Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)
1902-11-09 / 90. szám
megalkudott búzából 10 mm. s azt beszállította a gabonakereskedőhöz, ott az idegen mérlegen csodálatkép csak 9 és tél mm. volt a saját felügyelet alatt szállított gabona. Egy vidéki nagyobb állomáson az 1901. évi gyümölcstermésből közel 400 kocsi rakomány alma és egyéb gyümölcs szállíttatott «1 s daczára annak, hogy nagyon sok termelő meglehetős mennyiség telett rendelkezett, az előleg által kötve kénytelen volt a helyi piaczon értékesíteni gyümölcstermését, daczára annak, hogy a vasútnál már idegen vásárló vette ezt át. A helybeli kereskedő által fizetett ár és a tovább eladás ára közötti különbség egyedül ezen piaczon az 5000 koronát is meghaladta. Nem szorosan az uzsora keretébe tartozik ezen eljárás, de szükségesnek látom ennek felemlitését is azért, hogy alkalmam legyen az egész vidékünkön mutatkozó visz-; szaélések és hiányokra való utalással a társadalom íígyelmét annál inkább felhívhatni s lekötni, általánosságban pedig elérni azt, hogy közhasznú intézmények létesítésénél ne hódíthasson tért az a felfogás, hogy egyes ellenséges existentiták megromlására indul e téren a mozgalom. Figyelembe véve a telsorolt uzsora eseteket, s adás-vét éli szokásokat, nem is számítva a fogyasztó közönség kihasználását mindennapi szükségletei, a kisiparos anyag, a gazda gép és egyéb felszerelési czikkek beszerzése körül, azt látjuk, — s bizony elég szomorú tapasztalatok ezek, — hogy mindenütt űzetik uzsora, legyen az akár gabona, akár áru, akár pedig pénz-uzsora, sok helyütt minden fajtája s nem is kis arányokban. Mindezeken, a viszonyokhoz mérten elég könnyű segíteni, csak igyekezzünk — mint már alkalmam volt jelezni, — egyesült erővel mindannyian az uzsorás személyét egy tervezett mozgalommal teljesen figyelmen kívül hagyva> a módját megadni a kisgazdának, hogy más hitelt, tényleg olcsót és nyugodtál vehessen igénybe, hogy terményeit más utón is értékesíthesse s szükségleteit megfelelő módon beszerezhesse. Mert érdemes ám a népen segíteni, ha mindjárt önzés is lakói bennünk; mert hisz ezen sorból kerül ki a birtokos legtöbb munkása, a papnak legtöbb hívője, a kereskedő és iparos legtöbb vevője, az ügyvéd és orvos legnagyobb clienturája s legtöbb patiense s a gondtalan családapa majdan örömmel nevel e hazának derék polgárokat s visszautasítja a csábítgató kivándorlási ügynökök szavait a megélhetés megkönnyítésével, nem mutatkozik majd gyakori eset, hogy a nyomor lenyomja a haza- szeretet sugalmait s kezébe adja jó honijainknak a vándorbotot. Sozánski M. Ki fogja fizetni a kántorokat? Ez a kérdés foglalkoztatja most azokat az egyházakat, melyeknek tanitói a felekezeti iskolákkal együtt államosittattak. Az államosítással a kántortanitóság, mint olyan megszűnik. Az állam nem engedi meg, hogy tanítója a kántori teendők miatt tanítását abban hagyja, mert a tanítási órákat mindeuik tanítónak pontosan be kell tartani, akár templomoznak, akár temetnek, mert az állam nagy súlyt helyez arra, hogy a tanításban egyöntetű pontosság legyen. Ezt egyóbképen előre is tudhatta mindenki, a ki az állami el. iskolai tanítók kötelességeit. ismerte. Mégis csak most kerül elő a kérdés megfontolás és tárgyalás alá, hogy az egyházakat ki fogja kárpótolni elvesztett kántoraikért ? Mert az már bizonyosnak vehető, bogy a kántortanitók még jelenlegi állásukban sem tudhatják végezni a kántori teendőket. Télen 4 óra után, a mikor a tanító temetni mehetne, már sötét van s kivált . oly helyeken, mint a Szatmárhegyen, — a távolságok miatt még szembeötlőbb a helyzet képtelensége. Ezt a kérdést az állammal kötött szerződésben, természetes, hogy tisztázni nem lehetett, mert az állam még az esetben is, ha a kántori teendők összeegyeztethetők volnának is a tanitói teendőkkel, a tanítókat tekintet nélkül fogja kinevezni a kántori képesítettségre. A dolognak ezzel a részével mindnyájan tisztában vagyunk; tehát az állami intézkedéssel kapcsolatban ez a kérdés egyátalán nem hozható és nem tárgyalható. A kérdésnek tehát egész súlya és felelőssége a városra nehezedett már akkor,"mikor az állammal kötött szerződést aláírta. Mert természetes dolog, hogy a kántorok fizetéséről csakis a város gondoskodhatik, mint azelőtt. Nem az egyházak idézték elő a változást. Annyira nem, hogy p. o. az ev. ref. egyház felsőbb hatósága ez ideig az államosításba bele sem egyezett s annak egy kiküldött bizottsága épen most tárgyalt a várossal a jogok és kötelezettségek tisztázása végett. A városnak ez irányban fentálló kötele* | zettségót mi sem igazolja jobban, mint az, hogy ! a katholikus kántort, jóllehet ez tanítással nem j is foglalkozik, jelenleg is a város fizeti. A kath. egyház ugyanis az államosításba bele nem egyezett s ez ellen tiltakozott még mielőtt a szerződés megköttetett volna. Mint halljuk, illetékes tényezők már megfontolták a kérdést s a város részéről teljesítendő évi 800 korona évi javadalmazást fognak előterjeszteni. Ezért a fizetésért városra aligha fognak az egyházak kántort kapni s bizonyos visszásság is volna abban, hogy7 a szatmári tekintélyes egy7házak 800 korona fizetéssel hirdessenek a kántori állásokra pályázatot. Ez az ügy, valószínűleg már a legközelebbi közgyűlés elé kerül s óhajtandó, hogy a jogok és kötelezettségek, továbbá helyi viszonyaink komoly latbavetésével nyerjen az ügy olyan megoldást, hogy az mindkét irányban megnyugvást keltsen. HÍRROVAT. A III-ik negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * A vörös kereszt egylet szatmári fiókja. 1902. évi november hó 10-én délelőtt 1/2 12 órakor a városháza kis tanácstermében közgyűlést tart, melyre a vörös kereszt egyesület tagjait tisztelettel meghívom. Szatmárit, 1902. évi november hó 8-án. Gróf Hugonnai Béla t. elnök Tárgysorozat. 1. Jelentés, uj tagok belépéséről 2. Jelentés a Hermán Mihály-féle hagyományról. 3. Jelentés a megüresedett elnöki állásról. 4. Jelentés a pénztár állapotáról. 5. Választás : elnöki es alelnöki állások be töltése. * Városi rendes közgyűlés lesz holnap délután 1/i 4 órakor. A közgyűlés tárgysorozata. A hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének meghatározása. Polgármester havi jelentése intézkedéseiről és a törvényhatóság j állapotáról. Kormányhatósági rendelet. M. kir. belügyminiszteri rendelet a bábaképző tanfolyamnak városunkban nem létesítése ügyében. Egyéb közigazgatási ügyek. Tanácsi előterjesztések. Folyó évi augusztus havi adó elő- és leírás tárgyában. Jogügyi szakbizottsági előterjesztések. Az árvaszéki tartalékalap törzsvagyonná alakítása iránt. A borsókás sertések kisajátítására vonatkozó szabályrendelet tervezet ügyében. Lipeczky Elek g. k. tanító nyugdijára vonatkozólag. Gazdasági szakbizottsági előterjesztések. A Kölcsey-szobor áthelyezésére kiutalt összegből megmaradt résznek, a Kölcsey-kör részére kiadása ügyében. A Kolozsvári- és Komka féle telkek megvétele s a Magos — Oh, nem ! gróf ur, egész háza, minden lakója a szeretetremóltóság maga; mindenen megérzik a gróf ur ízlésének hatása. — Az ellátásban van talán kifogásolni való ? — Oh, az kiváló! — A szobája ? — Épen megfelelő. — Tehát mi a baj ? — A javadalmazásom, gróf ur . . . — Ah ! Kevesli ? — Nem, csak nevetségesnek találom. — Hogyan ? Atyám nevelője, a ki pedig kiváló férfiú volt, 400 koronát kapott, az enyém, a kiből később közoktatásügyi miniszter lett, 600 koronát; önnek uram 1200 koronája vau és ön panaszkodik ? — Nem panaszkodom, csak kifogást emelek. — Miért nem kifogásolta a belépésekor ? Nem szeretek kétszer visszatérni egy már befejezett dologra. Szólt volna azonnal s én bizonyára engedtem volna az ön kívánságának. — Akkor azonban nem tudtam még . . . — Mit nem tudott még akkor? — Azt, hogy Tony, a ki az őn Mirliflor csikaját ueveli, épen tizszer annyi fizetést húz, mint én, a ki az ön fiát nevelem. — De hisz az nem mindegy ! — Bocsánatot kérek: csak annyi a különbség a kettő közt, hogy Mirliflor intelligensebb lévén az ön fiánál, Tonynak kevesebb a gondja, mint nekem a vicomteval. Azt hiszem, fölösleges megemlíteni, hogy a szegény oklevelesnek nyomban kitették a szűrét. Hová ment? mit miveit tiz éven át ? Ezek az ismeretlen részletek nem sokat nyomnak a latban. Fontos tudni csak azt, hogy egy hatalmas, de lelkes Campagne után egy kerület választói az oklevelest felküldték a parlamentbe, a kerület képviselőjeként. Másnap a gróf, a ki valamelyik nyugati kerületet képviseli, mosolyogva igy szólította meg : — Ha nem csal az emlékezetem, kedves kollega ur, azt hiszem még nem volt szerencsém önnel találkozhatni ? — Pedig tiz év előtt már volt dolgunk egymással, gróf ur. — A régi parlamentnek volt tehát a tagja ? Valóban nem emlékeztem önre. Bocsánat. És mintegy mentségül a feledékenységó- nek, a gróf udvariasan megjegyezte : — Ön olyan fiatalnak látszik ! — Hálistennek nem voltam tagja a régi háznak, de igen, tagja voltam tiz év előtt az ön házának. — Ugyan ! ön tréfál. — Épen nem. Szerencsém volt a kis Pál gróf nevelőjének lenni. — Igaz ez? — kiáltott föl a gróf ka- czagva. — De csakugyan ! Most megismerem ; ön volt az az eredeti ember . . . — Igazságos. — Nem; eredeti. Megtartom ezt a szót. Ön volt az a professzor, a ki elhagyta a házamat . . . — Mert Tony, a jockej7, a ki a csikóját nevelte, épen tízszeresét kapta az én fizetésemnek. — Igen, igen, emlékszem már. És lássa, kedves kollega ur, nékem volt akkor igazam és nem önnek. Bebizonjútsam ? — Kérem. — Nos, Mirliflor egy milliót szerzett nekem, sőt szerez még egyet : mig ellenben a fiam eddigeló fölvette már anyja örökségét és tetejébe még fél millió forint adósságot is csinált. Mit szól ön ehez ? — Azt mondom, hogy ez igy rendén van. ön rosszul fizetett, a fia tehát rósz nevelésben részesült. az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószer.
