Szamos, 1902. december (34. évfolyam, 97-103. szám)

1902-12-04 / 97. szám

XXXIV, évfcfyara, Szatmár, 1902. csütörtök deczember hó 4. 97-ik szára. SZAMOS m Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgéaz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szém ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. A nemzeti öntudat emelése. Az a tanterv, melyet Wlassics Gyula 1899-ben kibocsátott, nagy jelentőségű a magyar közoktatás történetében. Ebben van ugyanis határozottan kimondva, hogy ne csak a nyelve, hanem a szelleme is ma­gyar legyen a tanításnak. Természetesen, önkénytelenül is felme­rül erre a kérdés: hát eddig nem igy volt ? Eddig a magyar iskolákban tudott még más szellem is érvényesülni, nemcsak az, a mely visszatükrözi a hazafias gondolkozást? Vol­tak olyan iskolák is, a hol számba sem vették, hogy a magyar kormány fenható- sága alatt működik az ország minden egyes tanítója? Lehetséges volt oly tanintézet, hol idegen bálványokat imádtak s dicsőítet­tek? hol gyűlölték azt, a minek magyar volt a színezete? hol kerültek mindent, hogy utaljanak arra, hogy nagy volt már hajdan is a magyar ? Létezett eddig oly hely, hol a tanuló nem magyar nyelven, az édesen hangzó szóval köszöntötte a tanítót, ha belépett az iskola szobájába ? Ily visszás állapotokat el­tűrtek itt, a Duna-Tisza partjain, a Kárpá­tok aljában? Ne áltassuk magunkat! Mindez lehetsé­ges volt, mindez megtörténhetett itt a ma­gyarságnak vérével áztatott földön, hol min­den rög, minden kő dicső tettekről, hazafias cselekedetekről, a múltak emlékéről beszél. Itt mindent eltűrtek, behunyt szemmel néz­tek minden törekvést^ mely a haza ellen volt irányítva, nembánornsággal nézték, mint kezdik ki a haza ellenségei a magyarság szent templomának oszlopait, már az isko­lában oltván a gyermekbe a magyarság iránti gyűlöletet. De végre megtörtént ennek ellensúlyo­zására a kezdeményező lépés. Wlassics Gyula, kinek nevéhez a tu­domány, irodalom, közoktatás, művészet te­rén annyi jeles utasitás életbeléptetése fű­ződik, végre erélyes intézkedéssel megtette azt, hogy nemcsak a tanítás nyelve, de az iskola szelleme is magyar legyen. Fegyvert adott ezzel a a tanfelügyelők kezébe, utat nyitott a magyarság eme erői­nek oda, hogy a hol éberségük észrevesz olyan szándékot, vagy nyílt törekvést, mely a haza, a magyarság ellen van irányítva, — azt nyomban meg is bélyegezhesse. Ennek a rendeletnek mintegy folytatása az az utasitás, melyet a vallás- és közok­tatásügy minisztere nem régen a közép­iskolák számára adott ki. Eddig egyes középiskolákban, a hol a | jövő nemzedék íejlődésének irányt adnak, hol az iíjak érdeklődését minden iránt fel­keltették, a hol az élet küzdelmeiben szük- ! séges tudnivalók alapját sajátítják el az ifjak, ott a szellem kozmopolita volt. A külföld nagysága előtt meghajolt a magyar; meghajolt pedig akképen, hogy el­feledte amaz időket, mikor Magyarország az | európai államok sorában, — mint a törté- I nelem tanítja, — nagyon is számottevő té- i nyező volt. Megelégedett azzal, hogy kimu- tatták, mik voltak a honalapító érdemei, mily szolgálatokat tett Hunyadi János a magyarságnak, emlegették igazságos Mátyás ! királyt, — de hogy Árpád, a honalapító, e honalapitásával oly országnak vetette meg az alapját, mely mindenkor védbástyája volt a nyugatnak, meg hogy a törökverő Hu­nyadi Jánosnak minden egyes ténye Európa érdekeibe vágott, arról szó sem esik. Az eddigi tanterv lealacsonyitotta Ma­gyarország nimbuszát. Hisz még az 1880-iki tanterv, (melyet pedig Kármán Mór dolgo­zott ki) arra figyelmeztette a történet taná­rait, hogy paedagogiai szempontból tapin­Az életből ... az életnek. Második gyermekkorát éli az ember öreg gégében. Hova tűnt el az ifjú kor heve, lángoló lelkesedése, a férfi tettvágya s a küzdés szenve dólye? Emlékek rokkant tárháza sokszor az öregség, nem a jelené többé, a múlt követeli magának, mig a jövő csak az elmúlásra inti. A játszi gyermekkor az emberi élet leg­mosolygóbb szaka. Gondtalanul élvezzük az éle­tet : nem bánt a múlt, nem aggaszt a jövö Örzö gond kiséri a gyermek lépteit, féltő sze­retet védi minden bajtól s kedv, derült vidám­ság édesiti meg játékait. Az öreg ember is gyá- molitó ápolásra szorul ; öt sem bántja a múlt s szelíd megnyugvással néz a jövőbe. Ha még maradt valami, talán egy szikra a férfi kor erélyéböl, tettvágyából, kicsinyes dolgokat ápoló szenvedéíylyé fajul, mint a gyermek kezében játékszer a dob, trombita, kard, könyv. — Hallottam — kedves b. rátom nagyon jól játsza a tardlit, — Tűrhetően. Különösen akkor, ha ellen­felem nem valami kitűnő játékos s főleg, ha a szerencse is oltalmába vesz. — No mi adunk alkalmat, hogy bemutassa, mit tud. — Öreg. de korához, a nyolczvanöt évhez elég jól konzervált ur minden uj ismerősét, ha azokkal gyakoribb találkozást remélt, ily mó­don szokott a játék asztalhoz édesgetni s tul- boldog, ha igy partnert szerezhet. Magas hiva­talt viselt, méltósága, hatalma, lelkesedése esz­mék harczosává tette és most egy öröm, egy szórakozás illeti: a kártyázás, ennek is egyet­len egy faja: a tardli. Rendes udvara van, a kik minden áldott este felkeresik ; elolvassák a lapokat, azután hadakoznak a harminczkét le­véllel. Nem nagy a kassza, nem lehet sokat ve­szíteni, mégis az öreg méltóságos rendes köny­vet vezet a napi játékról, melynek rovatában ott a dátum, a játszó neve ; veres rikító ten- tával bejegyezve a nyert összeg, mig a vesz­teség sötét, gyászos, fekete színben szomorkodik. — Van egy tardlim. — Pardon! Quartom van. — Schrechlicher Mensch ! óriási szeren­cséje van. Nem lehet vele bírni. Elnyer elő lünk mindent s elmondja, hogy nem tudunk ját­szani. Shhreclicher Mensch ! Az orvos ajánlotta . . . hogy testmozgást végezzek . . . majd sé­tálok eg3’et . . . addig . . . parancsoljanak . . . itt vannak az újságok. Ah! ! Quint . . . sext. Tényleg egy hatalmas sexttel „aus“ lett az öreg ur s utána egy ülő helyében nyolcz partit nyert meg. Persze a séta elmaradt s fe lőle talán még a vacsora is elmaradhatna, ha az inas ajtót tárva tálalást nem jelentene. Négyesben játszottunk, ketten-ketten fel­váltva; a veszteség nem volt nagy, nem is gondoltunk volna rá, ha nem halljuk közben, közben. . . — Elmondják, hogy itt kifosztják a ven­dégeket, a helyett, hogy a házi gazda engedné magát, de az első partiban beütöttek az alsók, azután a kilenczesek stb. stb. Változó szerencsével folyt a játék s a „mes­ter“ után összeszámolva az előttünk levő pénzt, kitűnt, hogy a mai játék elkönyvelésénél a ve­res tenta fog szerepelni. íme jön is már a vén inas. ma minden szeszélyének alapos ismerőse ; egyik kezében albumszerü könyv, másikban Író­eszközök. Felnj’itja a misekönyvre emlékeztető foliánst; az öreg ur megigazítja zöld szemvé­dőjét, piros tenta ragyog a tollon, pár peres s nevünk meg van örökítve a nagy könyv fényes lapján, mellette érdemünk, mely e megtisztel­tetést szerezte számunkra: „Nyolcz partit vesz­tettek egymásután“ ; nyeresség: már nem tu­dom hány korona. Sic ! Piros tentával irt leve­let máskülönben az öreg ur olyanoknak, kiket meg akart tisztelni; fekete a piros után nem jót jelentett. Bucsuzásnál egyes elejtett szóból követ­Mélyen leszállított árak. Többek között: Pongé és liberty, sima és mintázott tiszta selyem méterje — — — — — — 70 krtő* kezdve. Taffetas és louisine, csikó-- és koczkás. tiszta se- , ljem méterje — — — — 80 krtól kezdve. A \/ A Q A O Mosóbársony méterje — — — 50 krtól kezdve. V/vVjAOlVJ* V aaIOA.1\ Minták a vidékre készséggel küldetnek. November 15-én kezdődik a nagy karácsonyi Szénásy, Hoffmann és Tsa SELYEMÁRUHÁZA Budapest, IV., Bécsi-ulcza 4. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents