Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)
1902-11-09 / 90. szám
XXXIV, évfolyam, Szafmár, 1902, vasárnap november hó 9, SZAMOS. 90-ikv$ánf; Vegyes tartalmú iap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési á P! Sgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. Uzsora és a társadalom. _ in. ¥ 'Mezőgazdasági állam vagyunk, gazdáink igyekeznek, ki nagyobb, ki kisebb eredménynyel a talaj és az éghajlati viszonyokat kihasználni, esetleg a közeli nagyobb mennyiségben fogyasztó vagy a terményt feldolgozó igényeit és szükségleteit is figyelembe véve, egyik vagy másik gazdasági ágat jobban fejleszteni, de csak nagyon kevés helyet találunk, hol a piacz viszonyain is iparkodnának segíteni. Vagy nem jelentkezik e téren is hiányosság, pótolni való? Ertékesitbeti-e a kisgazda mindenütt a maga terményeit oly áron, melylyel legalább némileg meg lehessen elégedve ? Korántsem. Az élelmesség a sok esetben tisztességtelen kereskedelmi szellem itt is kihasználni igyekszik — főként a kisgazdának — szorult helyzetét és élhetetlenségét. Önkényes árszabások, az előlegezés mindenféle meg és meg nem engedett módozata, nagyon gyakori esetben hamis mérlegelés ; ezek a főbb visszaélési szokások vidékünkön is. Közel községekben tapasztaltam, hogy SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ízatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. a falusi kiskereskedő pl. szilvát — meglehetős nagy mennyiségben — gyűjt olykép össze, hogy tavaszszal 14 koronával métermázsáját nemcsak előlegezéssel leköti, hanem aszalt áliapo’ban leendő szállításra meg is veszi. A termelő sok esetben egyenesen az állomásra szállít s bizony keservesen vesz tudomást arról, hogy a kereskedő szilváját 35—40 koronával értékesítette. Ha már most figyelembe vesszük, hogy egy alig 1000 lelket számláló kis községünkben, hol ez az árszabás és vételszokás dívik 80—120,000 koronára becsülhető szilvatermés szokott lenni, megjegyezvén még, hogy alig akad gazda, ki terményét már előre el nem adta volna, úgy köny- nyen kiszámítható, mennyi hasznot ér ei szegény népünkön csak egy alig számottevő kis községben is egyik-másik falusi kereskedő. Pedig megyénkben a gyümölcstermelés elég nagy arányú s ez minden gyümölcsnél s a legtöbb helyen körül-belül egyformán igy van. Ismerek egy szomszéd megyebeli községet, melyből eddig évenkint kb. 5—600 mm. búza és egyéb gabonanemü szállíttatott el gabona-kereskedők utján. Ezen mennyiség legnagyobb részt kis mennyiségű tételekből gyűlt össze a budapesti piaczhoz viszonyított árszabás szerint, holott elenyésző csekély mennyiségben lesz odairányitva, hanem a szállítási differentiát (igyelembe véve, 1 koronáig terjedő külön- bözöttel tereltetik más piaczok, főkép Gali- czia felé. Atőzsdei jegyzéshez való alkalmaz- I kodás az országban — helyes vagy hely- í télén — de általános szokás, mely azonban mégis érezhető anyagi károkat okoz a gazdaközönségnek. Nem is ez az árszabás az, melyben uzsora nyilvánulna, hanem annak kell minősítenem azt, a midőn ugyanaz a gabona-kereskedő pl. a múlt őszi búza termésre — úri embernek is — előlegezett 10 koronát 1 mm.-ra oly kikötéssel, hogy a búza november 1-én szállítandó, az ára a budapesti piaczhoz viszonyított ár azonban legfeljebb csak 14 korona mm.-ként. Ha az ár 14 K 50 fillérig menne, úgy a 14 koronán felüli különbözet csak felében illeti meg az eladót, 14 K 50 f. lelüli ár azonban számításba nem jöhet. Ezen alkunál csak a maximális ár szokott váltakozni, az is legfeljebb alacsonyabb, de az egyéb módozatok megegyeznek mindegyiknél. Egy úri ember két tanú jelenlétében lemért az emigy Egy gróf nevelése. Irta : Pedagógus. A szegény „okleveles“ jelentkezett az előkelő urnái, a ki apróhirdetés révén praeceptort keres a 12 éves fia számára. — Gyermekem egy kissé elmaradt — mondja az előkelő ur. — Sietve hozom be az elmulasztottakat, gróf ur — válaszolja a szegény okleveles — különösen, ha a tanítvány intelligens. — Már miért ne lenne intelligens az én fiam ? — kiált fel a gróf megütödve. — Épen ezt bátorkodtam kérdezni; — hangzik az alázatos válasz. — Mire akarja tehát a fiamat tanítani ? — Amire gróf ur parancsolni méltóztatik. — Semmi erre vonatkozó különös parancsom nincsen. — Bizonyára irodalmi férfiúvá kívánja a kis gróf urat kiképeztetni ? — Oh, ez nem a legfontosabb. — Tudóssá talán ? — Semmi esetre ! Csak annyit tudjon a fiam, amennyire föltétlenül szüksége van olyan világfinak, a ki előkelő nevetés majdan három- százezer forint jövedelmet örököl. — Háromszázezer forint jövedelemmel bizony szépen rendezheti be életét . . . — Ez az én meggyőződésem is. — Egy kis latin nyelvet tehát ? — Sok latint. Szent Péter szereti a mi j csáládunkat. — És valamit a görögből is ? — Sokat a görögből ! Van egy nagybáj tyám, a ki örökséget hagy rám; az rajong a hellénekért. — Élőnyelveket ? — Valamennyit. A grófnő azt kívánja, hogy a fiam minden követségeken megforduljon. — Az irodalmat okvetlen szükségesnek tartom. — Mondjuk tehát, hogy az irodalmat is. — Ami pedig a mathematikát illeti. . . — Az elmaradhatatlan. Nincs szomorúbb alak az olyan föurnál, a ki számolni sem tud, professzor ur. — Ez az éu meggyőződésem is. — Nem lehetetlen, hogy a fiam egy nap a Theresianum intézetbe fog kívánkozni, ez már családi járvány nálunk. — Ez esetben nem szabad elhanyagolnunk az algebrát és a geometriát sem. — Természetesen. — Valamint a kémiát, fizikát és a csillagászattant. — Ön megfeledkezett a rajzolásról. — A végére tartogattam. — Zenével, tánczczal és vívással önnek j nem kell foglalkoznia. — Hálásan köszönöm gróf ur, mert bevallom, keveset értek ezekhez a dolgokhoz. — Apropos, a tornászással tisztában van ? — Csak elméletileg. — Az nem elegendő, no de nem baj ; elengedem, mert ön különben igen tetszik nekem. — Nagyon kegyes a gróf ur. — A feltételeimet ismeri ? — Az intendáns már megemlítette. — Megfelel önnek ? — Oh . . . igen. Fél óv múltán a tanár mély hódolattal jelentkezik a grófnál. — Beszélni kíván velem, uram ? — Igenis, gróf ur. Panaszkodni jöttem. — Nincsen talán megelégedve a tanítványával ? — Ellenkezőleg, gróf ur ; a kis gróf igen kedves gyermek és eléggé igyekvő is. — Annál jobb ! Talán valaki ellen van a házamban panasza? Megérkeztek! maLIK JÓZSEF elsőrendű polgári- és egyenruházati üzletébe Megérkeztek! a valódi Angol szövetek öltönyökre és téli kabátokra. Mindennemű öltönyök a legújabb divat Szerint műhelyemben készülnek hol csak is gyakorlott munkásokat alkalmazok. — Raktáron tartok: egyenruházati czikkeket és katonai felszereléseketSzatmár, Deák-tér, városház épület. a
