Szamos, 1902. december (34. évfolyam, 97-103. szám)

1902-12-04 / 97. szám

tattal kell őrizkedni a tanároknak a nem­zeti kizárólagosság és elbizakodottság táp­lálásától. A tanlerv kozmopolita szelleme helyett Wlassics Gyula rendelete alapján, életbe lép a nemzeti öntudatot ápoló tanítási rendsze­resség, melynek középpontja a történelem tanítás lesz. Már az alsó osztályokban fognak tör ténettanitással foglalkozni, mindenkor (el­költve a tanuló figyelmét a királyához min­dég hü magyarság törekvései iránt. Ápoljuk is a nemzeti üntudatot, ápol­juk már ott, az iskola íehér (alai között, mert ez képezi zálogát a magyarság mind jobban való terjeszkedésének itt e hazában, itt, a hol másnak, mint a magyarság szel­lemének létjogosultsága nincs, hogy idővel le legyenek rombolva azok a választalak, melyek gátat képeznek annak igazolásában, hogy: „Hogy Magyarország nem volt, ha-; nem lesz.* *) R. í Az elemi iskolai szegény tanulókat segitő egyesület szervezkedése. E napokban a szatmári állami iskolai ta­nítótestület rendkívüli közgyűlést tartott, me­lyen kizárólag a szegény tanulókat segítő egye­sület szervezésével foglalkoztak a teljes szám­ban megjelent tagok. A tél hidege az addig pontosan feljáró iskolás gyermekek számát megtizedelte. A ru­hátlan szegény gyermekek eg}7 része iskolát mulaszt; egy része félig megdermedve jön fel a tanórákra. E szomorú kép látása az állami iskola ta- nitókarát nagy cselekedetre indította. A tan- tantestület tagjai rendkívüli gyűlésükön elhatá­rozták, hogy azonnal gyűjtést rendeznek s e czélból az egész várost — utczák szerint — egymás közt felosztották a következőképen : 1. Deák-tér és Hunyady-utczán Törökné és Farkas Márton ; 2. Rákóczy- és Árpád-utczán Hollósinó és Szeitl Ida ; 3. Széchenyi- és Kossuth Lajos-utezán, ') Ha at ifjúságot már 35 évvel ezelőtt magyar szel­lemben nevelték volna — „Magyarország“ már régen, „volna !“ Szerk. valamint a Szirmai-utczán Madzsar Bella és Horváth Erzsiké ; 4. Kazinczy- és Zárda-köz-utczán Fekete Teréz és Kőrösmezey Erzsiké; 5. Bocskay- és Csokonay-utczán Kótai Lajos és Székely József ; 6. Battyhányi-, Várdomb-, Szamos-part- és Tompa-utczán Barta Janka és Halász Mór ; 7. Petőfi- és Zrinyi-utczán Stern Judit és Paládi Lajos ; 8. Eötvös , Bányai-ut, Felső-Szamos-pait , Csatorna- és Hám János-utczán Németi Sándor és Papp János; 9. Kölcsey-, Báthori-, Dianna- és Vágóhíd-j utczán Mihály Ferencz, Tóth Julia; 10. Verbőczy-. Attilla , Teleki-, Nyil- és Szivárvány-utczán Kövesdinó és Vladár Fe- j rencz ; 11. Vörösmarty-, Sziget- és Viz-utczán Pa-: ládiné és Sulyok Gizella ; 12. Perényi-utczán Tar Károly és Cseh Lajos; 13 István-tér, Mátyás király-, Mátyás-köz, Józzika utczán Spiry Endre és Varga Benő ; j 14. Wesselényi-, Toldi-utczán Mihály Fe- reecznó és Székely Józsefnó; 15 Kinizsy-, Kisfaludy- és Bercsényi ut-j czán Nyisztor Endre és Saja Viktor ; 16. Pázsit-. Görbe-köz, Damjanics utczán ; Pályi Lajos és Anderkó Bertalan; 17. Honvéd-, Drágffy-utczán Veres Lajos és Saja Sándor fognak gyűjteni a szegény ‘ gyermekek ruháira, tan- és Írószereire. Ha figyelembe vesszük a gyűjtéssel járó sok kellemetlenséget, nagy fáradságot s azt, hogy a tantestület ezt önzetlenül a közjó ér­dekében teszi; önkénytesen terheli meg ön­magát hivatalos teendőin felül, be kell lát­nunk, hogy tanítói feladatot csakis ideális czé- lokért lelkesülő táborral lehet megoldani ma is, e reális czélokért élő korszakban. A nép sze­retető, a népnevetés fenségének megszivlelóse az emberi cselekedetek legnemesebbike. Az állami iskola gondnoksága és tanító­testülete legnemesebb munkásságához, a sze gény tanulókat segítő egyesület szervezéséhez minden emberiesen érző lélek csak sikert kí­vánhat s hisszük, hpgr a tanítótestület fára­dozását megfelelő eredmény fogja megédesí­teni, nem is szólva arról, hogy a legszegé­nyebb nép gyermekeire mily mérhetetlen nagy áldást hoz a rendszeres nevelést lehetővé tevő felruházás, tan- és iró szerekkel való ellátás Városunk nyugodtan nézhet jövőjére, amikor a nópnevelós ügyét arra hivatottak : az iskola fa­lain kívül is a nép javáért küzdő tanítók és tanügybarátok intézik. Színház. November 29-én nyíltak meg városunkban Thalia templomának kapui, végső próbára tévén a tnüélvezö közönség várakozó türelmét. Legalább erre mutat, hogy zsuffolásig megtelt ház előtt nyithatta meg Krémer igazgató az idei szezont. De vájjon erre mutat-e? Vájjon, ha bemutatkozó előadásnak nem valami léha operettet, hanem pl. népszínművet, vagy drámairodalmunk valamelyik remekét választották volna, megtelt volna-e any- nyira a ház? Úgy látszik, hogy nagyon jól ismeri az igazgató a közönség Ízlését, mert különben újdonság ide, újdonság oda, operettel nem kez­dette volna meg előadásai sorát. A „Lotti ezredesei“-nek meséje ép oly egyszerű és sablonos, mint valamennyi operette-ó. Itt is találkozunk az élvvadász feleséges emberek­kel, itt is színésznőbe szerelmesek, ki itt is rövi­desen bánik el velők. A mü alapeszméje, — ha lehet ilyenről szólni, — az, hogy a szebbik nem előtt mai napig is ellenállhatatlan az uniformis. Ezért maszkírozza magát Daventry piskóta­gyáros (Szentes) skót ezredesnek. Lottit, (Lónyai Piroskai a varieté művésznőt rnár már meghó­dítja, mikor útjába kerül Dickson szabó (Krémer), a minek a következése az lesz, hogy Lottinak egyik sem kell, hanem kell a namlaki rajah (Fe- renczy), kinek legnevezetesebb tulajdonsága, hogy gyémánt borravalót osztogat. Lottinak aztán úgy kerül 2 ezredese is, hogy Daventry szorult hely­zetében (felesége lepi meg) átadja az egyenruhát, mely könnyen elárulhatná, Dicksonnak, ez pedig igyekszik Lottinál felhasználni a kezei közé került uniformis előnyeit. A helyzet nyújtotta komikum meglehetősen ki van használva s a szereplők mind azon voltak, hogy előadásuk közvetlenségével jó kedvre hangolják a közönséget. Az est sikerén Lónyai Piroska Szentes Já­nossal osztozik Primadonnánk igazán kedves je­lenség volt, kellemes mozdulataival, tánczával (kár, hogy nagyon sokat engedett — sejteni) A „gólyát“-t többször ujrázták. Szentes, ki tudomá­sunk szerint olyan színház tagja volt, mint a debreczeni, határozott nyereségnek mondható a szatmári közönségre nézve. Szerepét nagy körül­tekintéssel s tanulmánynyal játszotta meg, s több­ször hívták a lámpák elé. Különösen arczjátéka vonja magára a figyelmet. Mig Szentes a siker­ben elbizakodott nőhóditót elevenítette meg, addig Krémer az egvügyü és félszeg kéjenczet állította elénk, nem kevesebb sikerrel. Meg kell még em­lítenünk Ferenczyt és Barátit, (a tarkaszinpad direktora) kik, a mennyire a nekik jutott szerep megengedte, igyekeztek kétségbevonhatatlan tehet­keztetui lehetett, hogy az öreg raéltóságos ször­nyű bánatnak képzelt veszteségünket jóvá óhajt ja tenni. Másnap ért minket a meglepetés. Cső magot kaptunk piros tentáva! irt pár sor kisé rétében, melyben szives indulattal az előző napi vereség enyhítésére a mellékelt csekélység el­fogadására szólittatunk fel A csomag tartalma pedig: egy halmaz édességekkel béllelt karls- badi ostya s egy csomó különféle czukorka volt. * * > * Más alkalommal délelőtt vetődtem hozzá. Szép idő volt, olyan, mint mikor azt szokták mondani: vétek a szobában lenni. Lementünk a parkba. Másik szenvedélye a kertészet volt az öreg bácsinak. Téli kertjén nem sok nézni való akadt, majdnem kongott az ürességtől, még minden ki volt ugyanis ültetve. Az ősz teljes pompájában ragyogót; a virágok válto­zatos csoportokba szakavatott gonddal elrendez­ve, kedvesen mosolyogtak az egyenesre nyírt, zöld füalapon; a szökőkút vízesése összecseng a parkon átrohanó hegyipatak locsogásával s a jól gondozott fehér kavicsos utak szabályos for mákba szorítva a különféle fákkal szegélyzett parkrészeteket, szelíd emelkedéssé1, majd ka­nyarogva vezetnek fel a domboldalra, mig el nem tűnnek a sötétzöld fenvvés fái közt. Lassan ' haladtunk. A Felvidéken az ősz korántsem tesz oly hatást az ember kedélyére, mint az Alföl­dön. Hiányzik az a számtalan árnyalatba át- j menő sárga szin, a zörögve hulló falevél; az örökzöld fenyő és a kopár kőszikla fakó színe ural- : kodik. Felértünk a magaslatra. Turóczmegvót Magyarország kertjének is nevezik ; úgy vál-; takozik a sik a szelíd, lejcős dombbal az égbe- meredő fényvaskoszoruzta bérczczel, mint a líimes mező a cserjéssel, melyet sürü erdő követ. A sziklaóriások versenyre kelnek, egymás vállára hágva törnek feljebb és feljebb ; ormaikon daliás idők sasfészkei romokba temetve néznek szét a vidéken: Budetiu, Sztrecsno, Szklabina korhadt váromladékai; s e titáni küzdelem diadalmas: győzője a Tátra, lábai alá vetve a küzdő óriáso- j kát, födetlen, ősz fejjel uralkodik a bérezek,, völgyek, patakok, tavak országán s a múlt idők; porladó emlékein: a várromokon. A másik ol­dalon Gagyer völgye néz felénk ; meredek szirt- jei megkövült ember s állatóriásokra emlékez­tetnek, mély szakadékok s tátongó barlangnyi- lások msgközelithetetleuué teszik Blatnicza várát, mely a magaslaton csonka tornyával, megtört bástyáival, roskadozó falával az enyészet hatal­mába jutott. Vele szemben egy kupalaku hegy­csúcs, fehér szalag : a vár bástyája köríti hom­lokát. Ez Zuiováraija. A tatárjárás hon pusztító vészei közt ide, e bérezek rejtekébe menekült IV. Béla, a második honalapító; megmentett kincsét a hegygerinezén rejtette el. Az agg rege meg is tudja mutatni a helyet s a jámbor tót lakos éjnek idején gyötrő muukával töri a szir- tet, keresve a nagy király kincseit. Századok­kal később u „magyar bíboros ciceró“ : Pázmány Péter itt készült a nagy munkára, melyne k éle­tét és tehetségét szentelő. Ily környezetben ólt az én kedves öreg tardli partnerem. Közönyösen, hosszú évtizedek megszokásával tekint körül s lassan indulunk lefele. Pár lépésnyire tőlünk, a mohos kőfal mellett csinos kerítés díszeleg; mögötte oszlo­pok, rajtuk tábla, felírás . . . egy kis temető­höz érünk. — Ez a nőmé — szól az öreg ur. A nejéé gondolom én s önkónytelen rész­vét támad benuem az iránt az ideges, folyton mozgó, csak idegen nyelveken beszélő alacsony nő iránt Sok bánat, gyász érhette; legalább tizenhat oszlop sötótlett ott a mohos kőfal mel­lett, a susogó fenyőfák árnyában. Épen részvét- válaszra uyilt meg ajkam s móltóztatnak tudni hogy tört ki mélységes megindulásom ? Nagyot nevettem . . . szivemből . . . önfeledten, a kis fenyőerdő csak úgy visszhangzott bele. Az én Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. •,#••• Közvetlen a Pannónia szálloda mellett !••••• Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Next

/
Thumbnails
Contents