönge gyarló emberi szív, mert az ki bírta ezt a kint. Megszólalt, hangjában valami magasztos érzés remegett. — Az én fiam nem lehet gyáva!“ A fiú arra vérvörös lett. — Gyáva ? Oh nem anyám, ez nem gyávaság! Küzdöttem, vívtam elszántan.'Rongyokká tépték ruhámat, örszeszabdalták testemet. Küzdöttem halálmegvetéssel, akkor tudtam meg, hogy édes atyánk elesett. Megsem sirattam. A gyermekből, férfiúvá vált katona arra mindig vadabb tűzben égett. — Még ólt Sándor! Kettőnk között válaszhat a halál! — És választott. — Egyedül maradtam! Te nem maradhatsz támasz nélkül anyám! Elhagyottan, szegényen, bánatoddal, nyomorban. Tovább nem tudta folytatni. A nő szemében csodálatos fény gyűlt ki. Büszkén nézett a fiára : — Az én fiam nem lehet esküszegő! Rekedten tört elő a szó a fiúból : — Anyám — édes anyám! Az anya folytatta, nyugodt, egyszerű hangon beszélt: — A levelet megfogják kapni, a te kezedből fogják átvenni. A fiú szeméből úgy gördültek a könnyek, mintha sohasem lehetne azokat többé elállitani. Szólni nem tudott, csak a fejével intett igent az édes anya min- denik szavára. Az ágyuk hangja mindig köz- lebbről dörgött, sietni kell! Mintha egypár pillanat alatt, megváltozott volna a vér mindkét testben. Mintha a szívok sem maradt volna a régi. A haza kivívja — a szabadságot! t Azt az esküt, melyet lázban égve. önkén tett valaki, azt az esküt megtörni nem lehet ! Még egyszer átölelték egymást. A fiú villogó szemekkel pattant föl lovára. Mikor elváltak, tudta miudakettö, hogy többé nem látják egymást. Az otthon töltött időt kellett visszanyerni — sietni kellett ! ! * * * Mikor a levelet a véres ruháju küldöncz kezéből a parancsnok átvette igy szólt: — Nagyon nehéz útja lehetett, mert ugyancsak fáradt. Mikor a választ megvitte — már alig tudták a honvédek a túlnyomó ellenséget visszatartani. A törődött katona elvegyült a harczolók közé.
