Szamos, 1902. október (34. évfolyam, 79-87. szám)
1902-10-30 / 87. szám
XXXIV. évfolyam. Szaimár, 1802. csütörtök október hó 30. 87-ik szám, SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Szüretünk, Nem vagyunk bortermő vidék; legalább olyan értelemben nem, mint a hogy a borászati szakkörök az ország szőlőmivelésre minden tekintetben legalkalmasabb területeit osztályozni szokták. Nem szerepelünk vignettákon, bár hegyi botunk némely évi terméséivel töltött palaczkainkon épen úgy díszeleghetnének hangzatos vignetták, mint a hogy sok más olyan boron, melyeknek a feliratukhoz egyéb közük sincs, minthogy a palaczkokra ragasztották. A szüret nálunk mégis nagy esemény, mert a városi és vidéki fogyasztásnak első sorban mi magunk vagyunk a piacza s jelentős gazdasági érdekünk, ha nem kell másfelé bor után néznünk. Közönségünk nagy részének jelentékeny tökéje van a hegyi szőlőkben befektetve s elkezdve a kora tavasztól szüretig sokunknak pénze, fáradsága, reménye és aggodalma van a hegyhez kötve, a melyek mind ama legérdeklőbb kérdéssel állanak kapcsolatban: milyen lesz a szüret? No meg ha meggondoljuk Schoppenhauerrel, hogy a világ tulajdonképen nem egyéb, mint hangulat, annyit mi is elfogadhatunk belőle, hogy városunk közönségére talán a hangulat sem utolsó tényező, a minek fokmérőjéül a silány vagy bő szüretet nem ok nélkül szokták tekinteni. Hát bizony e részben a tavalyi vidám megelégedett arczokra az idén nem hiába költözködött a panasz, mert savanyú és kevés a borunk. Nem is lehetett más minőség és mennyiség, mert se tavaszunk, se nyarunk, se őszünk nem volt Mintha csak ez az esztendő kisiklott volna a gazda kezéből Munkája, fáradsága, reménye ezzel együtt tünedezett el s csak egy hü kisérő társa nem hagyta el, hanem még inkább állandósult nála: az adóssága. Egyébként az idei szüret silánysága nem lepett meg senkit. Olyan bajhoz hasonlít, a mire jó előre el lehettünk készülve, a miben ugyan nem sok vigasztalás esik. A korai fagy, a peronoszpota, a lisztharmat kedvére űzhette romboic látását ebben az esztendőben, a melynek mostohasága talán az ország egyetlen területét sem kereste fel következetesebben, mint a mi határunkat. Ellenkezőleg a legtöbb helyen kielégítő, sőt bőterméseket konstatáltak; mig nálunk, mondhatni lélekzetvétel nélkül pusztított a hideg és az eső Ez pedig nemcsak az egyes emberek háztartásában mutat nagyon is szám- bavehető nyomokat, hanem mint a polgárok adózóképességének csökkenése a közszükségletek kielégítése és fedezése terén is kö- ' rültekintést, óvatosságot parancsol. Különösen érzékenynek találjuk e mostoha viszonyokat a Hegyre nézve, melyet mindé i irányú gondoskodással közgazdálkodásunk egyik gerinczévé akarunk tenni s e tekintetben a telepítési kedv széles föllendülésétől és a minden irányú érdeklődéstől joggal várhatnánk szép eredményeket, ha . . . Ha áldás, ha kedvező időjárás érlelné jó gyümölcsösé az elveteményezett terveket, reményeket. Jól nevezték régen a szölőmivelést a türelem iskolájának, mert talán egyik gazdasági ágban sem kell oly előrelátással, any- nyi kitartással munkálkodni és oly türelemmel várni az eredményt. Ez a gazdasági ág a gyors spekulá- cziók emberének nem is a kenyere, nem is a passziója ; hanem igenis azoké, kik megszokták, hogy aggódó türelem és remény közt ápolják, neveljék tőkéjüket és pedig azzal a biztos tudattal, hogy becsületes törekvésüket előbb-utóbb jó eredmény, az óhajtott siker lógja megjutalmazni. Ez a tudat édesítse meg szőlősgazdáink idei savanyu mustjokat! Október 31. Lobogj fel előttünk te isteni máglya, Lobogó lángodat küldd vissza az éjbe . . . Oszoljon lelkűnkről a kétely homálya . . . Derüljön ránk vissza uj nappalnak fénye . .. Melynél lássunk téged, te mennyei szikra . .. A melyért annyian szálltak bátran sikra! Bomoljatok szólylyel, ti sötét kárpitok! Áradjon lángsugár a homályos égen ! Hogy fényénél a jót, nemest, igazt lássuk. .. Ébredjünk álmunkból, legyen úgy, mint régen S a mit elfödve tart négyszáz évnek titka. .. A múltak ködén á; ragyogjon ráuk vissza! Nem úgy volt, mint mostan... Bilincs volt a |lelken . . . Mely repülni vágyott fenn a tudás egén . . . Haj! de mind hiába .. . csüggedten, leverten . .. Senyvedt a börtönnek penészes fenekén . . . De kitört belőle. S lángoló sugárit Széthiuté csodásán. S meging a régi hit! Legyen világosság ! dörg az Ur szózata S elolszlik, mint álom, a nyomasztó homály . .. Uj nap kél az égre, tündöklőn ragyogva . . . Szabad szót az ajkon . . . Szabad tettet talál... Nincs már lánczra verve s megkötve a lélek, A poklot nem félik! Mert az Ur van vélek. Fennszóval hirdették az igazat itt lenn, Fennszóval hirdették a szent irás szavát . . . „Erős várunk nekünk a kegyelmes Isten“ . .. A ki szolgáinak szent diadal mat ád . . . Boruljatok arczra és őt imádjátok . . . S leveszi rólatok a bénitó átkot! . . . „Ő vált meg bűnödből, te téveteg ember . . . Szent fia vérével, kit váltságul adott . . .“ Csak Neki szolgáljunk beszéddel és tettel . . . ő általa leszünk mi lelki szabadok . . . Sem a tömjén füstje, sem a gyertya lángja — Nem tiszteli úgy, mint a szív tisztasága . . . ... Nem kél szárnya soha annak az imának, Mit a szív és ajak parancsszóra moud el . . . A vétkek még jobban büntetésre várnak. Ha bünbocsánatot aranyakért veszel . . . „Ne tudja balkezed, bogy a jobb mit tészen.“ Légy tiszta ! légy igaz ! Nem hagy el az Isten ! S a csira kifejlett terebélyes fává . . . Annyi századoknak zivatari között . . . Nemes, szent ügyünket az Isten megáldá, Melyet, mig erős lett, annyi vér öntözött . . . S milljó hivő ajkán feizeng a zsolozsma : „Te benned bíztunk eleitől fogva!“ Lengyel Béla. m Téli éjszakán, — Irta: Szilágyi Ivor. — A nagyváros báztömkelegén átkatlan sürü köd ült. Olyan furcsa hangulatba ringatta Szabó Dezsőt ez a téli éjszaka. Kényelmes, meleg kabátjában nem érezte a metsző hideget. A magas prómgallór megvédte füleit és arczát a szól karmaitól. Lassú léptekkel haladt utczáról-ut- czára. Talán éppen az ellentét tetszett úgy neki. Erezte, hogy még sokáig nem tud majd a havas, ködbeburkolt, halványan világított képtől megválni. Csak az imént is fény, pompa övezte. Ulatterhes volt a bálterem forró levegője A finom, lágy muzsika, mintha most is átszürődne ezen a sürü ködpárán. Már nem hat reá, nem tudná visszacsalni annak a fekete ! hajú, tüzes szemű leánykának behízelgő csengő Róth Fülöp kárlsbádi ezipőr aktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. © © © • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett !•©©©© Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
