Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)

1902-11-20 / 93. szám

ogatja a közönség úgy, mint az előző tizedekben.

Egy szóval sem állítjuk, hogy a fővárostól lefelé az egészséges müiziés ne volna a divatos frivol darabok szinrehozásá- val megmételyezve, de ez magában véve magát a színházlátogatás mértékét nem igen befolyásolja. Ha az igazgató a közönség ízléséhez alkalmazkodik, akár jó, akár rósz legyen is az, azért teszi, hogy publikuma legyen. Hogy a közízlés javítása és emelése szempontjából helyesen cselekszik-e, vagy nem, annak elbírálása más dűlőbe vág. Eperjesen úgy látszik arról volt szó, hogy a közönség nem járt színházba sem azért, hogy jó ízlését, sem azért, hogy rósz Ízlését tanúsítsa, ha már fölteszszük — a mi valószínű is, — hogy az igazga’ó mindkét irányban próbálkozott.

A nem pártolás oka még csak egy dolog lehetett volna: ha a társulat nem állott hivatása színvonalán; de ennek ismét a szinügyi választmány dicsérő nyilatkozata mond ellent.

Végső következményül az látszik, hogy Eperjesen a szinmüélvezet nem volt a közönségnek belső kulturális szükséglete oly mértékben, hogy a társulat megelégedéssel hagyja el állomását.

Vájjon Eperjes után milyen lesz Szatmár ?

Közönségünktől és a társulattól függ, hogy az összehasonlítás a mi előnyünkre váljék.

Kérelem,

Szatmár szab. kir. város intelligens közönsége humánus érzésből eredő, messzire kiható nemes cselekedetet mivel az „Ezres Asztaltársaság*, az „Izraelita Népkonyha“ és „Izrael felruházó egylet“ utjain, a midőn vallás különbség nélkül nyújt segítséget az arra szorult népiskolai szegény gyermekeknek. Igen ! A nyomor, a szegénység nem tartozik a feleke- zethez. Ránehezül az a társadalom szegény tagjaira válogatás nélkül. Hűen állítja szemeink

elé a mai helyzetet a népiskola, melynek minden osztálya egy kis társadalom, egy kis ország. olyan, mint künu a nagy társadalom : vegyes ; van ott szegény is, gazdag is.

Az előbb említett segítő egyesületek már meg is kezdték vóghetetlenül áldásos működésűket. De — sajnos — a szegénység olyan nagy, mint a humánus intézmények vezetőinek nemes szivükből eredő jó indulatuk sokkal nagyobb a mostani segítségnél.

Az elemi iskolás gyermekeknek a hideggel beállott sanyarusága lesújtóan állítja elénk a nép szegénységét. Megindító az a kép, melyet a népiskola ártatlan serege tár elénk. A szeretett jó anya, az élettel küzdő családapa nem képes édes gyermeke arczárói az éhség és hidegség irtózatos fájdalmának csavaró köny- nyeit letörölni egy darab meleg ruhával, a mindennapi kenyérrel Az eddig jött segítség kevés! . . .

Ez a körülmény indította a szatmári állami népiskola gondnokságát arra, hogy itt egy olyan „szegény tanulókat segitő egyesület“ szervezésével foglalkozzék, mely a nép gyermekeinek téli oktatását az egész vonalon lehetővé tegye.

Ezen szervezendő egyesületnek mindaz tagja lesz e tanévre, aki önkénytes adománynyal (legalább 1 korona) Istennek és embernek tetsző módon az elemi iskolás ártatlan kis gyermekek nyomorán nemes szivére hallgatva enyhíteni akar. Nagyszerű és nemes cselekedetet csak közös felbuzdulásból eredő akarat művelhet.

Szeretettel kérjük mindazokat, a kiket a helybeli állami iskola tanítótestületének tagjai tagok gyűjtése czéljából fel fognak keresni, tegyék lehetővé azt, hogy mielőbbi közgyűlésünkön megalakulhassunk s már most enyhíthessünk a szegény tanulók nyomorán megfelelő arányban.

A közgyűlést a tagok kellő számainak gyűjtése, illetve az önkénytes adakozók megfelelő számának elérése után azonnal össze fogjuk hívni.

Szatmáron, 1902. november 18.

Mihály Ferencz, Dr. Keresztszeghy Lajos, áll. isk. igazgató. áll, el, isk. gond elnök.

HÍRROVAT.

* Gyászmise. Erzsébet napján, szeretett királyasszonyunk és védőangyalunk emlékezetére a róm. kath. székesegyházban gyászmise

volt, melyetdr. Fee h tel János főgimnáziumi tanár fényes segédlettel mondott.

* A Szatinárhegyi Gazdasági Egyesület

tegnap egyhangú lelkesedéssel és népes közgyűlésen elnökké D o m a h i d y Sándor aielnököt választotta meg, s ez által fényesen adózott a buzgó, sikeres és kitartó szolgálat elismerésének.

* A Szatmárnémeti Dalegyesület 1902. évi november 22-én, szombaton a Társaskör termeiben, tagjai részére Madzsar Bella urhölgy szives közreműködése mellett dalestélyt rendez. Műsor: 1) Elvennélek; férfikar Erkel Ferencz- től. 2) Magándal. Előadja: Mondik Endre ur.

3) Mi volt nekem a szerelem; férfikar Fortu- nertöl. 4) Felolvasás a nagybányai kirándulásról. Tartja : dr. Fechtel János ur. 5. Népdalok ; férfikar Kossovicstól. 6) Legény hűség. Irta: Mátray Lajos, szavalja: Madzsar Bella k. a. 7) Szent hamvak ; férfikar Gaál Fereucztöl. A dalegyesület tiszteletbeli, alapitó, pártoló és möködő tagjai és családjai részére színes meghívók bocsáttattak ki, melyek belépő-jegyül szolgálnak. Nem tagok számára belópő-dij sze- mólyenkint 2 korona. A dalestély kezdete fél 8 órakor.

* A helybeli ev. ref. leányiskola az idén is kegyeleteseu ünnepelte meg felejthetetlen Erzsébet királyasszouyunknak emlékét. A hat számból összeállított műsor miudenik pontja szépen sikerüli összhangban állott azzal a mély gyászszal, melynek kifejezésére az emlékünnep szentelve volt. Az énekkar gyászóneke után Szabados Edének „A mi gyászunk“ ez, szép költeményét szavalta Csendes Fáni III. o. t. Mátray Viola II. o. t. Farkas Imre „Erzsébet“ költeményét szavalta; P o s z v é k Irén tanítónő tartotta az alkalmi felolvasást. Az erős érzéssel és híven ecsetelő jellemzéssel megirt beszéd a közönség körében nagy hatást kebett. L i t e- ráthy Ilona IV. o. t. szavalt még Sasa Edétől egy kedves költeményt, melynek czime: A királyné és a virágok. Az ünnepélyt az énekkar zárta be.

* Kataliil-estélyét a Szatmárnémeti Jó- | tókony nőegyesület ez évi deczember hó 6 án j tartja meg a Társaskör összes helyiségeiben.

I Ez alkalommal az egyesület estélyén közremü- ! ködnek: Markó Kálmán városi villamos igaz- i gató neje; Nagy Ilona urhölgy és dr. Fodor | Gyula főgymn. tanár.

* Rendkívüli közgyűlés. F. hó 27 én d.

! u. 3 órakor a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlést tart, a melynek tárgyát a

hallatszanak, közben az asztal is beszól nagy kopogással.

— Na ez nem járja, Csorna Pál ! — mondja az ökrös ^ember.

— Én sem hittem volna Vas Gergely — mondja Csorna Pál.

— Nem hitte volna? Mit nem hitt volna? Én rólam? Hát hozzék egy- litret korcsmáros ur, egy egész üveggel. Most kirendelem, ki is fizetem. De a fóllitert nem.

A korcsmáros kihozta a bort s Csorna Pál kifizeti nyomban, a mellónyzsebéből szedi csak a pénzt, hadd lássák, hogy erre onnan is telik.

Tölt a Gergely poharába s kínálja.

— Na! Most már igyunk. Na!

Vas Gergely elébb nézegeti a bort, nézegeti a komáját, vájjon igyók-e, vájjon lehet-e most már inni ebből a borból! De hogy Csorna Pál odakoczintja a poharát az övéhez, mégis hozzányúl a pohárhoz s iszik.

Ezzel megbékélnek az emberek s isznak tovább. Eleinte beszéd nem folyik, de aztán csak megindul. Még pedig néhai Kovács Mártonról, aki tegnap halt meg s a társulat nem akarja fizetni az érte járó összeget.

— Nem hát, mondja Vas, mert Márton bácsi a társulatot becsapta.

— Csak beszéd az, véli Csorna.

— Mér hogy lenne Elmúlt 60 esztendős, mikor beiratkozott, de letagadta. Azt mondta, csak 57, mert ha bevallja az igazat, hát nem veszik fel.

— Hát minek vették fel ? Felvenni nem volt muszáj. Öreg volt már, nem emlékezett, punktum. Honnan tudja? Nem pap, hogy7 tudja.

— Most perelhet Jóska mégis, a fia.

— Hát perel, jól teszi. Ez a társulat mind hunezut.

Mig a társulatot vitatták, elfogyott a bor.

Vas Gergely veszi észre s zörög a korcs- in árosért.

— Most már adjon nekem is egy üveggel, ne maradjak szégyenben ón se. Itt van, fizetek is érte, de a fóllitert nem.

Ki is fizette Gergely ; úgyszintén ő is a mellónyzsebéből szedte csak elő a pénzt, az aprójából. Ezért ugyan neki se kell a zacskóba nyúlni.

Megvizsgálja a komája tekintetét, mint mikor a gazda az égen kémleli az időjárást, aztán a haragos fóllitert, a kiürült kis üveget félretette az asztal végére s tartós ivásra kezdett rendezkedni. A pipát megtöltötte, az asztalra könyökölt s öntött a poharába.

Csorna Pál látta a készülődést, nem is ellenezte, kedve jött az óvödósre.

— Gavallér kend mégis, Vas Gergely, látom gavallér legény.

— Legény biz a’ — felel Gergely — tán fiatalabb is mint kend.

— Na, na az asszonyok mit szólnak hozzá ? A haja már szürkül is, csak a bajusza fekete. Hogy lehet ? Tán keni bizon valamivel, vagy mi ?

— Hajjé, hát nem tudja? -• kérdi Gergely7. Ez onnan van, hogy7 a bajuszom húsz évvel fiatalabb, mint a hajam. Azért fekete még érti ?

Csorna Pál érti s nagyot nevet rá. Most már jó kedvük van, a beszédbe is igen belemerülnek. A borok jönnek kifelé pontosan s a polgárok fizetik váltogatva. Hangosan beszélnek, az asztal most már rendesen kopog, de nem haragból, hauem a jókedv miatt.

A polgárok szivart szivnak, s szemük ra- gyogós, a bajuszuk össze kuszálódott, a mellények kigombolódtak; Csorna Pál kalapja a szemébe huzva, a Vas Gergelyé ellenben hátracsapva, a feje búbjára. Mindebből az látszik, hogy itt muzsika is szólna már ha lehetne, azonban nem lehet, itt nem engedik, E miatt veszekedés is történt, mert ilyenkor könnyen támad a veszekedés az emberekből, mint a láng a gyufa fejéből, ha végig serczentik a skatulyán.

Mikor aztán a bor megint elfogyott, Csorna Pál felállt, s azt mondta:

— Keresztül süt a a nap a házon komám : Na menjünk, muzsikaszó nincs, hát menjünk.

Csakugyan a nap már egészen lent járt a sugarai igen egyenesen jöttek; ilyenkor süt az egyik ablakon be, a másikou ki, vagyis keresztül a házon, ha szemben vau a két ablak.

Vas Gergely7 azonban csak ült tovább s megfogta a haragos üveget, a legelsőt, amit félre tett volt.

_____— Hát ami ebbe volt? Nem lopjuk el tán?

Ró

th Fülöp kárlsbádi czipőraktárat

ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. • • • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett !*••••

Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

i

á