Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)
1902-11-20 / 93. szám
XXXfV. évfolyam, Szatmár, 1902, csütörtök november hó 20. 93-ik szám, SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak czatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Eperjes vagy Szatmár ?- A véletlen úgy akarta, hogy szinügyi érdekünk Eperjes városának érdekével ösz- szekapcsolódjék. A színi kerületek beosztása úgy történt, hogy Krémer Sándor társulata félszezonban az eperjesieknek elégitse ki mü- igényeit, a szezon másik telében a miénket. Ez az osztozkodás pedig Thalia papjain és papnőin nemcsak, hogy minden féltékenység nélkül történt, hanem készakarva, s épen a színészet ügyének érkekében megfontolva vált szükségessé. Azok, a kik a teljes szezonhoz ragaszkodtak s az időszak fele részét keveselték s a félszezon feláldozását máig is sajnálják, jól teszik, ha Eperjes sz. kir. városa szinügyi választmányának egy felhívásáról tudomást vesznek. Ez a felhívás, annak előrebocsátásával, hogy a társulat pártfogásra teljesen érdemes, a közönséget nagyobb érdeklődésre hívja fel, annak jóindulatát kéri ki, hogy a megérdemelt anyagi támogatás a társulat sikeres működését elősegíthesse. Mi történik Eperjesen a színtársulattal, ha a szezon másik felét is ott kellett volna töltenie? Bizonyára az: a mi tavaly nálunk történt. — Utoljára no bless oblige-t kellett volna csinálni belőle, hogy a társulat már csak a város jó hírnevére tekintettel is az időszakot befejezhesse. A mi a pártolásra Való felhívást, a jó indulatot illeti, az meg volt fölös mértékben is, de hát a gázsit sem jó indulattal sem a társulat dicséretével nem lehet kifizetni. Ismerjük Eperjest és pedig nem 'is a régibb, hanem az újabb időből. Intelligen- cziája a mienknél számra nézve nem kisebb. Azt se merné senki sem állítani, hogy nemzeti művelődésünk fejlesztésében és hazafias törekvésében kifogás érhetné. Mint Sárosmegye székhelye a vidéki intelligencziá- nak is természetes központja. Hogyan lehetséges, hogy egy rendesen szervezett színtársulatot pár hónapnál tovább nem bir meg s a végén a szinügyi választmánynak kell galvanizálni a közönség jóindulatát pártfogását, hogy a társulat r. iködhessék! Bizony bajos ezt a dolgot megérteni. Hiszen a színművészet élvezete minden intelligens embernek, akár csak a jó olvasmány, oly szellemi szükséglete, a melyre áldoznia kell és pedig nem pártfogási hajlamból, hanem belső szükségből. Ez a belső szükség ha meg van és a színművészet pártolásában még sem nyilatkozik, szerintünk a nehéz gazdasági viszonyokra való hivatkozással sem takaróz'natik. Miért nem nyilatkozik ez az úgynevezett gazdasági pressió a fényűzés és a kényelem igényeinek megszorításában is ? Ezen a téren igényeink folyvást növekednek, s nem egyszer hallottuk már azt a kritikát, hogy e részben a vidék, tehetsége arányában túltesz a fővároson. Az anyagi helyzetre, vagyis a szegénységre hivatkozással tehát legfennebb azt igazolnók, hogy ama belső kulturális szükségletet más íényüzési és kényelmi szempontoknak alárendeljük; inkább lemondunk a szimüvészet élvezetéről, mintsem a társadalmi divatos követelményekből feláldozzunk valamit. Ha pedig ez az alárendelés vagy lemondás olyan könnyen megy, az ismét csak két dologról tanúskodhatni: Vagy arról, hogy az az említett belső szüksége a kulturális élvezetnek nagyon kis mértékben van meg a közönségben, — vagy arról, hogy e szükséglet a társulat mükö- désébén nem talál kielégítést. Sokan azt is hangoztatják, hogy a közönség Ízlése el van rontva s ez is oka annak, hogy a színházat ma már nem láHaza vágyom. Nem is csoda, hogy úgy vágyom Hazamenni, Hiszen engem nem szeret itt Senki . . . senki . . . Hej! máskép volt odahaza Kis falumba’ . . . A madár is nekem szólott Nekem hozott szép virágot Kis kertünknek minden bokra. Nem is csoda, hogy úgy vágyom Hazamenni . . . Az ismerős . . . szép helyeken Elmerengni . . . Elmerengni s dalolgatni . . . Madár módra . . . Vígan . . . kedvvel ... hej 1 mert távol Lágy fészkemtől, szép hazámtól . . . Oly szomorú, bús a nóta . . . Nem is csoda, hogy úgy vágyom Hazamenni . . . Nehéz azt a csendes otthont Elfeledni . . . . . . S kidobva a nyüzsgő forgós Emberárba . . . ___ . . . Nem csoda hát, hogyha lelkem Elfárad tan . . . összetörtén . . . Megnyugodni . . . megpihenni . . . Haza vágyik otthonába 1 Lengyel Béla. m Az árnyékban. Irta: Somogyi Endre. Ebéd után a nagy nyári meleg csak úgy porzott az utcza levegőjében, a házfalak fehérsége mozgott, reszketett mintha valami látha- hatatlan nagy madár repdesne a szárnyával. Miután ilyenkor nem jó kint tanyázni, a két polgár vásár után betért a vendéglőbe. Ez úri hely volt különben, de egy kis szellős szárnya volt az udvar felöl, a polgárok számára. Vadszölővel befuttatott, zöld leveles árnyékban, a széles tornáczon hosszúkás asztalok unták magukat, az asztalokon piros koczkás, kemény vászon térítők. Nem volt itt ember senki, csak egy kis hosszunadrágos sváb fiú ült az egyik asztal mellett és kiflit evett, mint egy macska. Az apja a vásárba mehetett s itt hagyta a gyereket, hadd mulasson a kemény és szívós jószágokkal. A két polgár módos gazda lehetett, az egyik lovas embernek látszik, a másik ökrösnek. A lovas embernél ugyanis ostor van, a hajlós, hosszunyelü, piros csapós ostor bejön az ivóba, a kinél pedig nincs ostor, az ökrös ember, mert annak az ostora kint marad, az ökörszarvára akasztva. A polgárok elhelyezkednek s bort isznak. Csak egy fél literrel, csendesen. A bor hamar elfogy s az ostoros ember megszólal: — Mehetnénk talán. — De a bort nem lehet ellopni — mondja a másik. — Hát ki kell fizetni. — Hát? Hát maga nem fizet komám? — Nem is. Az áldomást kend fizeti, ígérte is na: — ígértem ? Hogy lehessen az ? Hát ki vett ? — Én vettem, ón, de kend fizeti azt, ha ígérte. Azután már egyszerre beszélnek a polgárok, hangosan, de a szót érteni nem lehet. Meglökik az asztalt, előbb csak ujjal úgy magyarázzák az igazságot, mig nem az ostoros ember az üveg mellé üt az öklével. Erre kijön a vendéglős, annak elmondják az esetet. A bornak, a félliternek nem akad gazdája, ezt nincs aki megfizesse. .Kemény szók November 15-én kezdődik a nagy karácsonyi OCCASIO-VÁSAR Mélyen leszállított árak. Többek között : Pongé és liberty, sima és miutázot'. tiszta selyem méterje — — — — — — 70 krtó1 kezdve. Taffetas és louisine, csikós és koczkás. tiszta selyem méterje — — — — 80 krtól kezdve. Mosóbársony méterje — — — 50 krtól kezdve. Minták a vidékre készséggel küldetnek. Szénásy, Hoffmann és Tsa SELYEMÁRÜHÁZA Budapest, IV., Bácsi-utcza 4. szám.
